Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2004. 9. sz.
 
PRÁGAI TAMÁS


Húsdiszkont a Közvágóhíd utcában


Késésben volt, de nem tudta pontosan, mennyire - ezért siklott végig tapadósan a volt császári és királyi palota márvány folyosóján a lift felé (mint a gyanta egy harmadosztályú, vidéki "zenés hely" nem éppen alkoholista, de azért ilyenkor már nem is egészen józan prímásának vonóján éjfél után, a bácskai nyárban, amikor vihar előtti lehűlés tapasztalható, és a kerti illemhely mögött megzörrenek a hűsítő széltől a nyárfák, és hamarosan sisteregni kezd a húron a Lakodalom van a mi utcánkba...), gumitalpú szandálban kaszáltak a lábai, ide-oda, ide-oda, erőlködve siklott, mert valamiért ragaszkodott ehhez a korcsolyázó mozdulathoz. A kanyarnál kivágódott: állt bent lift. Nem nézett hátra, nehogy kiderüljön, hogy van valaki a nyomában és akkor arra is várnia kelljen - beugrott, és megnyomta az F betűvel jelzett gombot.
     Az Országos Széchenyi Könyvtár liftjének kezelése egyszerű, használata még a szellemi munkától lankadt filoszok agyát sem erőlteti meg. Az 5 jelzetű gombbal a könyvtár bejárati szintjére, az F jelzetűvel a Dózsa György téri kijárathoz lehet jutni, a lift a köztes szinteken nem áll meg. A CSENGŐ vagy a STOP feliratú gomb használata az alapvetően nyugodt, ám véges türelmű portásra való tekintettel kerülendő.
     A kétszárnyú ajtó becsapódott és Pesti süllyedni kezdett. Az a május hetedike jutott eszébe, amikor először találkozott Ritával a Művész mozi kókuszolaj- és popcornszagú előterében (a randevút egy volt gépműhelyben rendezett kiállítás megnyitóján sikerült kicsikarnia). Az "ajándéklány" idült késéssel és szénanáthával érkezett. Akkoriban melírozottszőke volt, néhány vöröses tinccsel a halántéknál (ma már nem az: milyen volt a szőkesége, nem tudom már), orrán az aktuális divat szerint való bagolyszemüveg (és Pestit akkor még meghatotta a női hiúság és elesettség e kevercsének jele), fülében klipsz-szerű tengeri kagyló. Intelligens benyomást keltett, és ez riasztotta a komplexusokkal küzdő fiút - a világvégéről Pestre került experimentális költő a divatos értelmiségi helyeken akkor még esetlenül mozgott -, de testét miniszoknya és erőteljesen dekoltált top fedte (alig) - ez az öltözék, vélte ő (utóbb kiderült: helyesen) mégiscsak bíztató előjel. (Pesti a mozgókép és a hangzóköltészet mutációjával kísérletezett akkoriban, a hangot próbálta vizualizálni - Rimbaud-nak ajánlotta ezt a művét).
     Most egy belső szalag kezd peregni Pesti agyában, és találkozásuk forgatókönyvét hangkölteménnyé transzponálja: taktaktaktaktaktak-kiti katakitikata-oink-oink-oink-hű... hű... hű...a a a a a a a a a (A költemény zárlatában nyugodtan ismerjünk fel egy kellemesen erotikus mellékzöngét. Pesti három hónapja szakított a barátnőjével, és ezért minden mélyedés erotikus fantáziálásra késztette.)
     Akkor még, akkor még. A találkozás tehát Pesti forgatókönyve szerint zajlott. Rita megeresztett egy mosolyt, amint nekifeszülve behatolt a bejárati üvegajtón és megpillantotta a három decis kóláspohárba kapaszkodó "hőst" (ld. még: "HMCS" és "ifjú titán"), és enyhén riszálva közeledett a mozi előterének mintegy harmadát elfoglaló szervizpult felé. Nem ment neki valami jól ez a mozgás - kommentálja Pesti forgatókönyve, és ebben a megjegyzésben már megmutatkozik a későbbi világfi, aki utóbb egy, a nagyüzemi állattartást pellengérre állító dokumentumportréval feltűnést kelt Cannes-ban. - De oldotta szorongásomat, és tárgyszerűbben tudtam szemügyre venni az adottságait: felvágni nem lehet vele, de vélhetőleg akár strandon is elmegy.
     Később kiderült: Rita folyamatosan beszél. Néha mosolyog is, de csak a beszéd szüneteiben, hogy ezzel is új sávot nyisson a kommunikációban. Nem köszönéssel kezdi, fecsegéssel hidalja át a távolságot, úgy közeledik - jegyzi a forgatókönyv. - Mintha mindig a mondat közepén tartana.
     Legyek őszinte? Nem tudta, de nem is akarta követni Rita szövegét. Ügyelt, hogy üdvözlésénél jó sokáig szorongassa a kezét, mert jelezni kellett valahogy, hogy kefélni akar, és villámsebesen két puszit helyezett el a száj közelében, mielőtt meggondolná magát. Talán egy harmadikat is megkockáztatott volna, mondjuk a fülnél, de ezt inkább visszavonta: nem tartunk még itt, jutott eszébe akkori gondolata, és a liftben állva is elmosolyodott. Elég szemét kis mosoly volt. Jól látszott a tükörben: a lift hátsó falát teljes egészében tükör foglalta el, ebben a tükörben pillantotta meg magát Pesti.
     (Tulajdonképpen nem is annyira rossz a testem.)
     Rita pillanatok alatt beszorította a könyves stand és egy állóplakát közé. Hogy ő most valamit keres, jelezte. Éreztette, hogy az a valami, amit keres, éppen rendkívül fontos; de nem árult el közelebbit. Imázsépítés, gondolta megvetően Pesti, de mivel közben a lány testével foglalkozott, szélnek eresztette a megvetését. Talán nem is tudta volna követni Rita magyarázatát, még ha akarja sem: arra is ügyelnie kellett, hogy a szemébe nézzen, ezért nem bámulhatta nyugodtan a seggét. Kicsit széles volt a csípője, és formásnak, de túlságosan lágynak tűnt a melle.
