Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2005. 6. sz. 
 

Nélkülem
 

gyorsan éltem mint Puskin
barátja Vjazemszkij herceg
elhasználtam magam
már csak arra vagyok jó
hogy fönnakadjon rajtam
egy-egy eltévedt érzés s némi fény

nő a szív éjszakája a remény
izzószálai kiégtek nem akar
vége szakadni a sötétnek
a kezdetnek vége talán a vég
kezdete ez már
madarak pernyéllnek a levegőben
kései lepkék eleven foszlányai a nyárnak
szelek rinyálnak tükörképed hiába
keresnéd a víz ezüstfoncsora
oda a tó vak szemüreg a nyár öreg
kopott fűre csordul a nyála
varjú-szárnyú éjszaka jő
a gyötrődés ideje nem a szerelemé
a halált imitálja a megbotozott
békaként ugráló szív aritmiája

az ablak homályos hal-szemén
a hold óriásira nő dérütötte kökény
kékjét viseli a nappali ég még alatta
akár nélkülem is boldogan elüldögélnék