Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2002. 7.sz.
 
FALUDI ÁDÁM 
 
Próbálj meg a csúcsra jutni 
 
 

Gondoltam, nem várom meg, amíg szégyent hozok magamra. Hevertem az ágyon, és a rücskös mennyezetet elemeztem. Kiemelkedések, bemélyedések, egyszer fent, egyszer lent. A felettem lakó szomszéd nyolcvankettedszer veselkedett neki ugyanannak a hangsornak, de mindig belebicsaklott a trombitája. Néhány hónapja kezdődött nála a fúvósőrület, elhatározta, hogy ő lesz a második Tommy Steel, és beiratkozott a zeneiskolába. Éppen alatta laktam a lépcsőház befalazott folyosóján, csövek hálózták be a folyosóból leválasztott folyosómat, az úgynevezett szobáimat. Merthogy kettő is volt a szobákból, de kreatív fantázia nélkül csak egy leendő zöldséges bolt eladóterét és raktárát lehetett a helyükben látni. Úgy jutottam a folyosómhoz, hogy a lakótömb tulajdonosa elém rakott egy tervrajzot, s elmagyarázta, hogy a ház alagsorában egy boltot létesítenek majdan, s ellakhatok benne, amíg el nem adják a fejem fölül, de akkor kapok egy másik odút, aminek ez az itteni nyomába sem léphet. Az átépítés költségei az enyémek, s adjak hálát az égnek, hogy ilyen szerencsés vagyok, más évekig, még másabbak évtizedekig, s a legmásabbak örökké várnak egy ilyen lehetőségre. Nagyon tetszett az ajánlat, jöttek a kőművesek, falat raktak, ajtót szereltek, kivágták az utcai oldalon a betonpanelt a mennyezettől a járdáig. Oda került a leendő bolt portálja, vastagon berácsozott ajtó és kirakat. Amikor beköltöztem, az ágyam a kirakatba került, ha nem húztam be a függönyt, bárki megbámulhatta mit kínálok neki. Volt egy gázrezsóm, ezt a helykihasználás miatt a vécéajtóra szereltem, a vécé ajtaja melletti falatnyi falon egy mosdókagyló, úgyhogy az élet materiálisabb része szó szerint karnyújtásnyira volt egymástól. Különösebben nagy fürdésélményeim nem kötődnek ehhez a zöldséges bolt lakáshoz, a legcsekélyebb hiányérzet nélkül mondhatom. Szűk volt, a kirakatot kivéve sötét, viszont, ha magamra dörrentettem a vasajtómat, azt csináltam, amit akartam, s nem is csináltam soha mást. A saját lakásomnak tekintettem a leendő zöldséges boltot. Ha végre hazakeveredtem, hevertem az ágyon, olvastam, zenét hallgattam, néztem a kirakat túloldalán az eladó sorban lévő leányokat, a tízemeletesek szaporodó tömbjeit. Néhányan abban a tévhitben költöztek ezekbe az ég felé lopakodó épületekbe, hogy otthonba költöznek, vagy Istenhez közelebb, de csalódniuk kellett. Három embert láttam csalódottságában kiugrani a legfelső emeletekről, valószínű, hogy ott fenn tetőzött a szomorúság szint, s volt, aki nem bírta a traumát. Olvastam az ágyon, közben kipillantottam a kirakaton, s már zúdult is lefelé valami nagydarab a szemközti ház oldala mellett, aztán jókorát puffant a felásott földön. Épp elkezdték a parkosítást, de ez nem enyhített túl sokat a becsapódáson. Nem vezethettem félre magam, nyilvánvaló volt, hogy nem egy megunt krumpliszsákot dobtak ki a csalódottság ablakából odafent. Bár akkor, azokban a pillanatokban nagyon szerettem volna csalódott lenni. Még két ilyet fogtam ki rövid egy esztendő alatt, igaz jóval többen voltak, de nem mindig bámultam a kirakatot. A harmadikat is azért vettem észre, mert végigordította az utat lefelé, mintha eszébe jutott volna, hogy soha sem tudja meg, mi történik az esti tévésorozat folytatásában. Nem volt hosszú az út, csak az ordítás. Népek Barátsága Útja. Így nevezték azt az utcát, amelyikre a kirakatom nézett.
     Hevertem az ágyon, s gondoltam, nem várom meg, amíg szégyent hozok magamra. Nem hagyhatom a magánéletemet letrombitálni a legváratlanabb időpontokban. A felettem lakó éppen nyolcvankettedszer kezdett bele aznap a lehetetlenbe, úgyhogy válaszolnom kellett. A raktárszoba mélyén megkerestem a megoldást. Több alkatelemből állt, úgymint kivénhedt lemezjátszó mechanika, egy Qualiton kislemez és modellező gumi. A lemezjátszó maradvány hajdan egy Orion rádió tetejét lakta, és a gyerekkoromból származott, a kislemez az Atlantis Próbálj meg a csúcsra jutni című számát hordozta az A oldalán, és a Qualiton cég második gyerekkorából származott, a modellező gumi eredetét örök homály fedte, de kit érdekel egy modellező gumi gyerekkora? Percek alatt összeboronáltam a kellékeket. A lemezjátszó forgott, a modellező gumi pedig rövid kísérletezést követően mindig a refrén végéről rántotta vissza a kart a refrén elejére. Ének: Juhász Gyula. Próbálj meg a csúcsra jutni / Meglátod, hogy milyen is az / Igyekezz a tetőre érni / Akármilyen lassan haladsz / Próbálj meg a csúcsra jutni / És, ha egyszer majd sikerül / Egyedül állsz fenn a magasban / Elhagyatva, idegenül / Próbálj meg a csúcsra jutni / Próbálj meg a csúcsra jutni. Magam sem hittem volna, hogy a teljes verzió kibírhatatlanságát lehet fokozni. Hálát adtam az égnek, hogy eltulajdonítottam a kultúrházból pár hónappal korábban ezt a lemezt. Azért tulajdonítottam el, nehogy lejátssza véletlenül valaki. Hoztam az erősítőt, a hangfalat beállítottam a csövek vonulási járatába, és megadtam a kezdő lökést. Próbálj meg a csúcsra jutni, meglátod, hogy milyen is az. Közepes hangerő, folyamatos üzemmód. Jó éjt Tommy Steel! Vettem a dzsekimet, bezártam az ajtót, és elmentem világgá.