     A melle később meg fog ereszkedni, ha nem kondizik. De én akkor hol leszek már.
     - A hős feldarabolását a szöveganalízis metaforájának tekintettem (tudod: szétszedik, de aztán összerakják)... és amikor az arany játéktáblák kal az Ida mezején játszanak az istenek, abban a történetiség megjelenésének a terepét ismertem fel... vagy ez szerinted hülyeség?
     - Nem, dehogy - válaszolta Pesti.
     Fekete melltartót hordott, és ez áttetszett a blúzon.
     A szöveg úgy rángatózott Rita szájában, mint valami rosszul kivégzett prédaállat. De a történés mégis Pesti forgatókönyve szerint zajlott - betuszkolták magukat a moziterembe, és miután kiseprűztek a helyükről két, nyelvükkel egymás fogait tapogató fiatalt, leültek. A film viszonylag érdektelen volt, egy homoszexuális férj és egy leszbikus feleség kapcsolatáról szólt, akik úgy érzik, titkolódzni kell a gyerekeik és egymás előtt, de aztán rájönnek, hogy már mindegy - ám az ötödik percben Pesti megérinti Rita combját, és a nyolcadikban már csókolóznak. Ritában nyilvánvaló módon mutatkozik meg az a bizonyos szexuális éhség, melynek Pesti felettébb örül, így adódik, hogy hazakísérje, s kérdésére, hogy egy teára nem hívja-e fel, mozipartnere nem mond nemet. A forgatókönyv szerint a hűtőből ekkor vörösbor kerül elő (valójában vodka), melyből Rita férfias adagokat tölt. Pesti időben közli, hogy biztos benne, partnere válogathat a pasikban, mire Rita elégedetten bólint, a vodkát a könyvespolcra teszi, és a kanapé szögletében kucorgó Pesti ölébe ül. A szőnyegen szeretkezve hamarosan sikerül eljutni a hangköltemény záró oktávjáig.
     Pesti gyakran ordít szeretkezés közben, ettől jó esetben hideg futkároz partnere gerincén.
     Azután Rita a fürdőszobába megy és a világoskék bádogkád fölött akkurátusan mosni kezdi a combjait, melyeken Pesti nyoma maradt, de közben a lift áthalad a 4-ik, 3-ik, 2-ik feliratú piros kijelzőkön, és lassulni kezd az F-nél.
     Pesti pontosan tudta, hogy itt kell most kiszállni.
     De Rita közben visszajött a fürdőszobából, melynek ablaka nem lichthofra, hanem kéményekre, háztetőkre és mozdulatlan, életunt galambokra nyílt, valami ősi, nőies gesztussal ölébe vette a fiú fejét, fekete haját kezdte marcangolni, és azt mondta:
     - Jó volt veled.
     Aztán, mivel Pesti nem reagált, megkérdezte:
     - Találkozunk még?
     - Persze.
     Egy epizódról, valljuk be, Pesti forgatókönyve magkacsul hallgat, de most, a lift lassulása miatt kimerevedő időben állítsuk helyre a pontos időrendet: a volt gépműhelyben rendezett festészeti kiállítás megnyitója óta, ahol Ritát megismerte, és kiéhezetten (ez Pesti kifejezése!) csapott le rá, három nap eltelt a Művész mozi előterében zajló találkozásig; és ezalatt a három nap alatt Pesti minden éjjel egy fekete hajú lány földszinti ablaka előtt állt, akinek nem tudta a nevét, de aki egyszer egy pohár vizet nyújtott ki a függöny mögül hajnalban Pestinek.
     - Hát ez teljesen valószerűtlen.
     Igen, az volt: a lift nem állt meg az F jelzésű vörös villogónál, hanem ismét gyorsulni kezdett, és tovább zuhant a mélybe, miközben a piros fény a Földszintet jelző F-nél időzött. Pesti a lift falához lapult, mintha mélység nyílt volna alatta, pedig pontosan tudta, hogy a földszintnél mélyebb szint nem képzelhető el.
     Érzékeim megtévesztenek: állunk, csak éppen nem nyílik az ajtó.
     De ha ez nem volt más, mint illúzió?
     - Tagadhatatlanul zuhantak. És még azt sem lehet tudni, hogy meddig. Hiszen Pestinél nem volt óra (mióta átlépett egy határon, nem hordott órát), és mobiltelefonja, melyet időmérésre is használt, a könyvtárban lemerült. Pesti meredten figyelte az F kijelző mozdulatlan fényét - aztán végre a kapcsolótáblára vetette magát, és csaknem egyszerre nyomta meg az STOP és a CSENGŐ feliratú gombot.
     A lift megállt. Az ajtó rendeltetésszerűen kinyílt, és állott dohszag csapta meg Pestit - az ajtó előtt sötét kriptafolyosó tárult fel, néhány csillogó, nedves pókháló lebbent a huzatban.
     Pesti agyát véráram öntötte el.
     MILYEN ELFUSERÁLT, HARMADOSZTÁLYÚ HORRORPARÓDIÁBA CSÖPPENTEM MEGINT???
     De hiába meresztette a szemeit, a színhely csak nem akart változni, és Pesti arra gondolt, hogy a kalózok megkaparintották a forgatókönyvét. A kalózok, ezt mindenki tudja, akadálytalanul közlekednek a világhálón, és ami megtetszik nekik, arra kivetik pókháló finomságú leplüket. Amit a kalózok eltakarnak, az attól fogva nincs. Még jól jár az, akire hálót vetnek: volt valaki a Vas... vagy... nem is tudom... talán a Somogyi Béla utca közelében... akire horgos hálót vetettek... Mit mondjak... iszonytató... Átírták a forgatókönyvet, csak a kalózok lehettek azok! Óvatosan tapogatózott a homályban, és néha egy-egy nedves szál a hajára, arcára tapadt -; nem mert sietni, mert lába alatt nyíló rejtekajtótól tartott -; de egyre jobban átjárta a csontjait a dohos hideg.
     Egy kanyarulatban világosságot pillantott meg, és a könyvtár földszinti bejáratának előterében találta magát: minden ugyanúgy festett, ahogy egyébként, például érkezésekor tapasztalta, leszámítva a szemközti falon terpeszkedő, vörös betűs, irdatlan méretű feliratot:

A VÁGÓÁLLATOT FÁJDALOMMENTESEN VÉGZIK KI ÉS AZ E CÉLRA KIFEJLESZTETT GÉPSOR SZINTE EMBERI BEAVATKOZÁS NÉLKÜL DOLGOZZA FEL. MÉGIS MEGRENDÍTŐ LÁTVÁNY, HOGY A HŰTŐKAMRÁBAN (KÍMÉLETLEN VÁLLFÁHOZ HASONLÍTHATÓ KAMPÓKON) FEJJEL LEFELÉ EGY IDŐBEN TÖBB SZÁZ BONTOTT ÉS FELEZETT TÖRZS LÓG.

A feliratot Pesti félve közelítette meg, és - most már valljuk be ezt is - gyáva módon megtapogatta. Valódi írás volt, sem mélysége, sem domborulata nem volt. Szabályos, nyomtatott betűkből állt, Book Antikqua betűtípus, amennyire meg tudta állapítani.
     (Hát ez még valószerűtlenebb, mint egy Cortázar képregény.)
     Pedig az Országos Széchenyi Könyvtár földszinti bejárata volt az: a három lifttel szemben a nehéz, bronzból való bejárati ajtó, csukva, eléhúzva a függöny (mint télen, pedig rekkenő nyár lehetett kint), balra a portás fülkéje, ahonnét kiszűrődött a fekete-fehér képernyő fénye és a Ferencváros - MTK összecsapás futballközvetítőjének izgatottsága.
     Az ajtóban előre billent fejjel testes portás aludt.
     Pesti érezte, hogy jobb lenne egyszerűen eliszkolni. Félrelebbenteni a függönyt, és nekifeszülni a bronzajtónak. De azt is tudta, hogy ez nem sikerülhet, nem kerülheti el az éberen alvó portással való találkozást. Ez így is történt. Még a csarnokon keresztül áthaladva a távolság felét sem tette meg, amikor a portás felhorkant, és felemelte a fejét:
     - Várjon csak!
     Pesti mozdulatlanná merevedett.
     - Még jó is, hogy jön. Egy levele van itt magának.
     - Nekem?
     - Maga az a Pesti Kornél, vagy nem? Magának hagyták itt.
     Nehézkesen felemelte testét, és odújának mélyére húzódott, ahol rekeszes levélszekrény körvonala derengett, mint az egyetemi tanszékeken. Tényleg lehetett itt Pestinek levélrekesze, mert az egyikből a portás lezárt borítékot varázsolt elő.
     - Ezt hagyták itt magának.
     Pesti forgatta a leragasztott borítékot, melyen nem volt se cím, se feladó, semmi.
     - Azt mondták, a Közvágóhíd utcába vigye el. Van ott egy húsdiszkont, vagy valami hasonló.
     - A Közvágóhíd utcában?
     A portás bólintott, majd visszament a fülkébe, és becsukta maga mögött az ajtót.
     Pesti zsebébe gyűrte a levelet, és nekifeszült a bronzajtónak - az lassan kitárult, és kiléphetett a fényre.
     A műteremhez hasonlatos helyiséget több száz wattos reflektorok világították meg.
     Paravánszerű függönyök takarták el a deszkaácsolatot, az egyik emelvényen egy görög szobor másolatának gipszfeje, pontosabban: egy arról készült lenyomat, maszk.
     Talán férfifej volt. De ebben nem lehetett biztos, mert nem látta az arcát. Óvatosan ráhelyezte a kezét, és megfordította, hogy lássa az arcot is.
     Saját gipszlenyomata nézett vele szembe. Ugyanúgy, ahogy a tükörben látta magát, a liftben.
     Megrázkódott, és a maszk kicsúszott a kezéből. Odakoccant a fazsámolyhoz, és ezer darabra tört a hajópadlón.
     - Mit csinál? - kérdezte egy ingerült hang. - Tönkreteszi a díszletet...
     - Kicsoda maga?
     A sarokban, ahonnét a hang hallatszott, nem látszott senki és semmi. Csak hallani lehetett a sutyorgást. Talán a padló is nyikorgott.
     - Ki van ott? - kérdezte még egyszer Pesti.
     Csend lett. De az ott megmozdult - a félhomályból mintha kinyúlt volna egy kar.
     - Utoljára kérdezem, kicsoda maga! - sipította Pesti hisztérikusan.
     Ekkor megjelent az árny. Fején irdatlan méretű bikaszarvakat viselt. Az arcát félig csapzott, összeragadt haj takarta el, de így is látszott, hólyagosra égett a pofája, és a gennyes kelések helyenként kifakadtak. A bőre fekete volt a fájdalomtól. Nehézkesen mozgott, bal karját teste mellett leszorítva tartotta, jobbal viszont rák módjára hadonászott és hörgött - úgy festett, mintha a krétai Minotaurosz és egy zombinő nászából jött volna a világra.
     Pesti elhatározta, hogy küzdeni fog. Hátát a falnak vetette és jobbját védekezőn nyújtotta maga elé, amikor a zombi odaért. Az megragadta a kezét és hevesen megrázta.
     - Lám, lám! A mélyen tisztelt szerző úr, személyesen! Csakhogy tiszteletét teszi, valóban, igazán... Már-már nem is reméltem, hogy megtekinti a munkánkat... Tehát kezdhetjük is!
     A zombi egyet tapsolt, és Pesti előtt lehullott egy lepel - mögötte vágóhídnak berendezett színpadi tér tárult fel:

A háttérben, vaskampókon néhány fél sertés lóg (az éles megvilágításban világosan látszik, hogy műanyagból vannak). Elöl egy fa bontószék. Hamarosan testes, hentesruhába öltözött színész bukkan fel (a fehér henteskötényen lehet néhány vércsöpp de ne legyen ízléstelen), és kést fen (közben pillantson ki a közönségre). Aztán egy másik hentes jön be, ez nagy deszkadarabot cipel. A közönség felé mutatja, hogy világosan látszódjon a felirat:

