Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2000. 10.sz.
 
GÓZON DÁNIEL
Forradalomkori esetem 1848/9
 

Mórnál megvert magyar tábor, 27-28. október 848. szörnyű hidegben, csapatonként félig fagyva, rongyosan indult Budában. 10-12 rokkant egy szobában. 28 ágyúk mér érkeztek, a Szarvas téren rendben állítottak. Bámultam néhány ágyú szépségét, melyeken h(erceg) Esterházy címét szemléltem deák aláírással, és hogy azok a fraknói várból raboltattak mindjárt gyanítám. Aminthogy az ágyúknál találván elébb a Cs. K. 5-ik tüzér ezrednél szolgált altiszt, de már főhadnagy M. ismerősöm.
     Kérdém tőle mint juthattak e szép ágyúkhoz? Ezek a hercegi ház kincstárához tartoznak.
     Feleletül adá:
     - A fraknói tiszttartót lekenyereztük, az adá kezünkben.
    Estve a Szarvas Kávéházban hallván h/erceg/ Esterházy égig magasztalását az ágyúknak a hon védé/sé/re ajándékozásért számtalan honvéd tisztek és mások hallatára mondám:
     - Nem hiszem, hogy a herceg ajándékozta volna, mivel azok a hercegi ház kincséhez tartoznak, melyet elidegenítni a hercegnek nincs is hatalmában. - Egy tisztje meg is fedett, hogy ilyet a hercegről ne beszéljek, az ő ura igaz magyar herceg, nem swartzgelb.
     Mire én felelém:
     - E szót swartzgelb, tán nem úgy értem mint Ön. Nálam azt jelenti, királyához hív. Úgy vélem pedig, ki nem hű királyához, az hona ellensége.
     Másnap estve egy követ úr, L. barátom megsúgá, hogy vigyázzak, elfogatom, miképp bátorkodtam h(erceg) Esterházyt swartzgelbnek állítni, s tagadni, hogy az ágyúkat nem ő maga ajándékozta a hon védére. A követ úr intését nem vévén tréfának, 30-iki kemény hideg éjjel Budára gyalogoltam, hol egy ismerősnél 4-ik január 849. midőn mind a magyar minisztérium, s mind a Nemzeti Gyűlés is odébb állott, lappangtam.

Január 5-én 849. a Cs. K. seregek Buda-Pestre d.e. 9 órakor érkezvén a Vérkápolnánál a generalstáb megállott. Félelem nélkül odasiettem. Levett kalappal közelítek a tábornoki karhoz, hová éppen Wálheimer polgármester úr is néhány úrral érkezett.
Egy huszártiszt úr azt kérdé tőlem magyarul:
     - Eltávozott e innét már a magyar tábor?
     Kacajjal mondám:
     - Azok elszárnyaltak. Én ily aggastyán méltóságtok be fogom vezetni a várban.
     Utánam bátran jöttek a Szarvas térig, onnét egy kiküldöttségtől kalauzolva szép renddel húzódtak fel a várban.
     H(erceg) Windisgrätz főtábornok a nádor palotában szállt, b(áró) Jelachich bán altábornok pedig g(róf) Károlyi házban Pesten vett magának lakást.
     Január 7-én kihirdettetett, hogy mindenki Őfelsége a császárnak hódolást esküdjék, és a körül fekvő faluk nehány nap után jöttek is hódolni. Páty magyar helység is három elöljárót külde, kiket én vezeték a nádori palotában m(éltósá)gos Torkos Mihály úrhoz hódolást tenni. Kérem őket, hogy a több magyar falukat is buzdítsák fel a hódolásra. Az úri rendek a császáriak diadala, és benyomulása felett, feltámadások ünnepét ülték. Nyakra-főre hódoltak részint azért, hogy a magyar kormány alatt elkövetett bűnöket beszeghessék, részint azért, hogy a kormánypolcra ismét ők vergődhessenek. A Pest megyei, de a Helytartóság, Kamarai tisztviselők is gálában, ünnepélyesen öltözve tódultak seregesen a nádori palotában hódolni, hogy a Cs. K. új kormánytól is hivatalokban megerősítessenek.
     Mindenki fegyverét halálbüntetés alatt a katona hatóságoknak átadni tartozott. A magyar pénzjegyek forgáson kívül tétettek. Nagy csend uralkodott mindkét városban.

Január 21-én írtam Pethes Mihály Jászkapitány úrnak, hogy mindént mi tőle telik és lehet elkövessék, hogy a jászok hódolást esküdjenek Őfelsége a Császárnak: értesítém Komárom felső részén Kamocsán lakó Halász János és Kossa László vérrokonim is, hogy senkinek hitelt ne adjanak, senkire ne is hallgassanak. Őfelsége a Császárhoz hűk legyenek. Komáromi várból küldendő hirdetményeket, ha elfogadni kéntelenek, nevessék ki. A helységet bírják arra, hogy a Császár ellen semmit, még csak szóval se beszéljenek, parancsolatinak, mint koronás királyunkénak engedelmeskedjenek. De levéllel felszólítám Eszék felső városban szállásoló Gózon LászlóI sebész rokonom is, hogy mint tisztállásban lévő, eszéki várban lévő tiszteket beszélje rá, hogy a nyilvános veszélynek éltek ne tegyék ki, győződjenek meg a vár erőszakkal bevétéről, kémeljenek meg annyi embervért kiontani. Levelem, melyet hozzá írék a Budai cs. k. Hadi Kormánynál ápril(is) hóban, a hadbíróság kezében kerülvén ma is ott eredetileg az irattárban bizonyosan feltaláltatik.

