Most már a szereplő Papírlány a színen, ahol az előző részben a papírmaséfigura állt. Ábrándosan és félve. 
  

19. [Papírlány első dala] 
PAPÍRLÁNY 
Üres szoba és hallgatás,
csak néhány halk halál.
Ahogy reped az ó-tükör,
s repül bent egy madár.

A szoba mélyéből zuhant,
a mélykék üvegen át,
egyszerre lassabb lett, mikor
törött nyakkal megállt.

Hozzám már nem jut el a szó,
papír vagyok csupán,
kifestett, színes maskara,
ki hallgat még bután.

Csak szépségemet figyelem,
már hosszú évek óta.
Tükrömbe bámulok csupán,
e mozdulatlan tóba.

Ólomka jön be. Papírlány mozog, amikor Ólomka nem néz oda. Ólomka gyanakszik, újra és újra odapillant.

ÓLOMKA
Mintha élne és mozogna...

9. [Az ötórai tea dala]
ÓLOMKA
Az emberek, ha egyedül maradnak,
megkeresik őt barátaik.
Szalonban ülnek,
és teáznak.

A szürke délutánban a szürke színről
társalognak, amíg a vízben illatos
füvek áznak,
ázdogálnak.

Az óra ekkor üt ötöt egymás után a
csendben. Ők hallgatóznak.
Azt mondják: "Ötöt ütött
ma újra." S a teából
isznak egy picit.

ÓLOMKA
Ó Papírlány, te is épp olyan vagy,
mint jómagam. Mintára vágott,
és kifestett forma.
Utánozza Papírlány mozdulatát.
Ó ha olyan könnyű lehetnék,
mint te!
Próbálkozik.
Vagy az a csillám-rózsa!

Előbukkan a tárgyak közül előbb Denevér.

DENEVÉR
Ne zaklasd Papírlányt, Ólomka!

ÓLOMKA
Csak magamban beszélgettem...

DENEVÉR
De szeretnéd, ha válaszolna,
ugye?

ÓLOMKA
Boldoggá tenne!

DENEVÉR
De miért állna szóba veled?

ÓLOMKA
Mert olyan, mint én:
ő is csupán csak forma.

DENEVÉR
Tévedsz, neki érző szíve van!

ÓLOMKA
Nem papírszív?

DENEVÉR
A lelke rózsája van a mellén!

ÓLOMKA
Mégsem áll velem szóba!

DENEVÉR
Előbb olyan könnyűvé kell válnod,
mint ő!

ÓLOMKA
De én ólomkatona vagyok!

DENEVÉR
Légy könnyű!

ÓLOMKA
Hogyan?

DENEVÉR
Kitartással, rendíthetetlen Ólomka!

10. [Dal a Papírlány lelkéhez]
ÓLOMKA
Ó Papírlány, kinek szíve papírszív,
mit olvasok benne, még nem tudom.
A rózsa melleden lelked virága,
poros kicsit, majd mindjárt megfúvom!
          /Te nem tudsz sírni,
          lelked lapjára írni!

Ha szólhatnék veled, hogy elbeszéljem:
miattad állok itt, mint papírnehezék.
Ólomsúlyom hozzád repít az éjen,
míg integetek itt feléd, feléd!
          /És nem tudsz sírni,
          lelked lapjára írni!

Te fönt lebegsz a táncnak dallamára,
szoknyádba szél kap, s mint a szélmalom
forogsz magasan, fönt az esthomályba'.
S én nem tudom, mi az, hogy fájdalom!
          /Mert nem tudok én sírni!
          Lelked lapjára írni!

Közben észrevétlen elő oldalgott Patkány is.

PATKÁNY
Papírlány nem válaszolhat,
mert elvarázsolta egy gonosz hatalom.

ÓLOMKA
Ó szegény Papírlányka...
Harcolni fogok érte!

DENEVÉR
Nem! Azt ne tedd!
Csak az mentheti meg Papírlányt,
aki lemond róla!

ÓLOMKA
Aki lemond róla?

PATKÁNY
Igen.

ÓLOMKA
Papírlány, ez igaz?

DENEVÉR
Nem beszélhet veled!

ÓLOMKA
Milyen hatalom tiltja?

PATKÁNY
A Gonosz Császár Gonosz Hatalma!

ÓLOMKA
És mi győzheti le?

