ONAGY
ZOLTÁN-RADICS
VIKTÓRIA
Telünk, idegen
teleink
Dokumentumjáték
"Könyv, menj, dolgozz helyettem!"(O. Z.) ÉS EBBEN
A PERCBEN A NAPOK ÖREGJE
MEGÍZLELI A SZÓT, ÉS TÖBB ÖRÖME TELIK BENNE, MINT BÁRMI MÁSBAN. S A SZÓ LEBEG, FÖLEMELKEDIK ÉS ALÁSZÁLL, ÉS... (Zóhár)
AZ EGYIK
VÉLETLEN A MÁSIKAT KONTROLLÁLJA, ÉS
ESETLEGESSÉGRE ÚJABB ESET, VALAMI MÁS KÖVETKEZIK. (Bacon)
Tanácstalan előke Az iszákos ember egy iszákos ember.
Kettő meg pont eggyel több darab. Az iszák valamennyi titkos, vonatkozós
paradigmáját ismeri egy iszákos. Kettő pedig a kettejükre - közösen - vonatkozókat.
Ez egyféle titkosírás.
Nov. 3., vasárnap Pontosan, részletesen, filmszerűen.
Nov. 4., hétfő MAGA CSŐDÖT MONDOTT VELEM.
Nov. 6., szerda TOROKGYULLADÁS. Ki szabadíthatná meg
a korral járó kínoktól? Férfi tanul lenni. Úgy látszik, nem érti, mi ez
az egész, mi a Szófejtő. Mi a Szerelmi Szófejtő. Szerelmet
fejt? Szót? Mondom megzavarva: hüvelyest, pillangóst. MÉG MINDIG RAGYOGÓ
AZ IDŐ. Gyönyörű november, nem emlékszem hasonlóra. SZELVÉNY ÉG AZ ABLAKON
ÁT. Nem kell kapcsolódnia sehová. Tényleg, nézem, mit fejt? AZ IDŐ BETEGEN.
Éjszaka: nincs alvás. AZ ÜRESSÉG. Hülyít a hiány, a szokások elcsúsztatott
rendje. A "Pillanat" játékos belseje. Bár az éjszaka nem volt valami fénylő.
Lehet, a Napló visz bűnbe? Nem is vagyok iszákos, ha van mit tenni. Nehéz
és könnyű. Ez van. Nyitva az ajtó egész nap. Hadd menjen az utcára a füst.
Az anyag dolga. Délelőtt bömböl a nap sötétítő függönyön át, nem látom
a monitort. Megrendítő. Ülök a sötétben, potyognak a könnyek. Várom, száradjon,
mutassa, hol sötétíti az idő, hol esik be a fala. Repedezzen.
Nov. 10-11-12. TEGNAP AZT ÁLMODTAM, HOGY EGY FEHÉR
KISMADARAT (PINTYET) SZORONGATOK A MARKOMBAN, ÉS FUTOK VELE AZ ÁLLATGYÓGYSZERTÁR
FELÉ. Nehéz napok, nehéz az élet, nehéz a malomkő, nehéz a macskaszar,
nehéz a kecskeszárny... Hopp, itt veszítek, mert a kecske szárnya könnyű
lenne, ha a kecskének volna szárnya. A KISMADÁR KI AKAR TÖRNI A TENYEREMBŐL.
Reggeli lyra. A TEKINTETEMMEL KERESEM A GYÓGYSZERTÁRAT. Ki hitte volna?
Azt is ki, ennyi jókedv között hogyan jutott hely halálvágynak, fájdalomnak.
RETTEG, SZABADULNI AKAR, VERGŐDIK. Gyakran eszembe jut a reggeli rozogákban.
Az, mennyire irigyeltem fantasztikus kezét. SÁRGA CSŐRÉVEL NAGYOKAT CSÍP
AZ UJJAMBA. "Sárga és kicsi. Milyen kicsi. Elfér. Amikor kék, még inkább.
Aprócska, mint a katica pöttye." KIENGEDEM, MIRE VÉRCSÖPPEK HULLANAK SZERTE,
MINTEGY AZ ÉGBŐL, S A TENYEREMBEN EGY HÚSCAFAT MARAD. Ki tudja megmondani,
miért ők, akik teremnek, halnak meg. ÚGY ÉRZEM, NEM BÍROM TOVÁBB, PEDIG
MÁR KÖZEL A PATIKA. "Lengeti a füveket az égben."
Nov. 13., szerda MEGINT FELTŰNT ÁLMOMBAN, HA CSAK NEM
KÉPZELEM, HOGY ÁLMODTAM, HOGY ÁLMODOM... MEGÉRINTETT VOLNA, ÉS FÉLIG FELÉBREDTEM.
Szomorúan, nem kimondottan elégedetten, ráadásul nem is kimondottan egészségesen,
de azért tartva itthon a frontot: hát ez - itt - ebben a formában nem gyütt
össze. Nem is nagyon akart. AZTÁN MEGINT ÁLOMBA ZUHANTAM. NEM VOLT JÓ ÉJSZAKA.
Az ízek. A tiszta, sötét illat. Ahogy szalad le a garaton. Fut szét az
erekben. Unicum, amikor a nyelvet feketén beborítja, fekete ízeit tízpercekre
mogorván elfekteti. AZ ÉBREDÉS NEM VOLT JÓ. ÜRESSÉG. "AKASZTOTT NÉMBER"
HELYETT "AKASZTOTT AGGLEGÉNY". Kiszabadítja az eltömött légcsövet. Lemossa,
fertőtleníti a fogakat. NAPFÉNY ÉS ÜRESSÉG. Patyolat, csikk- és szemétmentes
ligeten érjen földet, ott valamennyi speciális tulajdonságát aktivizálhassa,
valamennyi speciális tulajdonságával a köz érdekeit, az új haza javát szolgálhassa,
részproblémák ne akadályozzák kiteljesedését. HOGY ÖLHETNÉM ŐT MEG MAGAMBAN,
KI MAGAMBÓL. AZ IDŐ NEM SEGÍT. Van egy másik élet, egy másik réteg, egy
másik lényeg, ahol nem illik másképpen viselkedni, mint a gazdák viselkednek,
VÉGÜL IS Ő VOLT A GAZDÁJA ENNEK, ÉS NEM TUDTA TELJESÍTENI A FELADATÁT.
Ó, MENNYIRE GYŰLÖLÖM! Az író nyugtatgatja magát, hiába ilyen nehéz, minden
hatalom a kezemben van. Ő AZ ÚR. URASKODIK. LAPOZGATNI KEZDI A HATÁRIDŐNAPLÓJÁT.
Viszi, táncoltatja az agyat, pillanatnyi szünetet sem engedve: Szűzanya!
Ide a gépet, szétharapom! NEM BÍROM ELVISELNI SOHA TÖBBÉ.
Nov. 14., csüt. TEGNAP PEDIG ISTEN EGÉT LÁTTAM, ÉS NEM
ARRÓL ÍRTAM, HANEM A GYŰLÖLETRŐL. Szar az egész. CSODÁLATOS PIROS, RÓZSASZÍN,
BÍBOR NAPLEMENTE VOLT. Látom, bebukik a Szob fölötti szikláról a vízbe.
Végre átbaktat a Dunán a tél. MEGÁLLTAM A "TEKNŐ" SZÉLÉN EGY FÁNÁL, NÉZTEM.
Ma egy fecske. November 14-e van. Nem hiszem el, hogy fecskét látok. EZ
IS TÜKRÖZŐDÉS. Állok az erkélyen, mint a hülye, repüljön erre újra. Csirip,
csirip. Ilyenkor kár, hogy nem beszélünk egy nyelvet. NEM SZERETEK SENKIT.
SEMMIT. Szenvedek, várhatóan holnap még jobban, holnapután pedig még annál
is jobban szenvedek.
Nov. 15., péntek FÖLÉBREDNI ÚGY, HOGY NEM SZERETEK SENKIT,
UTÁLOM AZ ÉLETET ÉS ÜRES AZ AGYAM IS. Bűnös, telivér mondat, sokáig marad,
zizeg. FÖLÖSLEGES. HAB A SEMMIBEN. ÁT VAN HÚZVA. SZÖR-NYŰ. ÓCSKA. POCSÉK.
SZAR. Ráfogom a gépre, a monitorra, hogy nem látom át a szöveget, ami így
is van.