HÚSDISZKONT A KÖZVÁGÓHÍD UTCÁBAN

- Aha - gondolta Pesti - ez a címfelirat. Hangosan viszont így szólt: - Mondja csak, merre van ez az emlegetett Közvágóhíd utca?
     - Melyik?
     - Ahol a húsdiszkont van. Bizonyos okból mielőbb oda kellene eljutnom.
     - Ó, hát ezen a vidéken minden utcát Közvágóhíd utcának hívnak, és minden épület húsdiszkontokat rejt, némelyik többet is. De ezen ne akadjon fenn... egyébként mért kérdi?
     - Bizonyos okból... tudniillik oda kellene jutnom - jegyezte meg zavartan Pesti.
     - Akkor menjen be az első, tetszése szerinti boltba. De nehogy most azonnal fölpattanjon! - hápogott a szörnypofájú rendező ijedten. - Lehet, hogy forgatás is lesz! Vagy mit gondol, mért vagyok így beöltözve? Tudja mit: legalább a nyitányt várja meg! Három szólamban csendül fel a nyitány, és az altunk, mondhatom, eg-gé-szen ki-fog-gás-ta-lan! Marad még bőven ideje, hogy zárásig megkeresse a húsdiszkontot!
     Pesti ekkor észrevette, hogy a színpadról kamera szegeződik rá: mintha őt venné, nem is az előadást. Ettől leblokkolt, és elkésett azzal, hogy még az előadás kezdete előtt kámforrá váljon.
     A nyitány valóban három szólamban csendült föl: a két színpadon álló, hentesnek öltözött szereplő valószínűtlenül magas fejhangon, valahonnét a magasból pedig egy telített alt recitálta a nyitányt, következő szöveget, mely még a sertés klasszikus feldolgozását idézi meg:

A HÚSSERTÉS HÁZI FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERE
(NYITÁNY)

AZ ÁLLATOT NAPKELTE UTÁN TERELJÜK KI AZ ÓLBÓL, AZ ORMÁNYRA HÚZOTT DRÓT- VAGY KÖTÉLHUROK SEGÍTSÉGÉVEL A VÁGÁS HELYÉN RÖGZÍTSÜK STABILAN (ORMÁNY, LÁBAK, FAROK, FÜLEK) AZ ÁLLATOT, HOGY A BÖLLÉR A SZÚRÁST (A NYAKI VERŐERET) NE HIBÁZZA EL! A JÓINDULATÚ SERTÉST HÁROM FŐ BIZTONSÁGOSAN RÖGZÍTHETI!
     (Na de! - de a különös skandálás, ez az elfuserált többszólam, miskárolt templomi ének folytatódott:)
     A NYAKI ARTÉRIÁBÓL KIÖMLŐ VÉRT A HÁZIASSZONY LAVÓRBAN FOGJA FEL, HOGY MEG NE ALVADJON, A VÉR KEVERGETÉSE VALAMELYIK GYEREK DOLGA!
     A SERTÉS A SZÚRÁS UTÁN KIS IDŐVEL, HIRTELEN ROSKAD ÖSSZE, MINT A ROBBANTÁSSAL SZANÁLT ÉPÜLET! A LÁBAK RÁNGATÓZÁSA NÉHÁNY PERCIG IS ELTART, EZ ALATT A VÁGÓEMBEREK HÁZI PÁLINKÁT ISZNAK!
     (Az alt ekkor drótkerítésre kapaszkodó babszár módjára mélyről kacskaringózó szólamba kezdett:)
     A PERZSELÉS TÖRTÉNHET HAGYOMÁNYOSAN BEPENYHEDT SZÉNA VAGY SZALMACSÓVÁVAL, VALAMINT GÁZPÖRZSÖLŐVEL! A FEKETÉRE KORMOLÓDOTT BŐRT MELEG VÍZZEL, GYÖKÉRKEFÉVEL, LAPÁTTAL LEVAKARNI EL NE FELEDJÜK!
     (Ekkor belépett az egyik tenor:)
     AZ ELSŐ FOGYASZTHATÓ FALAT: A GÁZPÖRZSÖLŐVEL MEGPÖRKÖLT FÜL! VÉKONY CSÍKOKRA HASÍTJUK, EGYESEK SZERINT VALÓDI CSEMEGE! PERZSELÉS UTÁN A NÉGY ÉGETT SZARUPATA LEHÚZHATÓ A KÖRÖMRŐL, EL NE FELEJTSÜK MEGCSELEKEDNI EZT AZ EGYSZERŰ MOZDULATOT! KÖZBEN, HA MINDEN IGAZ, ELKÉSZÜL A HAGYMÁS PIRÍTOTT VÉR, MELYET FEHÉR KENYÉRREL ÉS PÁLINKÁVAL FOGYASZTUNK EL!
     (Végül a három szólam együtt:)
     A SERTÉST KÉT HÁTSÓ LÁBÁNÁL FOGVA AKASZTJUK FEL, ÉS MEGKEZDŐDIK A BELSŐSÉGEK ELTÁVOLÍTÁSA! MANAPSÁG A BÉLLEL MÁR NEM VESZŐDÜNK! KÖZTUDOTT, HOGY A GYOMOR ÉS A BÉL TISZTÍTÁSA A VÁGÁS LEGKELLEMETLENEBB FELADATAI KÖZÉ TARTOZIK, DE A JÓ GAZDASSZONY HAGYOMÁNYOSAN JÓFORMÁN SEMMIT SE DOB EL A SERTÉS TESTRÉSZEIBŐL! TEHÁT HA MÉGIS, A BELET TISZTÍTÁS UTÁN ECETES VÍZBEN ÁZTASSUK, AZ ELVESZI A SZAGOT! A KIBELEZETT TÖRZSET HOSSZÁBAN FELEZZÜK EL, ÉS A DARABOLÁST FOLYTATASSUK VÁGÓPADON! A RÉSZEK MEGFELELŐ MÓDON VALÓ ELKÉSZÍTÉSE ÁTGONDOLT MUNKASZERVEZÉST, ÉS A NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE FELHALMOZÓDÓ TAPASZTALAT MEGBECSÜLÉSÉT KÖVETELI!

