|
PRÁGAI
TAMÁS
Húsdiszkont a Közvágóhíd utcában
Késésben volt, de nem tudta pontosan,
mennyire - ezért siklott végig tapadósan a volt császári és királyi palota
márvány folyosóján a lift felé (mint a gyanta egy harmadosztályú, vidéki
"zenés hely" nem éppen alkoholista, de azért ilyenkor már nem is egészen
józan prímásának vonóján éjfél után, a bácskai nyárban, amikor vihar előtti
lehűlés tapasztalható, és a kerti illemhely mögött megzörrenek a hűsítő
széltől a nyárfák, és hamarosan sisteregni kezd a húron a Lakodalom
van a mi utcánkba...), gumitalpú szandálban kaszáltak a lábai, ide-oda,
ide-oda, erőlködve siklott, mert valamiért ragaszkodott ehhez a korcsolyázó
mozdulathoz. A kanyarnál kivágódott: állt bent lift. Nem nézett hátra,
nehogy kiderüljön, hogy van valaki a nyomában és akkor arra is várnia kelljen
- beugrott, és megnyomta az F betűvel jelzett gombot.
Az Országos
Széchenyi Könyvtár liftjének kezelése egyszerű, használata még a szellemi
munkától lankadt filoszok agyát sem erőlteti meg. Az 5 jelzetű gombbal
a könyvtár bejárati szintjére, az F jelzetűvel a Dózsa György téri kijárathoz
lehet jutni, a lift a köztes szinteken nem áll meg. A CSENGŐ vagy a STOP
feliratú gomb használata az alapvetően nyugodt, ám véges türelmű portásra
való tekintettel kerülendő.
A kétszárnyú
ajtó becsapódott és Pesti süllyedni kezdett. Az a május hetedike jutott
eszébe, amikor először találkozott Ritával a Művész mozi kókuszolaj- és
popcornszagú előterében (a randevút egy volt gépműhelyben rendezett kiállítás
megnyitóján sikerült kicsikarnia). Az "ajándéklány" idült késéssel és szénanáthával
érkezett. Akkoriban melírozottszőke volt, néhány vöröses tinccsel
a halántéknál (ma már nem az: milyen volt a szőkesége, nem tudom már),
orrán az aktuális divat szerint való bagolyszemüveg (és Pestit akkor még
meghatotta a női hiúság és elesettség e kevercsének jele), fülében klipsz-szerű
tengeri kagyló. Intelligens benyomást keltett, és ez riasztotta a komplexusokkal
küzdő fiút - a világvégéről Pestre került experimentális költő a divatos
értelmiségi helyeken akkor még esetlenül mozgott -, de testét miniszoknya
és erőteljesen dekoltált top fedte (alig) - ez az öltözék, vélte ő (utóbb
kiderült: helyesen) mégiscsak bíztató előjel. (Pesti a mozgókép és a hangzóköltészet
mutációjával kísérletezett akkoriban, a hangot próbálta vizualizálni -
Rimbaud-nak ajánlotta ezt a művét).
Most egy belső
szalag kezd peregni Pesti agyában, és találkozásuk forgatókönyvét hangkölteménnyé
transzponálja: taktaktaktaktaktak-kiti katakitikata-oink-oink-oink-hű...
hű... hű...a a a a a a a a a (A költemény zárlatában nyugodtan ismerjünk fel
egy kellemesen erotikus mellékzöngét. Pesti három hónapja szakított a barátnőjével,
és ezért minden mélyedés erotikus fantáziálásra késztette.)
Akkor még,
akkor még. A találkozás tehát Pesti forgatókönyve szerint zajlott. Rita
megeresztett egy mosolyt, amint nekifeszülve behatolt a bejárati üvegajtón
és megpillantotta a három decis kóláspohárba kapaszkodó "hőst" (ld. még:
"HMCS" és "ifjú titán"), és enyhén riszálva közeledett a mozi előterének
mintegy harmadát elfoglaló szervizpult felé. Nem ment neki valami jól
ez a mozgás - kommentálja Pesti forgatókönyve, és ebben a megjegyzésben
már megmutatkozik a későbbi világfi, aki utóbb egy, a nagyüzemi állattartást
pellengérre állító dokumentumportréval feltűnést kelt Cannes-ban. - De
oldotta szorongásomat, és tárgyszerűbben tudtam szemügyre venni az adottságait:
felvágni nem lehet vele, de vélhetőleg akár strandon is elmegy.
Később kiderült:
Rita folyamatosan beszél. Néha mosolyog is, de csak a beszéd szüneteiben,
hogy ezzel is új sávot nyisson a kommunikációban. Nem köszönéssel kezdi,
fecsegéssel hidalja át a távolságot, úgy közeledik - jegyzi a forgatókönyv.
- Mintha mindig a mondat közepén tartana.
Legyek őszinte?
Nem tudta, de nem is akarta követni Rita szövegét. Ügyelt, hogy üdvözlésénél
jó sokáig szorongassa a kezét, mert jelezni kellett valahogy, hogy kefélni
akar, és villámsebesen két puszit helyezett el a száj közelében, mielőtt
meggondolná magát. Talán egy harmadikat is megkockáztatott volna, mondjuk
a fülnél, de ezt inkább visszavonta: nem tartunk még itt, jutott eszébe
akkori gondolata, és a liftben állva is elmosolyodott. Elég szemét kis
mosoly volt. Jól látszott a tükörben: a lift hátsó falát teljes egészében
tükör foglalta el, ebben a tükörben pillantotta meg magát Pesti.
(Tulajdonképpen
nem is annyira rossz a testem.)
Rita pillanatok
alatt beszorította a könyves stand és egy állóplakát közé. Hogy ő most
valamit keres, jelezte. Éreztette, hogy az a valami, amit keres, éppen
rendkívül fontos; de nem árult el közelebbit. Imázsépítés, gondolta megvetően
Pesti, de mivel közben a lány testével foglalkozott, szélnek eresztette
a megvetését. Talán nem is tudta volna követni Rita magyarázatát, még ha
akarja sem: arra is ügyelnie kellett, hogy a szemébe nézzen, ezért nem
bámulhatta nyugodtan a seggét. Kicsit széles volt a csípője, és formásnak,
de túlságosan lágynak tűnt a melle.
A melle
később meg fog ereszkedni, ha nem kondizik. De én akkor hol leszek már.
