FALUDI
ÁDÁM
Próbálj meg a csúcsra
jutni
Gondoltam, nem várom meg, amíg szégyent
hozok magamra. Hevertem az ágyon, és a rücskös mennyezetet elemeztem. Kiemelkedések,
bemélyedések, egyszer fent, egyszer lent. A felettem lakó szomszéd nyolcvankettedszer
veselkedett neki ugyanannak a hangsornak, de mindig belebicsaklott a trombitája.
Néhány hónapja kezdődött nála a fúvósőrület, elhatározta, hogy ő lesz a
második Tommy Steel, és beiratkozott a zeneiskolába. Éppen alatta laktam
a lépcsőház befalazott folyosóján, csövek hálózták be a folyosóból leválasztott
folyosómat, az úgynevezett szobáimat. Merthogy kettő is volt a szobákból,
de kreatív fantázia nélkül csak egy leendő zöldséges bolt eladóterét és
raktárát lehetett a helyükben látni. Úgy jutottam a folyosómhoz, hogy a
lakótömb tulajdonosa elém rakott egy tervrajzot, s elmagyarázta, hogy a
ház alagsorában egy boltot létesítenek majdan, s ellakhatok benne, amíg
el nem adják a fejem fölül, de akkor kapok egy másik odút, aminek ez az
itteni nyomába sem léphet. Az átépítés költségei az enyémek, s adjak hálát
az égnek, hogy ilyen szerencsés vagyok, más évekig, még másabbak évtizedekig,
s a legmásabbak örökké várnak egy ilyen lehetőségre. Nagyon tetszett az
ajánlat, jöttek a kőművesek, falat raktak, ajtót szereltek, kivágták az
utcai oldalon a betonpanelt a mennyezettől a járdáig. Oda került a leendő
bolt portálja, vastagon berácsozott ajtó és kirakat. Amikor beköltöztem,
az ágyam a kirakatba került, ha nem húztam be a függönyt, bárki megbámulhatta
mit kínálok neki. Volt egy gázrezsóm, ezt a helykihasználás miatt a vécéajtóra
szereltem, a vécé ajtaja melletti falatnyi falon egy mosdókagyló, úgyhogy
az élet materiálisabb része szó szerint karnyújtásnyira volt egymástól.
Különösebben nagy fürdésélményeim nem kötődnek ehhez a zöldséges bolt lakáshoz,
a legcsekélyebb hiányérzet nélkül mondhatom. Szűk volt, a kirakatot kivéve
sötét, viszont, ha magamra dörrentettem a vasajtómat, azt csináltam, amit
akartam, s nem is csináltam soha mást. A saját lakásomnak tekintettem a
leendő zöldséges boltot. Ha végre hazakeveredtem, hevertem az ágyon, olvastam,
zenét hallgattam, néztem a kirakat túloldalán az eladó sorban lévő leányokat,
a tízemeletesek szaporodó tömbjeit. Néhányan abban a tévhitben költöztek
ezekbe az ég felé lopakodó épületekbe, hogy otthonba költöznek, vagy Istenhez
közelebb, de csalódniuk kellett. Három embert láttam csalódottságában kiugrani
a legfelső emeletekről, valószínű, hogy ott fenn tetőzött a szomorúság
szint, s volt, aki nem bírta a traumát. Olvastam az ágyon, közben kipillantottam
a kirakaton, s már zúdult is lefelé valami nagydarab a szemközti ház oldala
mellett, aztán jókorát puffant a felásott földön. Épp elkezdték a parkosítást,
de ez nem enyhített túl sokat a becsapódáson. Nem vezethettem félre magam,
nyilvánvaló volt, hogy nem egy megunt krumpliszsákot dobtak ki a csalódottság
ablakából odafent. Bár akkor, azokban a pillanatokban nagyon szerettem
volna csalódott lenni. Még két ilyet fogtam ki rövid egy esztendő alatt,
igaz jóval többen voltak, de nem mindig bámultam a kirakatot. A harmadikat
is azért vettem észre, mert végigordította az utat lefelé, mintha eszébe
jutott volna, hogy soha sem tudja meg, mi történik az esti tévésorozat
folytatásában. Nem volt hosszú az út, csak az ordítás. Népek Barátsága
Útja. Így nevezték azt az utcát, amelyikre a kirakatom nézett.
Az újságos, aki nyitás után is
leltározott
Az újságos, aki nyitás után is leltározott,
rendszerint késett. Az elődje többnyire már reggel hét előtt kirakodott
a bódé ablaka előtti pultra, körbeállogatta újságtartó állványokkal az
elárusítóhelyet, elrendezte a képeslapokat, s napilapokat böngészve várta
a vevőket. Évekig így ment ez, azóta mindenképpen, amióta itt nyaralt a
tónál. Rendszeresen itt kezdte a napot a bolt előtti asztaloknál ülve és
olvasgatva, átellenben az újságos bódéval. A szilárd pont a mindenségben,
amelynek segítségére vágyott a hajdani mester, hogy kimozdítsa helyéből
a világot. Idén nyáron megváltozott minden. Az újságárus, aki nyitás után
is leltározott, felrúgta a szokásokat, a hallgatólagos egyezséget eladó
és vevő között. Kiszámíthatatlanul késett, a kötegelt lapok a bejárati
ajtó előtt hevertek egymáson, szállingóztak a nyaralók, órájukra pillantottak,
lementek a partra, visszajöttek, tipródtak, aztán elmentek. Az újságos,
aki nyitás után is leltározott, kerékpárral járt ide, morcosan érkezett.
Megbántott feleség forma nő, a kerékpárral is konfliktusa támadt mindjárt
a megérkezése után. Hol az oldaltámaszra próbálta állítani, hol a nyilvános
vécé előtt álló vén fűzfához, hol meg a bódé mögötti sövényhez igyekezett
támasztani. A kerékpár kivétel nélkül eldőlt, amint ellépett mellőle. Következhettek
az újraélesztési kísérletek bemelegítő gyakorlatként. A nő aurája dühből
és tehetetlenségből állt, mindenféle agressziót éltető összetevőkből. Amikor
végre kinyitotta a vasajtót, s a lakatot a kulcsokkal a pántra akasztva
belépett a bódéba, a közelben tébláboló néhány nyaraló, aki még nem ismerte
az új helyzetet, odaállt a kinyitott ablakocska elé, elővéve pénztárcáját.
"Még zárva vagyok, nem leltároztam" - vetette oda nekik az újságos, aki
nyitás után is leltározott, s vagdosni kezdte a kötegelt lapok zsinórjait.
A pénztárcák némi tanakodás után a szabadidő ruha zsebekbe, reklámszatyrokba
kerültek, a vevők pedig elszivárogtak a langyosodó bitumenen a házak felé.
|