Természeti csapások
Esőben már nem locsolunk
nem vagyunk bőkezű szeretők
vágyainkra csatornát szereltek
Egyre többet vitázunk a széllelel
hagyott kikötőben elemzi hajónk
a kisimult tenger fodrait
Jaj mért nincsen fiókjaidban
háromnál több feszes inged
szél mellére simuló vászon
Egyre nehezebb már
szárnyaimat vinned
kézfejedre árbócrúd zuhan