Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 1.sz.
 
ONAGY ZOLTÁN-RADICS VIKTÓRIA
Telünk, idegen teleink
Dokumentumjáték
 
 
"Könyv, menj, dolgozz helyettem!"
(O. Z.)
ÉS EBBEN A PERCBEN A NAPOK ÖREGJE
MEGÍZLELI A SZÓT, ÉS TÖBB ÖRÖME TELIK
BENNE, MINT BÁRMI MÁSBAN. S A SZÓ LEBEG,
FÖLEMELKEDIK ÉS ALÁSZÁLL, ÉS...
(Zóhár)
AZ EGYIK VÉLETLEN A MÁSIKAT KONTROLLÁLJA, ÉS
ESETLEGESSÉGRE ÚJABB ESET, VALAMI MÁS KÖVETKEZIK.
(Bacon)
 

Tanácstalan előke

Az iszákos ember egy iszákos ember. Kettő meg pont eggyel több darab. Az iszák valamennyi titkos, vonatkozós paradigmáját ismeri egy iszákos. Kettő pedig a kettejükre - közösen - vonatkozókat. Ez egyféle titkosírás.
     NEM ÁTTETSZŐ A NYELV.
     Jó esetben kocsma.
     KÖNNYEN MEGESHET, HOGY HAMISÍTOK VELE.
     Azért jó esetben, mert egy kocsma be-bezár.
     DE NEM TUDOK JOBB PRÓBÁLKOZÁST A ZAVAR ELLEN, MELY, LÁM, AZ ELSŐ LEÍRT JEGYBEN IS TÜKRÖZŐDIK, HISZ ELTÉVESZTETTEM AZ ÉVSZÁMOT.
     Két, három, négy, öt perccel záróra után.
     MA DÉLELŐTT, AMIKOR BEMENTEM A PAPÍRBOLTBA, ÉS MEGLÁTTAM EZEKET A CSÁBÍTÓ FÜZETEKET - ÉS RETTENETESEN ZAVART VOLTAM - ÚGY ÉREZTEM, ISMÉT NAPLÓT KELL ÍRNOM.
     Csak szándék köll. Igény.
     HOGY FELVEGYEM A HARCOT A "NEIZHEIMER KÓRRAL"* KELL EGY TISZTA TÜKÖR.
     Még némi innen-onnan fölcsipegetett tudás fölhajtható volna az emlékek közül, de minthogy az alkaholt nem meggondolt, tudatosan épített viszonyok koordinálják, okos epigrammákat elengedhetni az elejéről.
     MÁR MÁS VISZONYBAN VAGYOK A NYELVVEL, ÉS TUDOM, HOGY MASZATOLOM VELE A TÜKRÖT. MILY GONOSZ VOLTAM MÁR REGGEL IS.
     Hogyan hajtom ki a gonoszt. Erre vonatkozó recefteket sehol nem találni. Receft nincs.
     HOGY SEMMIREVALÓ AZ ÖNANALÍZISEM, A SZÖVEG, AZ IS A FEJEMBEN JÁR MOSTANÁBAN. MIBE FOGOK BEMENNI - KIJÖNNI? NEM DOLGOZOM IGAZÁN? LEHET, HOGY VALÓSÁGERŐ NÉLKÜL VONULTAM S VONULOK ÁT A SZOBÁN. MINT EGY ÜRES BÁBU. EGY NEM IGAZÁN LÉTEZŐ. MILYEN JÓ LENNE, HA MEGFOGNA. SENKI SEM MONDJA, HOGY EMBER VAGYOK.
 

Nov. 3., vasárnap

Pontosan, részletesen, filmszerűen.
ÁLMODTAM, HOGY AZT MONDJA, "TE", ÉS MEGÉRINTI A VÁLLAMAT.
     Egész nap alvás. Bár inkább kóma. Lázrohamok, UJJATLAN RUHA VOLT RAJTAM, lucsok. EGY KÖNNYŰ ÉRINTÉS VOLT - NAGYON EROTIKUS. Betakar, kitakar. Ha nincs rendes ritmus, tüsszög, krákog, vacog vagy hőhull. "BOLDOG ÉLETEM LESZ", MONDTA. FANNYVAL MENTEM HOZZÁ. Klimax. Halál. Pólócsere.
     HAMISKÁSAN MOSOLYGOTT, HOGY NEM VOLT MEGBESZÉLVE. Külön-külön minden sejt. Nem kötnek, nem érintkeznek egymással. Lábuk sincs, hogy kitámaszthatnának. Görögnek szét. Ráadásul látom, még helyük sincs. A rádión a bal lapocka. Ha óvatlanul (meggondolatlanul) ráfekszem a májra, kispárna a puha bordák, a bőr alá dugva. Lepedő ráncában elakadva a biccentőizom.
     MOSOLYOGVA, JÁTSZVA FONTOLGATTUK, HOGY MOST MI LEGYEN.
     Ha szél támadna a csonkolt dióágak közt suhogva, szétdúrna, mint a füstöt.
     F. IS HOZZÁSIMULT EGY PILLANATBAN.
     Pedig koradélután lábra kell állnom, hogy a Mindenszentek itthoni gyertyáit is meggyújtsam. Elszédülök tőlük.
     NEM MINDEN PSZICHOLÓGIA!
     Arcot duplán, gorombán, mert ragyog a zsírtól. Mindenfelől jön a méreg. Áthelyezem a kislámpát, másik oldalról világítson, ki a mocsárbul. Nem üzemképes, nem megy.
 

Nov. 4., hétfő

MAGA CSŐDÖT MONDOTT VELEM.
     Elpakolom az íróasztalt. Már nem találok meg semmit.
     GYÖNYÖRŰ IDŐ VAN MÁR EGY HETE.
     Hót tompa. Meleg van. Lapozom, nem tudom, melyik Szófejtő-kisregény helyszínrajzait látom.
     SOK SZÉPSÉGET LÁTTAM. ÉGEN, NÖVÉNYEKEN. GYAKRAN FÁJDALMAS PERSZE NEKEM.
     A kávé, mintha orromon át önteném a fejembe. Se íze, se bűze, csak gyomorfájás, csak zsibbadás a bal borda alatt,
     HORGÁRA AKADTAM,
     csak nincs levegő a lakásban, hiába a huzat, hiába nyitok konyhaablakot.
     RAGYOGÓ RŐT, SÁRGA, KÉK SZÍNEK.
     A ventillátort nem merem bekapcsolni,
     NEKEM AZ IDŐ NEM HOZ SEMMI FELOLDÁST.
     Ha szétvinné, nem találnám a helyüket, így maradnának, halomban.
     MEGREKEDÉS. GÁT. Mennyi hasonló jegyzet kerül halomsorsra. MEG- ÉS FELOLDHATATLANSÁG. Majd egyszer. Majd egyszer, amikor tíz év előtti ötleteket használok, mert már nincs semmi a fejben. ZÁRLAT. Latin, görög szavak, palóc tájszavak, köznépi jelentésük, fordításuk nélkül vagy olvashatatlanul. ZÁRVÁNY. Érkezik, zörög a Csendes ideje. Ha itt nem vagyok jól, ott nem leszek rosszabbul. De visszafogom magam, maradok. Közben kiderül, villanyborotvám nem hajlandó a fehér szakállszálakat levágni. Miért? Miért nem hajlandó?
 

Nov. 6., szerda

TOROKGYULLADÁS. Ki szabadíthatná meg a korral járó kínoktól? Férfi tanul lenni. Úgy látszik, nem érti, mi ez az egész, mi a Szófejtő. Mi a Szerelmi Szófejtő. Szerelmet fejt? Szót? Mondom megzavarva: hüvelyest, pillangóst. MÉG MINDIG RAGYOGÓ AZ IDŐ. Gyönyörű november, nem emlékszem hasonlóra. SZELVÉNY ÉG AZ ABLAKON ÁT. Nem kell kapcsolódnia sehová. Tényleg, nézem, mit fejt? AZ IDŐ BETEGEN. Éjszaka: nincs alvás. AZ ÜRESSÉG. Hülyít a hiány, a szokások elcsúsztatott rendje. A "Pillanat" játékos belseje. Bár az éjszaka nem volt valami fénylő. Lehet, a Napló visz bűnbe? Nem is vagyok iszákos, ha van mit tenni. Nehéz és könnyű. Ez van. Nyitva az ajtó egész nap. Hadd menjen az utcára a füst. Az anyag dolga. Délelőtt bömböl a nap sötétítő függönyön át, nem látom a monitort. Megrendítő. Ülök a sötétben, potyognak a könnyek. Várom, száradjon, mutassa, hol sötétíti az idő, hol esik be a fala. Repedezzen.
 

Nov. 10-11-12.

TEGNAP AZT ÁLMODTAM, HOGY EGY FEHÉR KISMADARAT (PINTYET) SZORONGATOK A MARKOMBAN, ÉS FUTOK VELE AZ ÁLLATGYÓGYSZERTÁR FELÉ. Nehéz napok, nehéz az élet, nehéz a malomkő, nehéz a macskaszar, nehéz a kecskeszárny... Hopp, itt veszítek, mert a kecske szárnya könnyű lenne, ha a kecskének volna szárnya. A KISMADÁR KI AKAR TÖRNI A TENYEREMBŐL. Reggeli lyra. A TEKINTETEMMEL KERESEM A GYÓGYSZERTÁRAT. Ki hitte volna? Azt is ki, ennyi jókedv között hogyan jutott hely halálvágynak, fájdalomnak. RETTEG, SZABADULNI AKAR, VERGŐDIK. Gyakran eszembe jut a reggeli rozogákban. Az, mennyire irigyeltem fantasztikus kezét. SÁRGA CSŐRÉVEL NAGYOKAT CSÍP AZ UJJAMBA. "Sárga és kicsi. Milyen kicsi. Elfér. Amikor kék, még inkább. Aprócska, mint a katica pöttye." KIENGEDEM, MIRE VÉRCSÖPPEK HULLANAK SZERTE, MINTEGY AZ ÉGBŐL, S A TENYEREMBEN EGY HÚSCAFAT MARAD. Ki tudja megmondani, miért ők, akik teremnek, halnak meg. ÚGY ÉRZEM, NEM BÍROM TOVÁBB, PEDIG MÁR KÖZEL A PATIKA. "Lengeti a füveket az égben."
     EGY SZIKLÁS MEREDÉLYEN MÁSZOK. Mintha a szürke felhőkön túlról figyelmeztetne. LENT TIGRISEK JÁRKÁLNAK. HA LECSÚSZOM, A ZSÁKMÁNYUKUL ESEK. FENT L. BÁCSI BIZTAT, HÍV. Láss munkához, mert rögtön lengeti a füveket az égben.
     KÖZÉPÜTT EGY FÓKA-VIDRA SZERŰ ÁLLAT VAN SEGÍTSÉGEMRE, fölfelé irányít, ahol örök nyár van, se semmi egyéb. A VESZPRÉMI MEG A BUDAPESTI ÁLLATKERT TEREIT FORMÁZTA, MEG A TENGERPARTI SZIKLÁKAT. F. MESÉLTE, HOGY D.-VEL FELÜLNEK A MÁSZÓKA TETEJÉRE, ÉS ÁBRÁNDOZNAK.
     Én az elszánásig is hetekig keresek kifogást. Ezt ezért nem lehet, azt azért. MI AZ, HOGY "VAN"? - A KAPCSOLAT. "És a csend". ÁLLANDÓAN VAN. "Belép az ablakon. Megszólal." VISZONYLAT. NÉMÁN. DE NEM TUDOM, MI VOLT A CSELEKMÉNY, MI NEM JÖTT ÖSSZE... TOMBOLNAK BENNEM AZ INDULATOK, SZENVEDÉLYEK, BELESÁPADOK. Mintha a vers születése környékén elkészült volna erejével. Nem talált semmit hirtelen.
 

