|
PÁL
ANTAL*
Bevezetés a modern
karakterológiába
Előszó
A karakterológia a modern világválság
terméke.
Őse, mint
a modern szellemiségé: Kierkegaard és Nietzsche. Náluk merül fel a kérdés
először, hogy abból a katasztrófából, amelybe az európai emberiség, kultúra,
vallás, ember, társadalom, tudomány, szellem jutott, - a kiút csak az ember
lehet. Csak a megújult és újjászületett ember ússza és úszhatja meg azt
a valamit, amit világválságnak neveztek el. Szükség volt olyan ismeretre,
amely az emberről szóló tudást új alapokra helyezte. Ez a karakterologia.
Egymagában még nem út a megújulás felé. A karakterologiai tudomány és tudomány
sohasem segíti át az embert a sors nehézségein. De ebből a tudományból
gondolat fakadhat, még ennél is több: metafizika s még ennél is több: szellem.
A karakterologia azt a metafizika szellemet ébresztgeti, amely az embert
a világválságon átsegíti.
A karakterologia
legfontosabb újítása, hogy a természettudománnyal szakított. Ahol még a
régi alapokat megtartotta, mint, ahogy van néhány klinikai, medicinális,
biologiai tanítás, ott naív, kezdetleges és haszontalan. Csak ahol szabadon
a metafizikai szellem él és alkot, csak ott teremt a karakterologia teljesen
új atmoszférát: a magára eszmélő ember tudatos levegőjét.
Mert a válság
első és legfontosabb jelensége, hogy a kétezer év óta kifeléfordult európai,
saját belső világának a külsővel való teljes egyenértékűségére feleszmél
és tapasztalni kezdi, hogy a lélek világa végtelenebb mint a természeté.
A modern európai ember végre elérkezett Hérakleitosz igazságához: a lélek-világ
határtalanságának felismeréséhez.
A karakterologia
csak a legelső lépések egyike. Utána más fontosabb, alapvetőbb lépések
következnek. De már itt és főként legnagyobb képviselőiben, Klagesban,
Jungban, az ember kezdi megérteni, hogy az ezer évig elhanyagolt belső
világot éppen úgy fel kell fedezni, mint Amerikát, Ausztráliát, éppen úgy
térképezni kell, be kell utazni és éppen úgy meg kell ismerkedni az ott
lakó lényekkel, mint Közép-Afrikában, vagy Grönlandban. Ezek a modern karakterologusok
az első felfedezők. Még tájékozatlanok. És megtörténik, hogy mint Kolumbussal,
azt hiszik Kelet-Indiába érkeztek, holott Amerika partján kötöttek ki.
Néhány év mulva a karakterologia alapos változásokon fog átmenni. Világosabb
lesz, gazdagabb, mélyebb és metafizikaibb. Az is valószínű, hogy a karakterologia
ideiglenesen tudományos nevét le is fogja vetni. Ma azonban itt tartunk
és az első lépéseket a lehető legnagyobb komolysággal kell néznünk. Egészen
biztosan nincs fejlődési lehetőség modern karakterologia nélkül: aki tovább
akar menni, annak ezt a szellemet meg kell ismernie.
Budapest, 1941 február
28.
Bevezetés
1.
A XIX. század pozitívizmusára és materializmusára
következő metafizikai áramlat a német lélektan területén is éreztette hatását
s ennek eredményeképpen egy új lélektani diszciplina alakult ki és van
további alakulóban: - a karakterologia.
A karakterologia
tárgyát tekintve nem újkori tudomány, - ősi tudomány ez. Nagy ősökre tekint
vissza: Aristotelesre, Galenusra. Az újkor folyamán felmerült kísérletek,
kísérletek egy modern karakterologia megállapítására. A karakterologiát
modernné a lélek fogalmának új értelmezése teszi. A lélek fogalma ebben
az új kísérletben lényegesen különbözik még a század elején a pszichologiában
található lélek-fogalmaktól. A modern karakterologia lelke, a lélek a maga
teljes szabadságában. Mi ez a szabadság? Itt a lélek teljes függetlensége
a fizikai világtól.
2.
A modern karakterologiában gyakorta
találkozunk a lélek és szellem szembeállításával. Most, amikor arról van
szó, hogy mi a szabadság, azt a megállapítást tettük, hogy: a szabadság
a fizikai világtól való teljes függetlenség, nyiltan állást kell foglalni,
vajjon mi független teljesen a fizikai világtól: a lélek, vagy a szellem?
A válasz a következő: - az emberi egyéniség, a személyiség, a szellemnek
is és léleknek is színhelye.1 A karakterologia, amikor a független
lélekről beszél, a lélek és szellem együttesét: a személyiséget gondolja
függetlennek. Mi lehet hát a modern karakterologia alapja? A modern karakterologia
alapja, a modern lélek-szemlélet: a szabad, független, szuverén személyiség
szemlélete, ahogy Ewald mondja: az összszemélyiség analízise.2
3.
