Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2004. 9. sz.
 
Emlékkönny
 

Ha lapjaimat kiterítem,
az asztalon megindul az élet.
Lópaták csattognak a macskakövön,
üvöltve szemetel a házmester,
és átcsoszog az udvaron a halott nagymama.
Nyár van, öt óra. Végetért a gyors zápor.
Süt a nap már a nagy befőttesüvegekre,
dolgozik benn a rumosmeggy, kovászosuborka,
és egy asszony ölben hozza a padlásról
megszáradott fehérneműit, lepedőit.
Most zár a magánóvoda az elsőn,
viszik hazafelé az izzadt kölyköket,
lábuk között hirtelen kiront a félvak puli.

Három férfi csendesen politizál a kapualjban,
mielőtt elindulnának sörözni. Várnak vele.
A szemközti ház ablakain a nagylányok kibámulnak,
mind vár valamire, vagy moziba mennének.
Persze megint háborús orosz filmet adnak,
sport- és világhíradót, lesz artistaműsor is.
Megint kicsalnak ötven fillért a zsebünkből,
így aztán ugrik a fagylalt. És ugrik a perec.
Azért befejezzük még a kezdett ulti partit,
erősen vesztésre állok, egyszerűen nem jönnek lapok.
Hiába, ez a nyár is csak olyan mint a többi,
sehol semmi, egész nap hajkurásznak minket
és közben megváltozott minden.