Nov. 13., szerda

MEGINT FELTŰNT ÁLMOMBAN, HA CSAK NEM KÉPZELEM, HOGY ÁLMODTAM, HOGY ÁLMODOM... MEGÉRINTETT VOLNA, ÉS FÉLIG FELÉBREDTEM. Szomorúan, nem kimondottan elégedetten, ráadásul nem is kimondottan egészségesen, de azért tartva itthon a frontot: hát ez - itt - ebben a formában nem gyütt össze. Nem is nagyon akart. AZTÁN MEGINT ÁLOMBA ZUHANTAM. NEM VOLT JÓ ÉJSZAKA. Az ízek. A tiszta, sötét illat. Ahogy szalad le a garaton. Fut szét az erekben. Unicum, amikor a nyelvet feketén beborítja, fekete ízeit tízpercekre mogorván elfekteti. AZ ÉBREDÉS NEM VOLT JÓ. ÜRESSÉG. "AKASZTOTT NÉMBER" HELYETT "AKASZTOTT AGGLEGÉNY". Kiszabadítja az eltömött légcsövet. Lemossa, fertőtleníti a fogakat. NAPFÉNY ÉS ÜRESSÉG. Patyolat, csikk- és szemétmentes ligeten érjen földet, ott valamennyi speciális tulajdonságát aktivizálhassa, valamennyi speciális tulajdonságával a köz érdekeit, az új haza javát szolgálhassa, részproblémák ne akadályozzák kiteljesedését. HOGY ÖLHETNÉM ŐT MEG MAGAMBAN, KI MAGAMBÓL. AZ IDŐ NEM SEGÍT. Van egy másik élet, egy másik réteg, egy másik lényeg, ahol nem illik másképpen viselkedni, mint a gazdák viselkednek, VÉGÜL IS Ő VOLT A GAZDÁJA ENNEK, ÉS NEM TUDTA TELJESÍTENI A FELADATÁT. Ó, MENNYIRE GYŰLÖLÖM! Az író nyugtatgatja magát, hiába ilyen nehéz, minden hatalom a kezemben van. Ő AZ ÚR. URASKODIK. LAPOZGATNI KEZDI A HATÁRIDŐNAPLÓJÁT. Viszi, táncoltatja az agyat, pillanatnyi szünetet sem engedve: Szűzanya! Ide a gépet, szétharapom! NEM BÍROM ELVISELNI SOHA TÖBBÉ.
     Estétől zuhog. A lámpák alatt átlósan, fehéren. Fél éjszaka, a délutáni alvás miatt, zsoltárokat olvasok. MENNYI ELPAZAROLT ÉRZELEM. MIKOR FOGOK EBBŐL KIBONTAKOZNI? Hajnalig kiderül, valóban hiányzik-e a rendező elv, a rendteremtő készség, az erő, a hatalom, hiányzik-e a kötelező tisztelet, a hit kevés kétséggel, hiányzik-e valami, amit általában Istennek neveznek. ÉS MINDEN TELEFONBESZÉLGETÉSBŐL ÉS OTTÜLÉSBŐL MEGALÁZVA KERÜLNÉK KI. MEG-ALÁZOTT. Nehéz a zsírmocskos, vérmocskos, párttitkárszagú reverenda mögött Istent kitapintani. VAK, SÜKET, ÉRZÉKETLEN, SZÍVTELEN. Nyilván nem volt szerencsém. GONOSSZÁ TETT. SZEMTANÚ, AKI NEM TANÚSKODIK. NEM TUDTA MEGMONDANI, HOL TÉVEDEK. ABBAN TÉVEDTEM, HOGY EGYÁLTALÁN HOZZÁ FORDULTAM. És így nem megy. NEM TUDTA TELJESÍTENI A FELADA-TÁT. Nem lehet, mint valami úriszabó a kopott kabátot, kifordítani az összes betokosodott tapasztalatot. FEKÉLY. Az egésznek nincs átadható tanulsága. Tragikus. Mi meg szopunk reggel, este. Újra komlószagú a sör, üzemelnek a szenzorok, közvetítenek, képes vagyok fogni a világot, hallom, érzékelem.
 

Nov. 14., csüt.

TEGNAP PEDIG ISTEN EGÉT LÁTTAM, ÉS NEM ARRÓL ÍRTAM, HANEM A GYŰLÖLETRŐL. Szar az egész. CSODÁLATOS PIROS, RÓZSASZÍN, BÍBOR NAPLEMENTE VOLT. Látom, bebukik a Szob fölötti szikláról a vízbe. Végre átbaktat a Dunán a tél. MEGÁLLTAM A "TEKNŐ" SZÉLÉN EGY FÁNÁL, NÉZTEM. Ma egy fecske. November 14-e van. Nem hiszem el, hogy fecskét látok. EZ IS TÜKRÖZŐDÉS. Állok az erkélyen, mint a hülye, repüljön erre újra. Csirip, csirip. Ilyenkor kár, hogy nem beszélünk egy nyelvet. NEM SZERETEK SENKIT. SEMMIT. Szenvedek, várhatóan holnap még jobban, holnapután pedig még annál is jobban szenvedek.
 

Nov. 15., péntek

FÖLÉBREDNI ÚGY, HOGY NEM SZERETEK SENKIT, UTÁLOM AZ ÉLETET ÉS ÜRES AZ AGYAM IS. Bűnös, telivér mondat, sokáig marad, zizeg. FÖLÖSLEGES. HAB A SEMMIBEN. ÁT VAN HÚZVA. SZÖR-NYŰ. ÓCSKA. POCSÉK. SZAR. Ráfogom a gépre, a monitorra, hogy nem látom át a szöveget, ami így is van.
     Egész nap széthúzott függönyök mögött, hátha felbukkan a fecske. MÉG EGYSZER MENNI, KÉSZÜLŐDNI ODA, ÖRÜLNI, IZGULNI... olyan mohón, mintha a sivatagból érkeznék. De nem jön. MILYEN HÜLYE VOLTAM. ÁT VAGYOK HÚZVA. Egy nigger.
 

Nov. 16., szombat

A bűntudatba mártott napokkal soha nincs baj. Pokollá tette az életem. LÉHŰTŐ HANG. LÉHŰTŐ HANG. A MAGA LÉHŰTŐ HANGJA! ELHÚZÓDNAK TŐLEM AZ EMBEREK. MAGAMRA ERESZTETTEM A HIDEG VIZET. Hideg futkos. India, végtelen terek, kocsinyikorgás, sötétség, csendőri kakastollak, Mária Terézia asszimilációs törvénye, a kemencei per Kalapos József idejéből, kerékbe tört férfiakról, karóba húzott asszonyokról, elkésett felmentő iratról, párhuzamosan a mai rendőrök, Gál Béni a tanácsház előtt bilincsben, és minden. EBBE BELE LEHET BOLONDULNI, ISZONYÚAN BELESZÉDÜLTEM MEGINT A FANTÁZIÁBA, EZ IS SZÉTESZ, LEGYEN MÁR VÉGE. MEGALÁZ-TATÁS A VILÁGRA SZÜLETNI. Az asszonyokat stílszerűen karóba húzzák. A férfiak kerékbe törve, négyelve, nyúzva, herélve, ahogy kell. A purdék olcsóbban megússzák a bíró humanitásának köszönhetően. Az Ipolyba fojtják őket, mint a macskakölyköt. DOBJA A KUKÁBA, OTT JÓ HELYE LESZ, SZERVESEN ELBOMLIK ÉS SZERVES ANYAG LESZ BELŐLE. JÓ HELYE LESZ KRUMPLIHÉJAK, CSIKKEK, MŰANYAG FLAKONOK ÉS SZENNYLÉ KÖZÖTT. ROTHADÁS. ÉRLELŐDIK A SZEMÉT. Légyraj a gyerekek szája körül, horpadt fazék, kormos lábas. SZAKADOZOTT SZÖGESDRÓTTAL VAN KÖRÜLVÉVE, A TÁVOLBAN A GYÁRKÉMÉNYEK MEG A REFORMÁTUS TEMPLOM SZILUETTJEI. A SZEMÉTTELEP FÖLÖTT A LEGTÁGABB AZ ÉG, ÉS ONNAN LÁTNI A LEGSZEBBEN A NAPLEMENTÉKET. Lábmelegítő tüzek fénye. LENT IDŐNKÉNT KOTORJÁK, PRÉSELIK A VASTAG SZEMETET. A cigányok asszonyostul, gyerekestül a marhavásártéren beásott cölöpökhöz kötözve várják, kiderüljön az igazság. EGY TEHER-AUTÓT, TURKÁLÓ, TÉBLÁBOLÓ EMBEREKET, KUTYÁT IS LÁTNI OTT. ROTHAD AZ ANYAG. BÜDÖS?
     Hamis felhangok nélkül megírni a gyilkossá vált, megcsalt fehér embert, a mészárlást az általa szított általános fajgyűlöletben, hogy gyilkosságát leplezze - pontos legyek, ne mondjam: könnyed? MAGA SEMMI FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL? "AZ ÉLETEM, AZ ÉLETEM, AZ ÉLETEM", MONDJA HAMLET. KOCKÁRA DOBJA. Van ma erre helyzet? Ó, MÁS-MÁS DIMENZIÓBAN LAKOZUNK. BEKÖLTÖZNI A SZEMÉTTELEPEN EGY RONCS TEHERAUTÓ FÜLKÉJÉBE. JÓL KIBÉLELNI.
 

Nov. 17., vas.