Ilyenképpen az egész tudományos gondolkozás
más irányt vett. Az elmúlt század lélek-szemlélete nem volt lélek-szemlélet,
hanem a legjobb esetben is csak energia-szemlélet volt. A XX. században,
de itt is jóformán csak a harmadik évtized közepétől kezdve hirdették mindinkább
erőteljesebben már nemcsak a múlt század lélek-szemléletének helytelenségét,
hanem helyesebb és természetesebb lélek-fogalmát is. A természettudományi
mechanizmus helyébe a vitalisztikus kauzalitás lép.3
A lélek-szemlélet
alapja a fizikai világtól független személyiség. A lélek-kutatás iránya
pedig a vitalisztikus kauzalitás lett.
Arra a kérdésre,
hogy mi az az alapvető jellemvonás, amely a lélektant és a karakterologiát
elválasztja, a válasz nem könnyű és az egyes személynél eltérő. Egy tényt
mindjárt most le lehet szögezni és ez az, hogy a lélektan részletkutatói
beállításával szemben a karakterologia mindig egy általános egységre vonatkozik.
A részletek és az általános egység szemlélete között levő különbség azonban
a legtöbb esetben nem határozott és világos.
Seifert azt
mondja: "az exakt természettudományos és struktur (szellemtudományi) lélektan
között az a különbség, hogy az első az általános törvények által való magyarázat
alapelve szerint működik, a második módszere az, hogy az értelmet igyekszik
kihámozni és megérteni".4
E két irányú
kutatásban úgy látja, hogy egyik a másikat kizárja, mert: "az elől, aki
a törvények szerint gondolkozik, az alakszerűség és az értelem felfogása
alapvető módon el van zárva".5 De a kérdést másképpen is be
lehet állítani. Spranger a lélektan egységéről írt értekezésében a főproblémát
ott látja, hogy az elsőbbség a belső folyamatok keletkezésénél nincsen
eldöntve és nem tudni, hogy az elsődleges lelki, vagy fizikai: "A lelki
jelenség oksági sorba tartozik és a lelki jelenségeknek úgyszólván tükröződése,
vagy pedig intencionális lelki élményvilágból fakad és így vonatkozik az
objektív világra."6
"Ha egy biopszichologia
és ennek fejlődéspszichologiává való kiszélesítése már fejlettebb volna,
úgy a természettudományos és szellemtudományi lélektan között levő különbség
nem volna olyan feltűnő."7
Heiss úgy
látja, hogy a pszichologia jellemvonása a jelenségeket lehetőleg önmagukban,
az élet minden más jellegétől elkülönítve szemlélni, a karakterologia ellenben
az egész személyiséget akarja megragadni.8 Bernhard, aki a lélektan
filozofiai és természettudományi alapelveit vette kutatás alá, feltárja
azokat a multbeli tudományos tradiciókat, amelyek alapján lépésről-lépésre
fejlődött ki a tisztán leíró (Beschreibende, Psychologie) és a magyarázó
(Erklärende Psychologie) lélektan.9 Van, aki rámutat arra, hogy
a modern karakterologiában szereplő egyik legfontosabb fogalom, a struktúra
fogalma már a múlt század fiziologiai pszichologiájában is fontos szerepet
töltött be, mert hiszen Wundt beszélt "domináló egész momentumról, vagy
komplexkvalitásokról".10
4.
A karakterologia tehát a lélektantól
teljes pontossággal nem választható el, illetve a karakterologia helye
a lélektani tudományok között határozottan meg nem állapítható. Mindig
vannak nagy érintkezési területek, s ezek csak akkor küszöbölődnek ki,
ha mindkét tudományos diszciplina módszere, problematikája, iránya és szelleme,
megfigyelési területe és rendszere olyan fejlett, hogy a határterületek
és határkérdések tisztázottakká válnak. Ahhoz azonban, hogy hozzávetőlegesen
is meg lehessen állapítani: mi a karakterologia és lélektan viszonya, egy
más megkülönböztetést is kell tenni. A pozitívizmusra és materializmusra
következő spirituális és metafizikai irányzat a német tudományos gondolkodásban
a karakterologián túl még egy diszciplina vonalát rajzolta meg. Ez a diszciplina
a filozófiai antropologia. Ez a tudomány, mint a neve is mutatja, a középpontba
az embert mint lényt (Wesen) állítja és az emberrel foglalkozik egyetemes
szempontból: alkatával, társadalmi elhelyezésével, történetével, világszemléletével,
szóval nem a lét (Sein), hanem konkréten az emberi lét (Menschsein) kérdéseit
kutatja. Ennek a diszciplinának alsó ágai azonban leérnek a megfigyelések
köreibe, legfelsőbb ágai pedig felnyúlnak a metafizika és az eschatologia
légkörébe. Az antropologia összefoglaló és univerzalisztikus jellegű tudomány.