Január 30-kán a Cs. K. Haditörvényhez idéztettem. A hadbíró kérdé, tudom vagy gyanítom-e idéztetésem okát?
     - Nem is képzelhetem - felelém, s mosolyogva kérdé tőlem vagy négy tiszt jelenlétében. Honnét tudom, és mi kútfőből állíthattam a múlt ok(tó)ber hó 28-án a Szarvas Kávéházban, hogy a fraknóból elhozott ágyúkat nem a herceg maga ajándékozta légyen a magyaroknak, hanem a Fraknó várra felügyelő tiszt, hercege tudta, híre, s akaratja nélkül kézbesíté azokat a magyaroknak. Pirulás és félelem nélkül felelém, hogy a honvédeknél lévő tüzérfőhadnagy M.-től hallám, kit elébb jóval a cs. k. 5-ik tüzér ezrednél altisztnek ismertem. Egyéb iránt a herceg azokat nem is ajándékozhatta, mivel nem tulajdonát, hanem a hercegi ház kincséhez tartoznak, mely kincset elideg(en)íteni a hercegnek nincs is hatalmában.
     Vallomásom saját kezem aláírásával letett eskümmel is erősítem, meghagyatván, hogy erről hallgassak.
     Őmagassága h(erceg) Windisgrätz főtábornok hirdetménye folytán februárban Nyitra megye alsó részében néhány falut, Bars belső és Komárom megye felső vidékét öszvejártam 300-nál több nemest találtam, kik őfelsége a császár mellett a pártosok ellen fegyvert fogni készek valának, mit Szőgyémi Őexcellenciája, mint e hon akkori főigazgatójának bejelentek, de fájdalmamra, ily nagy tekintetű dologban folyamodványomII az iratok közé tétetni 849. rendeltetett.
     Budán a császári lovak száma március hó végén annyira megszaporodott, hogy azokat széna-zabbal ellátni lehetetlen volt. Széna helyett szalmát, zab helyett katonakenyért kaptak már a lovak, de az sem volt elegendő annyi sok lónak.
     S arrafelé, hol ezen  éhes temérdek sok lovak sajná(lat)ra méltó helyzetben voltak sétálván. Szembe jött velem gr(óf) Török Bálint úr Anrmayer őrnagy- és hadibiztos úrral, kikhez bátran szólék, hogy lehetne a lovak számára szénát hozatni Gutta és Karnocsáról Komárom megyéből, Ács fele Almásra, onnét a Dunán hajókon Budára szállíthatnak.
     Velek együtt azonnal fel kellett mennem az Országos Főbiztossághoz a várban. Jelen lévén ott a budai élelmezési tár tisztartója is. Mint urunk és királyunk rendíthetetlen híve, ki a vidéket is, hol széna bőven terem ismerem, megbizatvánIV ugyan szénát szerezni, s haladék nélkül Budára szállíttatni.

Ápril(is) 4-én Tök, Tarján helységeken keresztül Tatában értem, hol Komárom megye részéről egy tiszttel a kormányt gr(óf) Károli Lajos Őex(cellenciá)ja elnöklete alatt találtam.
     S előmutatván megbízóírásom. A csallóközi járás azelőtti főszolgabírája 10.000 mázsa szénáról az észrevételt biztosíta, hogy a tájon lévő árvíz miatt 5 mértföld kerüléssel lehetne csak Ács felé elhordani a szénát. A tatai térparancsnok úr is a Nagy Vendéglőben jelen lévén ugyan az(t) javaslá, hogyha Budán oly szükség volna a széná(ra), az Ácson lévő Katonakormányt kérném meg, hogy 2000 mázsa szénát kölcsön adjék, melyet ha kívántatik azután Guttáról vissza lehetne Ácsra hordatni.
     Még az nap Kis-Igmándra, onnét másnap jókor reggel Ácsra értem, a Katonakormánynál a Budán lévő szükséget előadám. Schmidt élelmezési számvivőtiszt úrnak parancsoltatott, hogy 2000 mázsa szénát adassék számomra. Ki Győrben lévő számvivőtiszt, Gáspárdi úrnak szóló levelet adott kezembe az iránt, hogy Kolbinszki szénavásárló 2000 mázsa szénát Győrből haladéktalan Almásra küldjék.
     Az idő alkalmatlan voltát megvetve éjjel-nappal fáradtam és már 19-ik ápr(ilis) estve majd 2000 mázsa széna mennyiség volt Almáson, onnét hajókon Budára vitendő, de mégcsak csolnak sem találtatván Almás körül a Dunán. A szénamennyiség, mely Almás falu alsó végénél volt határban rakva aránti rendelet megértéséért ápril(is) 20-kán Budára jövék.
     Midőn a hadi főszállás sietve más helyben menni készült az élelmezési tárnál jelentvén magam. Rásch tiszttartó úrtól megbízódtam, hogy mindent mit célszerűnek látnék e zavarban megtenni segítném.
     S azonnal néhány szekér szénát, melyek az utcán kóboroltak azt sem tudván, hova s merre kell menni - a budai várban vezeték. Más szekerekről pedig a Duna folytában található vendéglők és polgárházak udvarában rakattam le a szénát. Melyről a várparancsnok s tábornok úr általam értesülvén Schmirer várbeli élelmezési tiszt úrtól cs(ászári) szekreken a várban hordatni rendelé.
     A várban vitt szénamennyiség 160 mázsa volt (a 2012.849. a hadikormánynál bizonyítja), mivel pedig az a várbeli szükségre kevésnek lenni találtatott, Henczi dicsőült várparancsnok, kit Komárom megye Udvard helységben lakó özvegy Jankovics nőtestvére után előbb jóval ismerni szerencsés valék, megbízó levelet, melyet a tárparancsnok Rosenberg úr, Schmirer - ma is életben lévő - tiszt úr jelenlétében adott kezembe. Almásra küldött, hogy onnét 500 mázsa szénát a budai várban sietve szállíttatnék.
     Röpültem annyival inkább, minthogy Cs. K. biztos gr(óf) Károli Lajos őex(cellenciá)ja sürgöny által értesülve 26. ápril/is/ estvéjére 100 szekért számomra Almásra rendelni felszótíttatott.