- Mi ez a badarság?! - ugrott fel paprikavörös fejjel Pesti. - Mit kalózkodtak össze itt maguk? Ki engedte meg, hogy hozzányúljanak a szövegkönyvhöz?
      - Még hogy hozzányúljunk! - horkan fel a zombinak álcázott rendező, és lerántotta a fejéről a csimbókos parókát a szarvval együtt. A feje kopasz volt, és erőteljesen izzadt. - Itt van a szövegkönyv, tessék. Nézzen bele. Maga írta, a maga írása, a csaknem olvashatatlan, gyerekes betűi, vagy nem?
     A hóna alól szamárfüles és zsírpecsétes füzetecskét húzott elő, borítóján a következő cím állt:

A KB. 150 KG KÖRÜLI SERTÉS FELDOLGOZÁSA

Pesti fölütötte a hibás helyesírású kéziratot:
A SERTÉS SZÉTBONTÁSA UTÁN DISZNÓ FEJRÉSZÉT, BELSŐ RÉSZEIT (FODROSHÁJ, TÜDŐ, SZÍV, LÉP, VESE, NYELV, VÉRESEN MARADT HÚS NYESEDÉKET) NAGYOBB EDÉNYBE TESSZÜK ÉS MEGFŐZZÜK. FÉLFÖVÉSNÉL A MÁJAT IS BELETESSZÜK, MERT ENNEK RÖVIDEBB IDEIG KELL FÖZŐDNI. ARRÓL TUDJUK MEG, HOGY JÓ-E, AMIKOR FEJ CSONTJAI KICSUSZNAK A HUSRÉSZEK KÖZÜL. EKKOR KISZEDJÜK AZ ABÁLÓVÍZBŐL ÉS SZÉTSZEDJÜK A CSONTOKAT, EGYÉB ODA NEM VALÓ RÉSZEKET KISZEDJÜK ÉS AZ EGÉSZET OSZTÁLYOZZUK HÁROM RÉSZRE - DISZNÓSAJT, MÁJASHURKA, VÉRESHURKÁNAK VALÓRA.

DISZNÓSAJT
A NYELV, VESE, SZÍV, FEJHUSOKAT FELERÉSZBEN, JÓCSKÁN BŐRÉT ÉS SZALONNA NYESEDÉKET APRÓ SZELETEKRE VÁGJUK, FÜSZEREZZÜK ÍZLÉSÜNK SZERÉNT (3-4 DKG ŐRÖLT FEKETEBORS, FOKHAGYMA (8-10 GEREZD) PÉPÉ ZUZOTT SÓ ÉS ESETLEG PIROS PAPRIKA (ŐRÖLT)). AZ EGÉSZET JÓL ELKEVERJÜK, MEGÍZLELJÜK ÉS HA JÓNAK TALÁLJUK A TISZTÍTOTT GYOMORBA ÉS KISPÁLANYJÁBA (VASTAGBÉL RÉSZE) BETÖLTJÜK, MAJD SZOROSAN ELKÖTJÜK VAGY VARRJUK, HOGY A TÖLTELÉK KI NE FOLYJON. AZ ABÁLÓ LEVET (AMIBŐL KISZEDTÜK A HUSOKAT) FELFORRALJUK ÉS LASSÚ FORRALÁSSAL 15-20 PERCIG A DISZNÓSAJTOKAT FŐZZÜK. A FŐZÉS UTÁN LEPRÉSELJÜK, SAJT OLDALÁT ÉTKEZÉSI VILLÁVAL TÖBB HELYEN MEGSZURKÁLJUK, HOGY A FELESLEGES ZSIRADÉK KIPRÉSELŐDJÖN BELŐLE. KIHŰLÉS UTÁN (10-12 ÓRA) ENYHÉN MEGFÜSTÖLJÜK ÉS EZT KÖVETŐEN FOGYASZTHATÓ.

MÁJASHURKA
AZ ABÁLÓBÓL ERRE A CÉLRA SZÉTVÁLOGATOTT SZALONNADARABOKAT, KEVÉS BÖRKÉT, FEJHUSOKAT, MÁJAT HUS-DARÁLÓN ÁTDARÁLJUK, FŰSZEREZZÜK, ÍZLÉS SZERINT SÓ, BORS (ŐRÖLT) 2-3 DKG, ÉS AZ EGÉSZ MASSZÁT EDÉNYBE ÖNTVE ENYHÉN ÁTSÜTJÜK, MAJD ÖSSZEKEVERJÜK EGY MARÉK EDÉNYBEN RÓZSASZÍNŰRE PIRITOTT, APRÓRA SZELETELT VÖRÖS HAGYMÁVAL (4-5 FEJ). BETÖLTÉS ELŐTT MINDIG MEG KELL KOSTOLNI ÉS HA SZÜKSÉGES A FÜSZEREKET, SÓT, ÍZLÉSÜNKNEK MEGFELELŐEN PÓTOLNI. AZ ÍGY ÖSSZEÁLLÍTOTT MASSZÁT A KIMOSOTT TISZTÍTOTT SIMA BELEKBE KELL TÖLTENI ÉS KÉT VÉGÉN KÖTNI, HOGY EGYENES SZÁLAK LEGYENEK BELŐLE ÉS NE KEVEREDJEN ÖSSZE A KARIKÁBA KÖTÖTT RIZSESHURKÁVAL AZ ABÁLÁS SORÁN. ABÁLÁS 5-10 PERCIG SZÜKSÉGES, KIHŰLÉS UTÁN ENYHÉN LEHET FÜSTÖLNI DE FÜSTÖLÉS NÉLKÜL IS FOGYASZTHATÓ.

A DISZNÓSAJT ÉS MÁJASHURKA KÉSZÍTÉSÉNÉL ÜGYELNI KELL ARRA, HOGY GYORSAN ROMLÓ PL. TÜDŐ, VÉR, LÉP EZEKBE NE KERÜLJÖN, MERT ELLENKEZŐ ESETBEN MELEGEBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 1-2 HÉTEN BELÜL MEGROMOLHAT. AZÉRT KELL A FÜSTÖLÉSNÉL IS ARRA TÖREKEDNI, HOGY HIDEG FÜSTÖT KAPJON.