Másnapos lyra. IGEN, TEGNAP BELESZÉDÜLTEM A FANTÁZIÁBA ("MEZTELEN JELENTÉS" - PAZ/DUCHAMP), EGÉSZEN PLASZTI-KUS VOLT A MEZTELEN FÉRFITEST, MINT DUCHAMP BÁBUJA A LYUKBAN. Hajnal. UTÁNA, HOGY AZ ASZTALOMHOZ ÜLTEM, AKKOR HATÁOZTAM EL A "HŰTÉST". Kávé. Tus. Fogmos. Beretva. Új beretva. EZ BIZ’ BE IS VÁLT. A ROSSZ ELŐÉRZET, AZ BEVÁLIK. Hogy most majd kitombolom magam. Rávetem magam a gépre. MA DÉLELŐTT MEGINT A GYŰLÖLETROHAMOK. Vissza! Közben lá-tom, valami más készül: F.-VAL A VÁROSLIGETBE. MÁR KÖDÖS, NYIRKOS, DE MÉG SZÉP AZ ŐSZ.
DÉLUTÁN DEZSŐ ESSZÉJE, "ÉLNI A PENGEÉLES SENKIFÖLDJÉN", AZTÁN ISMÉT "SENKIFÖLDJE-PENGÉZÉS’’. Ez a helyzet. Nem őszinte helyzet, nem szomorú helyzet: valós helyet. Ha tényleg így, tényleg ilyen későn veszi észre a figyelmetlen gyalogos. Maradok tehát. Mielőtt a kilincset elérném, végiggondolom a fenti helyzetértékelést, és maradok. A SENKIFÖLDJÉN NEM VAGYOK GONOSZ ÉS GYŰLÖLKÖDŐ. AZ ÉLETBEN INKÁBB. MIKOR ÉLHETNÉKEM VAN. "HOGY EGYEDÜL MÉLTÓ VÁLASZT ADHASS A VILÁGI ÉLETRE, MELY MINDIG ÍGY VOLT (L. A VÉN CIGÁNY), EGYETLEN MÓD ÉLHETSZ: HOGY SENKI ÉS SEMMI NINCS. NINCS. NEKED PEDIG NINCS." DEZSŐ. Eltávolodva a sátrak zajától.
     BELEÉLTEM MAGAM AZ ILLÚZIÓBA. Egy gyönyörű szép, barna, a világ legszebb szájú, a világ legszomorúbb szemű nője a Zabriskie Pointból, akkori legkedvesebb filmemből, ő lett volna fontos. "A MOZGÁSBA HOZOTT EROTIKUS GÉPEZET MINDENESTÜL KÉPZELETBELI" - ÍRJA PAZ DUCHAMP-RÓL - "AZ Ő VÁGY MOTORJÁNAK KIVETÜLÉSE." "A MÁTKA A MŰVELET EGYETLEN PILLANATÁBAN SEM KERÜL KÖZVETLEN KAPCSOLATBA A FÉRFIVALÓSÁGGAL, SEM MAGÁVAL A VALÓSÁGGAL: KÖZÉ ÉS A VILÁG KÖZÉ AZ A KÉPZELETBELI GÉP NYOMUL BE, AMI AZ Ő MOTORJÁNAK KIVETÍTETT KÉPE". Későn jött a változás, ő már nem szállhatott ki a kasból, ami elvitte.
 

Nov. 18., hétfő

Előszó. Előhang. Végre. Szépséges. Elkaptam a fülit. VALAMI VÉGLETES ÉS VÉGZETES MAGÁNY TALÁN  A TANULSÁG? Két környék, két térd a sárban, szemben a virágos mező (bruha). "KETTŐNK", "KETTŐNK KÖZT" - NINCS.
 

Nov. 19., kedd

Édes egek! MEGINT GYŰLÖLETROHAMOK. GYŰLÖLETRE ÉB-REDNI. MINT AZ EPILEPSZIA VAGY A HISZTÉRIA. Őt, őt, őt. Márta regénye, a szüzesség regénye, a gyönyörű, ÁBRÁNDOZÁST NE, egy hónapig írt nyitás, az első fejezet bevezetője, A VÁGY ÉS A GYŰLÖLET KÖZÖTT. FESZ. Lehetetlen állapot. "GYŰLÖLÖK ÉS SZERETEK. HOGY MÉRT TESZEM EZT, UGYE KÉRDED. MIT TUDOM ÉN, ÍGY VAN: ÉREZEM S ÖL A KÍN." Semmi nem maradt. ROSSZ AZ ARÁNY, A LÉPTÉK, A NÉZŐPONT.
     Megtalálom-e azt a speciális hangot, ahová visszatérve mindig lendületet lehet venni? Legalább három hónapot készültem rá, legalább tízszer lódultam rá, amíg egyszer csak sikerült, ahogyan akartam. A KIHELYEZETT SZEM, A KIHELYEZETT NÉZŐPONT? NEM TUDOM ANALITIKUSAN SZEMLÉLNI.
 

Nov. 20., szerda

Csavarások, ötletek, mesemondó kedv. BEFEJEZTEM A BÁBESSZÉT. Kurva jó. Lazább a szöveg, egyszerre követhetetlenebb is, nem konkrét, eleje-vége-eldöntött tizenhárom flekkes elbeszélés. Körtefa, fel vagyok zavarva a hegyibe, Lókos, hajnal. "TÁJ, SÁRGA MADARAKKAL", MINT EGY AKVÁRIUM, DE FÖLÜL IS TALAJ VAN, MINTHA ÉGI DOBOZKA, A HOLD SZÜRKE, A MADÁRKÁK CITROMSÁRGÁK. VÍZINÖVÉNYEK ÉS KAKTUSZOK, tankok morognak, csörömpölnek. Ugyan honnan ez a nagy mesélőkedv.
 

Nov. 21., csüt.

ALAPTALANSÁG - EZ VOLT A VEZÉRSZÓ. ÉS A GYÁVASÁOM, DÖNTÉSKÉPTELENSÉGEM IS SZÓBA JÖTT EZZEL KAPCSOLATBAN. HOGY FÉLRE-KÍNLÓDIK MINDIG, ÚGYMOND CIGÁNYÚTRA MEGY. RILKE IS MEGPRÓBÁLTA VALAHOGY INTÉZNI, ÖRÖMBE, LAKHATÁSBA FORDÍTANI, "AUFHEBEN". Ebből áll az élet: hinni. A kétségeket elnyomni, mint a balhát. Hinni. De mi van velem, aki soha nem hittem senkiben, senkinek, messiásra nem vártam, mondatból hazugságot láttam elősiklani, gesztusból megállapítottam, hamis. ALAPTALAN. Ezt tanultam egész gyerekkoromban. Tehetetlen vagyok. GYŰLÖLETEM HABJA ALATT MI VAN?
     Bal sípcsontomon nyár óta valami bőrbaj. Egyszer régen kiléptem a lépcsőházajtó csukott ablakán, összevarrták, meggyógyult, de visszeres lett. ETTŐL, AHOGY RILKE MONDJA, MEGTELTEK A LÉTEM EREI. "DIE ADREN VON DASEIN." KAPCSOLÓDTAM A VILÁGBA. RÉSZESE LETTEM. AZTÁN KIDERÜLT, HOGY MINDEZT A KAPCSOLÓDÁST ÉN CSAK KÉPZELTEM. NEM SZERVES RÉSZESSÉG VOLT. A Nagy Egészségkönyv szerint vénás pangás. Vagy gomba. Vagy Kontaktekzema. Vagy neurodermitis. Vagy seborrhoeás ekzema. Vagy ichthyosis. Vagy bőrrák. Vagy lábszárfekély. NEM FONTOS. ALAPTALAN VOLT A LÉTBŐL-VALÓ-RÉSZESEDÉS ÉRZETEM. A MEGNYÍLÁSOM ABSZURD VOLT A NEVETSÉGESSÉGIG. Nem kimondottan egészséges ez. MIÉRT VAN TESTEM, ÉS MIÉRT NEM INKÁBB A SEMMI? Ez láthatóan így marad. Erre kell berendezkednem. FONTOSSÁGRA TETTEM SZERT. Csak a munka menne egy kicsit jobban, csak ne kellene javítgatnom. A ROSSZAT ÚGY, MINT A JÓT. A KI-BEMOZDULÁSOKAT EGYARÁNT. Mindig azt reméltem, eljön a kor, amikor leteszek valamit a papírra és úgy marad. Semmi logikai gikszer, semmi menet közben eltántorgó mondat. "DÖNTÉS". HEIDEGGER: "AZ ELHATÁROZOTTSÁG SEMMIT SEM ODÁZ, SEMMI ALÓL NEM VONJA KI MAGÁT, HANEM A PILLANATBÓL EREDŐEN ÉS SZA-KADATLANUL CSELEKSZIK. AZ EL-HATÁROZÁS NEM PUSZTA ELHATÁROZÁS A CSELEKVÉST ILLETŐEN, HANEM A CSELEKVÉS DÖNTŐ, MINDEN CSELEKVÉSNEK ELÉBENYÚLÓ ÉS MINDEN CSELEKVÉSEN KERESZTÜLNYÚLÓ KEZDETE." Ha már ennyire benne, talán itt az idő kimondani, unalmas dolog ez így, szárazon. Csak szükséges néha más hangját is hallani, mint a sajátomat, bármilyen csodálatos és koloratúr. EZT NEM VESZEM A SZÍVEMBE - VAGY EZT KÖPDÖSÖM KI. ÁLMOMBAN LEVETTEM A MELLTARTÓMAT. VÁRTAM, HOGY HOZZÁÉRJEN. Nem kimondottan egészséges ez, ki se húzom a lábam. NINCS JOGOM ARRA, HOGY AZT AKARJAM TŐLE, HOGY EMBERTÁRSKÉNT VISELKEDJÉK. Ez láthatóan így marad. Erre kell berendezkednem. Csak már hazugságot ne.
 

Nov. 23., szombat

MIÉRT VAN EGYÁLTALÁN A TESTEM, ÉS MIÉRT NEM INKÁBB A SEMMI? A TESTEM FOLYAMATOSAN SEMMISÜL ÉS EL IS TŰNIK, ÉS SEMMIKÉPP IS LELEDZIK UGYANAKKOR, AMIKOR VAN. Persze enni kell. Fasza. ÉS EZ NEM PSZICHOLÓGIAI KÉRDÉS, HANEM LÉTESEMÉNY. A "TISZTA FOLYAMAT". NINCS OLYAN, HOGY "LÉLEK"; AZ A TEST MINDEN PORCIKÁJA ÉS TÖRTÉNÉSEI.
     NEM TUDOM, MI VAN A TÖBBI EMBERREL, NEM ÉRINTKEZEM VELÜK. Három kiskutya maradt meg a tizenkettőből, kilencet agyonvertek. Két fekete maradt meg, és egy sötét zsömle. Az utódlás, a szaporodás biztosított. Morognak, másznak, egymást tiporva keresik a csecset, szopnak, kis sárga maszatokat ürítenek, ásítoznak, dideregnek, vonyítanak, tapogatódznak vakon. Sejtelmük sincs, mi vár rájuk, ha felnőnek. Amikor kiparancsolom Marit, a bánatos farkasszukát a méreténél hat számmal kisebb ólból, potyognak a kölykök. AZ IS KÉRDÉS, HOGY VANNAK-E, AHOGY MAGAMNAK IS KÉRDÉSES VAGYOK. MIKÖZBEN LÉTESÜLÉSRE VÁGYOM. NEM TUDOK LEMONDANI ERRŐL A VÁGYRÓL. EGY OLYAN LÁTHATATLAN KETRECBEN VAGYOK, MINT BACON, ELVÁGVA A TÖBBI LÉTEZŐTŐL. NAP MINT NAP, ÓRÁRÓL ÓRÁRA PUSZTULOK. A fuksziáim kiszáradva, meghajolva, barna levelekkel. Az íróasztal fiókjai, csavart keresek a melegvizes csaphoz, tele egérszarral. AZ "IRGALMATLAN MAGÁNY" EGYFAJTA KEGYVESZTETTSÉG. ÉS KEDVVESZTETTSÉG. A konvektorra feketén ráégve valami ragadós, bűzlő.
 

Nov. 25., hétfő

ELVESZTETTEM A BIZALMAMAT. A melós retteg. A munkásosztály belerottyantott az overallba. NEM LÁTOM A MÓDJÁT ANNAK, HOGY OTT IGAZAT BESZÉLJEK. ÚGY GONDOLOM, HOGY NINCS RÁ SZÜKSÉG. Nem szól, hallgat, mert ha mordulna, azt a választ kapja: "El lehet tolni a taligát, a kapu előtt állnak, várják az üresedést. Kevesebbért is jönnének, mint ami neked nem elég." Ez van. DE KELL-E, HOGY AZ IGAZMONDÁSNAK MÓDJA LEGYEN ELEVE? A kurva anyjukat. NEM VÁDASKODÁS-E A FENTIEKET KIJELENTENEM? "Lajospista, úgy rúglak valagba, hogy még az unokádnak sem lesz munkája!" Hallod-e, néha fogd mán be a pofád. VÉGÜL IS RAJTAM ÁLL, HOGY IGAZAT MONDJAK. Még érteni sem akarom, mert káromkodnék csak. A hatalomvágy nem tárgyalóképes. Tereprendezés, határkijelölés, pozíciócsata. Veszedelmes, ragadozóval bőven megszórt területen. Manír. Koholás. Álságok. Habzás, fékezett. Csivit, risza idegenül, értelem nélkül. Marionett bábu szépfiú, üvegszemmel. ALAPTALAN. TELJESEN IGAZOLHATATLAN. - A KENYÉRGONDOK.
 