Fájdalom! Pest megyében Tök helység, hová délelőtt 9 órakor érék, csupán az okból, mivel császári volnék fortélyosan letartóztatni vakmerő volt, még akkor pedig a pártosoknak nyomok sem volt a tájon. S Tinnyén lakott Bodiz Ferenc megyei csendbiztost naplement(e)kor két pandurral rám hozatta.
Ki kérdvén ki legyek? Én is viszonzám:
     - Hát ön kicsoda? - S mindig magát megyei csendbiztosnak állítá. Tudván, hogy Pest megye tisztviselői hódolást esküdtek Őfelsége a császárnak. Fel sem tehettem, hogy biztos uram hű ne legyen Urunk Őfelségéhez. Nemcsak utazó levelem, hanem megbízó irataim is bátran kezében adám. Azonban beléjek pillantván a jelen volt pórnép örömére azok becsétjét legrútabb szókkal illette, melyre szelíden felelém:
     - Lesz még idő, mikor biztos uram azt nem teheti.
     Irásaim, pénzemet magánál megtartván, mely írásokat azután Esztergomban kisérőmtől ügyesen magamhoz keríték, és előlátásom kívánta széttépéseket, hogy miattok Hámán fára ne kerüljek.
     Bodiz biztos - mi okból nem tudom - ki nem kutatván az ingemben vart Felső Galyára az ott fekvő császári sereg parancsnokához Henczi tábornoktól küldött levélt. Bokodi bíró disznóolja megett ingemből kiszakasztám, eltépve-dirib darabra az ól alá hánytam, mely ha nálam megtaláltatik bizonyosan Tökön akasztatom fel!!!

Másnap 27-dik ápril(is) Tinnyére, egy a császári seregbőli elfogott vadász katonával küldettem Tinnyére őriző nélkül. Bíztattam is a katonát, hogy a hegyeken keresztül Budára menjék; de mivel a perbáli toronyból már lobogott a tarka zászló, az utat nem tudván, nem volt bátor elszökni. Ez a szerencsétlen vitéz, mint nekem beszélte kéményseprő legényképp több évig Pesten dolgozott. Seregétől - tán Héreg körül - az erdőben elmaradván elaludt. Felébredtekor éjjel, merre utazzék nem tudván, úgy jutott a töki szőlők közé, hol valamely jóérzésű nő Buda felé utasítá.
     Azonban néhány suhancok a szőlő alatt meglátván utána szaladtak, s a faluban egyenest a bíróház felé kergették, hol én az utcában várom az előfogat érkeztét. Letérdelve kért a vitéz, hogy agyonverni ne engedném. Kérdém kergetőitől, mit akarnának e katonával?
     - Elfogtuk uram, mert német, s díját kívánjuk - felelék.
     Nem sokára Kustár György törvénybíró az elfogott katonáért jött; de mivel sem pap, sem mester, sem jegyző nyelvét nem érték ugyanazzal csakhamar visszatért hozzám, hogy magyaráznám meg, mit akar e német?
     - Azt akarja - felelém - hogy igazítsák kentek jó útban a császárnak után. Melyre a törvénybíró válaszolá:
     - Abból bizony semmi nem lész uram, mivel parancsunk van a császári katonát elfogni, és a magyarokhoz küld(e)ni.
     Kérdém kitől lehet e parancs, hiszen 24 ápr(ilis) Havas őm(éltó)sága egy hirdetményt adott ki Budán, hogy a császáriakat elfogni senki ne merészelje.
     - Küldje kendtek Budára forsponton - annak díját én megfizetem - még ma a várban be lehet vinni, nyitva van. Mint hű alattvalói Császár őfelségének ezt megtenni tartoznak is, de a hűtelen lelkész és jegyző ezt megtenni nem engedték.