Nov. 16., szombat A bűntudatba mártott napokkal soha nincs
baj. Pokollá tette az életem. LÉHŰTŐ HANG. LÉHŰTŐ HANG. A MAGA LÉHŰTŐ HANGJA!
ELHÚZÓDNAK TŐLEM AZ EMBEREK. MAGAMRA ERESZTETTEM A HIDEG VIZET. Hideg futkos.
India, végtelen terek, kocsinyikorgás, sötétség, csendőri kakastollak,
Mária Terézia asszimilációs törvénye, a kemencei per Kalapos József idejéből,
kerékbe tört férfiakról, karóba húzott asszonyokról, elkésett felmentő
iratról, párhuzamosan a mai rendőrök, Gál Béni a tanácsház előtt bilincsben,
és minden. EBBE BELE LEHET BOLONDULNI, ISZONYÚAN BELESZÉDÜLTEM MEGINT A
FANTÁZIÁBA, EZ IS SZÉTESZ, LEGYEN MÁR VÉGE. MEGALÁZ-TATÁS A VILÁGRA SZÜLETNI.
Az asszonyokat stílszerűen karóba húzzák. A férfiak kerékbe törve, négyelve,
nyúzva, herélve, ahogy kell. A purdék olcsóbban megússzák a bíró humanitásának
köszönhetően. Az Ipolyba fojtják őket, mint a macskakölyköt. DOBJA A KUKÁBA,
OTT JÓ HELYE LESZ, SZERVESEN ELBOMLIK ÉS SZERVES ANYAG LESZ BELŐLE. JÓ
HELYE LESZ KRUMPLIHÉJAK, CSIKKEK, MŰANYAG FLAKONOK ÉS SZENNYLÉ KÖZÖTT.
ROTHADÁS. ÉRLELŐDIK A SZEMÉT. Légyraj a gyerekek szája körül, horpadt fazék,
kormos lábas. SZAKADOZOTT SZÖGESDRÓTTAL VAN KÖRÜLVÉVE, A TÁVOLBAN A GYÁRKÉMÉNYEK
MEG A REFORMÁTUS TEMPLOM SZILUETTJEI. A SZEMÉTTELEP FÖLÖTT A LEGTÁGABB
AZ ÉG, ÉS ONNAN LÁTNI A LEGSZEBBEN A NAPLEMENTÉKET. Lábmelegítő tüzek fénye.
LENT IDŐNKÉNT KOTORJÁK, PRÉSELIK A VASTAG SZEMETET. A cigányok asszonyostul,
gyerekestül a marhavásártéren beásott cölöpökhöz kötözve várják, kiderüljön
az igazság. EGY TEHER-AUTÓT, TURKÁLÓ, TÉBLÁBOLÓ EMBEREKET, KUTYÁT IS LÁTNI
OTT. ROTHAD AZ ANYAG. BÜDÖS?
Nov. 17., vas. Másnapos lyra. IGEN, TEGNAP BELESZÉDÜLTEM
A FANTÁZIÁBA ("MEZTELEN JELENTÉS" - PAZ/DUCHAMP), EGÉSZEN PLASZTI-KUS VOLT
A MEZTELEN FÉRFITEST, MINT DUCHAMP BÁBUJA A LYUKBAN. Hajnal. UTÁNA, HOGY
AZ ASZTALOMHOZ ÜLTEM, AKKOR HATÁOZTAM EL A "HŰTÉST". Kávé. Tus. Fogmos.
Beretva. Új beretva. EZ BIZ’ BE IS VÁLT. A ROSSZ ELŐÉRZET, AZ BEVÁLIK.
Hogy most majd kitombolom magam. Rávetem magam a gépre. MA DÉLELŐTT MEGINT
A GYŰLÖLETROHAMOK. Vissza! Közben lá-tom, valami más készül: F.-VAL A VÁROSLIGETBE.
MÁR KÖDÖS, NYIRKOS, DE MÉG SZÉP AZ ŐSZ.
Nov. 18., hétfő Előszó. Előhang. Végre. Szépséges. Elkaptam
a fülit. VALAMI VÉGLETES ÉS VÉGZETES MAGÁNY TALÁN A TANULSÁG? Két
környék, két térd a sárban, szemben a virágos mező (bruha). "KETTŐNK",
"KETTŐNK KÖZT" - NINCS.
Nov. 19., kedd Édes egek! MEGINT GYŰLÖLETROHAMOK. GYŰLÖLETRE
ÉB-REDNI. MINT AZ EPILEPSZIA VAGY A HISZTÉRIA. Őt, őt, őt. Márta regénye,
a szüzesség regénye, a gyönyörű, ÁBRÁNDOZÁST NE, egy hónapig írt nyitás,
az első fejezet bevezetője, A VÁGY ÉS A GYŰLÖLET KÖZÖTT. FESZ. Lehetetlen
állapot. "GYŰLÖLÖK ÉS SZERETEK. HOGY MÉRT TESZEM EZT, UGYE KÉRDED. MIT
TUDOM ÉN, ÍGY VAN: ÉREZEM S ÖL A KÍN." Semmi nem maradt. ROSSZ AZ ARÁNY,
A LÉPTÉK, A NÉZŐPONT.
Nov. 20., szerda Csavarások, ötletek, mesemondó kedv.
BEFEJEZTEM A BÁBESSZÉT. Kurva jó. Lazább a szöveg, egyszerre követhetetlenebb
is, nem konkrét, eleje-vége-eldöntött tizenhárom flekkes elbeszélés. Körtefa,
fel vagyok zavarva a hegyibe, Lókos, hajnal. "TÁJ, SÁRGA MADARAKKAL", MINT
EGY AKVÁRIUM, DE FÖLÜL IS TALAJ VAN, MINTHA ÉGI DOBOZKA, A HOLD SZÜRKE,
A MADÁRKÁK CITROMSÁRGÁK. VÍZINÖVÉNYEK ÉS KAKTUSZOK, tankok morognak, csörömpölnek.
Ugyan honnan ez a nagy mesélőkedv.
Nov. 21., csüt. ALAPTALANSÁG - EZ VOLT A VEZÉRSZÓ. ÉS
A GYÁVASÁOM, DÖNTÉSKÉPTELENSÉGEM IS SZÓBA JÖTT EZZEL KAPCSOLATBAN. HOGY
FÉLRE-KÍNLÓDIK MINDIG, ÚGYMOND CIGÁNYÚTRA MEGY. RILKE IS MEGPRÓBÁLTA VALAHOGY
INTÉZNI, ÖRÖMBE, LAKHATÁSBA FORDÍTANI, "AUFHEBEN". Ebből áll az élet: hinni.
A kétségeket elnyomni, mint a balhát. Hinni. De mi van velem, aki soha
nem hittem senkiben, senkinek, messiásra nem vártam, mondatból hazugságot
láttam elősiklani, gesztusból megállapítottam, hamis. ALAPTALAN. Ezt tanultam
egész gyerekkoromban. Tehetetlen vagyok. GYŰLÖLETEM HABJA ALATT MI VAN?
Nov. 23., szombat MIÉRT VAN EGYÁLTALÁN A TESTEM, ÉS MIÉRT
NEM INKÁBB A SEMMI? A TESTEM FOLYAMATOSAN SEMMISÜL ÉS EL IS TŰNIK, ÉS SEMMIKÉPP
IS LELEDZIK UGYANAKKOR, AMIKOR VAN. Persze enni kell. Fasza. ÉS EZ NEM
PSZICHOLÓGIAI KÉRDÉS, HANEM LÉTESEMÉNY. A "TISZTA FOLYAMAT". NINCS OLYAN,
HOGY "LÉLEK"; AZ A TEST MINDEN PORCIKÁJA ÉS TÖRTÉNÉSEI.
Nov. 25., hétfő ELVESZTETTEM A BIZALMAMAT. A melós retteg.
