Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2003. 10.szám
 
KOVÁCS LAJOS
 
Görög utószezon
 
Levéltenyerét a pálma magasra tartja.
Erőlködik a mély röptű októberi ég.
Egy gránátalma bőrén a lassú fény megég.
*
Elsodródik tokjából a gyapot,
az aszfaltszéli fűben fennakad,
birkák bámulják benne magukat.
*
Dolgavégezetlen szakadékok.
Hullik feléjük öreg varjak röpte.
Átkot ráz a sziklák kopár ökle.
*
A diadalív elfordul a tengertől.
Vesztesek vérében habos-sós az íz.
Holtfehér márványban vértelen a fríz.
*
Az utak partján törpe templomok:
útifüvek, Krisztusvirágok.
Előttük suhanás, mögöttük árok.
*
Zeusz babráló krétafirkáit
átírják morcos szerzetesek.
Lebegni: mászó lépcső liheg.
*
A Kharon-arcú révész behajózza
a mohó xerxészi áradatot.
Itt a rombolás is újat alkotott.
*
Nyihogva száguldó kentaurok
bérautónkba öklelnek,
horpaszunk sebéből sár csepeg.
*
Lezuhant az ég, súlyos az éjjel,
a házak is összébb húzódzkodnak.
Nyoma veszett a menekülő holdnak
.