Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 5.sz. 
 
BORBÉLY SZILÁRD


Gyermekek az irodalom szélén
Néhány 18-19. századi gyermekeknek írt mű kapcsán


Valószínűleg mindenki tiltakozna, ha a felvilágosodás korának gyermeklírája kapcsán a didaktikus versikékre hivatkoznék, amelyek egyfajta mnemotechnikaként működtek, és a tananyag emlékezetbe vésését hivatottak szolgálni. Ez volna a 18-19. század gyermeklírája? Természetesen nem, de a korszak gyermekek számára készült irodalmával kapcsolatban ezt mindenképp első helyen kell megemlíteni. Mivel a korabeli oktatási szemléletet szerves részét képezte és nagy hangsúlyt fektetett az úgynevezett "magolásra", vagyis bizonyos szövegek könyv nélküli elsajátítására1. Példaként felhozható - Csokonai életrajzának köszönhetően - a debreceni Kollégium életéről, hogy oktatási rendjéről való ismereteinek egy, a maihoz képest lényegesen eltérő szemléletről árulkodnak.
     Nevezetesen a tudás elsajátítása klasszikus szövegek memorizálásával, kommentálásával majd pedig lehetőség szerinti reprodukálásával, vagyis a variációs ismétléssel, az utánzással történt. Az információkat, adatokat és összefüggéseket, tehát mindazt, ami nem a retorika hatalmas birodalmához tartozik, a megformált szöveg által hordozott tudás volt, az is szöveghez kötve, méghozzá retorizált szöveghez kötve kívánta ez az oktatási szemlélet rögzíteni a tanulók emlékezetében. Ennek módja pedig a poétika technéjén, gyakorlatán keresztül valósult meg. A szövegek memorizálását - régi tapasztalat - bizonyos belső ritmus, ismétlődések, vagyis a kor fogalomhasználatával szólva, a "versifikáció" eszközeivel elérhető rendezettség könnyítheti meg. A versifikáció, vagyis a nyelvben rejlő prozódiai és verselési szabályok, törvények és a hagyomány által klasszifikált, tipizált és elkülönített versformák sorának elsajátítása és művelése az oktatási rend részét képezte. Csokonai életrajzából sokan tudják, hogy a Kollégium gimnáziumi fokozatának megfelelő hat osztályából az ötödik osztályát ezért hívták poétikai osztálynak, mert abban az tanévben a 13-14 éves ifjak, mert ekkor a - mondjuk így, bár nem pontosan - "közoktatás" természetesen a fiú gyermekekre terjedt csak ki, Vergilius Aenesanak néhány részlete először memorizálása alapján történt. A minták olvasása és kommentálása során ellesték és megtanulták azokat a szabályokat, amelyek a piktúra, a poétikai leírás módja, az ezt szolgáló poétikai-retorikai eszközöket: a hasonlatot, a metaforát, a megszemélyesítést, a fokozást, a retorikus kérdést etc. Aztán a préceptor utasítására valamely kijelölt tárgyra vonatkozóan maguk is kísérletet tettek a versifikációra. (Ugyanezt tették a hagyományosan érvelő, bölcselkedő, tanító költészeti nemben, a propozíciós technika elsajátítása alkalmával, amikor a versben történő retorikus érvelés eszközeit, felépítését, vagyis kompozícionális és diszkurzív szabályait sajátították el.2)
     Az ismeretek elsajátítását segítette a latin nyelvű oktatásból származó mintára meghonosodott úgynevezett emlékezetkönnyítő vers, amely első ránézésre a mnemotechnika részét képezte inkább, semmint a líráét. Ezek a kis versikék állnak közel ahhoz az eltérő szemléletű verseléshez, amely a gyermeklíra felé mutathat. Persze ez nem költészet, nem líra, és a gyermekekhez is csupán annyi köze van, hogy a lehetőség szerint egyszerű, és néha már játékos módon igyekszik rögzíteni az megtanulandó tudást. A csikorgó verselés, a didaktikus szándék kíméletlensége néha azonban épp az esendőség miatt kényszeredett, már-már játékos rímeket eredményezett. A sokszor abszurd hatást keltő felsorolásokból, az erőltetett versifikációból aztán ezek parodizálásával, felhasználásával, át- illetve szétírásával az iskolai folklór, a diákköltészet kezdett párbeszédet, és figurázta ki. De ez is csupán pasquillusokat, tréfás, humoros, néha vaskos darabokat eredményezett. De ez sem gyermekeknek szólt, hanem az iskolai szellem ellen lázadó nyelv megszólalását jelentette.
     Egy másik nagy mindenképp szemügyre veendő terület a korabeli poézisnak egy szélesen művelt területe. A mesterkedő költészet név alatt elkülönülő korabeli irodalmiság egyes darabaji mintha valamelyest mutatnának a gyermeklíra felé, vagy valamilyen mértékben talán érintenék a gyermeki játékosság jelenségét. De mivel a gyermeki világ és a gyermeki lélek mint elkülönülő, saját törvényekkel és nyelvvel rendelkező szféra még nem jelentkezik ebben a korban, ezért csak távoli és meglehet erőltetett kapcsolat mutatható csak fel itt is. A klasszikus poétikák több olyan műfajt tartanak számon, amelyek nem illeszkednek bele a didakszist előtérbe helyező, az utile et dulce szemlélet rendjébe. Mert bár a játékos elmét gyönyörködtetik az ilyen vállalkozások, de bármiféle néven nevezhető hasznot - valljuk be - aligha hajtanak. Ide tartoznak az anagramma-versek, az akrosztichonok, a kronosztichonok, mezosztichonok, illetve az ábraversek és a képversek3 különféle változatai. A klasszikus poétikák, de még Földi Jánosnak az esztétikai szemlélet felé átmenetet mutató verstana is őrzi ennek a műfaji rendnek a hagyományát.
     De ide tartoznak a quodlibet-ek is: a nevek és szavak esetleges összehordásából létrejövő versek, amelyek ebben a korszakban a logikai kohézió és a diszkurzív rend megbontásával, megkérdőjelezésével érnek el hatást. A quodlibet nem csak műfajként, hanem személyes antológia, kézírásos gyűjteményként is létezett ebben a korban, épp a szervező rend hiánya miatt a kétséges ízlés és kultúrkritikai kétely is lábra kapott bennük.
     Cento (majd a kollázsvers) mint gyermeklíra előzménye a műveltséganyag, egy szerző műveinek töredezett kohéziójú felsorolása. Csokonai A méla Tempefőiben felléptetett, korlátozottan művelt fűzfapoétája, Csikorgó Clioval szűz Pazifaé kezdetű versében ebből az irodalmiságból nyújt ízelítőt. Ebben a versben persze a kritika is jelen van, hisz paródia funkciót tölt be, de a diákok által használt, és az elfáradó műveltséganyagot forgatja ki benne a szerző:
 