A munkásosztály belerottyantott az overallba. NEM LÁTOM A MÓDJÁT ANNAK,
HOGY OTT IGAZAT BESZÉLJEK. ÚGY GONDOLOM, HOGY NINCS RÁ SZÜKSÉG. Nem szól,
hallgat, mert ha mordulna, azt a választ kapja: "El lehet tolni a taligát,
a kapu előtt állnak, várják az üresedést. Kevesebbért is jönnének, mint
ami neked nem elég." Ez van. DE KELL-E, HOGY AZ IGAZMONDÁSNAK MÓDJA LEGYEN
ELEVE? A kurva anyjukat. NEM VÁDASKODÁS-E A FENTIEKET KIJELENTENEM? "Lajospista,
úgy rúglak valagba, hogy még az unokádnak sem lesz munkája!" Hallod-e,
néha fogd mán be a pofád. VÉGÜL IS RAJTAM ÁLL, HOGY IGAZAT MONDJAK. Még
érteni sem akarom, mert káromkodnék csak. A hatalomvágy nem tárgyalóképes.
Tereprendezés, határkijelölés, pozíciócsata. Veszedelmes, ragadozóval bőven
megszórt területen. Manír. Koholás. Álságok. Habzás, fékezett. Csivit,
risza idegenül, értelem nélkül. Marionett bábu szépfiú, üvegszemmel. ALAPTALAN.
TELJESEN IGAZOLHATATLAN. - A KENYÉRGONDOK.
Nov. 28., csüt. Semmi. Üres, kongó fej. A szándék, a
lendület szünetel. SZORONGOK. NEM VAGYOK BÁTOR. HISZTÉRIA VOLT AZ EGÉSZ?
TEÁTRUM? ÁBRÁNDOK DÜHE" (VÖRÖSMARTY). A "DISZNÓVÁGÁS". Öt oldalnyi jegyzet,
semmi garancia, hogy használható. MÁR ÉBREDÉSKOR RÁMJÖTT A SZORONGÓ IZGALOM.
Komoly fedezet, komoly hátvédsor nélkül nemigen lehet eredményt elérni.
Egy ember csak egy ember. HOGY IS ÍRT A DEZSŐ? "HOGY EGYEDÜL MÉLTÓ... NEKED
PEDIG NINCS. NINCS" KUSS. (EZT MONDJA NEKEM AZ ISTEN.) Múlt, jelen, jövendő,
csak már hazugság ne.
Nov. 29., péntek Bizonyos hazugságfrekvenciák ideje lejárt.
Már szégyelltem hazudni. Szemérmes, mesélő, mellébeszélő történetek ugyanerről
a Szófejtőekbe? Nők a pap előtt? Nők, ahogy elszánják magukat életük
legmasszívabb élményére, ahogy megszervezik az eseményt, készülnek rá,
megteszik? EGYSZERŰEN: JÓ VOLT. SZÍVEM MŰKÖDÖTT. Pap összekötő-szövege?
Kenőcsös? Gerjedő? Kíváncsi? Ő SZÉP VOLT. A bűnös nő korától, szépségétől,
szókészletétől függően ilyen, egyszer olyan? Ő mégis az enyém. AZ EGÉSZBEN
MOZGOTT VALAMI HITELES. Másfelől közelítem, mást értek belőle, másféle
értelmet mozdít. És ennyi. ENNYI - ÉS EZ NEM KEVÉS.
Nov. 30., szombat MÁSNAP. Esik a hó. Szépen esik a hó.
Úgy tűnik, semmi. Nem mindegy. ELTÉPTEM A BORÍTÉKOT A PECSÉTTEL. Kiszárít
az absztinencia, eltikkaszt. ÁTHÚZTAM A NOTESZEMBEN A NEVET. Berúgik, aztán
belepusztul a bűntudatba, a szégyenkezésbe. NEM FOGOK RÓLA BESZÉLNI A LÁNYOKKAL.
KÖVÜLJÖN MEG.
Dec. 3., kedd Hajnali álmosság. Részegség? AZ ÉJJEL,
VAGYIS HAJNALBAN, MERT 5-KOR FEKÜDTEM LE, ADDIG SZORONGATTAM A "MAROKKÖVET",
SZÓVAL REGGEL I-VEL ÁLMODTAM. Előhalászom a Lepketárat. Szép. Néhol.
Máshol goromba, piszok, gonosz. NÉHÁNY SZÍNES LÉGGÖMBBEL DÍSZÍTETTE A HELYET.
VALAMINT FELOLVASOTT - VAGY ÉN OLVASTAM FEL? Mikor már, hogy nem változtatok
a tízszer átfésült szövegen? Javítgatom. MEGELÉGELTEM EZT, FELPATTANTAM,
HOGY NO, AKKOR ÉN MEGYEK, ÉS MENTEM IS. Mikor már, meg ne halj most, te
kurva ősz! KINT A PUSZTA FÖLDÖN ÖLELKEZTÜNK, ÉS MEGÉRINTETTE A COMBOMAT.
A FÖLDÖN ADATOTT.
Dec. 5., csüt. Bazd meg, Karácsony. A "SÁVNYI EMBERI",
MELYRŐL RILKE ÍR, AMIT KERESÜNK - EZ A SÁV AZONBAN EGY SZAKADÉK. Furcsa
dolog ez a kortársnak lenni. Fogalmam sincs, hogyan élünk meg. Eszelősök.
ÁMDE BÁRHA MÉRLEGELEK - este rezsiszámolgatás, megértsük, hol vigyázzunk
- JÓZANSÁGRA TÖREKEDVE ÉS BELÁTÁSRA, VALAHOL MÉGIS, GYEREKKÉNT, VÁROK VALAMIT,
A NAGY AJÁNDÉKOT... AZ ÉLETTŐL. Amikor besötétedik, aki nagyon vicces, nagyon
pofátlan volt, megkapja a magáét. ANNÁL NEHEZEBB. KEMÉNY. Balkáni. A KERESZTÉNYSÉG
KITALÁLTA EZT A BETELJESÜLÉST A CSODÁLATOS SZÜLETÉSSEL, A SZENT CSALÁDDAL...
Dec. 6., péntek A jóra is rosszul reagálok. Mostanában
rosszul reagálok. Nem mostanában. Mindig rosszul. CSAK HÁBOROG BENNEM.
A körülmények ma kiválóan nem kedveznek jó olvasásnak, jó reagálásnak,
tiszta áttekintésnek. Túl fehér a köd, túl alacsonyan lebeg, közben a szem
is romlik. HÁBORÚ, AMIT ÁLMODTAM, felfújt események körül. Valami varázslat.
A körülmények soha nem kedveznek. "NEM AKAROM HÁBORGATNI". Közhelyek jó
csoportosítása a siker titka ebben a kurva országban. Kóborlok a lakásban
frottír köntösben, pizsamában, papucsban, fésületlenül, borotválatlanul.
Dec. 7., szombat AZ ÉJSZAKA FELTÁMADÓ HATALMAS SZÉLVIHARRÓL
ÁLMODTAM, ÉREZHETŐEN - LÁTHATÓAN KÖZELEDETT ÉS KOROMFOLTOKAT SODORT KI
A KÉMÉNYEKBŐL. ELEREDT A ZÁPOR. Nem látom át mi van: futkosok. Zs. koszban,
sárban, ködben, felhő alatt. EGYAZON SZOBÁBAN SZÁLLÁSOLTAK EL A TENGERPARTON.
Függönyt mosok, ablakot tisztítok, felsikálom a kéthetes ragacsot, a kutyafost.
NÉZTEM, AMINT SZEMLÁTOMÁST JÖN A DAGÁLY, A VÍZ ALATT HAJLADOZIK TŐLE EGY
KIS VÍZINÖVÉNY. KIHÚZTAM EGY KÖNYVET, MEGSÁRGULT LAPÚ, RÉGI KÖNYV VOLT:
CSECSEMŐPSZICHOLÓGIA. Keresek egy szót. A szót keresem. Az egyetlent, amiről
kiindulva összerakhatom a Dogot. HÉDI IS VELEM VOLT, Ő ELŐVETTE A JEGYZETFÜZETÉT.
Átlapozom a napi és hetilapokat. Fejtem a Kincses Kalendárium óriásrejtvényét.
Nézek ki az ablakon. Mind a hatban a szót keresem. KERESTÜK, HOL SZEREPLEK
BENNE ÉN, nem akar megmutatkozni. Néha elsuhan valami, hasonlít a kívánthoz,
de persze azt sem tudom pontosan, miféle szónak kell lennie, milyen mondatnak,
nyitva az ajtók, ablakok, mire várok, de kiderül, tévedés. Mibul? Honnan
tudni? VALAKI BE IS NYITOTT, HOGY JÖN A HAJÓ VAGY A HULLÁM, DE ENGEM AZ
MÁR NEM ÉRDEKELT, HANEM EZ A FÜZET. MEG IS LELTÜK, DE KÖZBEN FÉLTÜNK, HOGY
MEGJÖN ÉS RAJTAKAP BENNÜNKET. Szárnya megvan, csípőcsontja is, bal szeme,
fél lapockányi hát (a háttal lesz gondom), bütykös kezei.
