Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2004. 4. sz.  
 
Kódolt beszéd
 
 
George Berger emlékének, aki
odaadta életét a barátjáért,
Claude Bukowskyért (a HAIR-ben).
 

Miért kellett annyi halottat
látnia tizenhétévesen, téli
verőfényben?
Francia pilótát, aki roncsolt
bombázójára fejjel előre
kibukott. Olasz határvadászt
a hóbuckába belefúródva;
jancsiszögekkel csillagozott
bakancstalpát bámulta a fiú.
Angol vadászrepülő siklott rá
a sebesülttel teli pajta előtt,
motor nélkül a Hurricane-jával,
vékony fekete csíkot eresztett,
s a fagyott tóba recsegve bele-
csobbant.
Akkor már nem élt, amikor bőr-
sapkában, nagy szemüveggel a
fején, megcélozta. Fölső teste
az orosz tisztnek az árokban,
szétvetve a lába a parton, arcát
a spenótzöld rohamsisakjába
temette. Állszíja a tarkóján.
Bal karja állt mereven. A fiú
barátja, Csike, jobbjával az
erdőre mutatott: Odanézz!,
könnyedén fordult rá egy két-
csövű Sherman, megsorozta röviden,
s csörögve tovabukdácsolt. Csike,
mintha ledobták volna, a sárba
tapadt. Most nézett oda ő:
a havas fák közül tört elő
vagy tíz amerikai páncélos.
Egyikük tövestől túrt ki egy
magas fenyőfát, a figyelő-
állásból lekalimpált Erdélyfy
repülő őrnagy. Rámentek. Eső-
verte gebe csúszkált, fanyergében,
odakötve imbolygott egy német
tábornok, vérfoltos fáslikba
tekerve jött a bécsi csatából.
Mellette a félvak SS, gyalog,
gyeplőn húzatta magát: Bécs-
újhely óta halott, mondta
nevetve.Ha nem lehet a föld paradicsom,
gigantikus trágyadomb lesz. Nem
látványos a halál, csak a hulla.
Hűvösen nézte a fiú,
hol keki, hol zöld, hol barna
ruhafoszlányban
az összegyűrt emberi testet.
És nem az embert.
Reszket azóta az élőkért.
Figyel, följegyez, óv arcot,
mozdulatot, szájmozgást, lelkük-
szakadt iramodókat. Barázdált
ifjúságába, mint a magot,
valaki sok halottat hullatott.
Most, hogy öreg lett, fiatal.
Majd a halhatatlanba belehal.