DENEVÉR
Az alázat és a szeretet...

ÓLOMKA
...alázat és szeretet...

PATKÁNY
...és a lemondás!

ÓLOMKA
Ó jaj!

Papírlány dalol, de Ólomka nem hallja.

11. [Papírlány dala]
PAPÍRLÁNY
Ki nem felelhet, hogy ha kérdezik,
annak lelkében félelem lakik,
és hallgat akkor is, ha szólni vágyna.

Olyan szeretne lenni, mint a lámpa,
mely fénybe burkolózva elvakít
minden tárgyat üres szobákban állva.

Ő meglapul a tükör árnyékába'
mikor azt mondják: "Nem is vagy te itt!"
S ha megölik, attól sem létezik!

ÓLOMKA
Mintha távolról szűrődő zenét hallottam volna!

Császár ront be Tábornokkal és Őrmesterrel. Gyorsan körül veszik Ólomkát. Denevér és Patkány elbújnak.

CSÁSZÁR
Jegyezd meg, Papírlány az enyém!
Tábornok!

TÁBORNOK
Őrmester!

ŐRMESTER
Alhonvéd!

ÓLOMKA
Császári Fenség... (A Császárhoz akar beszélni, de Tábornok és Őrmester nem engedik.)

ŐRMESTER
Nem lehet megszegni a szolgálati utat,
még ezt sem tudod, tökfej!
"Császári Fenség!" (Tábornokhoz fordulva.)

TÁBORNOK
"Császári Fenség!" (A Császárhoz fordulva.)

CSÁSZÁR
Kuss! Pofa be! (Tábornokhoz fordulva.)

TÁBORNOK
"Kuss! Pofa be!" (Őrmesterhez fordulva.)

ŐRMESTER
"Kuss! Pofa be!" (Ólomkához fordulva.)

ÓLOMKA
Papírlány csak azé lehet,
aki lemond róla!

A Császár Őrmestert letorkolva:

CSÁSZÁR
A Császár nem mond le!

12. [A Császár fenyegető dala]
CSÁSZÁR
Akár a tűz, a Császár szíve éget!
Halálba küld, megöl szerelmedért!
          /Rettegj, Ólomka,
          mert neked már véged!

Szükségem van rád ó, Papírlányka!
A gyűjteményemben már van helyed!
          /Mert nincsen bennem kegyelem!
          Meghajlik mindenki nekem!

A táncosnőt üvegszekrénybe zárom.
Ólomka! sajnos, most megölnek téged!
          /Vigyázz, Papírlány,
          mert neked is véged!

ÓLOMKA
Nem teheted, Papírlány él!

CSÁSZÁR
A gyűjteményemben a helye!

ÓLOMKA
De meghal az üvegszekrényben!

CSÁSZÁR
A pribékeim jól megölik
és majd kitömik!

ÓLOMKA
Kegyelmezz Papírlánynak!

CSÁSZÁR
Mondj le Papírlánykáról,
akkor életben hagylak!

ÓLOMKA
Soha!

CSÁSZÁR
Akkor hívom a pribékeket.
Pribékek!

Pribékek nem jönnek be, mert nincs annyi pénz.

ÓLOMKA
Ne!

CSÁSZÁR
Nekem adod?

ÓLOMKA (Összetörten.)
Mintha az életemtől válnék meg...
Legyen... 
 
ÓLOMKA
13. [Ólomka hattyúdala] 

Lesz még egy szív, amely szeretni fog,
lesz még egy nyár, amikor rád találok, 
lesz még egy élet, hol nem lesz más,
csak te meg én!
 
ŐRMESTER
És a halálod!
 
ŐRMESTER
Felállítani!
 
TÁBORNOK
Megkötözni!
 
A pribékek nem állítják fel Ólomkát és az állványhoz sem kötözik, legfeljebb némi pótlékért Őrmester és Tábornok. Mindeközben a Császár elégedettségét lassan nyugtalanság váltja fel.
 
14. [Jósdalocska ]
DENEVÉR és PATKÁNY
Papírlány csak azé lehet,
aki lemondott róla!
Teljes szívével az szeret,
s meghal, ha jő az óra!

CSÁSZÁR
Fogjátok el őket!
 
TÁBORNOK
Mindkettőt elfogni!
 
ŐRMESTER
Utánuk!
 