Clioval szűz Pazifaé,
  Pendítsed tziterádat!
Bőlts Priapus ezek mellé
  Szállítsd Szent Mu'sáidat!
Aganippe szép hegyéről
A' Helikon vize mellől
   Eljövén, segítsetek!


Az idézett strófa - és természetesen a vers egésze - olvasásához ismerni kell az antik irodalom kulcsát, a mitológiát. A paródia természetesen akkor működőképes, ha az olvasója tisztában van a helyes tudással is, amelyet a vers ellenkezőjére fordít át. Ez a líra már komoly felkészültséget követel, de az oktatás rendje szerint, amely a latinitás és a klasszikus irodalom jegyében zajlott, már igen hamar rendelkeztek a korabeli tizenévesek. A tágan értelmezett gyermekirodalomhoz ez is hozzá kapcsolódik - véleményem szerint - ebben a korban, épp a még a maihoz képest lényegesen eltérő műveltségszerkezet okán. De ide kapcsolható a Debreceni Kollégium keleti nyelvek professzora által írt, Kazinczy figyelmét is felkeltő és először általa kiadott e-betűs verse - és nem csak a 20. századi fejleményként hatástörténetileg mindenképp jelen lévő Mekk Elek című bábfilm Romhányi József által írt szövegkönyve miatt. Az efféle "mesterkedés" a nyelvre mint jelek játékára, és nem a didakszis, nem a tanítás, még csak nem is mint a gyönyörködtetés eszközére, hanem elsődlegesen a nyelvi rendszerre irányította rá a figyelmet. (II. Józsefhez szól, pedig mennyivel jobban a keze alá dolgozhatott volna Ferenc!)
     E nevezetes s szerte esmeretes vers ekeppen vezettetett be (hogy magam is eszperente nyelven mondjam):