KOLBÁSZ
A SERTÉS SZÉTSZEDÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA SORÁN ÖSSZEGYŰLT HUSOKAT A ZSIRADÉKTÓL, SZALONNÁTÓL SZÉTVÁLASZTJUK ÉS OLYAN NAGYSÁGURA VÁGJUK ÖSSZE, HOGY A HUSDARÁLÓVAL LE LEHESSEN DARÁLNI. AZ EGÉSZ MŰVELETET TISZTA EDÉNYEKBEN VÉGEZZÜK, NEHOGY MÁR ELŐZŐLEG FELDOLGOZOTT (MÁJAS, RIZSESHURKA STB.) MARADVÁNYOK KÖZÉ KEVEREDJEN. AZ ÍGY ELŐKÉSZÍTETT HUST FŰSZEREZZÜK (SÓ 2-3 DKG 1 KILÓ HUSHOZ, ÖSSZEZÚZOTT FOGHAGYMA, VAGY KIPRÉSELT FOGHAGYMALÉ, ŐRÖLT FEKETEBORS, PAPRIKA ÍZLÉS SZERINT) MAJD AZ EGÉSZET JÓL ÖSSZEKEVERJÜK A HUSSAL. AMIKOR TÖKÉLETESEN ELKEVEREDETT, A MÁR KITISZTITOTT KOLBÁSZ BÉLBE TÖLTJÜK VAGY HA KEVÉS, PÓTOLHATJUK MARHABÉLLEL IS. A KOLBÁSZ TÖLTÉSÉNÉL ÜGYELNI KELL ARRA HOGY A BÉLBEN SZOROSAN ÁLLJON A HUS, NE LEGYEN KÖZTE LEVEGŐ, MERT KÜLÖNBEN EZEKEN A HELYEKEN MEGROMOLHAT. A BETÖLTÉS UTÁN EGY RUDRA AKASZTJUK ÉS EGY NAPIG SZIKKADNIA KELL, MAJD UTÁNA LEHET FÜSTRE TENNI. FÜSTÖLÉS UTÁN NÉHÁNY HÉTTEL MÁR FOGYASZTHATÓ LESZ, HOGY ELŐSZÖR A VÉKONYABB MAJD KÉSŐBB A VASTAGABB SZÁLAKAT EGYÜK.

RIZSESHURKA
2-3 KG RIZST VÍZBEN ANNYIRA KELL MEGFŐZNI, HOGY NE RAGADJON ÖSSZE (GURULJON), DE AZÉRT NE ROPOGJON A KOSTOLÁSNÁL.

AZ ABÁLÓBOL ERRE A CÉLRA KIVESZÜK A FODORHÁJAT, KEVÉS HUSDARABOKAT, SZALONNA DARABOKAT, TÜDŐT, LÉPET, HUSDARÁLON ÁTDARÁLJUK ÉS MELEGEN ÖSSZEÖNTJÜK A FŐZÖTT RIZSZSEL, FŰSZEREZZÜK, SÓ, BORS (ESETLEG KEVÉS MAJORANNA) AZ EGÉSZET ÖSSZEKEVERJÜK FINOMAN, HOGY A RIZSSZEMEK NE TÖRJENEK ÖSSZE, MEGKOSTOLJUK ÉS AMENNYIBEN MEGFELELŐ A BÉLBE TÖLTJÜK, ERRE A CÉLRA VASTAGBELEKET HASZNÁLHATUNK DE HA KEVÉS, ÉS VAN A VÉKONY KOLBÁSZBÉLBŐL ABBA IS TÖLTHETŐ. A VASTAGBÉLBE TÖLTÖTT ÉS KARIKÁBA KÖTÖTT HURKÁT IS 5-6 PERCRE A FORRÓ ABÁLÓLÉBE TESSZÜK. LEGJOBB ERRE A CÉLRA TÉSZTASZŰRŐT HASZNÁLNI, AMINEK A FÜLÉRE SPÁRGÁT KÖTÜNK ÉS EZZEL KÖNNYŰSZERREL A FORRÓ VÍZBE ENGEDHETJÜK ÉS KI IS EMELHETJÜK A HURKÁKAT AZ ESETLEGES KISZAKADÁS VESZÉLYE NÉLKÜL.
- Ez az - mondta Pesti elragadtatottan, és tapsikolni kezdett. - Ezt valósítsák meg maradéktalanul, aki ettől a szövegtől eltér, az legyen átkozott, nemzedékről nemzedékre, hetedíziglen.
     - Úgy legyen - bólintott a zombi.
     Ebben megállapodtak.

*

- Akkor tehát jöhet a második szín. Az erkélyjelenet.
     Pesti bólintott.
     - Pontosabban ablak.
     Pesti jóváhagyta.
     A zombi ekkor aranyhímes köpönyeget vett elő.
     - Akkor tehát öltse fel.
     - Hogyhogy?!
     - Mi az, hogy "hogyhogy" - idézte Pestit gúnyosan a torz emberke. - Összetöri a saját maszkját, és még azt kérdezi, hogy "hogyhogy"? Hát nem tudja, hogy a saját szerepét most már magának kell eljátszania?
     Pesti az érv erejétől megroppanva magára öltötte a köpenyt, és mintha vesztőhely deszkái felé lépkedne, ólmos végtagokkal indult a színpad felé.

A színpad előterében utcalámpa, a hátteret belvárosi bérház omlott vakolatú fala zárja el. Bal oldalon kapualj, jobbra vasajtóval lezárt pinceborozó bejárata, előtte parkírozó autó. (Valódi autót vigyünk fel a színpadra!) A házszám nem látszik - drótüveg táblácskára festették, de ez összetört. Az utca néptelen, elsötétítéssel jelezzük, hogy éjszaka van. A színpad közepén földszinti ablak ugrik ki az utca fölé. A szobába nem látunk be a függöny miatt, de amint Pesti a színpadra ér, a függöny félrelebben. Az utcára a fekete hajú lány hajol ki.