Ezzel a tudománnyal a karakterologiának éppen olyan elmosódó, kétséges
és bizonytalan határproblémái vannak, mint a pszichologiának és megállapítható
az, hogy míg a karakterologia a lélektan konkrétebb kutató területét elhagyva,
magasabb egységek vizsgálatát tűzte ki célul, viszont a legegyetemesebb
emberi kérdéseket már figyelmen kívül hagyta.
5.
Így a karakterologia középhelyet foglal
el a természettudományos módszerekkel dolgozó pszichologia és a filozófiai
perspektívákkal dolgozó filozófiai antropologia között. A karakterologia
helyzete tehát középhelyzet és álláspontja közvetítő: megvan benne mind
a két elem, mind a két tudomány eredményeire támaszkodik és mind a kettőt
felhasználhatja. A konkrét lélektan területét már elhagyja, de még nem
foglalkozik az egyetemes problémákkal; az egyetemes problémákat ugyan figyelmen
kívül hagyja, de nem egészen konkrét. A karakterologia szerepe átmeneti
és közvetítő és ez a fontossága is.
6.
Láncszem a szellemi tudományok ama vonalában,
amely a tudományos gondolkodást az adottságoktól és a természeti jelenségektől
az általános szintézisekig viszi. Ez a jellege állapítja meg eredményeinek
jelentőségét is. Mind a két oldalról elfogad hatást, de mind a két oldalnak
szolgáltat ösztönzést. Kutatási területe csaknem teljesen azonos mind a
két tudomány kutatási területével. De amíg a pszichologia megáll annál
a pontnál, ahol valami lelki törvényszerűséget felfedett és amíg a filozófiai
anthropologia a legegyetemesebb képet igyekszik feltárni, addig a karakterologiai
középszituációt foglal el.
7.
Ennek a dolgozatnak feladata legyen,
hogy a krakterologiának ezt a középhelyzetét felkutassa és megjelölje.
Úgy látszik, hogy a helyzet kulcsa a tudomány elnevezésében van. A karakter
fogalma az, amely megjelöli azt a helyet, ahol a tudomány a többi diszciplina
között áll. Ha ezt a fogalmat sikerült tisztázni, akkor világosan fog állni
előttünk, hogy mi a karakterologiai tudomány sajátos helye, önálló mondanivalója,
végül mi különbözteti meg a pszichologiától és a filozófiai antropologiától.
8.
A legcészerűbbnek az látszik, ha figyelembe
vesszük: miként alakult ki maga a tudomány, vagyis, hogy a dolgozat első
felében történeti áttekintést nyujtunk. Ez az áttekintés hivatva van megjelölni
a karakterologia problematikájának fontosabb állomásait. A második rész
a karakter fogalmának körvonalazásával foglalkozik és az egyes tényezőket
veszi vizsgálat alá. Így történeti oldalról megvilágítva és magát a fogalmat
módszeres kutatás alá véve érintjük a tudomány legfontosabb kérdéseit és
a diszciplina jelentőségére vonatkozóan is választ adunk.
Jegyzetek
1 Klages Ludwig: Der
Geist als Widersacher der Seele. Bd. I-III. Leipzig: A. Barth. 1929-1933.
- Persönlichkeit. Potsdam: Kiepenheuer. 1928.
2 Ewald G.: Temperament
und Charakter. Berlin: Springer. 1924.
3 Maier H.: Naturwissenschaftl.
Mechanismus und vitalist. Kausalität.
4 Seifert Fr.: Psychologie.
Metaphysik der Seele. Handbuch der Philosophie. Abt. 3. Mensch und
charakter. München. 1931. 97. old.
5 Siefert Fr.: U. o.
6 Spranger E.: Die
Frage nach der Einheit der Psychologie Sitzungsberichte der Berliner Akademie.
1926. XXIV. Bd. 172. old.
7 Spranger E.: U. a.
181. old.
8 Heiss R.: Die Lehre
vom Charakter. Berlin: XI. de Gruyter. 1936. 20-21. l.
9 Bernhard E.: Philosophische
und naturwissenschaftliche Grundlagen der Psychologie. Biblioth. f.
Philosophie. Berlin: Heymans. 1930.
10 Krueger F.: Der
Strukturbegriff in der Psychologie. Jena: Fischer. 1924. 3. l.
* P. A. = Hamvas Béla
- Kemény Katalin. Debrecen, 1941, Nagy Károly grafikai műintézete 134 o. |
|