Dec. 8., vasárnap Ringó déltenger egyes szám első személyben.
Elfekszem benne, egész nap olvasom. A TENGER S A LEGSZEBB NÉV. SZEMTÜKRÉBEN
LENNI. AZ ÉNEKEK ÉNEKE. Ekkora szépséges munka, ilyen alakrajzok
és ekkora irigy nap. ALUDTAM? ÁLMODTAM? TÖRTÉNET? NEM-TÖRTÉNET? Zsibbasztó
örömmel, élvezettel siklik a jó és a rossz kontúrjai közt, ÖRÖMÖK ÉS GYALÁZATOK,
azt mondja, nem garancia a mai megítélés a holnapira vonatkozólag, MI JÁRATTA
VELEM A BOLONDJÁT, nem biztos, nem biztos, isten holnap a mai-e, a bűn,
a bűnös cselekedet szempontkérdés, nem humanizmus kérdése. AZ "ÉRVÉNY"?
HA AZ EGÉSZ ALAPTALAN VOLT (MOST IS AZ) - AKKOR AZ "ÉRVÉNY"? ÉRVÉNYTELENÜLÉSI
FOLYAMAT? HITEL? Az okokat kell ismernünk, az okok és az érvek a legnagyobb
disznóságot is igazolják, ha akarjuk. AZ "ANALÍZIS" EGY ŰRBEN TÖRTÉNIK.
A KURVA REMÉNYT PEDIG KI!
Dec. 9., hétfő "GYALÁZAT", EZ A SZÓ FORGOTT ÉJSZAKA
A FEJEMBEN, HOGY NEM BÍRTAM ALUDNI. "GYALÁZATOS VAGYOK." Úgy látszik, iszákosnak
lenni helyzet kérdése. Rendszerint helyzet van. A helyzet gátlás nélkül
csinálja, kavarja, újraönti az embert. Hiába vagyok, és akarok is lenni:
hótiszta, hiába terv, ha a lét nem akarja, más megkerülhetetlen határozatokat
hoz.
Dec. 10., kedd Hosszú, csendes nap. ELEVENEN ÉREZTEM.
Csendes idő. Csendes, lapos, sötét, ónos. Világvégi. FEJVESZTETT LEGYEK?
ÁTKOKAT SZÓRVA A FEJÉRE? Egy ilyenen szeretnék meghalni. Egy hétszentséges
fekete nap éppen megfelelő a koncentráláshoz. Szentségelek egy kicsit,
csinálok ezt, azt, hogy visszadőlhessek. De megáll az ész. BORZASZTÓ, HOGY
A FEJEMBEN VAN.
Dec. 11., szerda Haza. VITT A VONAT VERDESŐ ÉDES ESŐBE.
A SZÍNEK, AKÁR AZ ECSETMOSÓBAN. Érzem a szagomat. ÉMELYEDTEM. Szörnyű.
SZÖRNYŰ NAP VOLT TEGNAP. AZ "EMBERARCÚ HIÁNYÁVAL" VALÓ SZEMBENÉZÉST MINDENNAPOSNAK
MEGÉLNI, MINDKÖZÖNSÉGESNEK. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG SZERTEÁGAZÓ. Nézem, mit tehetek.
Semmit. MELYIK ORSZÁGBAN TŰNT FEL A SZIVÁRVÁNY, NEM TUDOM. Letöröltem minden
vonatkozót, ELHALVÁNYULT. A PAPÍR, AZ AKVARELL ÖSSZERAGADT. Nem is emlékszem
rá.
Dec. 12., csüt. Szépen, itthon. TELJESEN LE KELL MONDANOM,
SZÓ NÉLKÜL, ANÉLKÜL, HOGY BELEKESEREDNÉK. ÉN EZT HÚZTAM KI A VILÁGŰRI LUTRIBÓL.
Rossz arány. Lutri. MINDEN NAP MINDEN PERCÉBEN ELVISELNI A MEGFOSZTOTTSÁGOT.
Nem akarok ismerkedni, nem akarok barátkozni, nem akarok semmit, csak a
Szófejtőt. KÖZBEN MÉGIS SZERETNI. PILLANATNYI ÖRÖMÖK ÉS TARTÓS,
SZÍVÓS, NEM MÚLÓ FÁJDALMAK, SAJGÁSTÓL-ÉGÉSIG. "Rohadj meg, és nyugodj bele.
A gyűlölet elül." Mint a kutya, utolsónak maradva az utolsó napon. Kivel?
Itt van-e. Mi az Isten van ma? December 12.
Dec. 13., péntek "MAGA SOKKAL TÖBBET BESZÉL AZ IMPRESSZIÓKRÓL,
AMELYEKET A DOLGOK MAGÁBAN KELTENEK, MINT MAGUKRÓL AZ ESEMÉNYEKRŐL ÉS TÁRGYAKRÓL.
EZ A LÍRA. SIMOGATJA A VILÁGOT, AHELYETT, HOGY MEGRAGADNÁ." Finom és áttételes
kívánna lenni, de többször belekavarodik, a mondatok nem találják a helyüket,
ha mégis, a szavak nincsenek a helyükön. NEM TUDOM, ITT DELEUZE & GUATTARI
IDÉZI-E KAFKÁT, VAGY ŐK MONDJÁK. Ámon doki is kint, asszonyostul. Váltunk
néhány szót. NEKEM SZÓL.
Dec. 14., szombat Esik. December közepe, súlyos őszi eső,
bever a teraszra. EGY CIKÁZÁS OTT TÖRÖLT MÁSODPERCEKET, AZTÁN KINT TALÁLTUK
MAGUNKAT AZ UTCÁN, FEKETÉBEN, SZEMERGETT, KÉTSZER IS MEGÁLLTUNK, A POSTA
ELŐTT ÉS A POSTA OLDALÁN. ROSSZUL VAGYOK, TERMÉSZETESEN. EZ A KÖLTÉSZET
IS ELUTASÍT ENGEM. AMIKOR ÉN ERRŐL LEVESZEM A KEZEM, ÉS, HA LEHET, MÉG
MAGÁNYOSABBAN MARADOK ITT. Rátöltök a tegnapi napra. Azután a délelőtti
töltésre töltök. BŰNÖKET SOROLTAM TULAJDONKÉPPEN, OLY DERŰSEN, A HIDEGBEN,
AKÁRMIT MONDTAM, MINDENNEK BŰN-LENDÜLETE LETT. JÁRHATOM A VÉGÉT MAGAM,
VAGYIS MAGAMON KÍVÜL. Okos fiú. KAPASZKODOK-ELVERNEK. Az okos szépen otthon
ül, ha bérúgott, közli tapasztaltan és rezignáltan Kyklops. A SZEMÖLDÖKE
SZÁMOLT. ÉREZTEM, HOGY ROSSZULLÉTEMET, AMIT NEM KELL MAGYARÁZ-NI, AKARATLANUL
ÖSSZEGZI, ABBA, AMIT NEM TESZÜNK SZÓVÁ. PASSZ. I. IS ÍGY ELVERT. Az együgyűség
jele állandóan a testtel foglalkozni. Minden gondunkat a szellemünkre kell
fordítanunk. Hogyne. Szellem. BELEGEBEDEK, HA NEM ÍRHATOK. AZ ÖSSZERÁNTÁS.
Amikor a rántott sajt kifordul a szájból, csak két szippantást engedélyez
a tüdő, amikor bokánál odaköti magát az íróasztalhoz, nehogy felszálljon.
A VARÁZSRAGASZTÓ. BÁRHOL BELEFOGHATNÉK - BÁRMIRŐL TUDNÉK HOSSZASAN IMPRESSZIÓKAT
ÍRNI - IMPRESSZIÓKAT - DE NEM MEGRAGADNI. Mint a léghajó.
