|
ACSAI
ROLAND
A gyermekkor etológiája
James Wright versére
A pocsolyák sekély vizei,
S mind a mocsarak: most életre kelnek.
Hínár-gubancos, alkalmi bölcsők.
Ebihalszájak pipálnak a hold alatt –
Csodálkozásunk ó betűi.
Ha a főúton elgázolt békák
Még egy esélyt kapnának,
Akkor sem cselekednének másként –
Autóreflektorok fénykörében
Újra ugranának,
Furcsa szárnyakként szétfeszítve
Úszóhártyás lábaikat,
Hogy átjussanak ide, az út túloldalára,
Születésük egykori helyére.
Hol itt, hol ott békaporontyok
Csapnak ki a vízből –
Fickándozó, miniatűr delfinek.
Gyerekkorod nagy nyarain
Mennyit kergetted az ebihalakat:
Lábad az iszapba,
Fejed a fénybe mártva,
Ahogy a képzelet olvad össze a valósággal,
S a folyó sötét színe állni látszott.
Én is hányszor néztem végig,
Ahogy befőttesüveg-végtelenükben
Átalakulnak – valami véglegessé.
Aztán az idő tüdőt növesztett,
Eltűntek szelíden legyező kopoltyúi,
S csődöt mondott a gyermekkor etológiája.
|
|