- A hős feldarabolását
a szöveganalízis metaforájának tekintettem (tudod: szétszedik, de aztán
összerakják)... és amikor az arany játéktáblák kal az Ida mezején játszanak
az istenek, abban a történetiség megjelenésének a terepét ismertem fel...
vagy ez szerinted hülyeség?
- Nem, dehogy
- válaszolta Pesti.
Fekete melltartót
hordott, és ez áttetszett a blúzon.
A szöveg úgy
rángatózott Rita szájában, mint valami rosszul kivégzett prédaállat. De
a történés mégis Pesti forgatókönyve szerint zajlott - betuszkolták magukat
a moziterembe, és miután kiseprűztek a helyükről két, nyelvükkel egymás
fogait tapogató fiatalt, leültek. A film viszonylag érdektelen volt, egy
homoszexuális férj és egy leszbikus feleség kapcsolatáról szólt, akik úgy
érzik, titkolódzni kell a gyerekeik és egymás előtt, de aztán rájönnek,
hogy már mindegy - ám az ötödik percben Pesti megérinti Rita combját, és
a nyolcadikban már csókolóznak. Ritában nyilvánvaló módon mutatkozik meg
az a bizonyos szexuális éhség, melynek Pesti felettébb örül, így adódik,
hogy hazakísérje, s kérdésére, hogy egy teára nem hívja-e fel, mozipartnere
nem mond nemet. A forgatókönyv szerint a hűtőből ekkor vörösbor kerül elő
(valójában vodka), melyből Rita férfias adagokat tölt. Pesti időben közli,
hogy biztos benne, partnere válogathat a pasikban, mire Rita elégedetten
bólint, a vodkát a könyvespolcra teszi, és a kanapé szögletében kucorgó
Pesti ölébe ül. A szőnyegen szeretkezve hamarosan sikerül eljutni a hangköltemény
záró oktávjáig.
Pesti gyakran
ordít szeretkezés közben, ettől jó esetben hideg futkároz partnere gerincén.
Azután Rita
a fürdőszobába megy és a világoskék bádogkád fölött akkurátusan mosni kezdi
a combjait, melyeken Pesti nyoma maradt, de közben a lift áthalad a 4-ik,
3-ik, 2-ik feliratú piros kijelzőkön, és lassulni kezd az F-nél.
Pesti pontosan
tudta, hogy itt kell most kiszállni.
De Rita közben
visszajött a fürdőszobából, melynek ablaka nem lichthofra, hanem kéményekre,
háztetőkre és mozdulatlan, életunt galambokra nyílt, valami ősi, nőies
gesztussal ölébe vette a fiú fejét, fekete haját kezdte marcangolni, és
azt mondta:
- Jó volt
veled.
Aztán, mivel
Pesti nem reagált, megkérdezte:
- Találkozunk
még?
- Persze.
Egy epizódról,
valljuk be, Pesti forgatókönyve magkacsul hallgat, de most, a lift lassulása
miatt kimerevedő időben állítsuk helyre a pontos időrendet: a volt gépműhelyben
rendezett festészeti kiállítás megnyitója óta, ahol Ritát megismerte, és
kiéhezetten (ez Pesti kifejezése!) csapott le rá, három nap eltelt
a Művész mozi előterében zajló találkozásig; és ezalatt a három nap alatt
Pesti minden éjjel egy fekete hajú lány földszinti ablaka előtt állt, akinek
nem tudta a nevét, de aki egyszer egy pohár vizet nyújtott ki a függöny
mögül hajnalban Pestinek.
- Hát ez teljesen
valószerűtlen.
Igen, az volt:
a lift nem állt meg az F jelzésű vörös villogónál, hanem ismét gyorsulni
kezdett, és tovább zuhant a mélybe, miközben a piros fény a Földszintet
jelző F-nél időzött. Pesti a lift falához lapult, mintha mélység nyílt
volna alatta, pedig pontosan tudta, hogy a földszintnél mélyebb szint nem
képzelhető el.
Érzékeim
megtévesztenek: állunk, csak éppen nem nyílik az ajtó.
De ha ez nem
volt más, mint illúzió?
- Tagadhatatlanul
zuhantak. És még azt sem lehet tudni, hogy meddig. Hiszen Pestinél nem
volt óra (mióta átlépett egy határon, nem hordott órát), és mobiltelefonja,
melyet időmérésre is használt, a könyvtárban lemerült. Pesti meredten figyelte
az F kijelző mozdulatlan fényét - aztán végre a kapcsolótáblára vetette
magát, és csaknem egyszerre nyomta meg az STOP és a CSENGŐ feliratú gombot.
A lift megállt.
Az ajtó rendeltetésszerűen kinyílt, és állott dohszag csapta meg Pestit
- az ajtó előtt sötét kriptafolyosó tárult fel, néhány csillogó, nedves
pókháló lebbent a huzatban.
Pesti agyát
véráram öntötte el.
MILYEN
ELFUSERÁLT, HARMADOSZTÁLYÚ HORRORPARÓDIÁBA CSÖPPENTEM MEGINT???
De hiába meresztette
a szemeit, a színhely csak nem akart változni, és Pesti arra gondolt, hogy
a kalózok megkaparintották a forgatókönyvét. A kalózok, ezt mindenki tudja,
akadálytalanul közlekednek a világhálón, és ami megtetszik nekik, arra
kivetik pókháló finomságú leplüket. Amit a kalózok eltakarnak, az attól
fogva nincs. Még jól jár az, akire hálót vetnek: volt valaki a Vas... vagy...
nem is tudom... talán a Somogyi Béla utca közelében... akire horgos hálót vetettek...
Mit mondjak... iszonytató... Átírták a forgatókönyvet, csak a kalózok lehettek
azok! Óvatosan tapogatózott a homályban, és néha egy-egy nedves szál a
hajára, arcára tapadt -; nem mert sietni, mert lába alatt nyíló rejtekajtótól
tartott -; de egyre jobban átjárta a csontjait a dohos hideg.
Egy kanyarulatban
világosságot pillantott meg, és a könyvtár földszinti bejáratának előterében
találta magát: minden ugyanúgy festett, ahogy egyébként, például érkezésekor
tapasztalta, leszámítva a szemközti falon terpeszkedő, vörös betűs, irdatlan
méretű feliratot:
A VÁGÓÁLLATOT FÁJDALOMMENTESEN
VÉGZIK KI ÉS AZ E CÉLRA KIFEJLESZTETT GÉPSOR SZINTE EMBERI BEAVATKOZÁS
NÉLKÜL DOLGOZZA FEL. MÉGIS MEGRENDÍTŐ LÁTVÁNY, HOGY A HŰTŐKAMRÁBAN (KÍMÉLETLEN
VÁLLFÁHOZ HASONLÍTHATÓ KAMPÓKON) FEJJEL LEFELÉ EGY IDŐBEN TÖBB SZÁZ BONTOTT
ÉS FELEZETT TÖRZS LÓG.