Dec. 15., vas. Apróra végigjárom a Csecsemőgyilkosság
helyszíneit, A FAPADOS KOCSMA, TÜKÖR, szemmel pontról pontra lefotózom,
berakom az agyba, ami eddig kimaradt. Az árvízben kimosott, beszakadt járdát,
a térdmagasságban levágott akáctörzset, a sáros fűben lábait az ég felé
nyújtó, háton fekvő, bilikék konyhaasztalt, a száraz iszapban hagyott ezernyi
lábnyomot. Száraznak lenni, mint a sivatag, rosszkedvűnek, mint valami
öregasszony, akinek már nincs kedve semmibe belefogni, mert ajtaján a felirat,
"Holnap jövök érted, Halál Józsi", valami ilyes.
Dec. 16., hétfő EZ SOHA. EZ TOVÁBBRA IS VÁLTOZATLAN.
ELMÉLYÜLÖK A BOLDOGTALANSÁGOMBAN. Rosszkedvűen felbontom a konyakot, egy
korty, KŐ A SZÍVEN. ÁLL A LEVEGŐ, nem jut eszembe semmi hasznos. MA KIÉGETT
A VILLANY ITT MEG A HÁLÓSZOBÁBAN; KÉSETT AZ ÓRA; SÜKETEN SZÓLT A TELEFON.
A reggeli háromcentes is inkább zavart okozott, mintsem kisimította volna
a gyomor gonosz gyűrődéseit. ÉLVE ELTEMETEM MAGAM. MICSODA SZAVAK! Akiket
fenntartás nélkül elfogadtam, mind meghaltak, többnyire öngyilok. "...AZ
EMBER ADDIG TUSAKODIK A LIDÉRCEKKEL, MÍG VÉGRE NEM TALÁL MEGINT IGAZI ÉS
VALÓDI TALAJT AZ ISMERET-SZERZÉS ÉS TEVÉKENYSÉG GYAKORLÁSÁHOZ." Jobban
szeretni lenni, jobban elvanni, találkozni egy nővel. Ez a novella nincs
a kötetben.
Dec. 17., kedd A kedd olyan, hogy kedden soha semmi
sincs. FELÉBREDEK, S BOLDOGTALANSÁGOT ÁRASZT A HAJAM, A BŐRÖM, A SZEMEM,
TESTEM, MOZDULATAIM, ÉS BOLDOGTALANSÁG KERING A FEJEMBEN. Napirend előtti
tombolás. VALAMI ISZONYAT. EZEK DEPRESSZIÓS ROHAMOK, AMELYEKEN NEM SEGÍT
SEMMI. ESTÉRE VAN, HOGY ELMÚLNAK, AKKOR ÁBRÁNDOK JÖNNEK, iszom egy kisüveg,
langyos bambit, közben, mert nem látszik a dolog normálisnak, engedjek
a csábításnak, az ingyenes bódulatnak, utánuk lódulok, végre iszom én is.
Éjszaka, zsibbadtan. CSAK ALUDNÉK. EGYÉBKÉNT VÁNSZORGOK. MINDIG MÉG CSAK
MOST JÖN AZ IGAZI KRÍZIS. "VÉGSZÜKSÉGEM A FÖLDBEN". Halottal könnyű tárgyalni.
Nem szól vissza, nem kérdez. NEM NÉZ. VOLTAKÉPPEN NINCS MIÉRT RÁGNOM A
KÖRMÖM - LEHETETLENSÉGET REMÉLEK TITOKBAN, AMIKOR ISMÉTELTEN, MINT EGY
CSÍRA, KI ÉS KIDUGJA A FEJÉT BENNEM A TITKOS REMÉNY. A REMÉNY NEM IS ELEVEN;
AZ IS FÉLHOLT, ÉS ABSZURD. MENNYIEN HALDOKLANAK EBBEN A PERCBEN IS A VILÁGBAN,
GYEREKEK IS. MÉRT TARTOZNÉK AZ ELEVENEK TÁBORÁBA. NEM VÁGYON, REMÉNYEN,
AKARATON MÚLIK. Kinek van joga, kitől való jog, hogy ebbe beleugassunk.
Nekem, az enyémbe van. Ha van. MI A SORSOM? A TÉVEDÉSEKÉRT KAPOTT BÜNTETÉSEK
ELVISELÉSE. Másnaposan szemrebbenés nélkül lekurvázom magam. TEHETET-LENÜL
MAKACS VAGYOK. HÁLÁTLAN, MAKACS FAJZAT. HÚZD MEG MAGAD AZ ODÚDBAN, ITT
PUSZTULJ, MINT A BETEG ÁLLATOK. EMBEREK KÖZÉ MENNI? "MARADJ FÖLÖSLEGESNEK!"
Nem nekem való a tömeges kultúra, sem a kultúrateremtők ekkora tömegben.
"HAMISSÁGOT SZÓL EGYIK A MÁSIKNAK, HÍZELKEDŐ AJAKKAL KETTŐS SZÍVBŐL SZÓLNAK."
AZ EMBER RÁJÖN A VALÓSÁG ÍZÉRE, ÉS ELFANCSALODIK TŐLE A SZÁJA.
Dec. 18., szerda Itt a kérdés csak annyi, az ember nekikezd,
és nincs morális lógó, folytatja. Szerencsére csak sört iszom, szerencsére
nem kóborlok le a faluba, szerencsére üldögélek, régi leveleket szortérolok,
de vagy tizenkét Kaiser és vagy négy telefon - kevesebb, mint egyéb alkalmakon.
Éppen elég, hogy a fogadalom és a küzdelem közt egy rossz napot szerezzen,
de nem komoly lelki törés, nem verem fejem a falba. A HARAG A FÁJDALMAT
CSÖKKENTI. SEMMI OKOM SENKIRE HARAGUDNI. "ÁBRÁNDOK DÜHE" (VÖRÖSMARTY) TORZ
DOLOG.
Dec. 22., vas. Erről leakadt a hisztéria, pedig minden
sora alatt, mögött valami hisztérikus felhang, sértettség. EBBEN A PILLANATBAN
ABBAHAGYOM A KÖRÖMRÁGÁST. Pucolom a két ablakot, mert zavarja a látványt
a légyszar, a szúnyogmaszat, a háton fekvő, porló darázs, és hogy ennyi
nem várt téli szépség a valóságon kénytelen átszűrődni.
Dec. 30., hétfő Jubiliom. Hatvanadik nap. "NEM KELL
AZÉRT FOGADALMAT TENNI. HOSSZÚ AZ ÉLET." Nem érzem, valami nagy tett volna
folyamatban. Ember, ha figyel, bűneivel kerül a föld alá. Ha nem figyel,
elfelejti.
Jan. 1., szerda Mától minden nap írok egy másnapos (reggeli)
lírát. ILLÚZIÓK RONCSAI. VÉRMES-RÉMES VOLTAM. Elég az alkaholból a szenvedésből,
a napi káromkodásból.
Jan. 2., csüt. Pihengető. Csendes láblóg. IRGALMATLAN
MAGÁNY. "Kurvaélet." EGY GÖRCSKORCS. Mosolyszün. MŰVI MOSOLY. ÁLLANDÓ KÉTSÉGBEESÉS.
Kacsintani konyakra, de nem kerülni vele fizikai kapcsolatba. Kiheverni
gyorsan, lazábban. Az olyan iszákos, akit elkerül a bűntudat, nem is iszákos.
Miért volna, a lélek nyom itt, nem a test, nem a gyomor. DE NEM ELÉG MÉLYEN,
HOGY ADDIG HOGY... A lélek telepszik be oda, ÉLETTELEN HÓLYAGSZEME VOLT,
rugdos, késel, robbant, követel, számon kér. És káromol és mocskos szájú
és a munkát sem engedi. HOGY JÖN EGY ILYEN KONFORMISTA AHHOZ, HOGY A MÁSOK
DRÁMÁIVAL FOGLALKOZZÉK.
Jan. 3., péntek Reggeli lyra: EZT HÚZOM KI: "CSUPA GYERTYACSÖPÖGÉS,
VIASZCSEPP MÁR MINDEN ASZTAL, CSUPA PERNYE ÉS HAMU A KARÁCSONYI TERÍTŐ.