Tinnyén három nap tartattam, hol mint a haldokló oroszlánt az erdő lakósi a tarka tollasok meglátogattak. Többnyire mindnyájan, mint Urunkat a zsidók, csúf halálra méltónak kiáltának negem. Ápril(is) 29-én egy császári seregbeli elfogott ifjú vadász katona ide is hozatott, melyik helység fogta el nem tudom.
     Tinnyéről 30-ik ápr(ilis) Pest megyei két mezei pandúr: Öröm Pál és Alak Jánostól, kik közül egyik a kocsi mellett lovagolt, a másik mellettem ült, Esztergom megyeházhoz kísérteték.
     S ott a várnagytól a két pandúr kikérdeztetvén miért küldődtem oda. Megértvén a várnagy úr, hogy a császári seregek részére működtem, mint oly nagy gonosztevőt azonnal a Kmetty generálhoz, a hercegprímási palotában vitetett, hol a császári velem odahurcolt katona a pártosokhoz állni, hitét megszegni, ura ellen harcolni kénszerítve volt.
     Kmettynek a pandúrok elregélvén, hogy Tök helysége azért fogatott el, mivel a császári seregeknek. Az ittas generál hatalmas hangon parancsolta jelenvolt vitézinak:
     - Kísérjétek ezt a vén akasztófára valót az őrszobában. - Hol meztelenre vetkőztetvén kikutattattam, pénzemtől mely ingem alatt derekamon kendőben kötve volt megfosztattam, s egy éj vagy 100 rablótól őriztetvén bolhákkal rakott szalmán kínlódtam.
     Másnap 1-ső Máj(us) vagy 30 kannibál kíséretében az mező közepén, mint barom térdig sárban, ezer izraelita szidalmazván, megpökvén, több mások kurjongása közt: akasszátok fel ezt a vén gazembert a lámlás karóra.

A hercegprímás(i) palotából a megye házában hajtattam. Nem hurcoltam ugyan vállamon az akasztófát, de mégis Szent Tamás téren a mély sárban bedűltem. Csak borzasztó káromlására e nem embereknek tértem magamhoz. Jól hallám a pórnéptől magyar, német, tót nyelven kiáltozni: "verjétek agyon puskatussal".
     Sárosan könnyhullás közt a megye házában értem, hol két éjj a börtönben millió bolháktól kínoztattam. Itt találtam fogva Reviczki Károly(t), Esztergom megye alispánját fiával, a megye főszolgabírájával, Kamocsai adószedő, Bartha esküdtet, de Miskei Imre is, Pest megye főbírája itt tartatott fogva. Ki néhány nap azután Komáromban, onnét Kovácsiban Pest megyében hurcoltatott és ott agyonlövetett.
     Ez a szerencsétlen azt ígérte nekem, ha felakasztatom el fog temettetni. A Gondviselés engem felmentvén a csúf haláltól, én is írék Tinnyére nemzetségének, hogyha illőképp el nem temetteti, én fogom eltemetni. És nemzetsége sirboltjában Tinnyére hullami Kovácsiból el is vitettek, s ott alussza hűségéért örök álmát.
     Esztergomban jött fülemben azon engem leverő hír is, hogy a Nemzeti Gyűlés elnöke, Pázmándi Dienes úr a pártosoktól elfogadtatván Komáromban várja halálos ítéletét. Ezt a bölcs elnököt láttam könnyezni gr(óf) Zichy Ödön és gr(óf) Lamberg rémísztő halálokon.
     Palkovics magyar kormánybiztos kérdőre vonatván Paczolai László tiszti ügyész általV jelentésemre a magyar kormánybiztos úr írt az okon, mivel Tök helység Pest megyéhez tartoznék.

3-ik máj(us) délután szoros őrizet alatt Pestre kísértetett. Első állomáson Szobon, hol egy éjt háltam, Kolozsvári jegyző, ki titkon hű volt a császárhoz, őrizet nélkül útnak bocsátott. Nagymarosi vendéglő 4 máj(us) tömve lévén pártos tisztekkel, előfogatót kérni bátor nem valék. Szerencsémre egy bogbáni hajós, Pongrátz nevű jelen lévén csolnakján Bogdánban szállított. Kisoroszi mellett hajózván a faluban délelőtt bementünk tisztelendő Pethő János lelkész úrhoz, ki elébb sok éven át Guttán káptalankodott. Szomorú állásom elbeszélvén ez a főpap, hogy nála maradjak rejtekben meg is kért; de látván Verőcénél a Duna bal partján, hogy számos magyar lovagok följelé utaznának, tarthatván attól, hogy a szigetben csolnakon is könnyen bejöhetnek, szívességét megköszönvén el nem fogadhattam. Áldja meg az ég érte.
     Bogdánban érvén onnét mindjárt egy más zsupot szállító hajón a Pomázi téglavetőig vitettem, hol a Budáról felfelé menő hajósok az engem hajóján vivő gazdát értesítvén, hogy a Dunán le ne hajózzék a nyilvános veszélyben, mivel a pártosok előőre, már Óbudában legyék. A hajós megijedt a szalmája vesztése miatt, én meg borzadám éltem vesztén. Naplement(e) után a hajós gazdával akartunk Óbudában menni, de a Békásmegyerhez tartozó, s a Dunaparthoz közeli korcsmánál a pártosok őrje feltartóztatván visszatérnem kellett.

