Memento mori
Egy téli fa. Érzéstelenítés nélkül.
Vérző
Sebének felfakadt reggele. Mangánlilát ágaival,
Gyökerei bogával az örök szürkét: mintha valami
Híd lehetne így az összekarcolt ég s az álomba
Borult humusz között: létra, melynek minden foka
Rozsdamarta ág, önnön rozsdás tüdejét szolgálva
Föl a rothadásnak. Egy téli fa. Mint
Savval korrodált, ereit műanyaggal feltöltött szív,
Úgy csupaszon és úgy pontosan:
Az ágak műgonddal komponált argumentuma.
Egy cinke csak, egyetlen eltévedt cinke
Dalolja posztulátumát: memento...memento...memento mori!