NEKEM NINCS ERKÖLCSÖM ÉS NEM PARANCSOL RÁM SENKI SEMMIT. NEM IS VAGYOK
MAGAMNÁL, ÉS NINCS AKI, NINCS AKINEK VISSZAADNA, ÉS NINCS MIÉRT." Jó játék
volt, jó kis líra. ÚGY KELL BEFEJEZŐDNIE, HOGY "ÖSSZENEVETÜNK." Lesz ebből
még több is. MEGINT KÖNNYEN AKAROM MEGÚSZNI? NEM LESZEK GONOSZ. Elképzelem,
látom, Hasek hóna alatt a kötél, feje előrebukik, öt centinként engedik
le, az előtetőn túrja a havat. MÁJDARABOKAT HÁNYTAM ÁLMOMBAN. HÚZTAM KI
A TORKOMBÓL. Bűzlik, dagadt.
Jan. 4., szomb. IRNI, RÍNI, RIEN. Reggelente a géphez
ülve át kell verekednem azon a szörnyű érzésen, hogy ennek semmi értelme.
Ez nem ország. Ez Ázsia. Az ősi, bekövült keleti mentalitásra még plusz
ráverve negyven évnyi orosz-tatár Ázsia, szolgaszellem, alázatkényszer.
A megfelelni akarás kényszere. A SZEMÉLYISÉGHASADÁNAK MEG KELL TÖRTÉNNIE.
KÖRÜLNÉZHETEK: az országban nem látok mást, nincs más, mint hogy: "Majd
lesz valahogy, olyan nem volt, hogy sehogy legyen". A VONATBAN MEGINT ALUDNI
FOGOK.
Jan. 9., csüt. NEM AZT, HOGY MIT AKAROK ELMESÉLNI.
HANEM TESSÉK CSAK ELMESÉLNI BÁTRAN. NEM SZABADKOZNI, SZORONGANI. Majd a
hivatalok kapnak a pofájukra. De nekik nem árt. Észre sem veszik. Magasról
le, rá, bele, ki mit gondol róluk.
Jan. 10., péntek Bagoly, tükör. Tudás, te. EGY VAK LÁNYRÓL
ÁLMODTAM. A fájdalmak sokszínűsége. VAGY VAKOT JÁTSZÓ SZÍNÉSZNŐRŐL. KINYITOTTA
A FRIDZSIDERAJTÓT, ABBAN MEGGYULLADT A LÁMPA ÉS FELUJJONGTUNK: A LÁNY KEZDI
VISSZANYERNI A LÁTÁSÁT! LÁTJA DERENGENI A JÉGSZEKRÉNYLÁMPÁT! - FANNY MEG
FELSIKOLTOTT ÁLMÁBAN. Nagyon ki vagyon találva. A kínzásban és kínzatásban
hihetetlen fantáziájú ember.
Jan. 13., hétfő Nem tudom, mi, miért van. Nem tudom,
nem jobb-e, hogy nem tudom, mi miért van. SZERVETLENSÉG. "EZ IS A VILÁG",
"EZ IS A VILÁG", MONDOGATOM MAGAMBAN, AMIKOR KILÉPEK. EMBEREK, EMBEREK,
EMBEREK, MINDEGYIK EGY ÉLET/VILÁG, ÖSSZE-VISSZA. MINT A HÁZAK, ÖSSZEDOBÁLVA.
Kire lőnek itt. Ki az ellenfél. TÉPETT, ZILÁLT SZÁLAK, KÓCOK. Van bemérhető,
látható, regisztrálható ellenfél, vagy a hülyítés, mint általában. Hát
nem nyugodtabb helyzet ez így; bizonyos kerítésszámon túl álldogálni, nézelődni,
kecskézni, kutyázni, káromkodni, nem tudva, mi folyik? MI KÖZÜNK EGYMÁS-HOZ.
MI AZ, HOGY KAPCSOLAT? MAGAMMAL KAPCSOLAT - A VILÁGGAL KAPCSOLAT - ? Egy
nő, ha nagyon sokat fecseg magáról, helyzetéről a "világban", azt titkolja,
fogalma sincs, hová tegye magát, arról pedig elképzelése sincs, más mit
gondol róla. ÉVEK, ÖSSZEDOBÁLVA. AZ ÉN OLY SEMMI. Nem bírok elaludni. Ülök
fél háromig csendben, a leborított kislámpa alatt, lerajzolom a Csecsemőgyilkosság
pontos helyszínét, egyszer-egyszer kiosonok rágyújtani. NEM TUDOM, MIÉRT
NE LENNÉK EGZALTÁTLT? A NYUGALOM SE JÓ. Ha ittam volna, aludnék, mint a
tejecske. Jönne a tejszín.
Jan. 16., csüt. MA A KÓD SE FEHÉR, HANEM SZÜRKE. A VÉG
EGÉSZEN ELPISZKOLÓDOTT. Átsüt a reggelen minden kicsi hamisítás. Éjfél
után változik a látószög, másfelől csapódnak a jelenségek a testbe, az
éjszaka csendje olyan réseket nyit, ahol bejut az is, aki máskor soha:
A SZEME, A VALÓSÁGBAN HASONLÍT I-ÉHEZ. TÁG, BARNA. Jó éjszakát. Fél három.
ÁLOMTÖREDÉKEK: APU KENYERET SZEL, HULL A MORZSA, KIHULLIK A KEZÉBŐL A KÉS
A PADLÓRA. CSONTNYELŰ KÉS VOLT. VAGY SZARVASAGANCSNYELŰ. Nyögve-nyeldekelve
újraindul a Csecsemőgyilkosság.
Jan. 17., péntek ÁLDOZATI ÁLLAT-ÁLOM. GYERMEKÁLDOZAT.
EGY LIBA (HATTYÚ) FEJ NÉLKÜL, FEHÉR KÖTÉL A NYAKÁN, LEVÁGÁSRA SZÁNVA. EZ
AZ ÁLLAT FANNY. VERGŐDIK. KIJÖN EGY BARNA ASSZONY IS, KISBABÁVAL A KARJÁN,
HOGY Ő SEGÍT. KÖZBEN F. HÁNY, RENGETEGET, FEHÉRET. MIRE AZ ASSZONNYAL KI-MEGYÜNK
AZ UDVARBA, A KÚT ALATTI KÖVÖN ÜLDÖGÉL (NINCS FEJE). MONDOM AZ ASSZONYNAK:
DE HÁT HOGY MARAD MEG A KISLÁNY, HA LEVÁGJUK A JÓSZÁGOT; HISZ BÁR KETTŐK,
MÉGIS EGYEK. MEGMARAD, MONDJA, CSAK AZ ŐSEID VÁGOD LE.
Jan. 24., péntek ARRA ÉBREDEK, HOGY NINCS ÉRTELME. Van
mit, van miért. A SZÓ, MIRE VALÓ? A NYOMASZTÓ ÉGBOLT IS ÜL. Türelmes néped
van, Enver Hoxha elvtárs.
Jan. 28., kedd VALAMELYIK NAP AZT ÁLMODTAM, HOGY GYEREKEM
SZÜLETETT. OTT MARADT A KÓRHÁZBAN. MENTEM ÉRTE ÁRKON-BOKRON ÁT. AZ ORVOS
AZT MONDTA, HOGY MEGHALT. MEG HOGY ÖRÜLJEK NEKI, MERT TORZSZÜLÖTT VOLT.
Az ember félti gyerekét a hatalmasoktól. Nagyobbat rúg a dolgon persze,
ha politika van mögötte.
Jan. 29., szerda SZÉGYEN ISMÉT A TÉMA. Horn még mindig
nem tudja, nem mondja meg neki senki, hogy olyan kurva szerénynek kellene
lennie a választásokig, mint a legkisebb malacnak, akiről kiderült, a vályúba
piszkolt.
Febr. 4., kedd Farok le, fül le. MEGALÁZÓ. Igazad van,
mondja a testtartás. AMOTT AZ VOLT A MEGALÁZÓ, HOGY NEM CSÓKOLT MEG, ITT
AZ VOLT A MEGALÁZÓ, HOGY MEGCSÓKOLT. EGYEDÜL, OTTHAGYVA, LEBECSÜLVE. Várja,
kiegyenesedhessen legalább arra a két percre, amíg az ablakig eljut. SZÖRNYŰ
ÚT, HIDEG POKOL. Odahúzza a hokedlit és azt mondja, ég veled, világ. Ennyi
tán elég is belőled. Ha kiderül, nem tudok repülni, megnézem, mit találok
a túloldalon. Van-e Isten. A halál is egy dolog az életben. Milyen legyen?
