Új Forrás - 2001. 7.sz.
 
LEGÉNDY JÁCINT
 
Fekete ünnepély
 

A srácok felnyiratták és kockára zselézték
a hajukat. Lábujjhegyig feketébe öltöztek
és alkonyonként az üres lépcsőház ajtajá-
nál találkoztunk. Ajkukon istenkáromló
pletykák forogtak de szívükben angyali
tisztaság honolt. Könnyed járással nyomul-
tunk az éjszakába és fölöttünk szögként
ragyogott az első csillag. A presszóban
megpihentünk és dicsértem őket hűségü-
kért. Bárónak hívtak de gyerekszobám
se volt. A verseket merészen az asztalra
dobtam és új világról álmodoztunk. Benne
acélos tornyok ostromolták az eget és es-
te karcsú lámpaoszlopok bontogatták fény-
loboncukat. Az emberek testvériségét geo-
metrikus tájakra képzeltük de aggódtam
a természetért. Kilenckor látomásoktól
részegen az utcára pördültem és ritmikus
léptekkel gyalogoltunk a klubba. A kresz-
táblákon ipari zenét komponált a szél és
mögöttünk aggszüzek zsémbelődtek. Szilaj
koncertre érkeztünk de rögtön a tömegbe
vágtuk magunkat. Pogóztunk és tüdőre szív-
tam az összetartozás cigarettafüsttel ke-
vert levegőjét. Kettőig buliztam és zárás
után a parkban kamaszlányok tanítottak
a szerelemre. Hazafelé a srácok egyetemes
forradalomról beszéltek de erőszak nélkü-
liről. A hold sárga pupillaként bámult
minket és szavaik visszhangzottak a házak
közötti csöndben. Búcsúzáskor megöleltük
egymást és örök barátságot fogadtunk. Hó-
napok múltak el alternatív létezésben de
egyikünk csavarlazítós zacskóval a fején
átröpült a túlvilágra. Öccse herointól
bódultan követte és a többiek csalód-
tak. Az egyetemes forradalom elmaradt
és megszüntették a klubot. Befejeződött
a fekete ünnepély de alkonyonként az
üres lépcsőház ajtajánál sokáig ragyog-
ni véltem a kockára zselézett hajakat.