A feliratot Pesti félve közelítette
meg, és - most már valljuk be ezt is - gyáva módon megtapogatta. Valódi
írás volt, sem mélysége, sem domborulata nem volt. Szabályos, nyomtatott
betűkből állt, Book Antikqua betűtípus, amennyire meg tudta állapítani.
(Hát ez
még valószerűtlenebb, mint egy Cortázar képregény.)
Pedig az Országos
Széchenyi Könyvtár földszinti bejárata volt az: a három lifttel szemben
a nehéz, bronzból való bejárati ajtó, csukva, eléhúzva a függöny (mint
télen, pedig rekkenő nyár lehetett kint), balra a portás fülkéje, ahonnét
kiszűrődött a fekete-fehér képernyő fénye és a Ferencváros - MTK összecsapás
futballközvetítőjének izgatottsága.
Az ajtóban
előre billent fejjel testes portás aludt.
Pesti érezte,
hogy jobb lenne egyszerűen eliszkolni. Félrelebbenteni a függönyt, és nekifeszülni
a bronzajtónak. De azt is tudta, hogy ez nem sikerülhet, nem kerülheti
el az éberen alvó portással való találkozást. Ez így is történt. Még a
csarnokon keresztül áthaladva a távolság felét sem tette meg, amikor a
portás felhorkant, és felemelte a fejét:
- Várjon csak!
Pesti mozdulatlanná
merevedett.
- Még jó is,
hogy jön. Egy levele van itt magának.
- Nekem?
- Maga az
a Pesti Kornél, vagy nem? Magának hagyták itt.
Nehézkesen
felemelte testét, és odújának mélyére húzódott, ahol rekeszes levélszekrény
körvonala derengett, mint az egyetemi tanszékeken. Tényleg lehetett itt
Pestinek levélrekesze, mert az egyikből a portás lezárt borítékot varázsolt
elő.
- Ezt hagyták
itt magának.
Pesti forgatta
a leragasztott borítékot, melyen nem volt se cím, se feladó, semmi.
- Azt mondták,
a Közvágóhíd utcába vigye el. Van ott egy húsdiszkont, vagy valami hasonló.
- A Közvágóhíd
utcában?
A portás bólintott,
majd visszament a fülkébe, és becsukta maga mögött az ajtót.
Pesti zsebébe
gyűrte a levelet, és nekifeszült a bronzajtónak - az lassan kitárult, és
kiléphetett a fényre.
A műteremhez
hasonlatos helyiséget több száz wattos reflektorok világították meg.
Paravánszerű
függönyök takarták el a deszkaácsolatot, az egyik emelvényen egy görög
szobor másolatának gipszfeje, pontosabban: egy arról készült lenyomat,
maszk.
Talán férfifej
volt. De ebben nem lehetett biztos, mert nem látta az arcát. Óvatosan ráhelyezte
a kezét, és megfordította, hogy lássa az arcot is.
Saját gipszlenyomata
nézett vele szembe. Ugyanúgy, ahogy a tükörben látta magát, a liftben.
Megrázkódott,
és a maszk kicsúszott a kezéből. Odakoccant a fazsámolyhoz, és ezer darabra
tört a hajópadlón.
- Mit csinál?
- kérdezte egy ingerült hang. - Tönkreteszi a díszletet...
- Kicsoda
maga?
A sarokban,
ahonnét a hang hallatszott, nem látszott senki és semmi. Csak hallani lehetett
a sutyorgást. Talán a padló is nyikorgott.
- Ki van ott?
- kérdezte még egyszer Pesti.
Csend lett.
De az ott megmozdult - a félhomályból mintha kinyúlt volna egy kar.
- Utoljára
kérdezem, kicsoda maga! - sipította Pesti hisztérikusan.
Ekkor megjelent
az árny. Fején irdatlan méretű bikaszarvakat viselt. Az arcát félig csapzott,
összeragadt haj takarta el, de így is látszott, hólyagosra égett a pofája,
és a gennyes kelések helyenként kifakadtak. A bőre fekete volt a fájdalomtól.
Nehézkesen mozgott, bal karját teste mellett leszorítva tartotta, jobbal
viszont rák módjára hadonászott és hörgött - úgy festett, mintha a krétai
Minotaurosz és egy zombinő nászából jött volna a világra.
Pesti elhatározta,
hogy küzdeni fog. Hátát a falnak vetette és jobbját védekezőn nyújtotta
maga elé, amikor a zombi odaért. Az megragadta a kezét és hevesen megrázta.
- Lám, lám!
A mélyen tisztelt szerző úr, személyesen! Csakhogy tiszteletét teszi, valóban,
igazán... Már-már nem is reméltem, hogy megtekinti a munkánkat... Tehát kezdhetjük
is!
A zombi egyet
tapsolt, és Pesti előtt lehullott egy lepel - mögötte vágóhídnak berendezett
színpadi tér tárult fel:
A háttérben, vaskampókon néhány fél
sertés lóg (az éles megvilágításban világosan látszik, hogy műanyagból
vannak). Elöl egy fa bontószék. Hamarosan testes, hentesruhába öltözött
színész bukkan fel (a fehér henteskötényen lehet néhány vércsöpp de ne
legyen ízléstelen), és kést fen (közben pillantson ki a közönségre). Aztán
egy másik hentes jön be, ez nagy deszkadarabot cipel. A közönség felé mutatja,
hogy világosan látszódjon a felirat:
HÚSDISZKONT A KÖZVÁGÓHÍD UTCÁBAN
- Aha - gondolta Pesti - ez a címfelirat.
Hangosan viszont így szólt: - Mondja csak, merre van ez az emlegetett Közvágóhíd
utca?
- Melyik?
- Ahol a húsdiszkont
van. Bizonyos okból mielőbb oda kellene eljutnom.
- Ó, hát ezen
a vidéken minden utcát Közvágóhíd utcának hívnak, és minden épület húsdiszkontokat
rejt, némelyik többet is. De ezen ne akadjon fenn... egyébként mért kérdi?
- Bizonyos
okból... tudniillik oda kellene jutnom - jegyezte meg zavartan Pesti.
- Akkor menjen
be az első, tetszése szerinti boltba. De nehogy most azonnal fölpattanjon!