Nov. 28., csüt.

Semmi. Üres, kongó fej. A szándék, a lendület szünetel. SZORONGOK. NEM VAGYOK BÁTOR. HISZTÉRIA VOLT AZ EGÉSZ? TEÁTRUM? ÁBRÁNDOK DÜHE" (VÖRÖSMARTY). A "DISZNÓVÁGÁS". Öt oldalnyi jegyzet, semmi garancia, hogy használható. MÁR ÉBREDÉSKOR RÁMJÖTT A SZORONGÓ IZGALOM. Komoly fedezet, komoly hátvédsor nélkül nemigen lehet eredményt elérni. Egy ember csak egy ember. HOGY IS ÍRT A DEZSŐ? "HOGY EGYEDÜL MÉLTÓ... NEKED PEDIG NINCS. NINCS" KUSS. (EZT MONDJA NEKEM AZ ISTEN.) Múlt, jelen, jövendő, csak már hazugság ne.
 

Nov. 29., péntek

Bizonyos hazugságfrekvenciák ideje lejárt. Már szégyelltem hazudni. Szemérmes, mesélő, mellébeszélő történetek ugyanerről a Szófejtőekbe? Nők a pap előtt? Nők, ahogy elszánják magukat életük legmasszívabb élményére, ahogy megszervezik az eseményt, készülnek rá, megteszik? EGYSZERŰEN: JÓ VOLT. SZÍVEM MŰKÖDÖTT. Pap összekötő-szövege? Kenőcsös? Gerjedő? Kíváncsi? Ő SZÉP VOLT. A bűnös nő korától, szépségétől, szókészletétől függően ilyen, egyszer olyan? Ő mégis az enyém. AZ EGÉSZBEN MOZGOTT VALAMI HITELES. Másfelől közelítem, mást értek belőle, másféle értelmet mozdít. És ennyi. ENNYI - ÉS EZ NEM KEVÉS.
 

Nov. 30., szombat

MÁSNAP. Esik a hó. Szépen esik a hó. Úgy tűnik, semmi. Nem mindegy. ELTÉPTEM A BORÍTÉKOT A PECSÉTTEL. Kiszárít az absztinencia, eltikkaszt. ÁTHÚZTAM A NOTESZEMBEN A NEVET. Berúgik, aztán belepusztul a bűntudatba, a szégyenkezésbe. NEM FOGOK RÓLA BESZÉLNI A LÁNYOKKAL. KÖVÜLJÖN MEG.
 

Dec. 3., kedd

Hajnali álmosság. Részegség? AZ ÉJJEL, VAGYIS HAJNALBAN, MERT 5-KOR FEKÜDTEM LE, ADDIG SZORONGATTAM A "MAROKKÖVET", SZÓVAL REGGEL I-VEL ÁLMODTAM. Előhalászom a Lepketárat. Szép. Néhol. Máshol goromba, piszok, gonosz. NÉHÁNY SZÍNES LÉGGÖMBBEL DÍSZÍTETTE A HELYET. VALAMINT FELOLVASOTT - VAGY ÉN OLVASTAM FEL? Mikor már, hogy nem változtatok a tízszer átfésült szövegen? Javítgatom. MEGELÉGELTEM EZT, FELPATTANTAM, HOGY NO, AKKOR ÉN MEGYEK, ÉS MENTEM IS. Mikor már, meg ne halj most, te kurva ősz! KINT A PUSZTA FÖLDÖN ÖLELKEZTÜNK, ÉS MEGÉRINTETTE A COMBOMAT. A FÖLDÖN ADATOTT.
 

Dec. 5., csüt.

Bazd meg, Karácsony. A "SÁVNYI EMBERI", MELYRŐL RILKE ÍR, AMIT KERESÜNK - EZ A SÁV AZONBAN EGY SZAKADÉK. Furcsa dolog ez a kortársnak lenni. Fogalmam sincs, hogyan élünk meg. Eszelősök. ÁMDE BÁRHA MÉRLEGELEK - este rezsiszámolgatás, megértsük, hol vigyázzunk - JÓZANSÁGRA TÖREKEDVE ÉS BELÁTÁSRA, VALAHOL MÉGIS, GYEREKKÉNT, VÁROK VALAMIT, A NAGY AJÁNDÉKOT... AZ ÉLETTŐL. Amikor besötétedik, aki nagyon vicces, nagyon pofátlan volt, megkapja a magáét. ANNÁL NEHEZEBB. KEMÉNY. Balkáni. A KERESZTÉNYSÉG KITALÁLTA EZT A BETELJESÜLÉST A CSODÁLATOS SZÜLETÉSSEL, A SZENT CSALÁDDAL...
 

Dec. 6., péntek

A jóra is rosszul reagálok. Mostanában rosszul reagálok. Nem mostanában. Mindig rosszul. CSAK HÁBOROG BENNEM. A körülmények ma kiválóan nem kedveznek jó olvasásnak, jó reagálásnak, tiszta áttekintésnek. Túl fehér a köd, túl alacsonyan lebeg, közben a szem is romlik. HÁBORÚ, AMIT ÁLMODTAM, felfújt események körül. Valami varázslat. A körülmények soha nem kedveznek. "NEM AKAROM HÁBORGATNI". Közhelyek jó csoportosítása a siker titka ebben a kurva országban. Kóborlok a lakásban frottír köntösben, pizsamában, papucsban, fésületlenül, borotválatlanul.
 

Dec. 7., szombat

AZ ÉJSZAKA FELTÁMADÓ HATALMAS SZÉLVIHARRÓL ÁLMODTAM, ÉREZHETŐEN - LÁTHATÓAN KÖZELEDETT ÉS KOROMFOLTOKAT SODORT KI A KÉMÉNYEKBŐL. ELEREDT A ZÁPOR. Nem látom át mi van: futkosok. Zs. koszban, sárban, ködben, felhő alatt. EGYAZON SZOBÁBAN SZÁLLÁSOLTAK EL A TENGERPARTON. Függönyt mosok, ablakot tisztítok, felsikálom a kéthetes ragacsot, a kutyafost. NÉZTEM, AMINT SZEMLÁTOMÁST JÖN A DAGÁLY, A VÍZ ALATT HAJLADOZIK TŐLE EGY KIS VÍZINÖVÉNY. KIHÚZTAM EGY KÖNYVET, MEGSÁRGULT LAPÚ, RÉGI KÖNYV VOLT: CSECSEMŐPSZICHOLÓGIA. Keresek egy szót. A szót keresem. Az egyetlent, amiről kiindulva összerakhatom a Dogot. HÉDI IS VELEM VOLT, Ő ELŐVETTE A JEGYZETFÜZETÉT. Átlapozom a napi és hetilapokat. Fejtem a Kincses Kalendárium óriásrejtvényét. Nézek ki az ablakon. Mind a hatban a szót keresem. KERESTÜK, HOL SZEREPLEK BENNE ÉN, nem akar megmutatkozni. Néha elsuhan valami, hasonlít a kívánthoz, de persze azt sem tudom pontosan, miféle szónak kell lennie, milyen mondatnak, nyitva az ajtók, ablakok, mire várok, de kiderül, tévedés. Mibul? Honnan tudni? VALAKI BE IS NYITOTT, HOGY JÖN A HAJÓ VAGY A HULLÁM, DE ENGEM AZ MÁR NEM ÉRDEKELT, HANEM EZ A FÜZET. MEG IS LELTÜK, DE KÖZBEN FÉLTÜNK, HOGY MEGJÖN ÉS RAJTAKAP BENNÜNKET. Szárnya megvan, csípőcsontja is, bal szeme, fél lapockányi hát (a háttal lesz gondom), bütykös kezei.
 

Dec. 8., vasárnap

Ringó déltenger egyes szám első személyben. Elfekszem benne, egész nap olvasom. A TENGER S A LEGSZEBB NÉV. SZEMTÜKRÉBEN LENNI. AZ ÉNEKEK ÉNEKE. Ekkora szépséges munka, ilyen alakrajzok és ekkora irigy nap. ALUDTAM? ÁLMODTAM? TÖRTÉNET? NEM-TÖRTÉNET? Zsibbasztó örömmel, élvezettel siklik a jó és a rossz kontúrjai közt, ÖRÖMÖK ÉS GYALÁZATOK, azt mondja, nem garancia a mai megítélés a holnapira vonatkozólag, MI JÁRATTA VELEM A BOLONDJÁT, nem biztos, nem biztos, isten holnap a mai-e, a bűn, a bűnös cselekedet szempontkérdés, nem humanizmus kérdése. AZ "ÉRVÉNY"? HA AZ EGÉSZ ALAPTALAN VOLT (MOST IS AZ) - AKKOR AZ "ÉRVÉNY"? ÉRVÉNYTELENÜLÉSI FOLYAMAT? HITEL? Az okokat kell ismernünk, az okok és az érvek a legnagyobb disznóságot is igazolják, ha akarjuk. AZ "ANALÍZIS" EGY ŰRBEN TÖRTÉNIK. A KURVA REMÉNYT PEDIG KI!
     Sötét van, csönget valaki. Fésületlen haj, fölötte, valahol fejbúbon, akár egy sábeszdekli, norvégmintás sapka, nagy szemek, vörös-sárga arc, mocskos kabát, bakancsra rogyott sínadrág. AZ EMBERARC HIÁNYA. "ÉS ÚGY NÉZEK FARKASSZEMET, EMBERARCÚ, A HIÁNYODDAL." Jobban megnézem, kamaszkorom óta nem láttam ezt a szúrós, fekete kínzóeszközt. MOST EZ MARAD: FARKASSZEMET. Nyújtja a kezét, kérdi vigyorogva, tudom-e, ki ő, felismerem-e. SAJÁT HIÁNYOM. Nem. NINCS. Sötét is van, nem is akarom. Azt mondom, összetéveszt. Ide nem lehet bejönni, pedig elbeszélgethetnénk a boldog ifikorról, mondom, 36 ÉV FUTOTT ÖSSZE - ÉS VÁLT ÉRVÉNYTELENNÉ. AZ ÉLETTÖRTÉNETEM NEM ÖSSZEÁLLT, HANEM SZÉTSZÁLLT AZ ŰRBE. ÉS FELROBBANT AZ ŰRBE. Elköszönnék. Tiltakozik. Szörnyű. Szörnyűbb, mint első pillantásra, amikor egy rozzant, kiöregedett csavargónak látszott, akinek az embert rongáló földi javak nem számítanak. SE ELEVEN, SE HOLT NEM VAGYOK. Kiabál utánam, ha némi pénzzel kisegíteném, nem utasítaná vissza. HA FIZETEK, ÚGY TESZ, MINTHA. HA LENNE PÉNZEM, RAGASZTHATHATNÁM. ÁM EZEN CSAK A MESEBELI, CSODÁLATOS RAGASZTÓ SEGÍTHETNE.
 