- Tudtam, hogy ma is eljössz. Kérsz egy pohár vizet?
     - Honnan tudtad? (Pesti hátrahőköl.)
     - Hallottam a csengőt. (Kicsit fiús, kihívó hangon.) Tudod, ha valaki megnyomja a liftben a csengőt... szóval... Az a csengő mindig annál szólal meg, aki felé elindult valaki. Ez a csengő nálam volt bekötve.
     - Itt várod az ablakban a látogatóidat?
     - Hozzám még sohasem indult senki, és utánad sem fog jönni senki. Ez a csengő egyetlen egyszer szólalt meg a mindenség történetében, és nem is fog többet megszólalni. Csak számodra létezett, és egyébként már nincs is ott a liftben.
     - Nem értem...
     - Hát nem valami gyors a felfogásod, de mindegy. Azért elmondom, amit tudok rólunk. Akarod hallani?
     - Persze.
     - Ha bejössz hozzám, egy titok tárul fel nekünk. Nyilvánvalóvá válik valami, amiről most még nem tud senki: se te, se én... Csak neked és nekem nyílik majd meg ez a nagyon titkos valami. Ha bejössz hozzám, szeretkezni fogunk, és egymáshoz préselődik a testünk. Meleg van, ezért izzadunk majd, de észre sem vesszük. Kiderül, hogy tökéletesen illeszkedsz hozzám - te és én, mint egy félbe tört pénz két fele. Olyan lesz, mintha egyszerre minden porcikám érintene és simogatna, és te is mindenhol érintenél engem. A szeretkezés nem fogja csitítani a vágyunkat... Sőt, éppen a szeretkezés szítja majd fel. Örvény leszek neked, fuldokolni fogsz bennem, és felejteni fogsz. A gyermekkorod, a szüleid, mindent. Elfelejted az úgynevezett "egyetemi karriered", és elhajítod, mint egy használt óvszert. Mint író, sajnos eltűnsz. Nem mondod többé borospohárral a kezedben, társaságban, hogy "az írás mindennél fontosabb számodra". El fogod felejteni ezt az életedet, de, mit mondjak, szerintem nem fog hiányozni. A Közvágóhídon vállalsz munkát, mert akkor már semmi sem vonz majd jobban, mint a meleg, zsíros hús, és az, hogy belenyúlj a langyos, felhasított testbe. Estére lemoshatatlanul ivódik bőrödbe a vér szaga.
     - [...]
     - Nos? Mit szólsz?
     - [...]
     - Mondj már valamit!
     - [...]
     - Tudod a nőkről is megfeledkezel majd, akiket korábban szerettél... mert felismered, hogy egyikük sem adta azt, amit én adok. Ha bejössz, semmi mást nem akarsz majd, csak azt, hogy mindig és szüntelenül velem szeretkezz, és én sem akarok majd mást; csak hogy szeretkezzünk, és közben folyamatosan feltáruljon ez a titok, amiről beszélek. Szóval? Bejössz?
     - Az ablakon?
     - Persze. Hol máshol.
     - Az emberek általában nem ablakon keresztül közlekednek.
     - Általában nem. De ennek a szobának nincsen ajtaja. Hozzám csak ezen az ablakon keresztül tudsz bejutni. Én elmondtam, amit tudok, de te döntesz.
     - Nem értem, hogy minek van itt akkor a kapu.
     - Utoljára figyelmeztetlek: az ablakon kell bemásznod. Az a kapu nem számodra épült, ha azon lépsz be, számomra elvesztél. Neked egy ablak
adódott, ez sem kevés - becsüld meg, mert sokaknak még belátása sincsen ebbe a szobába.
     - Át akarsz verni. A kaput választom.

*

Néhány nap múlva tehát Pesti ismét megjelent az utcára ugró földszinti ablak előtt, kis ideig tépelődve topogott, majd reszkető szívvel belépett a kapun. Az ajtón elektromos kapuzár volt, de mintha a véletlen is Pesti kezére dolgozott volna, a legutolsó hazatérő lakó után résnyire nyitva maradt a nehéz szárny. Mielőtt belépett, le kellett tennie a kabátját. A kabátzsebében maradtak az iratai, a pénztárcája, és a kulcs is, ahhoz a lakáshoz, ahol épp akkor élt.
     Pesti szűk és sötét folyosóra jutott, és felismerte, hogy nem a megfelelő helyen jár. Visszafordult, de a nehéz kapuszárny döngve becsapódott mögötte. Hiába rángatta, nem nyílt, és nem találta az elektromos kapunyitó gombját sem. Megindult tehát a rothadásszagot árasztó kapualjban, a lábával tapogatózva araszolt beljebb és beljebb.
     Sötét volt, mint egy gyomorban.
     Szűk lépcsőfeljáróba jutott, alighanem cselédlépcső, a sötét semmi fölé kanyarogva indult meg, a vaskorlátot tapogatta, érezte, hogy rozsda és málló festék tapad a kezére - nem tudta, hogy milyen magasan járhat, hiszen tulajdonképpen azt sem tudta, hogy honnan indult el. A csigalépcsőt elvágták, vaslétrában folytatódott, Pesti tériszonyát leküzdve mászott felfelé, annál is inkább, mert az alatta nyíló mélységet nem látta, sejtette csak - és valahol a magasban jelzőfényt pillantott meg.
     - A levél - jutott eszébe. - A levél!
     Hát hogyne! Hiszen a Közraktár utcába indult, hogy a levelet elvigye, ahol az a bizonyos húskereskedés van. De nőtt a csábítás, és a valószerűtlen magasban kísértéssé terebélyesedett: nem tudta megállni, hogy kibontsa a levelet, melyen nem volt címzés, tehát nem neki szólt (igaz, a portás mégis neki adta át, ezzel a nehezen értelmezhető üzenettel).
     Szerencsére a levél a belső zsebében volt, a szív fölött. Idegesen tépte fel a borítékot:

Kedves Pesti Kornél!

Gratulálok a Hertz Arnold ösztöndíjhoz. Huzamosabb ideje követem húsipari megfigyelésekkel kapcsolatos munkásságát, sokáig meditáltam azon, hogy miként írjam meg véleményemet Önnek. Végül is arra jutottam, hogy szakmánk védelme érdekében nem lehetek kíméletes. Köntörfalazás nélkül megmondom, hogy a sózott bél kikészítésére vonatkozó elképzelései úgy viszonyulnak a tudományossághoz, mint egy újsütetű szektaprédikátor víziói Szent Atanáz, vagy más egyházatyák irataihoz. Csodálom, hogy miként érhette el azt, hogy nemcsak az esszéket közlő Hurkatöltő, hanem a Gondos Hentesmester című szakfolyóiratban is közzétették irománya fejezeteit. A Házi Vágás aggályos szerkesztője állt a hivatása magaslatán, amikor visszaadta önnek a vese tisztítására vonatkozó cikket. A darabolás Ön által bemutatott leírása inkább trancsírozás! Mindez a húsipari zsargon sallangjaival fűszerezve, tökéletesen érthetetlen és szakmailag teljességgel hasznosíthatatlan! Nem éri meg a fáradságot, hogy a tévedések, a félreértések és a szamárságok özönét elősoroljam. Nagyon kérem, nemcsak a húsipar, hanem saját maga érdekében, hogy ne terjessze ilyen irányú fantazmagóriáit. Ha ragaszkodik a témához, úgy alaposan olvassa át a húsipari szakirodalmat, s alakítson ki valamilyen elképzelést arról, hogy valójában mit kíván elmondani. Kérem, ne sértődjön meg kemény szavaimon, nem haragból fogalmazok így. Figyelmeztetni szeretném, hogy a jövőben más módszerrel dolgozzon. Mindazonáltal - ha maga is úgy gondolja - találkozót ajánlok, pontban hajnali négy órakor várom a Közvágóhíd utcai húsdiszkontba egy meleg töpörtyűre. Üdvözlettel: S.K.