Hogyan legyen más, mint a halált megelőző élet?
Febr. 5., szerda Megbetegedtem. Nem látok, nem kapok
levegőt, NINCSENEK SZAVAIM, fáj a hátam, a karom. ROSSZ A LELKIISMERETEM.
Húz az ágy, nincs már idő semmire, inni se merek. GYEREKES DOLOG EZ A NAPLÓÍRÁS,
MINT MINDEN REMÉNY. A KIALAKULÁS REMÉNYÉBEN ÍR AZ EMBER NAPLÓT, ÖNMEGTARTÁSBÓL.
A MAGÁNYBAN VALAMI MOCCAN, AKKOR. ÖNÁLTATÁSOK?
Febr. 9., vasárnap Reggeli lyra. Az eltelt héten többször
riadtam arra, valami baj történt vele. Végigálmodtam, miféle. Szakadék.
Síbaleset, lábát törte. Autóbaleset. Felgyulladt a hegyi motel, ő hősiesen
menti a kölyköket. ÉS FÖLTŰNT MEGINT EGY BETEG (FÉLKEGYELMŰ) GYEREK. Lavina.
EGY LAGÚNÁBAN ÁLLTAM A TENGERPARTON. ISMERETLEN, BIZARR TENGERI ÁLLATKÁK
ÚSZKÁLTAK A VÍZBEN, MEG EGY NAGYOBB ZÖLD PIKKELYES KÍGYÓGYÍK, AMIT CSODÁLATTAL,
DE MEGSZEPPENTEN NÉZTEM. Minden. ÉS AZT IS ÁLMODTAM, HOGY ÜLTEM EGY METRÓSZERELVÉNYBEN,
MELYBŐL ÉPP A SZERELVÉNY HIÁNYZOTT, NEM VOLT FALA, CSAK SIKLOTTAM FÉLELMETESEN,
A MEGÁLLÓBAN LE-LEÁLLVA A SÖTÉTBE. Most meg könyökölve nézem, ahogy szuszogva
alszik, mint egy gyerek, belecsavarodva a paplanba, orrig húzva. MEGINT
CSAK SZÓTALAN VAGYOK. Néz, és olvadoz a beszarás, mint a jégcsap. BOLDOG
VOLTAM. ÉS MEGINT NEM TUDOM, MI A REALITÁS. Csak a Szófejtő.
ÚGY ÉREZTEM (AKKOR) VOLT NÉHÁNY EVIDENCIA.
Febr. 10., hétfő A nép elveszítette a reményt. NEM TUDOM,
MIRE GONDOLJÁL, MIRE LENNE SZABAD. ÁLMODOZNI NEM. MIRE VESD A TEKINTETED.
LEGALÁBB A MÁSIKRA, AKI SZINTÉN NEM TUDJA, MIRE. A nép butuska. Valaki
azt mondja neki, szeretlek nép, rögtön odaomol a mellre. MÉG SOSEM VOLT
ILYEN TÁRSAS IGÉNYEM. NEM BÍROM A MAGÁNYT EGYSZERŰEN. Annyira szeretlek,
nép, hogy gazdaggá teszlek, kiássa a kútpartba ásott családi aranyat, könnyezi,
de odaadja, mert neki senki nem mondta ilyen szépen, tisztán és egyértelműen:
Szeretlek nép, gazdaggá teszlek. Közben rezeg a beszélő hangja. I-NÉL VOLT
MIRE FÜGGESZTENI A TEKINTETET. RÁ - AZ ARANYALMÁRA.
Febr. 11., kedd Hitel, csibéim. Hitelesnek lenni. Az
az ember hiteles, aki, ha nem is mond semmit, de tudjuk, jót gondol. HAGYNI
KELL, SZÁNTSANAK KERESZTÜL RAJTAM AZ ÉRZÉSEK - ÉS VALAHOGY MÓDJÁVAL, SZABADON
KIFEJEZNI ŐKET. De eztet nem köll kikiabálni, nem köll mellyet döngetni,
OLYAN TAPINTATTAL KIFEJEZNI, HOGY AZ ŐSZINTESÉG NE LEGYEN LEHENGERLŐ, HOGY
A MÁSIK LE-VEGŐHÖZ JUSSON TŐLE ÉS NE ÉREZZE MAGÁT FENYEGETVE, csak a szemünkbe
nézni mélyen, sugározni a tisztességet, alaposságot. A TAKARGATÁS, A SUNYIZÁS,
ÁLSZEMÉREM, LEPLEZGETÉS - hasonló tón jellemezte a választásokat - FELEMÁSSÁGHOZ,
MISMÁSOLÁSHOZ VEZET. Falnak is lehet menni tőlük. SZABAD LÉLEK KELL
LEGYÜNK!
Febr. 17., hétfő AZ SEM PONTOS, HA KIMONDOM, HOGY BOCSÁNATOT
SZERETNÉK KÉRNI. Én nem túrok, te nem túrsz, boldogok lehetünk. Ennél okosabb
magyarázatot nem tudok ebben a percben, 22.50. EZ ESETBEN ENNEK VALAHOGY
NINCS SÚLYA. Az mégsem lehet, hogy a volt igazságügyi miniszter, bizottsági
elnökök, jogászok, doktorok, egyéb nagyurak harminc válogatott percen keresztül
egyetlen kötelezően megválaszolandó kérdést feltegyenek. EGYSZERŰEN BÁNTJA
A LELKIISMERETEMET ÉS AZ IGAZSÁGÉRZETEMET A DOLOG. NEM IS A SZENVEDÉLYEK
KICSAPÁSA MIATT, HANEM AZÉRT, MERT HAMISAN JÖTTEK KI A SZÁMON, MERT AZ
EGÉSZ NEM ÚGY IGAZ, AHOGY MONDTAM, ÉS AHOGY VAN, AZT PEDIG NEM TUDTAM ELMONDANI.
Mi ez? Mit jelenthet, hogy ennyire komolytalan szinte minden, ami vonatkozik?
AZT SZERETNÉM CSAK, HOGY TUDJA, HOGY HA ŐSZINTÉN BELEGONDOLOK, NEM ÚGY
ÖSSZEGZEM A DOLGOKAT, MINT AZON AZ ÉJSZAKÁN, HABÁR TOVÁBBRA IS ÚGY TARTOM,
HOGY MINDKETTEN HIBÁSAK VOLTUNK. Egész éjszaka írom, kézzel, újra bevetem
a spirált. DE NINCS JOGOM MEGÍTÉLNI MAGÁT ÉS BÁRMIT SZÁMONKÉRNI, ÉS EZÉRT
ELNÉZÉST KÉREK AZ AGRESSZIVITÁSOM MIATT; NEM IS AZÉRT, MERT AGRESSZIVITÁS
VOLT, HANEM AZÉRT, MERT NEM FEDTE A VALÓSÁGOT, A BENNEM ÉLŐT SEM, MERT
AZ VALAMI MÁS VOLT, MINT AMIT BELEKÉNYSZERÍTETTEM. Ne vigyen el egyetlen
részlet szépsége, könnyű írása sem. Van, amit könnyű írni. A következő
percvel meg nem bírok. VÉTEKNEK ÉRZEM AZOKAT A MONDATAIMAT.
Febr. 19., szerda A lejm napja. 19-e, szerda reggel a
legalkalmatosabb egy kis lejmre. Utálom. Betege vagyok. Napok óta nem alszom,
de semmi egyéb remény, meg kell próbálni. A támogatáskérő levelek napja.
FÖLADTAM, ÉS VALAMIVEL TISZTÁBB A LELKIISMERETEM. EGY KICSIT KÖZELEBB KERÜLTEM
A VALÓSÁGHOZ. WAHRHEIT A NÉMETBEN IGAZSÁG ÉS VALÓSÁG IS. AMIT BELEKÉNYSZERÍTETTEM
A VALÓSÁGBA, AMIT "RÁOKTROJÁLTAM". Pénz, pénz. KÖLTÖK, LEHET, HOGY GICCSET
KÖLTÖK. RÖGTÖN, AMINT ERRE EGY KIS ALKALOM KÍNÁLKOZIK. ANYU IS KÉPZELGETT
RÓLUNK, ÉS NEM TUDTA SOHA ELFOGADNI, SŐT MEGLÁTNI SEM A VALÓSÁGOT. PEDIG
A VALÓSÁG A NAGY DOLOG. Nem kerül semmibe. Csak hát baromi kellemetlen.
