Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2003. 1.sz.
 
PÁL ANTAL*
  
Bevezetés a modern karakterológiába
  

Előszó 

A karakterológia a modern világválság terméke. 
     Őse, mint a modern szellemiségé: Kierkegaard és Nietzsche. Náluk merül fel a kérdés először, hogy abból a katasztrófából, amelybe az európai emberiség, kultúra, vallás, ember, társadalom, tudomány, szellem jutott, - a kiút csak az ember lehet. Csak a megújult és újjászületett ember ússza és úszhatja meg azt a valamit, amit világválságnak neveztek el. Szükség volt olyan ismeretre, amely az emberről szóló tudást új alapokra helyezte. Ez a karakterologia. Egymagában még nem út a megújulás felé. A karakterologiai tudomány és tudomány sohasem segíti át az embert a sors nehézségein. De ebből a tudományból gondolat fakadhat, még ennél is több: metafizika s még ennél is több: szellem. A karakterologia azt a metafizika szellemet ébresztgeti, amely az embert a világválságon átsegíti. 
     A karakterologia legfontosabb újítása, hogy a természettudománnyal szakított. Ahol még a régi alapokat megtartotta, mint, ahogy van néhány klinikai, medicinális, biologiai tanítás, ott naív, kezdetleges és haszontalan. Csak ahol szabadon a metafizikai szellem él és alkot, csak ott teremt a karakterologia teljesen új atmoszférát: a magára eszmélő ember tudatos levegőjét. 
     Mert a válság első és legfontosabb jelensége, hogy a kétezer év óta kifeléfordult európai, saját belső világának a külsővel való teljes egyenértékűségére feleszmél és tapasztalni kezdi, hogy a lélek világa végtelenebb mint a természeté. A modern európai ember végre elérkezett Hérakleitosz igazságához: a lélek-világ határtalanságának felismeréséhez. 
     A karakterologia csak a legelső lépések egyike. Utána más fontosabb, alapvetőbb lépések következnek. De már itt és főként legnagyobb képviselőiben, Klagesban, Jungban, az ember kezdi megérteni, hogy az ezer évig elhanyagolt belső világot éppen úgy fel kell fedezni, mint Amerikát, Ausztráliát, éppen úgy térképezni kell, be kell utazni és éppen úgy meg kell ismerkedni az ott lakó lényekkel, mint Közép-Afrikában, vagy Grönlandban. Ezek a modern karakterologusok az első felfedezők. Még tájékozatlanok. És megtörténik, hogy mint Kolumbussal, azt hiszik Kelet-Indiába érkeztek, holott Amerika partján kötöttek ki. Néhány év mulva a karakterologia alapos változásokon fog átmenni. Világosabb lesz, gazdagabb, mélyebb és metafizikaibb. Az is valószínű, hogy a karakterologia ideiglenesen tudományos nevét le is fogja vetni. Ma azonban itt tartunk és az első lépéseket a lehető legnagyobb komolysággal kell néznünk. Egészen biztosan nincs fejlődési lehetőség modern karakterologia nélkül: aki tovább akar menni, annak ezt a szellemet meg kell ismernie. 

Budapest, 1941 február 28.
 
  

Bevezetés 

1.

A XIX. század pozitívizmusára és materializmusára következő metafizikai áramlat a német lélektan területén is éreztette hatását s ennek eredményeképpen egy új lélektani diszciplina alakult ki és van további alakulóban: - a karakterologia. 
     A karakterologia tárgyát tekintve nem újkori tudomány, - ősi tudomány ez. Nagy ősökre tekint vissza: Aristotelesre, Galenusra. Az újkor folyamán felmerült kísérletek, kísérletek egy modern karakterologia megállapítására. A karakterologiát modernné a lélek fogalmának új értelmezése teszi. A lélek fogalma ebben az új kísérletben lényegesen különbözik még a század elején a pszichologiában található lélek-fogalmaktól. A modern karakterologia lelke, a lélek a maga teljes szabadságában. Mi ez a szabadság? Itt a lélek teljes függetlensége a fizikai világtól. 
  

2.

A modern karakterologiában gyakorta találkozunk a lélek és szellem szembeállításával. Most, amikor arról van szó, hogy mi a szabadság, azt a megállapítást tettük, hogy: a szabadság a fizikai világtól való teljes függetlenség, nyiltan állást kell foglalni, vajjon mi független teljesen a fizikai világtól: a lélek, vagy a szellem? A válasz a következő: - az emberi egyéniség, a személyiség, a szellemnek is és léleknek is színhelye.1 A karakterologia, amikor a független lélekről beszél, a lélek és szellem együttesét: a személyiséget gondolja függetlennek. Mi lehet hát a modern karakterologia alapja? A modern karakterologia alapja, a modern lélek-szemlélet: a szabad, független, szuverén személyiség szemlélete, ahogy Ewald mondja: az összszemélyiség analízise.2 
  

3.