Felséges Fejedem! Kereszténységnek feje!
Németeknek, Tseheknek, Nemzetemnek, és egyéb szélesen el-terjedett Nemzetségeknek Kegyelmes Fejedelme!
     Négy egész Esztendeje, és éppen negyven-hét Hete, Felségednek Debretzenbe lett Érkezésének. Nem lehet benne kétség: ez egy Bé-térésében, és ez egy széllyel nézésében, esméretes szemessége szerént, Felségednek sebes Elméje, és széles Értelme, egybe észre-vette... etc.

Nem mondanám szorosan a gyermeklírához tartozónak a nyelv iránti olyasfajta érdeklődést, amely például Földi János verstanának függelékében található, a körülbelül 1500 sornyi versgyűjteményt. Ez a gyűjtemény nem kap különösebben nagy hangsúlyt a verstan történetíróinál sem. (Amolyan eltévedt, a kor téves elgondolásaival rokon szándék jegyében létrejött munka eredményét látják benne, akárcsak a egyre elrugaszkodottabb szószármaztatási játékokat, melyek a gyökelmélet jegyében folytak. A korszak költői, írói, még olyan játékos elmének aligha tartható szerző is, mint Berzsenyi Dániel a szavakkal való legkülönfélébb játékokra ragadtatja magát a tudományos diskurzus által nem korlátozott rokonítás és származtatás jegyében.) De azt hiszem, többről van szó, magam merész módon azt mondanám, hogy valami Weöres Sándor gyermekversei felé mutató szándék rejlik ebben. Földi ugyanis a magyar nyelvben fellelhető szólásokat, mondásokat, gondolatritmusokat, gnómatikus megfogalmazásokat gyűjtötte össze, és hihetetlen precizitással rendszerezte azokat vers- és sorképletek szerint. Közben persze csalt is, nem is keveset, átírta, stilizálta, metrizálta ezeket a mondatokat. Például rímes két-szótagos a következő:
 

Az nyér Ki mér.
Kezess Fizess.


vagy négyszótagos rímes:
 

Gyűlöljenek Tsak féljenek.
Ha későn jársz Tsontot találsz.


vagy ötszótagos rímes:
 

A' ki sokat kér Keveset sem nyér.
El múlt esőnek Nem kell köpönyeg.
Reggel Angyalom Estve agyalom.


vagy hatszógatog rímes:
 

Ajándék marhának Nints odva fogának.
Az Isten sem tehet Mindennek eleget.
Félénk eb tsak ugat, De nem igen marhat.
Mennél tsínosabb Szűz, Annál kevésbé szűz.
Nem zörög a levél Ha nem fúvja a szél. etc. etc.


A nyelv iránti másfajta érdeklődés, játék és a korszak diskurzusa mutatkozik meg az óklasszikai triász vagy deákos költők egyik tagjának korai munkásságában. A később Batsányi és Kazinczy Kassai Magyar Társaságához tartozó Baróti Szabó Dezső bocsátott ki még 1784-ben egy általa Kisded szótár, melly A' ritkább Magyar szókat az A. B. C. rendi szerént emlékeztetö versekbenn elő-adja4 címmel ellátott sajátos munkát. A furcsa szótár közel száz oldalon keresztül sorolja az ábécé rendjében a teljességgel esetleges szavakat, méghozzá hexameterbe szedve őket, példaképpen idézve eképpen:
 

Alkalom, ámolygás, al, aprósodom, árbotz, alattság.
Aggastyán, alom, alkonyodás, aranyászok, aszályos.
Apród-esztendők, armás, asztalnok, avúltság.
Aggasztó bú, gond; apránként, ál-hajas, akna...