- hápogott a szörnypofájú rendező ijedten. - Lehet, hogy forgatás is lesz!
Vagy mit gondol, mért vagyok így beöltözve? Tudja mit: legalább a nyitányt
várja meg! Három szólamban csendül fel a nyitány, és az altunk, mondhatom,
eg-gé-szen ki-fog-gás-ta-lan! Marad még bőven ideje, hogy zárásig megkeresse
a húsdiszkontot!
Pesti ekkor
észrevette, hogy a színpadról kamera szegeződik rá: mintha őt venné, nem
is az előadást. Ettől leblokkolt, és elkésett azzal, hogy még az előadás
kezdete előtt kámforrá váljon.
A nyitány
valóban három szólamban csendült föl: a két színpadon álló, hentesnek öltözött
szereplő valószínűtlenül magas fejhangon, valahonnét a magasból pedig egy
telített alt recitálta a nyitányt, következő szöveget, mely még a sertés
klasszikus feldolgozását idézi meg:
A HÚSSERTÉS HÁZI FELDOLGOZÁSÁNAK
MÓDSZERE
(NYITÁNY)
AZ ÁLLATOT NAPKELTE UTÁN
TERELJÜK KI AZ ÓLBÓL, AZ ORMÁNYRA HÚZOTT DRÓT- VAGY KÖTÉLHUROK SEGÍTSÉGÉVEL
A VÁGÁS HELYÉN RÖGZÍTSÜK STABILAN (ORMÁNY, LÁBAK, FAROK, FÜLEK) AZ ÁLLATOT,
HOGY A BÖLLÉR A SZÚRÁST (A NYAKI VERŐERET) NE HIBÁZZA EL! A JÓINDULATÚ
SERTÉST HÁROM FŐ BIZTONSÁGOSAN RÖGZÍTHETI!
(Na de!
- de a különös skandálás, ez az elfuserált többszólam, miskárolt templomi
ének folytatódott:)
A NYAKI
ARTÉRIÁBÓL KIÖMLŐ VÉRT A HÁZIASSZONY LAVÓRBAN FOGJA FEL, HOGY MEG NE ALVADJON,
A VÉR KEVERGETÉSE VALAMELYIK GYEREK DOLGA!
A SERTÉS
A SZÚRÁS UTÁN KIS IDŐVEL, HIRTELEN ROSKAD ÖSSZE, MINT A ROBBANTÁSSAL SZANÁLT
ÉPÜLET! A LÁBAK RÁNGATÓZÁSA NÉHÁNY PERCIG IS ELTART, EZ ALATT A VÁGÓEMBEREK
HÁZI PÁLINKÁT ISZNAK!
(Az alt
ekkor drótkerítésre kapaszkodó babszár módjára mélyről kacskaringózó szólamba
kezdett:)
A PERZSELÉS
TÖRTÉNHET HAGYOMÁNYOSAN BEPENYHEDT SZÉNA VAGY SZALMACSÓVÁVAL, VALAMINT
GÁZPÖRZSÖLŐVEL! A FEKETÉRE KORMOLÓDOTT BŐRT MELEG VÍZZEL, GYÖKÉRKEFÉVEL,
LAPÁTTAL LEVAKARNI EL NE FELEDJÜK!
(Ekkor
belépett az egyik tenor:)
AZ
ELSŐ FOGYASZTHATÓ FALAT: A GÁZPÖRZSÖLŐVEL MEGPÖRKÖLT FÜL! VÉKONY CSÍKOKRA
HASÍTJUK, EGYESEK SZERINT VALÓDI CSEMEGE! PERZSELÉS UTÁN A NÉGY ÉGETT SZARUPATA
LEHÚZHATÓ A KÖRÖMRŐL, EL NE FELEJTSÜK MEGCSELEKEDNI EZT AZ EGYSZERŰ MOZDULATOT!
KÖZBEN, HA MINDEN IGAZ, ELKÉSZÜL A HAGYMÁS PIRÍTOTT VÉR, MELYET FEHÉR KENYÉRREL
ÉS PÁLINKÁVAL FOGYASZTUNK EL!
(Végül
a három szólam együtt:)
A SERTÉST
KÉT HÁTSÓ LÁBÁNÁL FOGVA AKASZTJUK FEL, ÉS MEGKEZDŐDIK A BELSŐSÉGEK ELTÁVOLÍTÁSA!
MANAPSÁG A BÉLLEL MÁR NEM VESZŐDÜNK! KÖZTUDOTT, HOGY A GYOMOR ÉS A BÉL
TISZTÍTÁSA A VÁGÁS LEGKELLEMETLENEBB FELADATAI KÖZÉ TARTOZIK, DE A JÓ GAZDASSZONY
HAGYOMÁNYOSAN JÓFORMÁN SEMMIT SE DOB EL A SERTÉS TESTRÉSZEIBŐL! TEHÁT HA
MÉGIS, A BELET TISZTÍTÁS UTÁN ECETES VÍZBEN ÁZTASSUK, AZ ELVESZI A SZAGOT!
A KIBELEZETT TÖRZSET HOSSZÁBAN FELEZZÜK EL, ÉS A DARABOLÁST FOLYTATASSUK
VÁGÓPADON! A RÉSZEK MEGFELELŐ MÓDON VALÓ ELKÉSZÍTÉSE ÁTGONDOLT MUNKASZERVEZÉST,
ÉS A NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE FELHALMOZÓDÓ TAPASZTALAT MEGBECSÜLÉSÉT KÖVETELI!
- Mi ez a badarság?! - ugrott fel paprikavörös
fejjel Pesti. - Mit kalózkodtak össze itt maguk? Ki engedte meg, hogy hozzányúljanak
a szövegkönyvhöz?
- Még
hogy hozzányúljunk! - horkan fel a zombinak álcázott rendező, és lerántotta
a fejéről a csimbókos parókát a szarvval együtt. A feje kopasz volt, és
erőteljesen izzadt. - Itt van a szövegkönyv, tessék. Nézzen bele. Maga
írta, a maga írása, a csaknem olvashatatlan, gyerekes betűi, vagy nem?
A hóna alól
szamárfüles és zsírpecsétes füzetecskét húzott elő, borítóján a következő
cím állt:
A KB. 150 KG KÖRÜLI SERTÉS
FELDOLGOZÁSA
Pesti fölütötte a hibás helyesírású
kéziratot:
A SERTÉS SZÉTBONTÁSA
UTÁN DISZNÓ FEJRÉSZÉT, BELSŐ RÉSZEIT (FODROSHÁJ, TÜDŐ, SZÍV, LÉP, VESE,
NYELV, VÉRESEN MARADT HÚS NYESEDÉKET) NAGYOBB EDÉNYBE TESSZÜK ÉS MEGFŐZZÜK.
