Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2003. 1.sz.
 
FALUDI ÁDÁM
 
Hölgyek hanyatlása
 

Ha egy régi mesekönyvbe lapozol, amelyikben szép, színes képeket találni, azokból a mesebelien realista fajtákból, akkor abban ott van ez a vasútállomás is. Szabványos, vidéki vasútállomás két vágánnyal, zöldre festett ajtó- és ablakkeretekkel, tégladíszítéssel a falak szegélyén. Bárhol állhatna, emlékeztetve a vasútépítés hőskorára, mesebeli monarchiára, elkótyavetyélt ősökre.
     Az állomás mögötti üzembe jártam ötödik hónapja, hogy tisztességes férfi módjára sok pénzt keressek, amivel aztán királyi vásárlásokat csaphatunk mindenféle boltokban akkori feleségemmel. Ezt a mindennapi gyakorlatot nem én eszeltem ki, hanem akkori feleségem szülei. Tisztességes férfi nem teng-leng a világban, hanem egy állomás mögötti üzembe jár, és sok pénzt keres, hogy királyi vásárlásokat csaphasson a keresetéből mindenféle boltokban. Ezzel a véleménnyel szorítottak be öt hónappal ezelőtt ebbe az üzembe ide az állomás mögé, és igen elégedettek voltak az eredménnyel. Jó nagy üzem, jó nagy pénz, jó nagy három műszak. Utóbbit csak az első napon tudtam meg, de addigra az önálló akaratomon már a só is elvirágzott. Ugyanakkor ez az első nap lett önálló akaratom feltámadásának napja is, mert ettől kezdve arra a pillanatra vártam, hogy mikor léphetek majd innen le. Elég az ismételt újratermelődésből, jöjj vissza tengés és lengés. Azért jártam csökönyös rendszerességgel ebbe az üzembe, hogy megtermeljem az erkölcsi alapomat a távozásra. Csak az alkalomra vártam, az alkalmat azonban szívós és kitartó munkával magamnak kellett megteremtenem. Az alkalomnak azonban az egészhez semmi köze nem volt, se a pénzfelhalmozáshoz, se a költekezéshez. Kizárólag spirituális elemekből állt.
     Három megálló vonattal, ennyi választotta el akkori otthonomat az állomás mögötti üzemtől, három megállónyi távolságból jártunk be ide azzal a kölyökkel, akivel igen jól megértettük egymást. Ő már egy éve dolgozott az üzem hosszú és huzatos csarnokában, helyi tapasztalatokban nem volt hiánya. Mint kiderült, valamiképpen mindketten ugyanannak az ellenállási mozgalomnak voltunk a tagjai, csak ő nem szívta annyira mellre a napi gyakorlatot, mint én. Kevesebb életismerettel a háta mögött, kevesebb vágy parázslott benne a lényeget elfedő hamu alatt. Kevesebb kitörési kísérletet hajtott végre a benne szunnyadó vulkán, mint bennem, de ezt a korkülönbség számlájára lehetett írni.
     Amikor először jártam a lakásában, megkérdezte, hogy tudom-e, mi fán terem a Hölgyek Hanyatlása? Gondolom az, amikor a célszemély végre ágynak esik, kíváncsian várva, hogy mi sül ki a dologból, válaszoltam. Összefüggésben van ezzel, vigyorodott el, csupán megelőzi. - A Hölgyek Hanyatlása egy italspecialitás, egy koktél neve, amit én találtam fel. Nyolcféle égetett szesz megfelelő arányú elegye, némi fűszerezéssel. Egy pohárkával célhoz érsz. - Ifjú kandúr tolószékkel - adtam címet a vázolt képhez.
     Ültünk a szabványos vidéki vasútállomás várótermében a padon, kellőképpen fáradtan, s szótlanul. Két óra múlt, rozsdaszínű őszi napfény küzdötte át magát a bejárati ajtó poros üvegein, egy öreg néne néha belesóhajtott a csöndbe a fejkendője alól: - Jajistenem.
     Még négyen várakoztak rajta kívül arra a vonatra, amelyikre mi is.
     Az állomásfőnök pedáns, mondhatni békebeli állomásfőnökként igazgatta az állomás életét. Amolyan kortévesztett módon a múltban élt; minden a helyén, szögletesen és elvágólag. Egy világhírű vasúti csomópont pályaudvarához illő pontossággal cselekedett, megadva a módját annak, aminek a váltói már csak a fejében működtek.
     - Figyelem, figyelem! A második vágányon tehervonat halad át! - hallatszott az állomásfőnök hangja, enyhén elbabrálgatva a rozsdaszínű napfénnyel a váróteremben. A bejelentés utáni szokásos kattanás azonban elmaradt. Az állomásfőnök nem kapcsolta ki a hangosbeszélőt, s ez néhány pillanat múlva nem csak nekünk tűnt fel, hanem az öreg néne is felemelte fejkendős fejét. - Jesszusom - suttogta.
     Egymásra néztünk a kölyökkel; tehervonat? Ilyenkor? A hangszóró suhogása pedig folytatódott, nyilvánvalóvá téve, hogy a rend eltévesztette a járást. Kisvártatva az állomásfőnök torokköszörülését hallhattuk, amely sűrítve tartalmazta a világ összeomlásának összes adatát. A világvége valamennyi koordinátáját, tudósítva arról, hogy az állomásfőnök elvesztette a csatát a jelennel szemben. - Pardon, elbasztam - szólalt meg a fegyverletétel gyötrelmes pillanatai követően a hangosbeszélő egy hajdani állomásfőnök hangján. - A második vágányra személyvonat érkezik. A kattanás egy korszak végét jelentette. A szabványos vidéki vasútállomás megérkezett a jelenbe, hogy olyan legyen, mint a jelenben szabványos jelen. Éreztem, hogy ez a pillanat megtermelte erkölcsi tőkémet a lelépésre. Hogy búcsút inthetek az állomás mögötti üzem huzatos csarnokának, ahová kevés kivételtől eltekintve olyan tisztességes férfiak járnak, akik nem tengenek és lengenek céltalanul a világban, hanem sok pénzt keresnek, és királyi vásárlásokat csapnak mindenféle boltokban a feleségükkel. A pillanat lerakta távozásom alapjait, megteremtette az alkalmat, amire vártam. Az alkalom spirituális elemeit az állomásfőnök szavai szilárdították egyetlen, megbonthatatlan egésszé.
     - Megadnád a Hölgyek Hanyatlása receptjét? - kérdeztem a kölyöktől, lesöpörve nadrágomról a rozsdát, miközben felálltam, s elindultam az ajtó felé. - Meg hát. Önts össze nyolcféle égetett szeszt megfelelő arányban, s fűszerezd a szokásos módon. Mi sem egyszerűbb ennél. Pardon! Elbasztam! - emelte fel ujját, és vigyorgott, ahogyan attól kezdve minden esetben, amikor a világ összeomlására emlékeztetett. A felmondási idő két hetében egyebet nem is igen lehetett tőle hallani: Pardon, elbasztam, pardon, elbasztam.