és ekképp végződik a z-betűnél:
 

Záp, zavarék, zaj, zab-gyermek, zavarítani, zátony.
'Zib-vásár, zúgó, zajdúl, ökrődni, 'zarolni.
'Zembe, 'zinár, zakatolni, zemes, zurboltam, zötsellem.
Zárla, zajos, zúgódni, zömök, 'zákmánylani, zubbony.


Az egyes szavakhoz lábjegyzetek kapcsolódnak, és azok világosítanak fel a pontosabb, árnyaltabb jelentésről. De sokszor ez sem segít. Pl. a 'zinár szóhoz kapcsolódó magyarázat a következőképpen hangzik: "hivalkodó, koszlobár, heába-való".
     Amikor tudomásom szerint elsőször megjelenik a gyermeknek szóló irodalom, mint a korabeli irodalmiság megcélzott közönsége, erre a magyar hírlapi és folyóirat-irodalom első szárnypróbálgatása idején kerül sor. Az első magyar hírlap, az 1780-ban a Patzkó József által nyert császári privilégium és a tudós Ráth Mátyás szerkesztő által Pozsonyban megindított Magyar Hírmondó heti két alkalommal látott napvilágot, és az udvar illetve az európai és tengeren túli háborúkról való tudósítások mellett kevés tere és lehetősége jutott akár az irodalommal és a műveltség egyéb területeivel foglalkozni. Amikor ez a vállalkozás már bejáratott és üzletileg is hasznot hajtó volt, a Patzkó által alkalmazott egyik szemfüles szerkesztő, a magyar újságírás első jelentős alakja, Szacsvay Sándor egy társával, Tállyai Dániel úgy döntött, hogy érdemes még egy újságot indítani. Első hirdetésük szövege, amely Patzkóval való szakításhoz és egyéb háborúsághoz vezetett, amelyben a meghirdetet új folyóirat, a Magyar Kurír (majd egy évvel később, és Bécsben indult meg) melléklapjait is reklám okokból bejelentették. Itt jelenik meg, természetesen külföldi mintára, először a gyermekeknek szóló folyóirat gondolata:

Kedves Hazánk' és Nemes nemzetünk' szeretetével búzgó szívünk' el-tökéllett tzélja, hogy ha annyi Érdemes Hazafiak fognak segitségűl lenni, ezen el-kezdett szándékunkban, mint ezen folyó esztendő elején Posonyi Ujságinknak valának Érdemes Olvasói; így a' Szombatonként küldendő Magyar Kurir-is, valamint a' Szerdai, egész árkusból álló Hírekkel fog-bé-állani az ő Érd. Olvasóhoz; (küldvén a Lipsiai Gyemekek' számára írt Levelek-szerént, minden Szombaton fél-árkusból álló Gyermek-Ujságot; mellyek a' gyenge elméknek felséges gondolatokban-való nevelésére, az értetlen indulátoknak jó erköltsökben lejendő formálására annyira szükségesek vólnának, mint az éhel halónak egy falat kenyér a' szájába) mert ezen faradozásinkal nem annyira nyereséget, mint a' közönséges jót, az unalommal terhes üres-oráknak külömb külömb történetek' olvasásával-való könnyebbittését, és annyai-nyelvünknek elémozditását vadászszuk: a' honnan mi, a' mi itten tett fogadásunknak és igéretünknek az utolsó pertzig tsalhatatlanúl meg-felelni, és annak bizonyságára, hogy valyon leheté az Előrefizető Urak' segitségével Szombaton-is egész árkusból álló Levéllel szolgálni, (az az: A' fél-árkusnyi MAGYAR KURIRRAL, GYERMEKEKNEK SZOLLÓ fél-árkusnyi Levelet-is ugyan azon eddig szokásban vólt 10. N. Forintnyi eszt. előfizetésért küldeni) vagy nem?