FÉLFÖVÉSNÉL A MÁJAT IS BELETESSZÜK, MERT ENNEK RÖVIDEBB IDEIG KELL FÖZŐDNI.
ARRÓL TUDJUK MEG, HOGY JÓ-E, AMIKOR FEJ CSONTJAI KICSUSZNAK A HUSRÉSZEK
KÖZÜL. EKKOR KISZEDJÜK AZ ABÁLÓVÍZBŐL ÉS SZÉTSZEDJÜK A CSONTOKAT, EGYÉB
ODA NEM VALÓ RÉSZEKET KISZEDJÜK ÉS AZ EGÉSZET OSZTÁLYOZZUK HÁROM RÉSZRE
- DISZNÓSAJT, MÁJASHURKA, VÉRESHURKÁNAK VALÓRA.
DISZNÓSAJT
A NYELV, VESE, SZÍV,
FEJHUSOKAT FELERÉSZBEN, JÓCSKÁN BŐRÉT ÉS SZALONNA NYESEDÉKET APRÓ SZELETEKRE
VÁGJUK, FÜSZEREZZÜK ÍZLÉSÜNK SZERÉNT (3-4 DKG ŐRÖLT FEKETEBORS, FOKHAGYMA
(8-10 GEREZD) PÉPÉ ZUZOTT SÓ ÉS ESETLEG PIROS PAPRIKA (ŐRÖLT)). AZ EGÉSZET
JÓL ELKEVERJÜK, MEGÍZLELJÜK ÉS HA JÓNAK TALÁLJUK A TISZTÍTOTT GYOMORBA
ÉS KISPÁLANYJÁBA (VASTAGBÉL RÉSZE) BETÖLTJÜK, MAJD SZOROSAN ELKÖTJÜK VAGY
VARRJUK, HOGY A TÖLTELÉK KI NE FOLYJON. AZ ABÁLÓ LEVET (AMIBŐL KISZEDTÜK
A HUSOKAT) FELFORRALJUK ÉS LASSÚ FORRALÁSSAL 15-20 PERCIG A DISZNÓSAJTOKAT
FŐZZÜK. A FŐZÉS UTÁN LEPRÉSELJÜK, SAJT OLDALÁT ÉTKEZÉSI VILLÁVAL TÖBB HELYEN
MEGSZURKÁLJUK, HOGY A FELESLEGES ZSIRADÉK KIPRÉSELŐDJÖN BELŐLE. KIHŰLÉS
UTÁN (10-12 ÓRA) ENYHÉN MEGFÜSTÖLJÜK ÉS EZT KÖVETŐEN FOGYASZTHATÓ.
MÁJASHURKA
AZ ABÁLÓBÓL ERRE A CÉLRA
SZÉTVÁLOGATOTT SZALONNADARABOKAT, KEVÉS BÖRKÉT, FEJHUSOKAT, MÁJAT HUS-DARÁLÓN
ÁTDARÁLJUK, FŰSZEREZZÜK, ÍZLÉS SZERINT SÓ, BORS (ŐRÖLT) 2-3 DKG, ÉS AZ
EGÉSZ MASSZÁT EDÉNYBE ÖNTVE ENYHÉN ÁTSÜTJÜK, MAJD ÖSSZEKEVERJÜK EGY MARÉK
EDÉNYBEN RÓZSASZÍNŰRE PIRITOTT, APRÓRA SZELETELT VÖRÖS HAGYMÁVAL (4-5 FEJ).
BETÖLTÉS ELŐTT MINDIG MEG KELL KOSTOLNI ÉS HA SZÜKSÉGES A FÜSZEREKET, SÓT,
ÍZLÉSÜNKNEK MEGFELELŐEN PÓTOLNI. AZ ÍGY ÖSSZEÁLLÍTOTT MASSZÁT A KIMOSOTT
TISZTÍTOTT SIMA BELEKBE KELL TÖLTENI ÉS KÉT VÉGÉN KÖTNI, HOGY EGYENES
SZÁLAK LEGYENEK BELŐLE ÉS NE KEVEREDJEN ÖSSZE A KARIKÁBA KÖTÖTT RIZSESHURKÁVAL
AZ ABÁLÁS SORÁN. ABÁLÁS 5-10 PERCIG SZÜKSÉGES, KIHŰLÉS UTÁN ENYHÉN LEHET
FÜSTÖLNI DE FÜSTÖLÉS NÉLKÜL IS FOGYASZTHATÓ.
A DISZNÓSAJT ÉS
MÁJASHURKA KÉSZÍTÉSÉNÉL ÜGYELNI KELL ARRA, HOGY GYORSAN ROMLÓ PL. TÜDŐ,
VÉR, LÉP EZEKBE NE KERÜLJÖN, MERT ELLENKEZŐ ESETBEN MELEGEBB KÖRÜLMÉNYEK
KÖZÖTT 1-2 HÉTEN BELÜL MEGROMOLHAT. AZÉRT KELL A FÜSTÖLÉSNÉL IS ARRA TÖREKEDNI,
HOGY HIDEG FÜSTÖT KAPJON.