Ilyenképpen az egész tudományos gondolkozás más irányt vett. Az elmúlt század lélek-szemlélete nem volt lélek-szemlélet, hanem a legjobb esetben is csak energia-szemlélet volt. A XX. században, de itt is jóformán csak a harmadik évtized közepétől kezdve hirdették mindinkább erőteljesebben már nemcsak a múlt század lélek-szemléletének helytelenségét, hanem helyesebb és természetesebb lélek-fogalmát is. A természettudományi mechanizmus helyébe a vitalisztikus kauzalitás lép.3 
     A lélek-szemlélet alapja a fizikai világtól független személyiség. A lélek-kutatás iránya pedig a vitalisztikus kauzalitás lett. 
     Arra a kérdésre, hogy mi az az alapvető jellemvonás, amely a lélektant és a karakterologiát elválasztja, a válasz nem könnyű és az egyes személynél eltérő. Egy tényt mindjárt most le lehet szögezni és ez az, hogy a lélektan részletkutatói beállításával szemben a karakterologia mindig egy általános egységre vonatkozik. A részletek és az általános egység szemlélete között levő különbség azonban a legtöbb esetben nem határozott és világos. 
     Seifert azt mondja: "az exakt természettudományos és struktur (szellemtudományi) lélektan között az a különbség, hogy az első az általános törvények által való magyarázat alapelve szerint működik, a második módszere az, hogy az értelmet igyekszik kihámozni és megérteni".4 
     E két irányú kutatásban úgy látja, hogy egyik a másikat kizárja, mert: "az elől, aki a törvények szerint gondolkozik, az alakszerűség és az értelem felfogása alapvető módon el van zárva".5 De a kérdést másképpen is be lehet állítani. Spranger a lélektan egységéről írt értekezésében a főproblémát ott látja, hogy az elsőbbség a belső folyamatok keletkezésénél nincsen eldöntve és nem tudni, hogy az elsődleges lelki, vagy fizikai: "A lelki jelenség oksági sorba tartozik és a lelki jelenségeknek úgyszólván tükröződése, vagy pedig intencionális lelki élményvilágból fakad és így vonatkozik az objektív világra."6 
     "Ha egy biopszichologia és ennek fejlődéspszichologiává való kiszélesítése már fejlettebb volna, úgy a természettudományos és szellemtudományi lélektan között levő különbség nem volna olyan feltűnő."7 
     Heiss úgy látja, hogy a pszichologia jellemvonása a jelenségeket lehetőleg önmagukban, az élet minden más jellegétől elkülönítve szemlélni, a karakterologia ellenben az egész személyiséget akarja megragadni.8 Bernhard, aki a lélektan filozofiai és természettudományi alapelveit vette kutatás alá, feltárja azokat a multbeli tudományos tradiciókat, amelyek alapján lépésről-lépésre fejlődött ki a tisztán leíró (Beschreibende, Psychologie) és a magyarázó (Erklärende Psychologie) lélektan.9 Van, aki rámutat arra, hogy a modern karakterologiában szereplő egyik legfontosabb fogalom, a struktúra fogalma már a múlt század fiziologiai pszichologiájában is fontos szerepet töltött be, mert hiszen Wundt beszélt "domináló egész momentumról, vagy komplexkvalitásokról".10 
  

4.

A karakterologia tehát a lélektantól teljes pontossággal nem választható el, illetve a karakterologia helye a lélektani tudományok között határozottan meg nem állapítható. Mindig vannak nagy érintkezési területek, s ezek csak akkor küszöbölődnek ki, ha mindkét tudományos diszciplina módszere, problematikája, iránya és szelleme, megfigyelési területe és rendszere olyan fejlett, hogy a határterületek és határkérdések tisztázottakká válnak. Ahhoz azonban, hogy hozzávetőlegesen is meg lehessen állapítani: mi a karakterologia és lélektan viszonya, egy más megkülönböztetést is kell tenni. A pozitívizmusra és materializmusra következő spirituális és metafizikai irányzat a német tudományos gondolkodásban a karakterologián túl még egy diszciplina vonalát rajzolta meg. Ez a diszciplina a filozófiai antropologia. Ez a tudomány, mint a neve is mutatja, a középpontba az embert mint lényt (Wesen) állítja és az emberrel foglalkozik egyetemes szempontból: alkatával, társadalmi elhelyezésével, történetével, világszemléletével, szóval nem a lét (Sein), hanem konkréten az emberi lét (Menschsein) kérdéseit kutatja. Ennek a diszciplinának alsó ágai azonban leérnek a megfigyelések köreibe, legfelsőbb ágai pedig felnyúlnak a metafizika és az eschatologia légkörébe. Az antropologia összefoglaló és univerzalisztikus jellegű tudomány. Ezzel a tudománnyal a karakterologiának éppen olyan elmosódó, kétséges és bizonytalan határproblémái vannak, mint a pszichologiának és megállapítható az, hogy míg a karakterologia a lélektan konkrétebb kutató területét elhagyva, magasabb egységek vizsgálatát tűzte ki célul, viszont a legegyetemesebb emberi kérdéseket már figyelmen kívül hagyta. 
  

