Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 4.sz.
 
KELÉNYI BÉLA

A. N. hagyatékából
 

egy falevelet kaptam az 51.
születésnapomra egy fa földre
hullott levelét és a tájképet hozzá
az egregyi dombokról a kacska-
kezű nyomorék ember már hozta is
a vörösbort műanyag palackban
pár kedves szót dadogott mellé
a mulatozó osztrákok között mégis
csend volt gyanús csend volt a lugas
alatt és körülöttünk és valahol a szívben

                                *

feleslegesen válogattam szét és raktam
megint össze a régi fényképeket feleslegesen
tettem másik helyre más dobozba őket és
feleslegesen kérdezgettem rajtuk apát anya
fiatalkori mását az ismeretlen nagyapákat
a nagymamát rokonokat a felismerhetetlen
barátokat ismerősöket megint feleslegesen
próbáltam szép szóval vagy veszekedve kicsikarni
valamit belőlük és feleslegesen fenyegetőztem ők
már nem akartak mondani nekem egyáltalán
semmit csak visszanéztek vágytak vissza
a dobozba az elsárgult levelek az esküvői
meghívók és az összehajtott gyászjelentések közé

                                *

hát mégis csak megtörtént amire olyan
régóta és annyira hiába vártunk vagyis
éppen hogy nem történt semmi abban
a végtelen pillanatban amikor ott
feküdtünk a két macskával az ágyon és
egy villanás vagy inkább egy repedés
támadt a bennünket körülvevő időnek
már nem nevezhető fogalom láthatatlan
falán mint amikor egy denevér baljós
röpte cikkan az esti félhomályban úgy
zuhantunk mi is súly nélkül mozdulatlanul

                                *
 

                                                                         K. G.-nek

elviselhetetlen ahogy a kivilágított alul
járóban jár-kel nyüzsög az a rengeteg
ember te pedig kórházi ágyon a második
emeleten lebegsz fölöttük és lehunyt
szemekkel csontokra finomult bőrrel egy
sokezer éves embrió pózába süllyedve adod
át magad lassan óvatosan annak az érthetetlen
felfoghatatlan lágy és hullámzó fénymelegnek