Onnét 3-ik máj(us) jó hajnalban a téglamester (keltett) a Kis-Dunán áttérvén horányi nevű átjáráshoz gyalogoltam, hol a révgazda utazó levelem kívánván, mivel az a császáriaktól volt kiadva áttétetni a Dunán éppen nem akart. Ha egy budai biztos, Tolnai Szentendréről oda nem érkezik bizonyosan kelepcében kerülök. A biztos jótállása mellett, kinek azt jelenleg is köszönöm, áttétetvén a Nagy-Dunán, Kesziben, onnét délután vaspályán Pestre értem.
     Estve a megyeházában menvén az őrszobában egy ismerős hajdú ágyában heverék midőn Pest a budai várból először ágyúztatott.

6-ik máj(us) Iványi magyar kormánybiztosnál Séta utcában jelentvén magam. Feltartóztatásom, német utazó levelem panaszolván magyar utazó level(e)t kértem; de nyomva körülte nem lévén, német utazó levelemre írta Budára átkelhetőségem. Hanem Patai ezredes térparancsnok, kit a Fejér hajó vendéglőben egy tőlem igen ismerős, gaz lelkű egyénnel ittason találtam, ált nem bocsájtott. Hanem 8-ik máj(us) a nádor kerje ellenében Pesten az áltkelőkre vigyázó hadnagy engedelméből csakugyan ált tetettem a Dunán.
     Nagy bajjal, sűrű lövések közt értem lakásomban. Mikor már a pártosok Buda felső, s alsó részében, sőt Krisztina városban is bent lévén, okosan kifőzött tervemnél fogva is a várban semmiképp be nem juthattam.

Május 9-én budai külvárosok, Viziváros, Krisztina és Tabánból a lakósok kiparancsolta után én is délben lakásom elhagyni kéntelen valék. Aulich táborán keresztül Budaörsre vándorlék, hol egy Windler nevű böcsületes asztalosmesternél ideiglenes szállást találtam. Onnét minden reggel Budában besétáltam a történetet látni. Megismérkedtem az Aulich táborában Kazinczi Lajos, akkor alezredes úrral, s mint művelttel nyiltan beszéltem. Semmiképp nem hitte, hogy az orosz segédsereg a császár részére útban volna. Erősen állítá, hogyha Buda bevetetik a magyar uralkodás megalapul, melyre engedelem adása mellett tetetém: "vegyék bár Béccsel be akkor is áll a dinasztia". De minek is az a respublica? Soha nem volt, nem is lehet. Görög honban és Rómában szoros körülményekben csak egyre volt szinházra a főhatalom - az mint király játszván személyét, azt tette, mit jónak látott, vagy mi neki tetszett.
     Arisztoteles is midőn sokáig arról gondolkozék melyik legyen a legjobbi(k) gazdasági rend, Homér versét - Rex amicus est - kiáltá. Azonban emlékezzék meg mit mondott Kant a philosophusok dictárora? Mavuk sub engvibus unius Leonis, quam mille glirium fratrum, sove conci vium latere. Mely mondás annyira megtetszett neki, hogy naplójában előttem azonnal beírá.
     Budaörsön írtam az apologiát a nemzeti gyűlés elnöke Razmán de Dienes úr mellett, ki Komáromból Puki Miklós magyar kormánybiztos közbenvetésére Debrecenben hurcoltatott. Használtam-e vele honunk e bölcs fiának? Annyit tudok, hogy az igazságügyi miniszternek kiadatott, s a Debreceni Hírlapban be volt iktatva. Az édesatyja pedig Baracskáról a legszívrehatóbb, ma is meglévő köszönő levelét küldte hozzám.
     Budában elhagyott lakásomban 22-ik máj(us) visszatérvén ezer félelem közt szívszakadva vártam állásom jobbrafordultát. Nincs toll, mely csak megközelítve is vázolni tudná akkori veszélyes állapotom. S mivel titkon értesültem kerestetésem iránt bujdosóvá lenni kéntelen valék.

Fejérváron, Veszprémen keresztül Balatonfüredre vezetett a balsors, hol Deák Ferenc urat szerencsém volt találni. Szomor(ú) állásom nyiltan e jó úrnak elmondám. Utazó levelem, mely a császáriaktól februárban adatott, de 6-ik máj(us) Iványi kormánybiztostól is aláíratott a fürdőnéli biztosnak előmatattam. Másnap a gőzösön Deák úr ajánló levelével Keszthelyre, onnét Kehidára mentem, hol Deák úr ispánja szívesen látott ugyan, de minden ingó már akkor pénzzé tétetvén úgy mint kívánt nem szolgálhatott.
     Innét Koppányban egy özvegynő, régi jó ismerősömhöz jutottam, ki a legszívesebben fogadott. Nála létemben el is látott étel s itallal. 8-ik juli/us/ 849. könnyűk közt váltam meg é kegyes jó özvegytől.

