Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 10.sz.
 
VÍZITÁTOR 3
 
Új megfejtés kezdőknek és haladóknak
 

Az ezredfordulóval ránk köszöntött váratlan Deodatus-reneszánsz ismét Tata történetének e rejtélyes fejezetére, e megfoghatatlanságokban játszó alakjára irányította kutakodó figyelmünket. A felfokozott érdeklődés hullámverésében egy mindez ideig elhanyagolt, kiaknázatlan etimológiai, illetve inkább jelentéstani vizsgálati területre szeretném emlékeztetni a kutatókat. (Mint mindig, a megoldás most is oly pofon egyszerű). Tudvalévő, hogy Tatában mindent befonnak a vízsugarak rejtélyes, felszíni és felszín alatti, a történelmi múlt örvényeibe süllyedő áramlásai. Önkéntelenül is felvetődhet tehát a megoldássá kristályosuló kérdés, hogy a "tus" elnevezésű kis vízsugár-irányító és -porlasztó segédszerkezet - amely felfedezése óta tökéletessége okán nem sok módosuláson esett át - maga a titok nyitja. Vagyis lehetséges, hogy a tus (nyelvjárásokban a tuss-formula is ismeretes, de a szó semmiképpen sem tévesztendő-keverendő össze a birkózás idegen eredetű kétváll-kifejezésével vagy a zenekar üdvrivalgást jelző hangkeltésével), a tusolás tatai eredetű civilizációs-higiéniai vívmány, és ennek a kérdésnek a megoldása maga Deodatus? Mert lehet, hogy míg máshol vacak bödönökkel és fertőzéseket terjesztő kádakkal bajlódtak, addig Tatában Deoda vígan fürösztötte bágyadt tagjait a tus elnevezésű szerkezet alatt, szája sarkában azzal a hamiskás mosollyal, amellyel az eme forradalmi jelentőségű eszköz és a neve összeolvadásával képződő rejtély majdani megoldatlanságát mintegy előrevetítette? A tus működését természetesen nagyban és mintegy alapvetően segítette a Tatában eredő források dús vízhozama és ereje, amelyek az alföldi vidékeken nem teremthettek ily kitűnő feltételrendszert egy korszakalkotó felfedezéshez. A későbbi korok kissé erőtlen, meglehetősen megfáradt próbálkozása volt ugyanezen a tájon az angolparki Műromok mesterséges zuhany-vízesése, de azért nem elhanyagolható, a múltra utaló körülmény ez sem! Mert ha a régészeti feltárások által felszínre hozott emlékek között a (látszólagos képzavar) tus zuhanyrózsájához hasonlatos eszközöket próbálunk keresgélni, könnyen ráakadhatunk azokra a tésztaszűrőkre, amelyek a megoldást kecsegtető analógiák, párhuzamok felmutatására jogosítanak fel. Mindemellett le kell szögeznünk, hogy maga Deoda tusa még nem bukkant elő, és ez azért is aggasztó, mert egy olyan város múltja áll mögöttünk, amelyben nemcsak az ilyen kis, jelentőségében azonban mégiscsak nagy eszközök, hanem egész templomok is - gyanús körülmények között - az ismeretlenségekben lappanganak. De nem adjuk fel a reményt, mert tudjuk, hogy jóllehet nem kedveljük a cáfolatokat, a tudomány azért nem ismer lehetetlent.