Febr. 20., csüt. MINDENT LEHET ÉS SEMMIT SEM. "Felmászok
az ágra, ülök, és nézem a lenézést." Nem egyetlen cél foglalkoztat-e engem
is, minél beljebb jutni egy kutyába, egy DOG-ba, szívébe, lelkébe, hogy
legalább a felét megértsem indítékainak. AMI NEKEM ELVISELHETETLEN VOLT,
HARCOLTAM ELLENE. VÉGÜL A GYŰLÖLETHEZ FOLYAMODTAM; AMIKOR A SZERETETPRÓBÁLKOZÁSOK
CSŐDÖT MONDANAK, AZ MEGFOGHATÓBBNAK TŰNIK AZ EMBERNEK. AZ ÉBREDEZŐ SZERETETTŐL
A GYŰLÖLETIG, DESTRUKCIÓIG - SZÖRNYŰ ÚT. MAGÁNYTÓL - VISSZA A MAGÁNYBA
- EZ AZ ÉLETÚT. KÖZBEN ÁLMODOZÁS - ERŐSZAK. Ha igen, mi mindannyian nem
vagyunk-e bolondok? A REMÉNYTELEN KI, KICSODA?-KÉRDÉS VALÓBAN AZ ISTENKERESŐ
KÉRDÉSEKRE HAJAZ. MÚLT - JELEN - JÖVŐ - MIND EGYBEJÖN, EGYBENYÍLIK.
Febr. 22., szombat Reggeli lyra: Hajnali tenyérjóslás.
HOGY VÉGE ENNEK A VENDÉGSÉGNEK, EZ MOZGOTT A FEJEMBEN, A BORÚS FEJEMBEN.
Nehéz hétre számolok, megnézem a jóskönyvben, túlélem-e. Nézném. ÁLOMMÁ
VÁLT AZ ÉLET MEGINT. Elakadok a "Női kezek" fejezetnél. Nem is értem, miért
nem figyeltem fel rá. FALLIKUS MEGSZÁLLOTTSÁG. Kónikus, spatuális, szögletes
női kezek. Megkeresem a férfiak kézlistáját. SZÉTÜTÖM A PINGPONGLABDÁT,
S NINCS JÁTÉK.
Febr. 23., vasárnap Hetek óta készülök leevezni a Lókoson.
Évek óta, hogy egy függetlenített héten végigjárom. Nem komoly távolság.
MINDIG IS "ÚJ ÉLETET" AKAROK KEZDENI, EKKORTÓL, AKKORTÓL, AMAKKORTÓL. CEZÚRÁT
HÚZNI... Csizma kell hozzá, viharkabát, sapka, szalonna, kolbász. Könnyű
tutaj, bundeswehr-hálózsák, vízhatlan cigarettatartó. "HALADVÁN BALESETRŐL
BALESETRE". Ma persze csak fejben a nagy út, mint mostanában annyi minden.
AZ ember utaztatja bűneit, szégyeneit, ring a lassú vízen. ÉBER IS SZERETNÉK
LENNI ÉS MÁMOROS IS SZERETNÉK LENNI. A tutaj majd el nem süllyed. RÉSEN
LENNI ÉS LEBEGNI IS. Én gyalog megyek csípőig a vízben, mert senkit nem
lezavarni. Sehogyan. Semmiképpen. A topolyasornál beugrom, megnézem, ott
vagyok-e. Veszedelmes, telivér vidék. SZÍVEM ESIK DOBBANÓBA. FÖLDOB-EJT.
És a híd. A híd alatt a betonperem. A kínok, kínlódás, vergődés. Erről
nem mondok semmit. Itt egyedül.
Febr. 24., hétfő @TOMPA = ÁLMOMBAN ISMÉT FELTŰNT A MEGSEBESÍTETT
SZEMŰ GYE-REK, AKIT MEGKÍNOZTAK, MEGVERTEK. LÁTTAM A SZEMÉT ÁLMOMBAN. RETTENETES
VOLT, FÁJDALMAS. A GYEREKET MEGVERTÉK, DE KITARTOTT, ÉS NEM VOLT VAK. Egyszerűen
nincs értelme semmiféle fogadkozásnak, semmi előzetesnek, számlálásnak,
semminek nincs értelme.
Febr. 25., kedd Padló a továbbiakban is. Súlyos, szálkás,
kedvetlen, most már abba sem lehet hagyni csak úgy, mint ahogy tegnapig
tehettem volna. Most már reggel követeli a magáét, a maga kétszer kettőjét.
Ráadásul józan vagyok. Ez a legmeghökkentőbb, legriasztóbb. Tudom, józan,
érzem, nem a’. Rossz egyedül. RILKE MAGÁNYA. "MAGÁNYOMNAK ISMÉT MEG KELL
SZILÁRDULNIA, BIZTONSÁGOT KELL SZEREZNIE, MINT EGY OLYAN ERDŐNEK, AHOL
MÉG SENKI SE JÁRT, S MELY NEM FÉL SENKINEK A LÉPTEITŐL. MAGÁNYOMNAK LE
KELL VETKŐZNIE MINDEN HANGSÚLYT, MINDEN KIVÉTELES ÉRTÉKET ÉS MINDEN KÖTELEZETTSÉGET.
HÉTKÖZNAPIVÁ, SZOKVÁ-NYOSSÁ ÉS TERMÉSZETESSÉ KEL ALAKULNIA; A FÖLTOLULÓ
GONDOLATOKNAK - LEGYENEK BÁRMILY FUTÓLAGOSAK - ÚGY KELL RÁM TALÁLNIUK,
HOGY EGÉSZEN EGYEDÜL FO-GADHASSAM ŐKET: AKKOR ÚJRA MEGAKADÁLYOZNAK MAJD
BIZALMUKKAL..." RÁ AKAR TALÁLNI, "ARRA A HELYRE, AHOL MINDEN TÉVELYGÉS KEZDETÉT
VETTE". Ez már két könyékkel túl a tűréshatáron.
Febr. 27., csüt. A FICKÓ-EPIZÓD. AJTÓT MUTATTAM NEKI.
AZ AZ AJTÓ, MINTHA VARÁZSPÁLCÁVAL RAJZOLTAD VOLNA A LEVEGŐBE, MOST IS ITT
VAN FERDÉN MÖGÖTTED, ÉS DŐL BE RAJTA AZ ÁLOMRA HÍVÓ HIDEG. AZ A MOZDULAT
RÁD NÉZVE VOLT FATÁLIS. HISZ AZ A JÓEMBER, AHOGY ELOLDALGOTT, A HÍVÓ SZÓRA
VISSZA IS SOMFORDÁLT; DE TE AZ IDEGEN AJTÓBAN MARADTÁL, KARODBAN, SZÍVEDBEN,
FEJEDBEN A GONOSZ MOZDULATTAL, MELYNEK A NEVE BŰN. Nem is értem, mi van
itt összehordva, nem így egyeztem magammal, nem így szólnak a vázlatok.
Nézem, szitok, mi lesz ezzel? Megértem, hogy mit akartam írni? Ez valami
új történet? FÉLÁLOMBAN ÁLLSZ OTT, HA UGYAN FÉLÁLOMNAK NEVEZHETŐ EZ A VALÓJAVESZTETT,
ÜRESKEZŰ ÁLLAPOT.
Febr. 28., péntek A tavasz első napja. Jól kihúztam a
telet, mintha ki lett volna találva előre. Igaz. Mondhatnám, így terveltem.
* Ezt a betegséget egy álom diagnosztizálta: "Kislányom megváltozott. Agresszív lett, tekintete szúrós, ajka lebiggyedt, arckifejezése rosszkedvű. Ez a Neizheimer-kór, jelenleg gyógyíthatatlan betegség, melynek jellemzője a visszafordíthatatlan leépülés. Iszonyat tölt el; de legalább tudom, mi vár rám." Ennyit tudhatni előre az alkoholról. Nem valami sok. Egy koron túl az iszákos ember jellegzetes színe a teveszőr. Bézs, homok, száraz mező és a csendes-szürke hajnali tűnődés savanyú keveréke. Arca is teveszőr, ami a rendszeresen fogyasztott ital minőségétől függően elhajol tompább vagy pirulóbb tónba. |