Veszprémen, Polgárdin, Seregélyesen keresztül 10-ik júli(us) reggel már Budába értem. A magyar kormány ekkor már odébb állott. Értesülvén, hogy szállásomon kerestettem, sőt a pesti térparancsnok Száz úr maga is keresett - örültem 37 nap tartó bujdosásom miatt!!!
     Július 11-én a császári seregek főcsapatja Budában érkezett és 22-ig naponként több ezren jöttek muszkák is, oly zenével minő e városban soha nem hallatott. Gyalog és lovag kozákok igen nagy számmal.
     A Cs. K. polgári főbiztos, gróf Zichy Ferenc úr is megmutatta magát. A magyar pénzjegy megsemmisíttetett, s halál büntetés alatt a katonahatóságnak általadása kihírdettetett, később azután a Vár-téren elégettettek. Ápril(is) hóban általam Almásra szállított szénamennyiség hova lett légyen kimutatásáért elküldettem Győrben és Almásra.VI Győrben az elébbi élelmezési Cs. K. tiszt már máshova rendeltetvén, az akkori jegyzőkönyv sem találtatván arról mennyi széna küldetett onnét Almásra. Bizonyítványt nem kaphattam, s anélkül a [...] nyílt rendelettel Tatából Almásra küldettem, hol az előljáróság 1-ső szept(ember) 849. az általam odahordatott szénamennyiség hovalétéről a bizonyítványtVII ki is állí(tot)ta, hanem 31-ik aug(usztus) 849. a nagy vendéglőben a magyar pénzjegyet el nem fogadván, s a magyar kormánybiztos, kiről az ottlévők kérkedve szóltak. Mi alatt legyék jelenleg, midőn maga a kormány megszökött? - fenszóval kérdezném. A jelen volt, de tőlem isméretlen pártosok kegyéből lett szolgabíró, Somogyi Ferenc elfogatott.
     Irásaim is, melyeket Komáromban többekhez írék a vár feladása eszközlésében. És hogy azok kikhez írtam galibában amiatt ne kerüljenek az árnyékszékben vetém (e tette szolgáljék örök dícséretére) ugyan onnét kiszedeté, és engem, mint kémet Komárom város Micsinye nevű darabontja és gróf  Zichy füzitői vadásza által Újházi László magyar kormánybiztoshoz 1-ső szept(ember) délelőtt kísértetett. Ki a legdurvább gorombasággal üdvözölt, hogy Kossuth a Bem táborában legyék nyakasan állítá. Mit félelem nélkül kereken tagadék. Egyszer s mind fegyvernyugvás alatti elfogásomnak ünnepélyesen ellentmondván, hogy én, ki tán azt is tudom, hány tégla legyék a komáromi várban? Kém nem lehetek, azonban Almáson, hol elfogattam, mit kémlelhettem volna?
     A rabházban szoros kikutatás után bezárattam, hol fogva volt gr. Károlyi Lajos Őex(cellenciá)ja is. Azonnal értesítém főtiszt apját, s komáromi lelkész Lipovniczki István urat, ki már elébb engem a gyalázattól felmentett.VIII Ennek közben járására délután 4 órakor Klapkához viteték. Vedd jó néven azért nemes férfiú köszönetem, melyet a világ hallatára mondok neked. Nagy lelkedért hálám beviszem a szentek szent(j)éhez, hol rendíthetetlen hívségem is jutalmaztatik.
     Klapka emberhez illőn tudakozódott mindenről. Előadám, hogy Tatától Győrig, s bent Győrben 30.000 császári sereg bizonyosan van, s annyi ágyú, miníció, hogy Nagyigmándon, Bábolnán, Banán, Bőnyön az utas miattok alig mehet. Nem tagadám, hogy rokonaim s barátimnak Komáromban írtam, hogy a vár feladását eszközöljék, vagy onnét jöjjenek ki, s éltek kockára ne tegyék. Elismertem, hogy én küldtem be 14-ik aug(usztus) Komáromban a 6-ik 7-ik Haditudósítást, hogy győződjenek meg arról mely rosszul áll a magyar világ. Klapka hajlamát a vár feladás(á)ra észre vettem.
     Kérdé tőlem:
     - A Komáromból küldött parlamanterek miért Aradon belöl nem bocsátódtak?
     - Mivel Aradon túl már akkor többé insurgensek nem léteztek. - felelém.
     Fegyvernyugvás lévén, hogy bátran utazhatok vissza Budára - a volt még szava hozzám.
     A Dunán egy megye katonával délután 6 órakor áltjövén, estve Öreg-Szőnyben értem, s ott egy ügyvéd jó barátom testvérjénél éjszakai szállást nyerék, hol egy magyar huszárt levetkőzve találtam. Midőn elmondanám e szomorú háznépnek esetem, a huszár eltűnt, de csakhamar felöltözve fegyveresen betoppant, s parancsolja, hogy egy házzal odébb öreg.
     Már az ily vad csordabeliek szavának engedni megszokván, vele az alezredeshez mentem, kinél ez a Váradi hajdú, mint kémet árult be. De az alezredes álttekintvén írásim tüstént szabadon bocsátott.
     Visszatértemmel a jó háznépnek megköszönvén a szállást. Holdvilágnál Tata felé mendegélék, s az országúton két huszár őrt lóháton találtam, kik szunyókálván anélkül, hogy tőlük észrevetetnék, köztük elsuhantam. S vagy ezer lépéssel odébb a szőlőárokban meghúzván magam, ott vártam a hajnalhasadtát.
     Midőn búsan ballagnék Tata felé Naszályhoz, hol magyarok voltak, közel, az országúton keresztülhajtani találtam egy Kalmár nevű kocsi lakóst. Felszólítám, hogy fizetésért vigyék Tatában, de nem cselekedte. Végre egy dombról előmben nyargalt egy Cs. vasas katona, s utánja káplárja, kinek írásim előmutatván minden szolgálatot velem tenni kész volt. És vígan Tata mellett napnyugotról fekvő cs. táboron keresztül 2. szept(ember) reggeli 6 órakor egyenest az uraság kastélyában a Cs. K. biztos úrhoz mentem. Kinek történetem előadám. S egyszer s mind, hogy Komáromban a kétségben esés tapasztalható. A drágaság felette nagy, egy ice bor - az is rossz - 15 kr., egy zsemje 2 kr. legyék; valamint arról is, Nobili Tatában lévő tábornok őméltóságát hűrősen értesítém, hogy annyi gyülevész nép, mint ott létez azon nem nagy téren, melyen a két Duna és két vár közt a város fekszik, helyt alég talál, hol fejét lehajtsa. S be-szorítatván a Duna jobb partjáról az egész magyar tábor a városban, csupán kigőzölgések élöli egymást.