Sajnos, ez a Gyermek Ujság nem valósult meg, csupán a Magyar Musa, amely verseket és könyvismertetéseket tett közzé. 1787. január 2-tól kezdve jelent meg. De ennek ellenére, hogy az eddigi keresésünk nem vezetett gazdag eredményre, a gyermekirodalom praktikusan mégis csak létezett, mert ekkoriban is voltak olyan szövegek, amelyeket a gyermekek szívesen és gyakran olvastak. Ezek létéről pedig az írói visszaemlékezésekből, illetve a sorok között megbúvó utalásokból lehet következtetni. A kor hagyományos gyermekirodalma azonban természetesen nem nagyon különbözött a széles olvasóközönség által fogyasztott irodalomtól. Ezeket pedig a népkönyvek, a ponyvairodalom termékei jelentik, melyek nyelve egyszerű volt, mesés, fantasztikus vagy épp szórakoztató, nevettető históriákat adtak elő. Ezek szóltak a gyermekeknek a kor könyvkínálatából leginkább. Tudunk ezek legkedveltebb köréről, Arany János archaikus műveltségű gyermekkorára való utalásból is, sőt ezekről a haszontalan, mihaszna, léha és időpocsékoló, a műveletlenség melegágyaiként és a gyerekek ízlésének, erkölcsének megrontóiként aposztorofált könyvekről Bessenyei Holmi című munkájából. De Csokonai és kortársai műveltségének mélyén, újra és újra felbukkan, a mélyben ott rejtőzik ez a szövegemlékezet és elbeszélésminta. Ezek között, mint mindenki sejti, ott található a Toldi Miklós- történet, de olyan ma már kevésbé közismert szövegek, mint a Nyúl éneke, a Markalf históriája, Ponciánius históriája, a (Nagy) Sándor regény rövidített változata, a Disznóvá változott leány históriája, a Telemakhusz- történet. Erre a nagy hagyományra hivatkozik Csokonai címek és nevek nélkül a Dorotytyához írt előszóban: "Csak vegye az emberi Lélek méltó képzelőre! Egy kies réz Erdő, túl az Óperentzián - egy kerek erdő, mellyben ezüst Madarak szóllanak - ez már valami: de abban osztán egy arany Vár, melly kakassarkantyún forog - már megmeg valamibb: hanem, a' tűndér Királykisasszony, a' kinek minden pillantatjára Órientálisi gyöngyök repegnek - - hahó, ez már nem lári fári! Hát még a' szép Királyfi, a' gyémánt buzogánnyal, a' táltos lóval? 's több illyen álmélkodásra méltó Jelenések szinte az Akastyányi hegyig, melly 50 Mértfőldről, az egy Griffmadaron kivűl, mindent magához szippant? - - - Már illyen Istóriákat talám nyóltz lovas Debretzeni szerkérrel is lehetnek a' Pesti Vásárra vitetni, mint a' Lipsiaira a' sok Feengeschichtéket mit einem saubern Tittelkupfer. Már az efféle Kőltemény nyalatná magát, mint a' méz; de a' Szatira vajmi nyögve nyelő Orvosság!" Az utalásokból itt felbukkanó olvasmány pedig, amely a János Vitéz kalandjaihoz vezet tovább a 18. század egyik legsikeresebb népkönyve, a Stilfid és Bruncvik című, eredetileg cseh népkönyv. Ezeket a ponyvákat idővel újabbak szorítják ki a piacról, de irodalmunk, és a gyermekirodalmi művé átalakult János Vitéz még őrzi a nyomát, akárcsak a Toldi-históriáét Arany verses munkája.
     A korabeli gyermekolvasókat megcélzó kiadványok, mivel nem képviseltek maradandó irodalmi értéket, inkább vagy az iskolai oktatáshoz kapcsolódtak, vagy piaci vállalkozások voltak, ezért kivesztek az emlékezetből. Néhány példát említek meg, jelezve csupán, hogy milyen volt annak az irodalmiságnak a színvonala, amelyet a gyermekolvasóknak szántak. Így például nagy sikerű, széles körben használt könyv volt Raff György Geográfiája, A' gyengébb elmékjekhez alkalmaztatott, és magyarúl ki-adattatott, Vátzon, Nyomtattatott Ambro Ferentz. betüivel, 1791. Még ismertebb és kedveltebb volt a szerzőnek egy másik munkája: Természethistoria a' gyermekeknek. Mellyet Raff György Kristián Göttingiai tanító után, Némelly hozzáadásokkal, és szükséges változtatásokkal, a' maga költségén Magyarúl kiadott, és kinyomtattatott Fábián Jo'sef, 14 Réztábla Rajzolatal. Weszprémben nyomtattatott Számmer Mihály betüivel. 1799. A teljes munka 670 oldal terjedelmű. Növények, állatok és ásványok birodalmát mutatja be. (Ennek a munkának később új kiadását készítette el a később Táncsics Mihály néven ismertté vált pedagógus és gondolkodó: Raff György' Természethistóriája gyermekek' számára / a' kor' kivánatához alkalmazva kijav. Stancsics Mihál (reprint kiadása 1986-ban jelent meg Sebestyén Lajos gondozásában, Bp., Kossuth K.).
     Raff az állatok bemutatása során a katekézis és az erkölcsi célzatú oktató műfajok hangnemét ötvözte. A szemléltetés kedvéért egy hosszabb részt idézek:

Mi ujsággal kedveskedjem néktek édes Fiaim? Imhol egy képes könyvet adok, a' mellyben le vagynak festve külömbkülömbféle apróbb és nagyobb állatok, fák, fűvek, és virágok, 's más sokféle dolgok a' Természethistoriából - Forgasssátok tsak! majd találtok ebben fekete és fehér embereket, majmokat, oroszlánokat, és elefántokat; madarakat, czeteket, békákat, és sok egyébb földi 's vizi állatokat - Még czúkornád, thea, és kávéfa-is van ebben.
     Ejnye be szép könyv ez! Ugyan régen szerettünk vólna illyet látni - Szeretittek e' hát édes Fiaiam? Óh nagyon kedves Tanító Uram! - Köszönjük szépen. No örülök rajta. De nézzétek-meg először-is van e' benne ollyan-is, a' mit ti még nem tudtok. Olvassatok tsak a' hangyákról, vagy a' selyemhernókról, akár a kásztorról - Ah be gyönyörű! de még illyen sok szépet bizony nem tudtunk édes Tanító Uram ezekről a' kitsiny állatokról.

Disznó! Schwein

mond-el a' historiádat. Óh, miként tudnám elmondani? Osztán mért nem? No meg kell lenni, utálatos! Ha a' sárba, ganéjba, tudsz szüntelen hevergődzni, a' szántóföldeket, réteket, és kerteket fel tudod túrni, 's más egyéb károkat tenni, megtselekedheted azt-is. Mondjad hát, külömben botot kapsz.
     Úgy! tehát kénszerit Kelmed? No a' furtsa! De tudja e' hogy a' verés, az én vastag sertémen, kemény bőrömön, és vastag szalonnámon általnem hat, és így én azt nem felette nagyon érzem, 's nem-is igen félek tőlle? Vagy a' fejemet akarja beütni, és a' lábaimat eltördelni?
 

Jegyzetek

1 Lukácsy András: Kiment a ház az ablakon, Költészet és játék, Bp., 1981., 153. skk.
2 Szaduer József: Az Estve és Az Álom
3 Lukácsy András, i. m., 341-
4 Írta Erdélyi Baróti Szabó Dávid, A' Kassai Fő Iskolákbann a' szelídebb Tudományoknak Első Királyi Tanítója, Kassán, Landerer Mihály betűivel, 1784.