Dec. 9., hétfő

"GYALÁZAT", EZ A SZÓ FORGOTT ÉJSZAKA A FEJEMBEN, HOGY NEM BÍRTAM ALUDNI. "GYALÁZATOS VAGYOK." Úgy látszik, iszákosnak lenni helyzet kérdése. Rendszerint helyzet van. A helyzet gátlás nélkül csinálja, kavarja, újraönti az embert. Hiába vagyok, és akarok is lenni: hótiszta, hiába terv, ha a lét nem akarja, más megkerülhetetlen határozatokat hoz.
     Előbányászni az elkeserítő tény alapjait: tíz év alatt az eredeti Csendesből - palacsinta, babgulyás, kockás abrosz, tiszta pohár - hogyan vált csak délelőtt elviselhető kocsmává, lepusztult, leromlott csapszékké, kültelki ivóvá.
 

Dec. 10., kedd

Hosszú, csendes nap. ELEVENEN ÉREZTEM. Csendes idő. Csendes, lapos, sötét, ónos. Világvégi. FEJVESZTETT LEGYEK? ÁTKOKAT SZÓRVA A FEJÉRE? Egy ilyenen szeretnék meghalni. Egy hétszentséges fekete nap éppen megfelelő a koncentráláshoz. Szentségelek egy kicsit, csinálok ezt, azt, hogy visszadőlhessek. De megáll az ész. BORZASZTÓ, HOGY A FEJEMBEN VAN.
 

Dec. 11., szerda

Haza. VITT A VONAT VERDESŐ ÉDES ESŐBE. A SZÍNEK, AKÁR AZ ECSETMOSÓBAN. Érzem a szagomat. ÉMELYEDTEM. Szörnyű. SZÖRNYŰ NAP VOLT TEGNAP. AZ "EMBERARCÚ HIÁNYÁVAL" VALÓ SZEMBENÉZÉST MINDENNAPOSNAK MEGÉLNI, MINDKÖZÖNSÉGESNEK. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG SZERTEÁGAZÓ. Nézem, mit tehetek. Semmit. MELYIK ORSZÁGBAN TŰNT FEL A SZIVÁRVÁNY, NEM TUDOM. Letöröltem minden vonatkozót, ELHALVÁNYULT. A PAPÍR, AZ AKVARELL ÖSSZERAGADT. Nem is emlékszem rá.
 

Dec. 12., csüt.

Szépen, itthon. TELJESEN LE KELL MONDANOM, SZÓ NÉLKÜL, ANÉLKÜL, HOGY BELEKESEREDNÉK. ÉN EZT HÚZTAM KI A VILÁGŰRI LUTRIBÓL. Rossz arány. Lutri. MINDEN NAP MINDEN PERCÉBEN ELVISELNI A MEGFOSZTOTTSÁGOT. Nem akarok ismerkedni, nem akarok barátkozni, nem akarok semmit, csak a Szófejtőt. KÖZBEN MÉGIS SZERETNI. PILLANATNYI ÖRÖMÖK ÉS TARTÓS, SZÍVÓS, NEM MÚLÓ FÁJDALMAK, SAJGÁSTÓL-ÉGÉSIG. "Rohadj meg, és nyugodj bele. A gyűlölet elül." Mint a kutya, utolsónak maradva az utolsó napon. Kivel? Itt van-e. Mi az Isten van ma? December 12.
 

Dec. 13., péntek

"MAGA SOKKAL TÖBBET BESZÉL AZ IMPRESSZIÓKRÓL, AMELYEKET A DOLGOK MAGÁBAN KELTENEK, MINT MAGUKRÓL AZ ESEMÉNYEKRŐL ÉS TÁRGYAKRÓL. EZ A LÍRA. SIMOGATJA A VILÁGOT, AHELYETT, HOGY MEGRAGADNÁ." Finom és áttételes kívánna lenni, de többször belekavarodik, a mondatok nem találják a helyüket, ha mégis, a szavak nincsenek a helyükön. NEM TUDOM, ITT DELEUZE & GUATTARI IDÉZI-E KAFKÁT, VAGY ŐK MONDJÁK. Ámon doki is kint, asszonyostul. Váltunk néhány szót. NEKEM SZÓL.
 

Dec. 14., szombat

Esik. December közepe, súlyos őszi eső, bever a teraszra. EGY CIKÁZÁS OTT TÖRÖLT MÁSODPERCEKET, AZTÁN KINT TALÁLTUK MAGUNKAT AZ UTCÁN, FEKETÉBEN, SZEMERGETT, KÉTSZER IS MEGÁLLTUNK, A POSTA ELŐTT ÉS A POSTA OLDALÁN. ROSSZUL VAGYOK, TERMÉSZETESEN. EZ A KÖLTÉSZET IS ELUTASÍT ENGEM. AMIKOR ÉN ERRŐL LEVESZEM A KEZEM, ÉS, HA LEHET, MÉG MAGÁNYOSABBAN MARADOK ITT. Rátöltök a tegnapi napra. Azután a délelőtti töltésre töltök. BŰNÖKET SOROLTAM TULAJDONKÉPPEN, OLY DERŰSEN, A HIDEGBEN, AKÁRMIT MONDTAM, MINDENNEK BŰN-LENDÜLETE LETT. JÁRHATOM A VÉGÉT MAGAM, VAGYIS MAGAMON KÍVÜL. Okos fiú. KAPASZKODOK-ELVERNEK. Az okos szépen otthon ül, ha bérúgott, közli tapasztaltan és rezignáltan Kyklops. A SZEMÖLDÖKE SZÁMOLT. ÉREZTEM, HOGY ROSSZULLÉTEMET, AMIT NEM KELL MAGYARÁZ-NI, AKARATLANUL ÖSSZEGZI, ABBA, AMIT NEM TESZÜNK SZÓVÁ. PASSZ. I. IS ÍGY ELVERT. Az együgyűség jele állandóan a testtel foglalkozni. Minden gondunkat a szellemünkre kell fordítanunk. Hogyne. Szellem. BELEGEBEDEK, HA NEM ÍRHATOK. AZ ÖSSZERÁNTÁS. Amikor a rántott sajt kifordul a szájból, csak két szippantást engedélyez a tüdő, amikor bokánál odaköti magát az íróasztalhoz, nehogy felszálljon. A VARÁZSRAGASZTÓ. BÁRHOL BELEFOGHATNÉK - BÁRMIRŐL TUDNÉK HOSSZASAN IMPRESSZIÓKAT ÍRNI - IMPRESSZIÓKAT - DE NEM MEGRAGADNI. Mint a léghajó.
 

Dec. 15., vas.

Apróra végigjárom a Csecsemőgyilkosság helyszíneit, A FAPADOS KOCSMA, TÜKÖR, szemmel pontról pontra lefotózom, berakom az agyba, ami eddig kimaradt. Az árvízben kimosott, beszakadt járdát, a térdmagasságban levágott akáctörzset, a sáros fűben lábait az ég felé nyújtó, háton fekvő, bilikék konyhaasztalt, a száraz iszapban hagyott ezernyi lábnyomot. Száraznak lenni, mint a sivatag, rosszkedvűnek, mint valami öregasszony, akinek már nincs kedve semmibe belefogni, mert ajtaján a felirat, "Holnap jövök érted, Halál Józsi", valami ilyes.
 

Dec. 16., hétfő

EZ SOHA. EZ TOVÁBBRA IS VÁLTOZATLAN. ELMÉLYÜLÖK A BOLDOGTALANSÁGOMBAN. Rosszkedvűen felbontom a konyakot, egy korty, KŐ A SZÍVEN. ÁLL A LEVEGŐ, nem jut eszembe semmi hasznos. MA KIÉGETT A VILLANY ITT MEG A HÁLÓSZOBÁBAN; KÉSETT AZ ÓRA; SÜKETEN SZÓLT A TELEFON. A reggeli háromcentes is inkább zavart okozott, mintsem kisimította volna a gyomor gonosz gyűrődéseit. ÉLVE ELTEMETEM MAGAM. MICSODA SZAVAK! Akiket fenntartás nélkül elfogadtam, mind meghaltak, többnyire öngyilok. "...AZ EMBER ADDIG TUSAKODIK A LIDÉRCEKKEL, MÍG VÉGRE NEM TALÁL MEGINT IGAZI ÉS VALÓDI TALAJT AZ ISMERET-SZERZÉS ÉS TEVÉKENYSÉG GYAKORLÁSÁHOZ." Jobban szeretni lenni, jobban elvanni, találkozni egy nővel. Ez a novella nincs a kötetben.
 

Dec. 17., kedd

A kedd olyan, hogy kedden soha semmi sincs. FELÉBREDEK, S BOLDOGTALANSÁGOT ÁRASZT A HAJAM, A BŐRÖM, A SZEMEM, TESTEM, MOZDULATAIM, ÉS BOLDOGTALANSÁG KERING A FEJEMBEN. Napirend előtti tombolás. VALAMI ISZONYAT. EZEK DEPRESSZIÓS ROHAMOK, AMELYEKEN NEM SEGÍT SEMMI. ESTÉRE VAN, HOGY ELMÚLNAK, AKKOR ÁBRÁNDOK JÖNNEK, iszom egy kisüveg, langyos bambit, közben, mert nem látszik a dolog normálisnak, engedjek a csábításnak, az ingyenes bódulatnak, utánuk lódulok, végre iszom én is. Éjszaka, zsibbadtan. CSAK ALUDNÉK. EGYÉBKÉNT VÁNSZORGOK. MINDIG MÉG CSAK MOST JÖN AZ IGAZI KRÍZIS. "VÉGSZÜKSÉGEM A FÖLDBEN". Halottal könnyű tárgyalni. Nem szól vissza, nem kérdez. NEM NÉZ. VOLTAKÉPPEN NINCS MIÉRT RÁGNOM A KÖRMÖM - LEHETETLENSÉGET REMÉLEK TITOKBAN, AMIKOR ISMÉTELTEN, MINT EGY CSÍRA, KI ÉS KIDUGJA A FEJÉT BENNEM A TITKOS REMÉNY. A REMÉNY NEM IS ELEVEN; AZ IS FÉLHOLT, ÉS ABSZURD. MENNYIEN HALDOKLANAK EBBEN A PERCBEN IS A VILÁGBAN, GYEREKEK IS. MÉRT TARTOZNÉK AZ ELEVENEK TÁBORÁBA. NEM VÁGYON, REMÉNYEN, AKARATON MÚLIK. Kinek van joga, kitől való jog, hogy ebbe beleugassunk. Nekem, az enyémbe van. Ha van. MI A SORSOM? A TÉVEDÉSEKÉRT KAPOTT BÜNTETÉSEK ELVISELÉSE. Másnaposan szemrebbenés nélkül lekurvázom magam. TEHETET-LENÜL MAKACS VAGYOK. HÁLÁTLAN, MAKACS FAJZAT. HÚZD MEG MAGAD AZ ODÚDBAN, ITT PUSZTULJ, MINT A BETEG ÁLLATOK. EMBEREK KÖZÉ MENNI? "MARADJ FÖLÖSLEGESNEK!" Nem nekem való a tömeges kultúra, sem a kultúrateremtők ekkora tömegben. "HAMISSÁGOT SZÓL EGYIK A MÁSIKNAK, HÍZELKEDŐ AJAKKAL KETTŐS SZÍVBŐL SZÓLNAK." AZ EMBER RÁJÖN A VALÓSÁG ÍZÉRE, ÉS ELFANCSALODIK TŐLE A SZÁJA.
 