Ez oly hű rajza esetemnek, hogyha ebben csak egy sor ferde, s nem igaz, kész vagyok a megátkozott halált - melyet a Cs. K. Ház iránti rendíthetetlen hűségemért alig kerültem el - a Hámán fáján szenvedni.
 

Eredeti jegyzet:

I Gózon László Baján született 807-ben, az atyja Mihály, búzakereskedő volt és megbukván elszegényült. Fiát mint kellett nem neveltethette és borbélyinasnak adá. Pesten borbélylegény lévén az egyetemben orvostudományt tanult. Bécsben a Josefinumban azt egy évig gyakorlá. Németül, magyarul, rácul egyformán tud, beszél. A muzsikához természeti hajlama lévén bámulásig gitároz, jól énekel, fiatal korában híres táncos és billiárdjátékos volt. Kolerakor Poson megyében, mint orvos magát különösen kitűntette, aztán Komáromban, Pécsett, mint sebész több évig működött.
    Forradalomkor sebészképp a honvédeknél szolgált, Eszéken létezett a vár feladáskor, onnét szabadon bocsátatván Budára jött és a Cs. K. seregeknél kínálkozott. Fel nem vétetvén, a partusoktól Pesten május 28. 849. elfogatott, és vason Erdélyben Dévára az ottani zászlóaljhoz sebésznek küldetett. Az oroszoktól Déva bevétekor elfogatván sok viszon közt 850. tavasszal Budára jutott. Az évben 851 ápril(is) 21-ig Somogy megyében Szujkra került, s ott mint sebész kedveltetett.
    851. ápril(is) 22-én nyughatatlan lelke újont Budára, onnét Bécsbe ragadta. Bécsből meg ápril(is) hóban Prágában ment, hol egy drezdai nagykereskedőtől gitározásáért megkedveltetvén azzal Drezdában, onnét néhány nap után Hamburgban, hol egy anglus orvossal megismerkedvén, annak társaságában 21-ik máj(us) 851. már Londonban volt. Onnét két levelet küldött Budára. Júliusban már Liverpoolból írt, ott egy katonakórházban, mint sebész felvétetett. Szeptember végén egy Liverpoolból Amerikában New-Yorkban utazó hajó kapitánya sebésznek a hajóra elválasztá.
    22-ik okt(ó)ber New-Yorkban költ levele 5-én febr(uár) 852. érkezett Budára, melyben Mexikóban menő szándokat jelenti. 11-ik febr(uár) írt válasz New Yorkban, valamint júliusban Mexikóban felelet nélkül maradván, azóta róla n(em) tudok.