Őrmester vezetésével - a Pribékek nélkül - a Denevért és Patkányt üldözve elrohannak. A színen Császár, Tábornok, Papírlány és a megkötözött Ólomka.
 
15. [A Műgyűjtő Császár dala]
CSÁSZÁR
Ó Papírlány, üvegszekrénybe zárlak,
hol nem láthat téged majd senki sem!
Enyém leszel csupán, a por se szállhat!
Most utoljára lát emberi szem!
 
TÁBORNOK
Óhajtja, hogy elcsomagoljam, Felség?
 
CSÁSZÁR 
Még hadd gyönyörködjem benne!
 
TÁBORNOK 
Különleges darab, Felség!
 
CSÁSZÁR (magában)
Nem azt mondta Ólomka,
hogy Papírlány, csak azé lehet,
aki lemond róla?
 
TÁBORNOK
De már nem az övé, Fenség!
 
CSÁSZÁR
És ha mégis?
 
TÁBORNOK
Hisz csontjait összetörtük,
kezeit megkötöztük,
nevetését elvettük!
Nincs ereje semmi!
 
CSÁSZÁR
Félek tőle! (Ólomkára néz.)
Látod, még él!
 
TÁBORNOK
Már nem sokáig, Felség,
bedobom a tűzbe!
 
16. [A Tábornok gonosz búcsúdala]
TÁBORNOK
"Isten veled ó harc fia,
Közel immár halálod!"
Bátor voltál, ó te buta,
immár magad is bánod!
 
A bátorság semmit sem ér
a túlerővel szemben!
Most láthatod, halál a bér,
s a tűzbe vetlek menten!
 
Papírlány közben megmozdul. Császár megijed.
 
CSÁSZÁR
Papírlány megmozdult!
 
Mindeközben Ólomka Papírlányt nézi.
 
TÁBORNOK (Ólomkához.)
Szemet becsukni!
Ez parancs!

CSÁSZÁR
Tábornok, csináljon valamit!
 
PAPÍRLÁNY
Ólomka, szerelmem!

17. [Papírlány dala Ólomkához]
PAPÍRLÁNY
Szerelmem volt egy katona,
ki nem szólt soha nékem.
Gőgös voltam vagy csak buta,
vagy egyszerűen féltem?
 
De most már azt is jól tudom,
hogy bátor volt és büszke.
Ólomszíve értem dobog,
míg elolvad a tűzbe'.
 
Kiben van igaz szeretet,
az semmitől se félhet,
és újra élni fog megint,
mert végtelen a lélek.
 
CSÁSZÁR
Papírlány, te az enyém vagy!
 
PAPÍRLÁNY
Ólomka volt az erősebb!
Ő az élete árán is meg akart menteni!
 
CSÁSZÁR
Az élete az én kezemben van.
 
PAPÍRLÁNY
Tévedsz! Nekem adta.
Látod, ez a kicsi madár,
itt a tenyeremben:
ez a lelke!
Egy papírmadarat vesz elő.
És most újra visszaadom neki!
 
Császár és Tábornok meg akarják szerezni Papírlánytól Ólomka lelkét. Közelednek Papírlány felé, de ekkor Papírlány segítségére siet Patkány és Denevér.
 
DENEVÉR
Légy óvatos, Papírlány!

PATKÁNY
Jaj, vigyázz!
 
CSÁSZÁR
Már megint ezek a koszos állatok!
Öljék meg őket!
 
PAPÍRLÁNY
Ólomka! A lelked újra szabad!
és erős! mert a szeretet
legyőzte a halált!

Papírlány segítőivel megszerezte a madarat, és az elszállt. Ólomka ébredezik.
 
TÁBORNOK
Meneküljünk!
 
Császárt és Tábornokot Denevér és Patkány elüldözi. A színen Ólomka és Papírlány marad. A csetepaté közepette tűz keletkezik. Ólomka és Papírlány papírfigurái lángra gyúlnak és ellobbannak.
 
18. [Az örök szerelem dala]
PAPÍRLÁNY, ÓLOMKA
A vég az mindig szép és izgató,
feledhetetlen és oly megható!
Mint fáradt pilla, hull alá a függöny:
mint lassú könnycsepp,
hogy lelkünk trónjára üljön!
Mert aki ott áll mögötte:
az szomorú mindörökre!
Szomorú mindörökre!