Dec. 18., szerda

Itt a kérdés csak annyi, az ember nekikezd, és nincs morális lógó, folytatja. Szerencsére csak sört iszom, szerencsére nem kóborlok le a faluba, szerencsére üldögélek, régi leveleket szortérolok, de vagy tizenkét Kaiser és vagy négy telefon - kevesebb, mint egyéb alkalmakon. Éppen elég, hogy a fogadalom és a küzdelem közt egy rossz napot szerezzen, de nem komoly lelki törés, nem verem fejem a falba. A HARAG A FÁJDALMAT CSÖKKENTI. SEMMI OKOM SENKIRE HARAGUDNI. "ÁBRÁNDOK DÜHE" (VÖRÖSMARTY) TORZ DOLOG.
     Kitarcsuk, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAÁÁ! Riadok kettőkor, ismerősen, ziláltan. MEGINT ÖSSZETALÁLKOZTAM A LELKÉSZ ÚRRAL. F.-VAL MENTÜNK AZ UTCÁN, KÖSZÖNTÜNK, MOSOLYOGTUNK; DE HOGY. CSÖPP TORZSÁG VEGYÜLT ABBA. Ez még nem másnap, de kezdődik. TORZÓ-ÁLLAPOTOK, TORZÁLLAPOTOK. Forgatja a szemét. Az ember csak ott lehet disznó, ahol az ól, vályú, karám, ostor.
Ahol a gazda.
 

Dec. 22., vas.

Erről leakadt a hisztéria, pedig minden sora alatt, mögött valami hisztérikus felhang, sértettség. EBBEN A PILLANATBAN ABBAHAGYOM A KÖRÖMRÁGÁST. Pucolom a két ablakot, mert zavarja a látványt a légyszar, a szúnyogmaszat, a háton fekvő, porló darázs, és hogy ennyi nem várt téli szépség a valóságon kénytelen átszűrődni.
 

Dec. 30., hétfő

Jubiliom. Hatvanadik nap. "NEM KELL AZÉRT FOGADALMAT TENNI. HOSSZÚ AZ ÉLET." Nem érzem, valami nagy tett volna folyamatban. Ember, ha figyel, bűneivel kerül a föld alá. Ha nem figyel, elfelejti.
     Leszakadva arra gondolok végül, egyedül, kiáltozás, speciálisan idióta turistaszokás nélkül, személyes tempót, személyes csendet tartva, elképzelhető hasonló menet téli tájban, egyedül. ELALUDTAM A VONATON, MIKOR FÖLÉBREDTEM, SÖTÉT VOLT, GYENGE, ROSSZ ÉGŐ SÁRGÁLLOTT A VAGONBAN, AHOL ALIG VOLTAK UTASOK. AZ ABLAKOKRA CSAPOTT A HÓ. Ha az ember nem látja a szépséget, mert oxigénhiány kínozza, igyekszik visszatérni rendes, lusta, pocakos tempójába, ami némi rosszindulattal a síkvidéki homo sapiens tempójának nevezhető a hegyiekkel szemben, nem látja az eleve elrendelt szépségeket, nem hatol a lelkibe a meg nem látott szépség. ZÖRÖMBÖLT A VONAT ÉS ZÖLDESSÁRGA FÉNYBEN ÚSZOTT A VAGON. NYOMORULT BÁDOGVAGON VOLT, SZUTYKOS, FOSZLOTT. AZ ABLAKON KISSÉ BEVERT A HÓ, DE NEM VOLT EGÉSZEN HIDEG. Nézem a nádas bevágásait, átfutóit, amelyek a puskások esélyeit növelik. Hátul víz, iszaptenger. Friss nyomokkal tele az erdő. MIKOR FÖLÉBREDTEM, HIRTELEN KELLEMES ÉRZÉS FOGOTT EL; HOGY ELDÖCÖGHETNÉK EBBEN A FÉLHOMÁLYBAN MESSZIRE, SOKÁIG A SÖTÉTBEN, HAVAZÁSBAN. RINGATÓ, SZUTYKOS FÉLHOMÁLY. Meg kell próbálni egyedül járni-kelni, ha másokkal nem megy.
     FEJEMBEN RÖGESZME. Mondom én, hit, hazugságból soha többé.
 

Jan. 1., szerda

Mától minden nap írok egy másnapos (reggeli) lírát. ILLÚZIÓK RONCSAI. VÉRMES-RÉMES VOLTAM. Elég az alkaholból a szenvedésből, a napi káromkodásból.
     KÉPTÖRMELÉK DEC. 30-RÓL. Áll a bál. Éjfélig elegem lesz mindenkiből, mindenből. Sem vendégnek, sem vendéglátónak nem vagyok mára alkalmatos. KIHEZ VAN KÖZÜNK EGYMÁSHOZ. NEM VAGYOK EMBEREK KÖZÉ VALÓ. REMETESORBA! Szűnőben a türelem. ISZONYÚAN ZILÁLT VAGYOK. Nézem a villanyosok félbevágta diófát. ÁLMOMBAN EGY SZAKADT, FOSZLOTT VÉGŰ VILLANYDRÓT MEGRÁZTA GION NÁNDORT, AKI HANYATT VÁGÓDOTT, MINT EGY KIDÖNTÖTT FA. "Hát a cigány? Vacog a foga a rongyos sátor alatt. Kopogtat a szél és bemegy, bár a cigány nem szól: szabad!" BOCSÁNATOT KELL ÉRNEM A LÉTEZÉSEMÉRT. NEM KÉREK TŐLE BOCSÁNATOT MÉGSEM. Ez, így. Jó volna tudni, mi következik. És jó nem tudni, mi következik. Jó tudni, mit szabad remélni. A hús. Hogyan lehet megfogalmazni a folyamatot: döglött borjú a vasúti szállításból, kóbor kutyák ketrecei a járási sintér jóvoltából, azután a nők elfogadható darabokra aprítva. SZÉTTRANCSÍROZTAM.
 

Jan. 2., csüt.

Pihengető. Csendes láblóg. IRGALMATLAN MAGÁNY. "Kurvaélet." EGY GÖRCSKORCS. Mosolyszün. MŰVI MOSOLY. ÁLLANDÓ KÉTSÉGBEESÉS. Kacsintani konyakra, de nem kerülni vele fizikai kapcsolatba. Kiheverni gyorsan, lazábban. Az olyan iszákos, akit elkerül a bűntudat, nem is iszákos. Miért volna, a lélek nyom itt, nem a test, nem a gyomor. DE NEM ELÉG MÉLYEN, HOGY ADDIG HOGY... A lélek telepszik be oda, ÉLETTELEN HÓLYAGSZEME VOLT, rugdos, késel, robbant, követel, számon kér. És káromol és mocskos szájú és a munkát sem engedi. HOGY JÖN EGY ILYEN KONFORMISTA AHHOZ, HOGY A MÁSOK DRÁMÁIVAL FOGLALKOZZÉK.
 

Jan. 3., péntek

Reggeli lyra: EZT HÚZOM KI: "CSUPA GYERTYACSÖPÖGÉS, VIASZCSEPP MÁR MINDEN ASZTAL, CSUPA PERNYE ÉS HAMU A KARÁCSONYI TERÍTŐ. NEKEM NINCS ERKÖLCSÖM ÉS NEM PARANCSOL RÁM SENKI SEMMIT. NEM IS VAGYOK MAGAMNÁL, ÉS NINCS AKI, NINCS AKINEK VISSZAADNA, ÉS NINCS MIÉRT." Jó játék volt, jó kis líra. ÚGY KELL BEFEJEZŐDNIE, HOGY "ÖSSZENEVETÜNK." Lesz ebből még több is. MEGINT KÖNNYEN AKAROM MEGÚSZNI? NEM LESZEK GONOSZ. Elképzelem, látom, Hasek hóna alatt a kötél, feje előrebukik, öt centinként engedik le, az előtetőn túrja a havat. MÁJDARABOKAT HÁNYTAM ÁLMOMBAN. HÚZTAM KI A TORKOMBÓL. Bűzlik, dagadt.
 

Jan. 4., szomb.

IRNI, RÍNI, RIEN. Reggelente a géphez ülve át kell verekednem azon a szörnyű érzésen, hogy ennek semmi értelme. Ez nem ország. Ez Ázsia. Az ősi, bekövült keleti mentalitásra még plusz ráverve negyven évnyi orosz-tatár Ázsia, szolgaszellem, alázatkényszer. A megfelelni akarás kényszere. A SZEMÉLYISÉGHASADÁNAK MEG KELL TÖRTÉNNIE. KÖRÜLNÉZHETEK: az országban nem látok mást, nincs más, mint hogy: "Majd lesz valahogy, olyan nem volt, hogy sehogy legyen". A VONATBAN MEGINT ALUDNI FOGOK.
 

Jan. 9., csüt.

NEM AZT, HOGY MIT AKAROK ELMESÉLNI. HANEM TESSÉK CSAK ELMESÉLNI BÁTRAN. NEM SZABADKOZNI, SZORONGANI. Majd a hivatalok kapnak a pofájukra. De nekik nem árt. Észre sem veszik. Magasról le, rá, bele, ki mit gondol róluk.
 

Jan. 10., péntek

Bagoly, tükör. Tudás, te. EGY VAK LÁNYRÓL ÁLMODTAM. A fájdalmak sokszínűsége. VAGY VAKOT JÁTSZÓ SZÍNÉSZNŐRŐL. KINYITOTTA A FRIDZSIDERAJTÓT, ABBAN MEGGYULLADT A LÁMPA ÉS FELUJJONGTUNK: A LÁNY KEZDI VISSZANYERNI A LÁTÁSÁT! LÁTJA DERENGENI A JÉGSZEKRÉNYLÁMPÁT! - FANNY MEG FELSIKOLTOTT ÁLMÁBAN. Nagyon ki vagyon találva. A kínzásban és kínzatásban hihetetlen fantáziájú ember.
 

Jan. 13., hétfő

Nem tudom, mi, miért van. Nem tudom, nem jobb-e, hogy nem tudom, mi miért van. SZERVETLENSÉG. "EZ IS A VILÁG", "EZ IS A VILÁG", MONDOGATOM MAGAMBAN, AMIKOR KILÉPEK. EMBEREK, EMBEREK, EMBEREK, MINDEGYIK EGY ÉLET/VILÁG, ÖSSZE-VISSZA. MINT A HÁZAK, ÖSSZEDOBÁLVA. Kire lőnek itt. Ki az ellenfél. TÉPETT, ZILÁLT SZÁLAK, KÓCOK. Van bemérhető, látható, regisztrálható ellenfél, vagy a hülyítés, mint általában. Hát nem nyugodtabb helyzet ez így; bizonyos kerítésszámon túl álldogálni, nézelődni, kecskézni, kutyázni, káromkodni, nem tudva, mi folyik? MI KÖZÜNK EGYMÁS-HOZ. MI AZ, HOGY KAPCSOLAT? MAGAMMAL KAPCSOLAT - A VILÁGGAL KAPCSOLAT - ? Egy nő, ha nagyon sokat fecseg magáról, helyzetéről a "világban", azt titkolja, fogalma sincs, hová tegye magát, arról pedig elképzelése sincs, más mit gondol róla. ÉVEK, ÖSSZEDOBÁLVA. AZ ÉN OLY SEMMI. Nem bírok elaludni. Ülök fél háromig csendben, a leborított kislámpa alatt, lerajzolom a Csecsemőgyilkosság pontos helyszínét, egyszer-egyszer kiosonok rágyújtani. NEM TUDOM, MIÉRT NE LENNÉK EGZALTÁTLT? A NYUGALOM SE JÓ. Ha ittam volna, aludnék, mint a tejecske. Jönne a tejszín.
 