KOLBÁSZ
A SERTÉS SZÉTSZEDÉSE
ÉS FELDOLGOZÁSA SORÁN ÖSSZEGYŰLT HUSOKAT A ZSIRADÉKTÓL, SZALONNÁTÓL SZÉTVÁLASZTJUK
ÉS OLYAN NAGYSÁGURA VÁGJUK ÖSSZE, HOGY A HUSDARÁLÓVAL LE LEHESSEN
DARÁLNI. AZ EGÉSZ MŰVELETET TISZTA EDÉNYEKBEN VÉGEZZÜK, NEHOGY MÁR ELŐZŐLEG
FELDOLGOZOTT (MÁJAS, RIZSESHURKA STB.) MARADVÁNYOK KÖZÉ KEVEREDJEN. AZ
ÍGY ELŐKÉSZÍTETT HUST FŰSZEREZZÜK (SÓ 2-3 DKG 1 KILÓ HUSHOZ, ÖSSZEZÚZOTT
FOGHAGYMA, VAGY KIPRÉSELT FOGHAGYMALÉ, ŐRÖLT FEKETEBORS, PAPRIKA ÍZLÉS
SZERINT) MAJD AZ EGÉSZET JÓL ÖSSZEKEVERJÜK A HUSSAL. AMIKOR TÖKÉLETESEN
ELKEVEREDETT, A MÁR KITISZTITOTT KOLBÁSZ BÉLBE TÖLTJÜK VAGY HA KEVÉS, PÓTOLHATJUK
MARHABÉLLEL IS. A KOLBÁSZ TÖLTÉSÉNÉL ÜGYELNI KELL ARRA HOGY A
BÉLBEN SZOROSAN ÁLLJON A HUS, NE LEGYEN KÖZTE LEVEGŐ, MERT KÜLÖNBEN
EZEKEN A HELYEKEN MEGROMOLHAT. A BETÖLTÉS UTÁN EGY RUDRA AKASZTJUK ÉS EGY
NAPIG SZIKKADNIA KELL, MAJD UTÁNA LEHET FÜSTRE TENNI. FÜSTÖLÉS UTÁN NÉHÁNY
HÉTTEL MÁR FOGYASZTHATÓ LESZ, HOGY ELŐSZÖR A VÉKONYABB MAJD KÉSŐBB A VASTAGABB
SZÁLAKAT EGYÜK.
RIZSESHURKA
2-3 KG RIZST VÍZBEN ANNYIRA
KELL MEGFŐZNI, HOGY NE RAGADJON ÖSSZE (GURULJON), DE AZÉRT NE ROPOGJON
A KOSTOLÁSNÁL.
AZ ABÁLÓBOL ERRE A CÉLRA
KIVESZÜK A FODORHÁJAT, KEVÉS HUSDARABOKAT, SZALONNA DARABOKAT, TÜDŐT, LÉPET,
HUSDARÁLON ÁTDARÁLJUK ÉS MELEGEN ÖSSZEÖNTJÜK A FŐZÖTT RIZSZSEL,
FŰSZEREZZÜK, SÓ, BORS (ESETLEG KEVÉS MAJORANNA) AZ EGÉSZET ÖSSZEKEVERJÜK
FINOMAN, HOGY A RIZSSZEMEK NE TÖRJENEK ÖSSZE, MEGKOSTOLJUK ÉS AMENNYIBEN
MEGFELELŐ A BÉLBE TÖLTJÜK, ERRE A CÉLRA VASTAGBELEKET HASZNÁLHATUNK DE
HA KEVÉS, ÉS VAN A VÉKONY KOLBÁSZBÉLBŐL ABBA IS TÖLTHETŐ. A VASTAGBÉLBE
TÖLTÖTT ÉS KARIKÁBA KÖTÖTT HURKÁT IS 5-6 PERCRE A FORRÓ ABÁLÓLÉBE TESSZÜK.
LEGJOBB ERRE A CÉLRA TÉSZTASZŰRŐT HASZNÁLNI, AMINEK A FÜLÉRE SPÁRGÁT KÖTÜNK
ÉS EZZEL KÖNNYŰSZERREL A FORRÓ VÍZBE ENGEDHETJÜK ÉS KI IS EMELHETJÜK A
HURKÁKAT AZ ESETLEGES KISZAKADÁS VESZÉLYE NÉLKÜL.
- Ez az - mondta Pesti elragadtatottan,
és tapsikolni kezdett. - Ezt valósítsák meg maradéktalanul, aki ettől a
szövegtől eltér, az legyen átkozott, nemzedékről nemzedékre, hetedíziglen.
- Úgy legyen
- bólintott a zombi.
Ebben megállapodtak.
*
- Akkor tehát jöhet a második szín.
Az erkélyjelenet.
Pesti bólintott.
- Pontosabban
ablak.
Pesti jóváhagyta.
A zombi ekkor
aranyhímes köpönyeget vett elő.
- Akkor tehát
öltse fel.
- Hogyhogy?!
- Mi az, hogy
"hogyhogy" - idézte Pestit gúnyosan a torz emberke. - Összetöri a saját
maszkját, és még azt kérdezi, hogy "hogyhogy"? Hát nem tudja, hogy a saját
szerepét most már magának kell eljátszania?
Pesti az érv
erejétől megroppanva magára öltötte a köpenyt, és mintha vesztőhely deszkái
felé lépkedne, ólmos végtagokkal indult a színpad felé.
A színpad előterében utcalámpa, a
hátteret belvárosi bérház omlott vakolatú fala zárja el. Bal oldalon kapualj,
jobbra vasajtóval lezárt pinceborozó bejárata, előtte parkírozó autó. (Valódi
autót vigyünk fel a színpadra!) A házszám nem látszik - drótüveg táblácskára
festették, de ez összetört. Az utca néptelen, elsötétítéssel jelezzük,
hogy éjszaka van. A színpad közepén földszinti ablak ugrik ki az utca fölé.
A szobába nem látunk be a függöny miatt, de amint Pesti a színpadra ér,
a függöny félrelebben. Az utcára a fekete hajú lány hajol ki.
- Tudtam, hogy ma is eljössz. Kérsz
egy pohár vizet?
- Honnan tudtad?
(Pesti hátrahőköl.)
- Hallottam
a csengőt. (Kicsit fiús, kihívó hangon.) Tudod, ha valaki megnyomja
a liftben a csengőt... szóval... Az a csengő mindig annál szólal meg, aki felé
elindult valaki. Ez a csengő nálam volt bekötve.
- Itt várod
az ablakban a látogatóidat?
- Hozzám még
sohasem indult senki, és utánad sem fog jönni senki. Ez a csengő egyetlen
egyszer szólalt meg a mindenség történetében, és nem is fog többet megszólalni.
Csak számodra létezett, és egyébként már nincs is ott a liftben.
- Nem értem...
- Hát nem
valami gyors a felfogásod, de mindegy. Azért elmondom, amit tudok rólunk.
Akarod hallani?
- Persze.
- Ha bejössz
hozzám, egy titok tárul fel nekünk. Nyilvánvalóvá válik valami, amiről
most még nem tud senki: se te, se én... Csak neked és nekem nyílik majd meg
ez a nagyon titkos valami. Ha bejössz hozzám, szeretkezni fogunk, és egymáshoz
préselődik a testünk. Meleg van, ezért izzadunk majd, de észre sem vesszük.
