|
GYŐRFFY
ÁKOS
Matt
Ketten voltunk csak a turistaházban
Esténként a gondnok jött megnézni
a kazánt. Fiatal, szőke lány,
Bolzanóban volt pincérnő
másfél évig, egy szállodában.
Erről sokat beszélt, hogy ahhoz
képest most, egy olyan helyről
egy ilyen helyre visszajönni.
Katasztrófa, mondta, itt
tényleg semmi sincs.
Miután elment,
kettesben üldögéltünk
a társalgóban.Vállalati
üdülő volt azelőtt a
turistaház. Tévét nem
akartunk nézni, a kocsma
korán zárt, az a néhány
erdész és favágó
alighogy megitta a fél
deci töményt fröccsel,
már el is tűnt a sötétben.
Sakkoztunk, mindig
vesztettem. Aztán utolsó
este történt valami,
magam sem értettem,
de hirtelen átláttam
az egész helyzetet.
Tudtam, két vagy
három lépés kell csak,
hogy meglegyen a
győzelem. Nem akartam
elhinni, el sem tudtam
képzelni, hogyan alakulhatott
így. Alig vártam, hogy
megléphessem azt a mindent
eldöntő utolsó ugrást a lóval.
Megléptem, hosszú csend,
lassan felnéztem, vártam
a hatást, és akkor azt kérdezted,
látom-e. Persze, mondtam,
hogyne látnám, matt. Igen,
tényleg matt, de te magadnak
adtál mattot, mondtad.
Néztem a táblát, először nem
fogtam fel, aztán hirtelen
megértettem. Tökéletes
támadás önmagam ellen,
minden lehetséges menekülési
út elvágva. Kérdeztem, miért
nem szóltál közben. Látni akartam,
meg tudod-e csinálni, mondtad.
Úgy látszik, igen, akartam
mondani, de nem szólaltam
meg. Néztem ki az ablakon
a csillagtalan, ködös, dermesztő
középhegységi éjszakába, és félni
kezdtem hirtelen. Felálltam,
behúztam a függönyt.
Úgy látszik, igen, mondtam
a molyirtószagú, vörös
függöny redőibe, és nem
mertem visszafordulni.
|
|