5.

Így a karakterologia középhelyet foglal el a természettudományos módszerekkel dolgozó pszichologia és a filozófiai perspektívákkal dolgozó filozófiai antropologia között. A karakterologia helyzete tehát középhelyzet és álláspontja közvetítő: megvan benne mind a két elem, mind a két tudomány eredményeire támaszkodik és mind a kettőt felhasználhatja. A konkrét lélektan területét már elhagyja, de még nem foglalkozik az egyetemes problémákkal; az egyetemes problémákat ugyan figyelmen kívül hagyja, de nem egészen konkrét. A karakterologia szerepe átmeneti és közvetítő és ez a fontossága is. 
  

6.

Láncszem a szellemi tudományok ama vonalában, amely a tudományos gondolkodást az adottságoktól és a természeti jelenségektől az általános szintézisekig viszi. Ez a jellege állapítja meg eredményeinek jelentőségét is. Mind a két oldalról elfogad hatást, de mind a két oldalnak szolgáltat ösztönzést. Kutatási területe csaknem teljesen azonos mind a két tudomány kutatási területével. De amíg a pszichologia megáll annál a pontnál, ahol valami lelki törvényszerűséget felfedett és amíg a filozófiai anthropologia a legegyetemesebb képet igyekszik feltárni, addig a karakterologiai középszituációt foglal el. 
  

7.

Ennek a dolgozatnak feladata legyen, hogy a krakterologiának ezt a középhelyzetét felkutassa és megjelölje. Úgy látszik, hogy a helyzet kulcsa a tudomány elnevezésében van. A karakter fogalma az, amely megjelöli azt a helyet, ahol a tudomány a többi diszciplina között áll. Ha ezt a fogalmat sikerült tisztázni, akkor világosan fog állni előttünk, hogy mi a karakterologiai tudomány sajátos helye, önálló mondanivalója, végül mi különbözteti meg a pszichologiától és a filozófiai antropologiától. 
  

8.

A legcészerűbbnek az látszik, ha figyelembe vesszük: miként alakult ki maga a tudomány, vagyis, hogy a dolgozat első felében történeti áttekintést nyujtunk. Ez az áttekintés hivatva van megjelölni a karakterologia problematikájának fontosabb állomásait. A második rész a karakter fogalmának körvonalazásával foglalkozik és az egyes tényezőket veszi vizsgálat alá. Így történeti oldalról megvilágítva és magát a fogalmat módszeres kutatás alá véve érintjük a tudomány legfontosabb kérdéseit és a diszciplina jelentőségére vonatkozóan is választ adunk. 
  

Jegyzetek 

1 Klages Ludwig: Der Geist als Widersacher der Seele. Bd. I-III. Leipzig: A. Barth. 1929-1933. - Persönlichkeit. Potsdam: Kiepenheuer. 1928. 
2 Ewald G.: Temperament und Charakter. Berlin: Springer. 1924. 
3 Maier H.: Naturwissenschaftl. Mechanismus und vitalist. Kausalität. 
4 Seifert Fr.: Psychologie. Metaphysik der Seele. Handbuch der Philosophie. Abt. 3. Mensch und charakter. München. 1931. 97. old. 
5 Siefert Fr.: U. o. 
6 Spranger E.: Die Frage nach der Einheit der Psychologie Sitzungsberichte der Berliner Akademie. 1926. XXIV. Bd. 172. old. 
7 Spranger E.: U. a. 181. old. 
8 Heiss R.: Die Lehre vom Charakter. Berlin: XI. de Gruyter. 1936. 20-21. l. 
9 Bernhard E.: Philosophische und naturwissenschaftliche Grundlagen der Psychologie. Biblioth. f. Philosophie. Berlin: Heymans. 1930. 
10 Krueger F.: Der Strukturbegriff in der Psychologie. Jena: Fischer. 1924. 3. l. 
  

* P. A. = Hamvas Béla - Kemény Katalin. Debrecen, 1941, Nagy Károly grafikai műintézete 134 o.