Kiderül, hogy tökéletesen illeszkedsz hozzám - te és én, mint egy félbe
tört pénz két fele. Olyan lesz, mintha egyszerre minden porcikám érintene
és simogatna, és te is mindenhol érintenél engem. A szeretkezés nem fogja
csitítani a vágyunkat... Sőt, éppen a szeretkezés szítja majd fel. Örvény
leszek neked, fuldokolni fogsz bennem, és felejteni fogsz. A gyermekkorod,
a szüleid, mindent. Elfelejted az úgynevezett "egyetemi karriered", és
elhajítod, mint egy használt óvszert. Mint író, sajnos eltűnsz. Nem mondod
többé borospohárral a kezedben, társaságban, hogy "az írás mindennél fontosabb
számodra". El fogod felejteni ezt az életedet, de, mit mondjak, szerintem
nem fog hiányozni. A Közvágóhídon vállalsz munkát, mert akkor már semmi
sem vonz majd jobban, mint a meleg, zsíros hús, és az, hogy belenyúlj a
langyos, felhasított testbe. Estére lemoshatatlanul ivódik bőrödbe a vér
szaga.
- [...]
- Nos? Mit
szólsz?
- [...]
- Mondj már
valamit!
- [...]
- Tudod a
nőkről is megfeledkezel majd, akiket korábban szerettél... mert felismered,
hogy egyikük sem adta azt, amit én adok. Ha bejössz, semmi mást nem akarsz
majd, csak azt, hogy mindig és szüntelenül velem szeretkezz, és én sem
akarok majd mást; csak hogy szeretkezzünk, és közben folyamatosan feltáruljon
ez a titok, amiről beszélek. Szóval? Bejössz?
- Az ablakon?
- Persze.
Hol máshol.
- Az emberek
általában nem ablakon keresztül közlekednek.
- Általában
nem. De ennek a szobának nincsen ajtaja. Hozzám csak ezen az ablakon keresztül
tudsz bejutni. Én elmondtam, amit tudok, de te döntesz.
- Nem értem,
hogy minek van itt akkor a kapu.
- Utoljára
figyelmeztetlek: az ablakon kell bemásznod. Az a kapu nem számodra épült,
ha azon lépsz be, számomra elvesztél. Neked egy ablak
adódott, ez sem kevés - becsüld meg,
mert sokaknak még belátása sincsen ebbe a szobába.
- Át akarsz
verni. A kaput választom.
*
Néhány nap múlva tehát Pesti ismét megjelent
az utcára ugró földszinti ablak előtt, kis ideig tépelődve topogott, majd
reszkető szívvel belépett a kapun. Az ajtón elektromos kapuzár volt, de
mintha a véletlen is Pesti kezére dolgozott volna, a legutolsó hazatérő
lakó után résnyire nyitva maradt a nehéz szárny. Mielőtt belépett, le kellett
tennie a kabátját. A kabátzsebében maradtak az iratai, a pénztárcája, és
a kulcs is, ahhoz a lakáshoz, ahol épp akkor élt.
Pesti szűk
és sötét folyosóra jutott, és felismerte, hogy nem a megfelelő helyen jár.
Visszafordult, de a nehéz kapuszárny döngve becsapódott mögötte. Hiába
rángatta, nem nyílt, és nem találta az elektromos kapunyitó gombját sem.
Megindult tehát a rothadásszagot árasztó kapualjban, a lábával tapogatózva
araszolt beljebb és beljebb.
Sötét volt,
mint egy gyomorban.
Szűk lépcsőfeljáróba
jutott, alighanem cselédlépcső, a sötét semmi fölé kanyarogva indult meg,
a vaskorlátot tapogatta, érezte, hogy rozsda és málló festék tapad a kezére
- nem tudta, hogy milyen magasan járhat, hiszen tulajdonképpen azt sem
tudta, hogy honnan indult el. A csigalépcsőt elvágták, vaslétrában folytatódott,
Pesti tériszonyát leküzdve mászott felfelé, annál is inkább, mert az alatta
nyíló mélységet nem látta, sejtette csak - és valahol a magasban jelzőfényt
pillantott meg.
- A levél
- jutott eszébe. - A levél!
Hát hogyne!
Hiszen a Közraktár utcába indult, hogy a levelet elvigye, ahol az a bizonyos
húskereskedés van. De nőtt a csábítás, és a valószerűtlen magasban kísértéssé
terebélyesedett: nem tudta megállni, hogy kibontsa a levelet, melyen nem
volt címzés, tehát nem neki szólt (igaz, a portás mégis neki adta át, ezzel
a nehezen értelmezhető üzenettel).
Szerencsére
a levél a belső zsebében volt, a szív fölött. Idegesen tépte fel a borítékot:
Kedves Pesti Kornél!
Gratulálok a Hertz Arnold ösztöndíjhoz.
Huzamosabb ideje követem húsipari megfigyelésekkel kapcsolatos munkásságát,
sokáig meditáltam azon, hogy miként írjam meg véleményemet Önnek. Végül
is arra jutottam, hogy szakmánk védelme érdekében nem lehetek kíméletes.
Köntörfalazás nélkül megmondom, hogy a sózott bél kikészítésére vonatkozó
elképzelései úgy viszonyulnak a tudományossághoz, mint egy újsütetű szektaprédikátor
víziói Szent Atanáz, vagy más egyházatyák irataihoz. Csodálom, hogy miként
érhette el azt, hogy nemcsak az esszéket közlő Hurkatöltő, hanem
a Gondos Hentesmester című szakfolyóiratban is közzétették irománya
fejezeteit. A Házi Vágás aggályos szerkesztője állt a hivatása magaslatán,
amikor visszaadta önnek a vese tisztítására vonatkozó cikket. A darabolás
Ön által bemutatott leírása inkább trancsírozás! Mindez a húsipari zsargon
sallangjaival fűszerezve, tökéletesen érthetetlen és szakmailag teljességgel
hasznosíthatatlan! Nem éri meg a fáradságot, hogy a tévedések, a félreértések
és a szamárságok özönét elősoroljam. Nagyon kérem, nemcsak a húsipar, hanem
saját maga érdekében, hogy ne terjessze ilyen irányú fantazmagóriáit. Ha
ragaszkodik a témához, úgy alaposan olvassa át a húsipari szakirodalmat,
s alakítson ki valamilyen elképzelést arról, hogy valójában mit kíván elmondani.
Kérem, ne sértődjön meg kemény szavaimon, nem haragból fogalmazok így.
Figyelmeztetni szeretném, hogy a jövőben más módszerrel dolgozzon. Mindazonáltal
- ha maga is úgy gondolja - találkozót ajánlok, pontban hajnali négy órakor
várom a Közvágóhíd utcai húsdiszkontba egy meleg töpörtyűre. Üdvözlettel:
S.K.