Jan. 16., csüt.

MA A KÓD SE FEHÉR, HANEM SZÜRKE. A VÉG EGÉSZEN ELPISZKOLÓDOTT. Átsüt a reggelen minden kicsi hamisítás. Éjfél után változik a látószög, másfelől csapódnak a jelenségek a testbe, az éjszaka csendje olyan réseket nyit, ahol bejut az is, aki máskor soha: A SZEME, A VALÓSÁGBAN HASONLÍT I-ÉHEZ. TÁG, BARNA. Jó éjszakát. Fél három. ÁLOMTÖREDÉKEK: APU KENYERET SZEL, HULL A MORZSA, KIHULLIK A KEZÉBŐL A KÉS A PADLÓRA. CSONTNYELŰ KÉS VOLT. VAGY SZARVASAGANCSNYELŰ. Nyögve-nyeldekelve újraindul a Csecsemőgyilkosság.
 

Jan. 17., péntek

ÁLDOZATI ÁLLAT-ÁLOM. GYERMEKÁLDOZAT. EGY LIBA (HATTYÚ) FEJ NÉLKÜL, FEHÉR KÖTÉL A NYAKÁN, LEVÁGÁSRA SZÁNVA. EZ AZ ÁLLAT FANNY. VERGŐDIK. KIJÖN EGY BARNA ASSZONY IS, KISBABÁVAL A KARJÁN, HOGY Ő SEGÍT. KÖZBEN F. HÁNY, RENGETEGET, FEHÉRET. MIRE AZ ASSZONNYAL KI-MEGYÜNK AZ UDVARBA, A KÚT ALATTI KÖVÖN ÜLDÖGÉL (NINCS FEJE). MONDOM AZ ASSZONYNAK: DE HÁT HOGY MARAD MEG A KISLÁNY, HA LEVÁGJUK A JÓSZÁGOT; HISZ BÁR KETTŐK, MÉGIS EGYEK. MEGMARAD, MONDJA, CSAK AZ ŐSEID VÁGOD LE.
     Próbáljuk meg visszájáról lejátszani az életet, meglátjuk, hogyan viselkedik az eddig rejtőző érték. Ha van valami, ami eddig nem látszott, a visszájáról láthatóvá válik.
     NYOMASZTÓ IDŐ, LEVEGŐ HELYETT SZÜRKE KÖD. FOGCSIKORGATÓ. SZÜRKE, MOZDULATLAN ÉG. SZÉL SINCS. MILYEN SZÉP VOLT AZ A HATALMAS SZÉL, AMIKOR M.-SAL VATON VOLTUNK. (A MI IDILLÜNK A MARCAL-PARTJÁN VOLT; MIKÉNT A FÖRTELMÜNK IS.) Este látom, pusztulófélben házasságunk tizennyolcadik, válásunk kilencedik évfordulójára vásárolt pálma. Megfagyott. Két levele barnul a négyből. A legszebb és a legfiatalabb kettő. Szomorú. Rossz jel. CSAK A GYEREK NEM DEPRESSZIÓS ETTŐL.
 

Jan. 24., péntek

ARRA ÉBREDEK, HOGY NINCS ÉRTELME. Van mit, van miért. A SZÓ, MIRE VALÓ? A NYOMASZTÓ ÉGBOLT IS ÜL. Türelmes néped van, Enver Hoxha elvtárs.
 

Jan. 28., kedd

VALAMELYIK NAP AZT ÁLMODTAM, HOGY GYEREKEM SZÜLETETT. OTT MARADT A KÓRHÁZBAN. MENTEM ÉRTE ÁRKON-BOKRON ÁT. AZ ORVOS AZT MONDTA, HOGY MEGHALT. MEG HOGY ÖRÜLJEK NEKI, MERT TORZSZÜLÖTT VOLT. Az ember félti gyerekét a hatalmasoktól. Nagyobbat rúg a dolgon persze, ha politika van mögötte.
 

Jan. 29., szerda

SZÉGYEN ISMÉT A TÉMA. Horn még mindig nem tudja, nem mondja meg neki senki, hogy olyan kurva szerénynek kellene lennie a választásokig, mint a legkisebb malacnak, akiről kiderült, a vályúba piszkolt.
 

Febr. 4., kedd

Farok le, fül le. MEGALÁZÓ. Igazad van, mondja a testtartás. AMOTT AZ VOLT A MEGALÁZÓ, HOGY NEM CSÓKOLT MEG, ITT AZ VOLT A MEGALÁZÓ, HOGY MEGCSÓKOLT. EGYEDÜL, OTTHAGYVA, LEBECSÜLVE. Várja, kiegyenesedhessen legalább arra a két percre, amíg az ablakig eljut. SZÖRNYŰ ÚT, HIDEG POKOL. Odahúzza a hokedlit és azt mondja, ég veled, világ. Ennyi tán elég is belőled. Ha kiderül, nem tudok repülni, megnézem, mit találok a túloldalon. Van-e Isten. A halál is egy dolog az életben. Milyen legyen? Hogyan legyen más, mint a halált megelőző élet?
 

Febr. 5., szerda

Megbetegedtem. Nem látok, nem kapok levegőt, NINCSENEK SZAVAIM, fáj a hátam, a karom. ROSSZ A LELKIISMERETEM. Húz az ágy, nincs már idő semmire, inni se merek. GYEREKES DOLOG EZ A NAPLÓÍRÁS, MINT MINDEN REMÉNY. A KIALAKULÁS REMÉNYÉBEN ÍR AZ EMBER NAPLÓT, ÖNMEGTARTÁSBÓL. A MAGÁNYBAN VALAMI MOCCAN, AKKOR. ÖNÁLTATÁSOK?
 

Febr. 9., vasárnap

Reggeli lyra. Az eltelt héten többször riadtam arra, valami baj történt vele. Végigálmodtam, miféle. Szakadék. Síbaleset, lábát törte. Autóbaleset. Felgyulladt a hegyi motel, ő hősiesen menti a kölyköket. ÉS FÖLTŰNT MEGINT EGY BETEG (FÉLKEGYELMŰ) GYEREK. Lavina. EGY LAGÚNÁBAN ÁLLTAM A TENGERPARTON. ISMERETLEN, BIZARR TENGERI ÁLLATKÁK ÚSZKÁLTAK A VÍZBEN, MEG EGY NAGYOBB ZÖLD PIKKELYES KÍGYÓGYÍK, AMIT CSODÁLATTAL, DE MEGSZEPPENTEN NÉZTEM. Minden. ÉS AZT IS ÁLMODTAM, HOGY ÜLTEM EGY METRÓSZERELVÉNYBEN, MELYBŐL ÉPP A SZERELVÉNY HIÁNYZOTT, NEM VOLT FALA, CSAK SIKLOTTAM FÉLELMETESEN, A MEGÁLLÓBAN LE-LEÁLLVA A SÖTÉTBE. Most meg könyökölve nézem, ahogy szuszogva alszik, mint egy gyerek, belecsavarodva a paplanba, orrig húzva. MEGINT CSAK SZÓTALAN VAGYOK. Néz, és olvadoz a beszarás, mint a jégcsap. BOLDOG VOLTAM. ÉS MEGINT NEM TUDOM, MI A REALITÁS. Csak a Szófejtő. ÚGY ÉREZTEM (AKKOR) VOLT NÉHÁNY EVIDENCIA.
 

Febr. 10., hétfő

A nép elveszítette a reményt. NEM TUDOM, MIRE GONDOLJÁL, MIRE LENNE SZABAD. ÁLMODOZNI NEM. MIRE VESD A TEKINTETED. LEGALÁBB A MÁSIKRA, AKI SZINTÉN NEM TUDJA, MIRE. A nép butuska. Valaki azt mondja neki, szeretlek nép, rögtön odaomol a mellre. MÉG SOSEM VOLT ILYEN TÁRSAS IGÉNYEM. NEM BÍROM A MAGÁNYT EGYSZERŰEN. Annyira szeretlek, nép, hogy gazdaggá teszlek, kiássa a kútpartba ásott családi aranyat, könnyezi, de odaadja, mert neki senki nem mondta ilyen szépen, tisztán és egyértelműen: Szeretlek nép, gazdaggá teszlek. Közben rezeg a beszélő hangja. I-NÉL VOLT MIRE FÜGGESZTENI A TEKINTETET. RÁ - AZ ARANYALMÁRA.
 

Febr. 11., kedd

Hitel, csibéim. Hitelesnek lenni. Az az ember hiteles, aki, ha nem is mond semmit, de tudjuk, jót gondol. HAGYNI KELL, SZÁNTSANAK KERESZTÜL RAJTAM AZ ÉRZÉSEK - ÉS VALAHOGY MÓDJÁVAL, SZABADON KIFEJEZNI ŐKET. De eztet nem köll kikiabálni, nem köll mellyet döngetni, OLYAN TAPINTATTAL KIFEJEZNI, HOGY AZ ŐSZINTESÉG NE LEGYEN LEHENGERLŐ, HOGY A MÁSIK LE-VEGŐHÖZ JUSSON TŐLE ÉS NE ÉREZZE MAGÁT FENYEGETVE, csak a szemünkbe nézni mélyen, sugározni a tisztességet, alaposságot. A TAKARGATÁS, A SUNYIZÁS, ÁLSZEMÉREM, LEPLEZGETÉS - hasonló tón jellemezte a választásokat - FELEMÁSSÁGHOZ, MISMÁSOLÁSHOZ VEZET. Falnak is lehet menni tőlük. SZABAD LÉLEK KELL  LEGYÜNK!
     Lépdelek a földúton, látom a hatalmas fenyőket, az almaerdőt, megérkezem, nyitom a kaput: "Üres, de még mindig olyan, mintha benne lakna anyám és apám", VÉGIGSZÁNT A HIÁNY, A FÁJDALOM. "WIR VERGEUDER DER SCHMERZEN."
 

Febr. 17., hétfő

AZ SEM PONTOS, HA KIMONDOM, HOGY BOCSÁNATOT SZERETNÉK KÉRNI. Én nem túrok, te nem túrsz, boldogok lehetünk. Ennél okosabb magyarázatot nem tudok ebben a percben, 22.50. EZ ESETBEN ENNEK VALAHOGY NINCS SÚLYA. Az mégsem lehet, hogy a volt igazságügyi miniszter, bizottsági elnökök, jogászok, doktorok, egyéb nagyurak harminc válogatott percen keresztül egyetlen kötelezően megválaszolandó kérdést feltegyenek. EGYSZERŰEN BÁNTJA A LELKIISMERETEMET ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETEMET A DOLOG. NEM IS A SZENVEDÉLYEK KICSAPÁSA MIATT, HANEM AZÉRT, MERT HAMISAN JÖTTEK KI A SZÁMON, MERT AZ EGÉSZ NEM ÚGY IGAZ, AHOGY MONDTAM, ÉS AHOGY VAN, AZT PEDIG NEM TUDTAM ELMONDANI. Mi ez? Mit jelenthet, hogy ennyire komolytalan szinte minden, ami vonatkozik? AZT SZERETNÉM CSAK, HOGY TUDJA, HOGY HA ŐSZINTÉN BELEGONDOLOK, NEM ÚGY ÖSSZEGZEM A DOLGOKAT, MINT AZON AZ ÉJSZAKÁN, HABÁR TOVÁBBRA IS ÚGY TARTOM, HOGY MINDKETTEN HIBÁSAK VOLTUNK. Egész éjszaka írom, kézzel, újra bevetem a spirált. DE NINCS JOGOM MEGÍTÉLNI MAGÁT ÉS BÁRMIT SZÁMONKÉRNI, ÉS EZÉRT ELNÉZÉST KÉREK AZ AGRESSZIVITÁSOM MIATT; NEM IS AZÉRT, MERT AGRESSZIVITÁS VOLT, HANEM AZÉRT, MERT NEM FEDTE A VALÓSÁGOT, A BENNEM ÉLŐT SEM, MERT AZ VALAMI MÁS VOLT, MINT AMIT BELEKÉNYSZERÍTETTEM. Ne vigyen el egyetlen részlet szépsége, könnyű írása sem. Van, amit könnyű írni. A következő percvel meg nem bírok. VÉTEKNEK ÉRZEM AZOKAT A MONDATAIMAT.
 