 

Az újságos, aki nyitás után is leltározott
 

Az újságos, aki nyitás után is leltározott, rendszerint késett. Az elődje többnyire már reggel hét előtt kirakodott a bódé ablaka előtti pultra, körbeállogatta újságtartó állványokkal az elárusítóhelyet, elrendezte a képeslapokat, s napilapokat böngészve várta a vevőket. Évekig így ment ez, azóta mindenképpen, amióta itt nyaralt a tónál. Rendszeresen itt kezdte a napot a bolt előtti asztaloknál ülve és olvasgatva, átellenben az újságos bódéval. A szilárd pont a mindenségben, amelynek segítségére vágyott a hajdani mester, hogy kimozdítsa helyéből a világot. Idén nyáron megváltozott minden. Az újságárus, aki nyitás után is leltározott, felrúgta a szokásokat, a hallgatólagos egyezséget eladó és vevő között. Kiszámíthatatlanul késett, a kötegelt lapok a bejárati ajtó előtt hevertek egymáson, szállingóztak a nyaralók, órájukra pillantottak, lementek a partra, visszajöttek, tipródtak, aztán elmentek. Az újságos, aki nyitás után is leltározott, kerékpárral járt ide, morcosan érkezett. Megbántott feleség forma nő, a kerékpárral is konfliktusa támadt mindjárt a megérkezése után. Hol az oldaltámaszra próbálta állítani, hol a nyilvános vécé előtt álló vén fűzfához, hol meg a bódé mögötti sövényhez igyekezett támasztani. A kerékpár kivétel nélkül eldőlt, amint ellépett mellőle. Következhettek az újraélesztési kísérletek bemelegítő gyakorlatként. A nő aurája dühből és tehetetlenségből állt, mindenféle agressziót éltető összetevőkből. Amikor végre kinyitotta a vasajtót, s a lakatot a kulcsokkal a pántra akasztva belépett a bódéba, a közelben tébláboló néhány nyaraló, aki még nem ismerte az új helyzetet, odaállt a kinyitott ablakocska elé, elővéve pénztárcáját. "Még zárva vagyok, nem leltároztam" - vetette oda nekik az újságos, aki nyitás után is leltározott, s vagdosni kezdte a kötegelt lapok zsinórjait. A pénztárcák némi tanakodás után a szabadidő ruha zsebekbe, reklámszatyrokba kerültek, a vevők pedig elszivárogtak a langyosodó bitumenen a házak felé.
     "Olyan országban élek, ahol megtapsolják a lottószámokat." Vett magának a boltban egy meggyes-mákos rétest, egy üveg ásványvizet, aztán a bolt folytatásaként álló büfében kért mellé unicumot és kávét. "Cukor és kanál nélkül, natúr." Leült az egyik asztalhoz, maga elé tette a poharakat, felhajtotta az unicumot, beleivott az ásványvízbe, és enni kezdte a rétest. Az újságos, aki nyitás után is leltározott, a harmadik kötegen nyeszetelte a műanyag kötözőt. Háromnegyed nyolc, hallatszott valami kereskedelmi humorhoz társított közlés után a rádió két hangszórójából. A hangszórók ott függtek a büfé ablakai felett, nyitástól zárásig ugyanazt az adót sugározva. A kezdődő nap, a tó sima vize, a part kövei közt szedegető sirályok, a néhány csalinkázó vadkacsa azonban fölébe kerekedtek, háttérbe szorították az örökös kényszerhumorra ítélt