Tél
Kezem hűvös tér.
A bezáródott fák
ága összekoccan, megnő
a vízcsepp. Hópelyhek
vékony szövetén
újszülött arcok lenyomata.
Mint az aprópénz, zörög
a megfagyott szemét.
Nedves rongyok
tömjénszaga száll.
2001. május 25.
Sírás
sírása utolért,
nem is sírás ez,
kisfiú kiált havazásban,
és a pelyheken átdereng
vállrázkódásának ritmusa,
a belül növekvő szorongás:
tiszta-kék acélgolyó,
valaki leüt egy zongorabillentyűt,
egy csontfehér hangot,
körben csontmerev csend,
sírás
2002. július