Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 3.sz.
 
SÜTŐ CSABA ANDRÁS


A mozdulatlan megmozdítása
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből


"Úgy érzed, mindig máshol történik valami.Hogy jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt.Hogy épp rajtad átszűrődve válik semmivé az, ami van. Hogy kamera vagy, amibe nem fűztek filmet,csak forog körbe, berreg üresen."


Győrffy Ákos nehéz feladatra vállalkozott, Mondhatom azt is, hogy második kötetét az erős kihívások szellemében alkotta meg. Szerencsére a megvalósítás sikerrel járt. A kötet önmaga műfaji-tartalmi kihívásainak messzemenőkig megfelelt; nemcsak eggyé dolgozott tehát egy, magát több felől megszervező anyaghalmazt, hanem egyesítve kötetének prózai és lírai fejleményeit, azokat egy olyan horizontba olvasztotta, mely méltó folytatása első kötetének, A Csóványos északi oldalának.
     Az alábbiakban igyekszem feltárni Győrffy elvi és gyakorlati poétikai munkamódszerét, a kötetté szerveződés mechanizmusát; a későbbiekben pedig kísérletet teszek a Győrffy-vers definíciójára, ha ez mégoly esetleges és kétséges kimenetelű próbálkozás lesz is, mindenképpen szükségét érzem.
     Győrffy kompozicionális egészet alkotott. Prózaversben utazik, vagy verses prózát ír, verseit naplószerű feljegyzésekként, apró reflexióként tüntetve fel. Mindez valójában azonban csak ürügy arra, hogy a kötet alapproblémáját, a változás érzékelését, s ennek művészi igényű érzékeltetését megfelelő keretbe ágyazza, s a tudást, s annak folyamatos és kölcsönös változását éppen a képben érezze foghatónak, definiálhatónak: "A kép mindenünk, amit tudásként birtokolhatunk, / a kép a gondolkodás, az emlékezés és a képzelet / egyetlen anyaga." (49a)
     A címben diszkusszionált notesz megjelölés a feljegyzések, reflexiók, kommentárok felől enged közelíteni bennünket. E három műfaj megléte a kötetszerkezet lényegi szervező eleme. 

A feljegyzések időbeli kétirányúságára már ekkor figyelmesek lehetünk. Ugyanakkor a térbeli azonosság megteremti a koherenciát az idősíkok között; egybenyitva a tereket, létrehozva egy különböző azonosságú, egymásba oltott múltat és jelent, kialakítva a megfelelő terepet a lírai én számára.
     A reflexió a minimumtól indul el, ennek neve gondolatfűzés, kép- és képzettársítás legyen. A maximális reflexió pedig már egy megszervezett, újra gondolt, restaurált, ugyanakkor a csalóka emlékezet által retusált és restaurált gondolkodási-felidézési folyamatot ábrázol; kiegészülve az egyébként kvázi észrevehetetlenné montírozott intertextusok képeivel.
     A versek kommentárjellegét pedig a beszédmóddal lehet azonosítani. Győrffyt ugyanis elsősorban az érdekli, hogy a műfaji behatároltság adta keretek között felvetett kérdésekre milyen folyamatokon keresztül juthatunk el? Egyáltalán: eljuthatunk-e valahová; tudásunkkal, mit birtoklunk ugyan, uralnunk azonban kétségesebb? 
     Az emlékek s a jelen képei a versekben alternánsokat hoztak létre, melyek egymással ráadásul kontrasztív megoszlást mutatnak; ahol az egyik van, ott nincs a másik, és fordítva. Ez érthető is - ugyanakkor felfoghatatlan - , hiszen az emlékek és a jelen viszonylatában a legfontosabb jellemző: a különbség. Egy textusban szerepeltetésük ezért nemcsak disszonanciát, de paradoxont is okoz, s feloldásuk, elrendezésük korántsem ígérkezik könnyű és kizárólagos sikerrel záruló feladatnak.
     A feljegyzések temporális rendje két nagy csoportra osztható. Az egyik az emlékezés. A Győrffy által uralt versteret a memória működteti; ugyanakkor figyelme, a lírai én figyelme megoszlik. A kettősség abból adódik, hogy a jelen feljegyzései és az emlékezés által (vers)helyzetbe hozott képek keverednek. Imagism, mondhatjuk azonnal, Pounddal szabadon, s nem is járunk messze az igazságtól. Mert egy új képi valóság tárul fel, s Győrffyt pontosan ez az új vizualitás, s az abból fakadó, felfeslő tapasztalat, a változások rögzítésének, érzékelésének lehetetlensége érdekli: "Hogy jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt." (28)
     Ez a kör pedig egy olyan paradoxont implikál, amit feloldani nem, leírni és követni inkább lehet. A kötetnek éppen ezért inkább bizonytalanodási pontjai vannak; a távolság, s annak felszámolása, a múlt felidézése, az emlékekbe tolakodó jelen pontosan visszájára fordul, s az utazás parttalanná válik: "A komp alatti sóderos partszakaszon járkálnál, bo- / káig a Dunában, keresgélnél, találnál ezt-azt, egypen- / gőst, töltényhüvelyt, ezüstláncot, nem lenne idő, / ahogy tényleg nincs is, ott biztosan nincs, név sincs, / egy ember járkálna ott, a semmiben." (52)
     Szerkezetileg azt konstatálhatjuk, hogy a kötet egy pre- és egy posztmontázs közé ékelődik. Az emléktömb, mely a kötet egészében tapintható, elvileg megvan/megvolt, ám nem ennek egyirányú és minden bizonnyal unalmasabb felidézéséről van szó. Inkább a mozdulatlan megmozdításán, a folyamatba hozáson, a kontinuális-kontextuális folyamat konstruktív expressziójáról számolhatunk be. Ez az eljárástechnika, az emlékek és a jelenlét ütköztetése teremti meg a könyv feszültségét. Nem tomboló, harsány feszültség ez, inkább a szép lehetetlen kísértése, beismerése, ugyanakkor annak szisztematikus továbbgondolása, a problematika gyakorlati feloldására tett határozott kísérletek. Az eredmény éppen ezért a folyamatban magában látszik realizálódni.
     A határozott szándékú, még bizonytalanságában, kételyeiben, szorongásaiban is a biztosat, határozottat, kapaszkodót kereső lírai munkafolyamat teszi erőssé a verseket. Talán az erős gondolatiság, a sűrítés és az új képi valóság létrehozására tett jelentékeny próbálkozások teszik Győrffy verseit verssé.
     Biztos, hogy mondja. Ahogy mondja, az a bizonytalan, bár inkább csak tartalmi bizonytalanságról van szó, hiszen a fent vázolt folyamatok feloldásán leginkább a lírai én fáradozik, s még ha nem is ér el a bizonyosságig, akkor is méltányolandó, egységes és nagyon jó teljesítmény az övé. 

S hogy mit ír Győrffy? Prózaverset, ha hagyjuk - és engedjük - prózává válni; és versprózát, a próza olyan lírai igényű darabjait, melyek a költészetet prózaivá, a prózát költőivé teszik. Átjárásunk észrevétlen, de nem lehetetlen.  (József Attila Kör - Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2004)