Tény, hogy a húsdiszkont étlapján többnyire
szerepel meleg töpörtyű.
De a felemás
magasban, a vaslétrán, az alvó Budapest fölött Pesti megingott. Elképzelte
az S.K.-val való találkozást.
Pontosan érkezik, és amint belép a helyiségbe,
azonnal észleli
S.K.-t, aki már jókora meleg hurkába / töpörtyűbe temetkezik;
S. K. még
nem lesz ott.
Pesti széles
mosollyal lép az asztalhoz, kezet nyújt, kabátját a szék támlájára dobja
/ a fogasra akasztja, és egy belső asztalhoz;
ablakhoz közeli
asztalhoz ül, hogy szemmel tarthassa az utcát, S.K. közeledik-e.
Tanulmányozza
az étlapot, majd - habozást mímelve - meleg töpörtyűt rendel, ahogy azt
a levél útmutatása szerint jó előre elhatározta / dacból sült oldalast
rendel.
Szól a pincérnek,
friss legyen a kenyér / megkérdi, hol a só, csak hogy fontoskodjon.
Előadja szakmai
terveit S.K.-nak; / várja, hogy a szakember megérkezzen.
S.K. bólogat
majd, és helyesli, hogy Pesti egy ideig koncentráljon a vesére / májra:
egy szűkebb terület beható és elmélyült ismerete kedvező benyomást kelt,
és a meleg vese / máj tapintása kellemes és selymes;
S.K. alakja
ekkor bukkan fel a Soroksári út felől.
Megérkezik a meleg töpörtyű / sült
oldalas, és Pesti gyomrát jóízű kellemetességek töltik el / alattomosan
megfekszi a zsíros disznóság.
Megborzongott.
- Följebb
kell kapaszkodnom - határozta el. Vadul ragadta meg a vaslétra fokát. A
tapintása hűvös és nedves volt, mint valami belsőségé.
Tiporni kezdte:
a létra kiszalad alóla. Kisebb benyílóba jutott. Még három lépcsőfok, és
egy deszkaajtón keresztül kint van a tetőn, a nehezen lélegző magasban.
Göncöl táltos
csillaga megadóan forog a város fölött, mint aki már annyi mindent tapasztalt,
hogy pontosan tudja, nincs min csodálkoznia. És valóban, nem is csodálkozik
semmin, talán még azokon a vékony testű, energikus nőkön sem, akik éppen
másik oldalukra fordulnak a szobagaléria padlójára terített hálómatracukon,
és álmukban combjaik közé szorítják bal kezüket. A hold sápadt fényt szitál
unottan a tetőkre, és megkérdezi: hát érdemes aggódni, Kornél? Csak a Sarkcsillag
néz piszkálódva, szálkát keres Pesti szemében, mint egy hegyes tű.
- Jaj. Megijesztett.
- Láttam,
hogy jön, de nem szóltam. Gondoltam, nem szólok.
- Mért ül
itt ezen a pallón.
- Nézelődöm.
Minden este kiülök ide kicsit szellőzködni, mert nem bírom a cigarettafüstöt.
Most meg még magát is vártam. Na de ha már meggyött, akkor elindulhatunk.
Hajléktalan
külsejű kísérője szálkás padlásgerendák és nyikorgó lépcsőfeljárók közt
vezeti, olyan csapóajtókon át, melyeket talán építőjük, a sovány tót kőműves
tett be maga után utoljára, kétszáz esztendeje, amikor a város felépült.
Bárkagyomorhoz hasonlatos padlástereken kelnek át, Pesti véli, hogy az
egész alkotmány recseg és inog. A félhomályban való időtlen bolyongás után
tetőtéri padlászugolyba nyitnak be. Az ajtóval szemben, vasvödörben tűz
ég.
A helyiség
közepén, kőasztalnál nagy darab, szőrös emberek kecskebak bokacsontjából
készült kockával játszanak. A szakállas kísérő azt mondja:
- A barátaim.
Aztán a szabályok
ismeretébe vezeti be Pestit:
- Asztragalosz.
Így nevezzük. Négy oldala van, aki a legkisebbet dobja, annak egy testrészét
levágjuk. Testrészbe játszunk. Ez a szabály.
Mivel Pesti
már semmire sem tud nemet mondani, leül közéjük negyediknek. Sejti pedig,
hogy ezek csak a harcias istenek lehetnek, az ádáz ázok. (A kezükben ott
az ászok, mert ők az ászok.) Valahol nyitva maradt egy régi könyv, abból
szabadultak ki (valóban látszik a háttérben valami félig elfalazott fali
fülke), vagy szétszórva egy pakli ördög bibliája. Az egyiknél van egy irdatlan,
kalapácsszerű eszköz, az a "böllér" - ő csonkolja le, illetve roncsolja
szét hatalmas csapással a kijelölt végtagot a kőasztalon. Segédjét, aki
az áldozatot lefogja, Thornak hívják, őt magát Fejthornak. Hivatásuknak
kifogástalan szakértelemmel tesznek eleget, minden mozdulatukon kiütközik
a mesterségbeli tudás és az évezredes gyakorlat.
Pesti meg
merne esküdni, hogy Thor és Fejthor nem véletlenül vállalta a csonkolást,
hanem mert élvezik.
Persze mindig
ő dobja a legkisebbet, és így egyre veszít. Először az ujjait vágják le,
egyenként az ujjperceket, aztán a combosabb [nagyobb] darabokra kerül sor:
a két alkar, a két felkar, a lábszár, a combok következnek. Ekkor eszébe
jut, hogy sietnie kell, hiszen fontos találkozója van - el kell jutnia
a húsdiszkontba, a Közraktár utcába. De ugyanebben a pillanatban felismeri,
hogy most már ha akarna sem tudna fölugrani. Ízléstelen, közhelyes, elcsépelt
hasonlat jut eszébe, és nem hagyja nyugodni: a város fölött derengő hajnali
fény karéja olyan, mint egy vértől gőzölgő hentesbárd.
De ezt nem
mondja ki, a látomásait már többé nem osztja meg ezekkel.
Mert jóérzés,
az ezekben nincs: törzsét, amikor már semmi csonkolható nem marad rajta,
lazán félregurítják.
Hevernek egyébként
más törzsek is a kőasztal körül. Egy kopaszodó fej rögtön megszólítja:
- Ne haragudjon,
maga speciel mivel foglalkozott előző életében? |
|