Új Forrás 2003. 8.szám
 

 

k mint kommunikációs formák
 

A leggyakoribb kommunikációs forma a köszönés. Sajnos nem a leg népszerűbb is egyben, mert nagyvárosi körülmények között kiveszőben lévő szokás. Újabb időkben a fiatal generációk neveltetésének már nem része a köszönés ismerete. A bérházban, ahol lakol, enélkül sietnek el melletted. Ő ezzel lakol. Lakol a lelki szegénységért és egész gyermekkoráért. Kádár apánk örökségéért, aki nemes gesztusaival össznépi kommunikációs zavart hagyományozott ránk. És jelképeket. Szent korona helyett svájcisapkát. Némely hívők azóta is csak ebben tudnak gondolkodni. (Ott is svájcisapkát látnak, ahol Szent korona van.)
     Hiába, régen dicsőség volt a proletárnak sapkában ebédelni. Dicsőség volt a megszólításokat elhagyni. Trágár szavakat használni. Nőkkel udvariatlankodni.
     De vissza a bérházhoz. Ha lift van, ez érdekes megfigyelésekre ad alkalmat. A fiatal versenyző villámgyorsan száll be a liftbe és már nyomja is a gombot, ha meghallja, hogy nyitod a kaput. Érthető: egyrészt köszönni kell, másrészt a kommunikációs keretek betartása között érdeklődni kell szerény személyed iránt.
     A beszélgetés szinte kizárólag a nők műfaja lett. A férfiak a dolgukkal foglalkoznak. Funkcionális kommunikációt gyakorolnak, hogy ne sorvadjon el teljesen a nyelvük. Pénzgyarapításhoz elég a szakszókincs. Szexuális igények kielégítésére még a metakommunikáció is megfelel.
     A legintenzívebb kommunikáció a szappanoperákban van. A szereplőknek itt az a dolguk, hogy egymással foglalkozzanak. Az ő életükkel pedig a nézők foglalkoznak.
     A legnépszerűbb beszédtémák: 1. reality 2. más televíziós műsorok 3. jobboldali veszélyek 4. mit főzzek.