Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 7.sz.
 
 
BERTÓK LÁSZLÓ
 
Komoly
 
Kirakni a részekből, addig
próbálkozni (vacakolni) vele, amíg
meg nem szűnik a nyomasztó
összevisszaság, helyére nem zökken
az önjáró idő, föl nem röpül a
szemétdombról a szárnyaiba
szorult madár. Semmi értelme a
tollpihe kakaskodásnak, a
"fenekemből pottyantál ki", s a
"most is ott vagy" teljesség-kukoréknak,
a programozott toporzékolásnak,
oldalazásnak, hirtelen elfutásnak, a
csibelépést rettentő, szánalmas
kivagyiságnak. A mindenség
attól komoly, hogy játszik. Az Úristen
nem ott kezdődik, ahol te
végződsz. A krumpli krumpliból lesz.
Egy répa, egy káposzta, egy-egy
friss zöldség a túlsó végéről, egy
sóhaj, hogy meg ne sértődjenek
az állatok. Aztán már távolabbról is
lehet nézegetni, találgatni, hogy
hol, mi hiányzik, mit kellene (kell)
a helyére illeszteni még, ha egyszer
a teljesség innen elérhetetlen.