Febr. 19., szerda

A lejm napja. 19-e, szerda reggel a legalkalmatosabb egy kis lejmre. Utálom. Betege vagyok. Napok óta nem alszom, de semmi egyéb remény, meg kell próbálni. A támogatáskérő levelek napja. FÖLADTAM, ÉS VALAMIVEL TISZTÁBB A LELKIISMERETEM. EGY KICSIT KÖZELEBB KERÜLTEM A VALÓSÁGHOZ. WAHRHEIT A NÉMETBEN IGAZSÁG ÉS VALÓSÁG IS. AMIT BELEKÉNYSZERÍTETTEM A VALÓSÁGBA, AMIT "RÁOKTROJÁLTAM". Pénz, pénz. KÖLTÖK, LEHET, HOGY GICCSET KÖLTÖK. RÖGTÖN, AMINT ERRE EGY KIS ALKALOM KÍNÁLKOZIK. ANYU IS KÉPZELGETT RÓLUNK, ÉS NEM TUDTA SOHA ELFOGADNI, SŐT MEGLÁTNI SEM A VALÓSÁGOT. PEDIG A VALÓSÁG A NAGY DOLOG. Nem kerül semmibe. Csak hát baromi kellemetlen.
 

Febr. 20., csüt.

MINDENT LEHET ÉS SEMMIT SEM. "Felmászok az ágra, ülök, és nézem a lenézést." Nem egyetlen cél foglalkoztat-e engem is, minél beljebb jutni egy kutyába, egy DOG-ba, szívébe, lelkébe, hogy legalább a felét megértsem indítékainak. AMI NEKEM ELVISELHETETLEN VOLT, HARCOLTAM ELLENE. VÉGÜL A GYŰLÖLETHEZ FOLYAMODTAM; AMIKOR A SZERETETPRÓBÁLKOZÁSOK CSŐDÖT MONDANAK, AZ MEGFOGHATÓBBNAK TŰNIK AZ EMBERNEK. AZ ÉBREDEZŐ SZERETETTŐL A GYŰLÖLETIG, DESTRUKCIÓIG - SZÖRNYŰ ÚT. MAGÁNYTÓL - VISSZA A MAGÁNYBA - EZ AZ ÉLETÚT. KÖZBEN ÁLMODOZÁS - ERŐSZAK. Ha igen, mi mindannyian nem vagyunk-e bolondok? A REMÉNYTELEN KI, KICSODA?-KÉRDÉS VALÓBAN AZ ISTENKERESŐ KÉRDÉSEKRE HAJAZ. MÚLT - JELEN - JÖVŐ - MIND EGYBEJÖN, EGYBENYÍLIK.
 

Febr. 22., szombat

Reggeli lyra: Hajnali tenyérjóslás. HOGY VÉGE ENNEK A VENDÉGSÉGNEK, EZ MOZGOTT A FEJEMBEN, A BORÚS FEJEMBEN. Nehéz hétre számolok, megnézem a jóskönyvben, túlélem-e. Nézném. ÁLOMMÁ VÁLT AZ ÉLET MEGINT. Elakadok a "Női kezek" fejezetnél. Nem is értem, miért nem figyeltem fel rá. FALLIKUS MEGSZÁLLOTTSÁG. Kónikus, spatuális, szögletes női kezek. Megkeresem a férfiak kézlistáját. SZÉTÜTÖM A PINGPONGLABDÁT, S NINCS JÁTÉK.
 

Febr. 23., vasárnap

Hetek óta készülök leevezni a Lókoson. Évek óta, hogy egy függetlenített héten végigjárom. Nem komoly távolság. MINDIG IS "ÚJ ÉLETET" AKAROK KEZDENI, EKKORTÓL, AKKORTÓL, AMAKKORTÓL. CEZÚRÁT HÚZNI... Csizma kell hozzá, viharkabát, sapka, szalonna, kolbász. Könnyű tutaj, bundeswehr-hálózsák, vízhatlan cigarettatartó. "HALADVÁN BALESETRŐL BALESETRE". Ma persze csak fejben a nagy út, mint mostanában annyi minden. AZ ember utaztatja bűneit, szégyeneit, ring a lassú vízen. ÉBER IS SZERETNÉK LENNI ÉS MÁMOROS IS SZERETNÉK LENNI. A tutaj majd el nem süllyed. RÉSEN LENNI ÉS LEBEGNI IS. Én gyalog megyek csípőig a vízben, mert senkit nem lezavarni. Sehogyan. Semmiképpen. A topolyasornál beugrom, megnézem, ott vagyok-e. Veszedelmes, telivér vidék. SZÍVEM ESIK DOBBANÓBA. FÖLDOB-EJT. És a híd. A híd alatt a betonperem. A kínok, kínlódás, vergődés. Erről nem mondok semmit. Itt egyedül.
 

Febr. 24., hétfő

@TOMPA = ÁLMOMBAN ISMÉT FELTŰNT A MEGSEBESÍTETT SZEMŰ GYE-REK, AKIT MEGKÍNOZTAK, MEGVERTEK. LÁTTAM A SZEMÉT ÁLMOMBAN. RETTENETES VOLT, FÁJDALMAS. A GYEREKET MEGVERTÉK, DE KITARTOTT, ÉS NEM VOLT VAK. Egyszerűen nincs értelme semmiféle fogadkozásnak, semmi előzetesnek, számlálásnak, semminek nincs értelme.
 

Febr. 25., kedd

Padló a továbbiakban is. Súlyos, szálkás, kedvetlen, most már abba sem lehet hagyni csak úgy, mint ahogy tegnapig tehettem volna. Most már reggel követeli a magáét, a maga kétszer kettőjét. Ráadásul józan vagyok. Ez a legmeghökkentőbb, legriasztóbb. Tudom, józan, érzem, nem a’. Rossz egyedül. RILKE MAGÁNYA. "MAGÁNYOMNAK ISMÉT MEG KELL SZILÁRDULNIA, BIZTONSÁGOT KELL SZEREZNIE, MINT EGY OLYAN ERDŐNEK, AHOL MÉG SENKI SE JÁRT, S MELY NEM FÉL SENKINEK A LÉPTEITŐL. MAGÁNYOMNAK LE KELL VETKŐZNIE MINDEN HANGSÚLYT, MINDEN KIVÉTELES ÉRTÉKET ÉS MINDEN KÖTELEZETTSÉGET. HÉTKÖZNAPIVÁ, SZOKVÁ-NYOSSÁ ÉS TERMÉSZETESSÉ KEL ALAKULNIA; A FÖLTOLULÓ GONDOLATOKNAK - LEGYENEK BÁRMILY FUTÓLAGOSAK - ÚGY KELL RÁM TALÁLNIUK, HOGY EGÉSZEN EGYEDÜL FO-GADHASSAM ŐKET: AKKOR ÚJRA MEGAKADÁLYOZNAK MAJD BIZALMUKKAL..." RÁ AKAR TALÁLNI, "ARRA A HELYRE, AHOL MINDEN TÉVELYGÉS KEZDETÉT VETTE". Ez már két könyékkel túl a tűréshatáron.
 

Febr. 27., csüt.

A FICKÓ-EPIZÓD. AJTÓT MUTATTAM NEKI. AZ AZ AJTÓ, MINTHA VARÁZSPÁLCÁVAL RAJZOLTAD VOLNA A LEVEGŐBE, MOST IS ITT VAN FERDÉN MÖGÖTTED, ÉS DŐL BE RAJTA AZ ÁLOMRA HÍVÓ HIDEG. AZ A MOZDULAT RÁD NÉZVE VOLT FATÁLIS. HISZ AZ A JÓEMBER, AHOGY ELOLDALGOTT, A HÍVÓ SZÓRA VISSZA IS SOMFORDÁLT; DE TE AZ IDEGEN AJTÓBAN MARADTÁL, KARODBAN, SZÍVEDBEN, FEJEDBEN A GONOSZ MOZDULATTAL, MELYNEK A NEVE BŰN. Nem is értem, mi van itt összehordva, nem így egyeztem magammal, nem így szólnak a vázlatok. Nézem, szitok, mi lesz ezzel? Megértem, hogy mit akartam írni? Ez valami új történet? FÉLÁLOMBAN ÁLLSZ OTT, HA UGYAN FÉLÁLOMNAK NEVEZHETŐ EZ A VALÓJAVESZTETT, ÜRESKEZŰ ÁLLAPOT.
 

Febr. 28., péntek

A tavasz első napja. Jól kihúztam a telet, mintha ki lett volna találva előre. Igaz. Mondhatnám, így terveltem.
     Hát, ennyi volt. Hosszú, időrabló. Kiderült: rendnek kell lennie.
     SCHOPENHAUER IS A KÁBULATBÓL VALÓ FELÉBREDÉST MONDJA.
     AZ ÍRÁSHOZ OLYAN KEMÉNYSÉG KELLENE, MELLYEL NEM RENDELKEZEM.
     Átkok, bűntudat, szégyenkezés. PUHASÁG, KÁBULAT, DEPRESSZIÓ. NIETZSCHE EZ ELLEN SZÁLLT SÍKRA AZ ÉLET KALAPÁLÁSÁVAL. De hol van a rend? A föld alatt. Valószínűleg. Nem írok naplót soha többé. Naplót írni nem születés. Átkent, átfent, kicsi hazugságokkal napra igazított repró. Összeütök belőle egy bizsergető szerelmes kisregényt, hogy ne vesszen kárba, ha még jut kedv, erő a szerelemről írni. És egyetlen hang, amit évek óta hallok: amit ember csinál, nem Isten csinálja.
 

* Ezt a betegséget egy álom diagnosztizálta: "Kislányom megváltozott. Agresszív lett, tekintete szúrós, ajka lebiggyedt, arckifejezése rosszkedvű. Ez a Neizheimer-kór, jelenleg gyógyíthatatlan betegség, melynek jellemzője a visszafordíthatatlan leépülés. Iszonyat tölt el; de legalább tudom, mi vár rám." Ennyit tudhatni előre az alkoholról. Nem valami sok. Egy koron túl az iszákos ember jellegzetes színe a teveszőr. Bézs, homok, száraz mező és a csendes-szürke hajnali tűnődés savanyú keveréke. Arca is teveszőr, ami a rendszeresen fogyasztott ital minőségétől függően elhajol tompább vagy pirulóbb tónba.