műsorvezetőket. Az újság viszont hiányzott. Nem a tartalma miatt, hanem a gesztus miatt. "Olyan vagyok, mint bármelyik nyaraló, ülök a kávém mellett, újságot olvasok, rágyújtok az első cigarettára, süt a nap." Sodort egy cigarettát, rágyújtott. Szerette a cigarettadohányt, a maga készítette szálakat, Drumot szokott venni, vagy Samsont. "Az újságok azoknak írnak, akik megtapsolják a lottószámokat egy visszafogott igényű tévéshowban. A mostani újságok arra valók, hogy lapozgassa őket az ember, úgy tegyen, mint akárki más, legalább tíz percig, negyed óráig. Nyaralásra valók, vagy a meghámozott krumpli héját belegyűrni, arra valók." Kifújta a füstöt, figyelte az unicum bejelentkezését, és figyelte az újságárust, aki nyitás után is leltározott.
     A második szálra már nem gyújtott rá, odament a bódéhoz, és beszólt az ablak nyílásán. - Egy Hírlapot kérek. - Még zárva vagyok, leltározom - hallatszott odabentről. Arra gondolt, hogy megkérdezi a nőt, hogy meddig húzza még ezzel a baromsággal az időt, ahelyett, hogy adna egy újságot, egy strigula az elszámoló lapon, egy darab Hírlap, eladva, és leltározna dél felé, amikor a tájékára sem néz senki. Aztán mégsem szólt. Állt az ablakocska előtt; "- ez egy ökör, egy korkivonat, embléma, egy visszafogott igényű tudósítás a szennyesládából, a sugallt példák önkéntes ügynöke, ez egy kiképzett ostoba, butaságetalon, tévével az agya helyén". Tanácstalanul kocogtatta meg néhányszor a százforintost az ablak előtti pulton, már mindenki elment másik újságost keresni, nyolc óra múlt, a boltban is alig lézengett vásárló. A bódé nyitott ajtajára esett a pillantása. "Olyan országban élek, ahol megtapsolják a lottószámokat." De hát hol élhetnék máshol?" Zsebre tette a pénzt, a bódé ajtajához lépett, tétovázás nélkül rácsukta az újságosra, aki nyitás után is leltározott, aztán beakasztotta a lakatot a helyére, és összekattintotta. Kivette belőle a kulcsot, és elindult a part felé. Alig hallotta a nő hangját odabentről: - Hé, mit csinál maga? Hé! - szegődött aztán nyomába a kiáltás. Visszafordulva látta is ezt a kiáltást, ezt a változatlan hangsort kibújni az ablakocskán a még üres párkányra, oda, ahol az újságok szoktak feküdni. Nézte, ahogyan megismétlődve egymás után kilendülnek, szépen, szabályosan elrendeződnek, fejléc, fejléc alatt, s jól látható mindegyiken a nap szenzációja: - Hé, mit csinál maga?
     Lesétált a partra, és bedobta a kulcsot a tóba. Mozdulatától megriadva felreppent két sirály, majd néhány méterrel arrébb visszaszállt a kövekre. "Nem lesznek kárba veszett reggelek, nem lesznek buta hírek, csak visszafogott igényű napok. Visszafogott igényű nyarak, nyaralás lesz, gratuláló emberek, akik örülnek a számoknak és megtapsolják bármelyiket." A távoli vitorlásokra nézett, mélyeket fogok lélegezni, sokkal mélyebbeket, mint eddig bármikor, aztán elindult a parton a nyaraló felé.