Tény, hogy a húsdiszkont étlapján többnyire szerepel meleg töpörtyű.
     De a felemás magasban, a vaslétrán, az alvó Budapest fölött Pesti megingott. Elképzelte az S.K.-val való találkozást.

Pontosan érkezik, és amint belép a helyiségbe,
     azonnal észleli S.K.-t, aki már jókora meleg hurkába / töpörtyűbe temetkezik;
     S. K. még nem lesz ott.
     Pesti széles mosollyal lép az asztalhoz, kezet nyújt, kabátját a szék támlájára dobja / a fogasra akasztja, és egy belső asztalhoz;
     ablakhoz közeli asztalhoz ül, hogy szemmel tarthassa az utcát, S.K. közeledik-e.
     Tanulmányozza az étlapot, majd - habozást mímelve - meleg töpörtyűt rendel, ahogy azt a levél útmutatása szerint jó előre elhatározta / dacból sült oldalast rendel.
     Szól a pincérnek, friss legyen a kenyér / megkérdi, hol a só, csak hogy fontoskodjon.
     Előadja szakmai terveit S.K.-nak; / várja, hogy a szakember megérkezzen.
     S.K. bólogat majd, és helyesli, hogy Pesti egy ideig koncentráljon a vesére / májra: egy szűkebb terület beható és elmélyült ismerete kedvező benyomást kelt, és a meleg vese / máj tapintása kellemes és selymes;
     S.K. alakja ekkor bukkan fel a Soroksári út felől.
Megérkezik a meleg töpörtyű / sült oldalas, és Pesti gyomrát jóízű kellemetességek töltik el / alattomosan megfekszi a zsíros disznóság.

Megborzongott.
     - Följebb kell kapaszkodnom - határozta el. Vadul ragadta meg a vaslétra fokát. A tapintása hűvös és nedves volt, mint valami belsőségé.
     Tiporni kezdte: a létra kiszalad alóla. Kisebb benyílóba jutott. Még három lépcsőfok, és egy deszkaajtón keresztül kint van a tetőn, a nehezen lélegző magasban.
     Göncöl táltos csillaga megadóan forog a város fölött, mint aki már annyi mindent tapasztalt, hogy pontosan tudja, nincs min csodálkoznia. És valóban, nem is csodálkozik semmin, talán még azokon a vékony testű, energikus nőkön sem, akik éppen másik oldalukra fordulnak a szobagaléria padlójára terített hálómatracukon, és álmukban combjaik közé szorítják bal kezüket. A hold sápadt fényt szitál unottan a tetőkre, és megkérdezi: hát érdemes aggódni, Kornél? Csak a Sarkcsillag néz piszkálódva, szálkát keres Pesti szemében, mint egy hegyes tű.
     - Jaj. Megijesztett.
     - Láttam, hogy jön, de nem szóltam. Gondoltam, nem szólok.
     - Mért ül itt ezen a pallón.
     - Nézelődöm. Minden este kiülök ide kicsit szellőzködni, mert nem bírom a cigarettafüstöt. Most meg még magát is vártam. Na de ha már meggyött, akkor elindulhatunk.
     Hajléktalan külsejű kísérője szálkás padlásgerendák és nyikorgó lépcsőfeljárók közt vezeti, olyan csapóajtókon át, melyeket talán építőjük, a sovány tót kőműves tett be maga után utoljára, kétszáz esztendeje, amikor a város felépült. Bárkagyomorhoz hasonlatos padlástereken kelnek át, Pesti véli, hogy az egész alkotmány recseg és inog. A félhomályban való időtlen bolyongás után tetőtéri padlászugolyba nyitnak be. Az ajtóval szemben, vasvödörben tűz ég.
     A helyiség közepén, kőasztalnál nagy darab, szőrös emberek kecskebak bokacsontjából készült kockával játszanak. A szakállas kísérő azt mondja:
     - A barátaim.
     Aztán a szabályok ismeretébe vezeti be Pestit:
     - Asztragalosz. Így nevezzük. Négy oldala van, aki a legkisebbet dobja, annak egy testrészét levágjuk. Testrészbe játszunk. Ez a szabály.
     Mivel Pesti már semmire sem tud nemet mondani, leül közéjük negyediknek. Sejti pedig, hogy ezek csak a harcias istenek lehetnek, az ádáz ázok. (A kezükben ott az ászok, mert ők az ászok.) Valahol nyitva maradt egy régi könyv, abból szabadultak ki (valóban látszik a háttérben valami félig elfalazott fali fülke), vagy szétszórva egy pakli ördög bibliája. Az egyiknél van egy irdatlan, kalapácsszerű eszköz, az a "böllér" - ő csonkolja le, illetve roncsolja szét hatalmas csapással a kijelölt végtagot a kőasztalon. Segédjét, aki az áldozatot lefogja, Thornak hívják, őt magát Fejthornak. Hivatásuknak kifogástalan szakértelemmel tesznek eleget, minden mozdulatukon kiütközik a mesterségbeli tudás és az évezredes gyakorlat.
     Pesti meg merne esküdni, hogy Thor és Fejthor nem véletlenül vállalta a csonkolást, hanem mert élvezik.
     Persze mindig ő dobja a legkisebbet, és így egyre veszít. Először az ujjait vágják le, egyenként az ujjperceket, aztán a combosabb [nagyobb] darabokra kerül sor: a két alkar, a két felkar, a lábszár, a combok következnek. Ekkor eszébe jut, hogy sietnie kell, hiszen fontos találkozója van - el kell jutnia a húsdiszkontba, a Közraktár utcába. De ugyanebben a pillanatban felismeri, hogy most már ha akarna sem tudna fölugrani. Ízléstelen, közhelyes, elcsépelt hasonlat jut eszébe, és nem hagyja nyugodni: a város fölött derengő hajnali fény karéja olyan, mint egy vértől gőzölgő hentesbárd.
     De ezt nem mondja ki, a látomásait már többé nem osztja meg ezekkel.
     Mert jóérzés, az ezekben nincs: törzsét, amikor már semmi csonkolható nem marad rajta, lazán félregurítják.
     Hevernek egyébként más törzsek is a kőasztal körül. Egy kopaszodó fej rögtön megszólítja:
     - Ne haragudjon, maga speciel mivel foglalkozott előző életében?