II Nagyméltóságú ott dicsőn országló királyi ház iránt romlatlan hűségem a kétes időben is rendíthetetlen volt. A forradalomban semmi részt nem vettem. Minden éltemben meggyőződtem arról, hogy Honát csak az szereti igazán, ki hű királyához. A szabadság, egyenlőség csak hang volt előttem. Likurg Solon és a Grachusok rég meg késérlek azt - siker nélkül - nevettem a hősök nagy szerepét. Javaslatokért bosszankodtam. Sokat tudtam volna tenni e nagy romlás ellen, de pénz híján csupán sóhajtoztam. Írtam a múlt év Szept(ember) hóban g(róf) Revitzki őexcellenciája, Paziazzi udvari titoknok és b(áró) Penfeld ágens úrnak. Értesítésem elmaradt.
     Azon terv, melyet g(róf) Szirmay István gazdag lévén kivívt, hogy a cs(ászári) táborba ezer hű magyart vezetett a pártosok ellen előbb megfordult fejemben. Jó szándokom de pénz nélkül füstben ment, valamely gazdag mágnást vagy főpapot ez iránt akkor megkérni kinek lett volna bátorsága? Hogy g(róf) Zichy Ödön borzasztó halálakor azt ejtvén ki közhelyen számon, hogy a Kannibálok a grófnak csupán szépségéért megkegyelmeztek volna, és később, mint agg vitéz azt találván szólni, hogy a hátráló Görgey nem győzhet többé alig kerültem a megátkozott halált el.
    H(erceg) Windisgrätz főtábornok felszólítására Nyitra alsó, Bars felső és Komárom megye felső részében néhány helységek, melyek javaslatomra jókor hódoltak a császárnak. Önköltségemen befutván 300-nál több majd mind nemes ajánlkozott urunk és királyunk mellett harcolni, mint ex(cellenci)ádnak 28-ik február küldött levelemmel, valamint m(éltósá)gos Torkos Mihály úrnak is bejelentették. Megkértem több főpap urakatIII remélvén, ha Kossuth felszólítására némelyek még keresztjek is odaadták, jó fejedelmünket iránzó szándokomban elő fognak segétni - ekkorig, de semmi segéd! Pedig ha segíttetem néhány nap ez eme könnyen gyűlt felkelők száma.
     Megkértem g(róf) Sándor Móric urat vállalná fel az ezredességet, felelt Budán lakó ügyvédének és magát kimenté.
   Esedezem ex(ellenci)ádnak e jó szándokomban, hogy minél elébb boldoguljak, s fejedelmünk iránti romolhatatlan hűségem bebizonyíthassam, elősegíthessem valamely úton eszközölni méltóztassék, egyszersmind e jó szándékom. Ő Cs. K. felségének tudtára adni legyék kegyelmes Budán 10/3. 849 excellenciád - s.a.t.

   776. Gózon Dániel szolgált főhadnagy az iránt folyamodik, hogy Ő Cs. K. felségének felterjesztessék miképp azon terv, melyet Szirmai István gróf gazdagságánál fogva a pártütők ellen kivitt, előbb fordult meg az ő fejében és hogy ennek kivitelére valamiképp segíttessék.
     Az iratok közé tétessék.

III Később nehány főpap urak megtiszteltek feleletekkel. Mindegyik levélből kitűnt, hogy a papság királyi urunk iránt a kétes időben is rendíthetetlen volt.
     M(éltóságos) Balassa Gábor püspök úr levelét közleni csupán akarom.
     "T. Gózon Dániel úrnak Budán.
     Kiváltképpen Tisztelt Úr!
     Őfelsége Cs. K. Háza iránti hűségem miatt több ideig püspöki székemből távozni kéntelenítetvén, s a megyében zsarnokilag működő magyar biztos eltávozása után térhettem vissza püspöki megyémben, amikor olvashattam csak t. úr valóban böcsös levelét. A cél melyre, mint híve királyunknak felszólít T. úr, úgy vélem megszűnt. Csapatok gyűjtésére többé szükség nincs. Őfelsége a Császár iránti rendíthetetlen hűségét T. úrnak felettébb becsülöm. Kérvén, hogy a rend helyrehozására teendőkben is királyunk iránti hűségben T. úr utolsó ne legyen.
     Szombathely. 6. szept(ember) 849. Balassa Gábor"

IV Von seite des K.K. Haupt Verpflegsant zu ofne wird da Daniel Gózon in monath apr. 19 nac Gutta und Raab zur itlen leiferung vor seite der K.K. Verpflegs magazin und des K.K. Landes
     Comittariats entsendet worden ist Ofen 20-tun Aug 849 Rasch mpr. Obnr Velwalter.

V Alól írt Pest megye Budaőrsi kerületben Tinnyén lakó Bodiz Ferencnő Horváth Zsófiától felszólíttatván, hogy mint Esztergom megye 849. tiszti ügyésze adnék biztonságot mind arról, hogy Gózon Dániel ügyvéd e megye börtönében ki által és miért küldetett be 30-ik ápril(is) 849.? S mindarról, hogy a fogolynak ki tőlem vétetett kérdőre, mi volt vallomása? Mely felszólítás következtében hűtősen állítom, hogy Gózon Dániel ügyvédet az ide kisérő két Pest megyei pandúr úgy adta át a várnagynak, hogy Tök helység küldte legyen azért, mivel a Cs. K. seregek számára szénát vásárlott. Maga a fogoly pedig írásban vele semmi bűntett küldve nem lévén csak annyit ismért el, hogy Tök helység fogatta el. De miért, ő nem tudja. Jelenté azonban, minthogy Tök elfogása helye Pest megyére tartozna Pestre küldessék. Aminthogy szoros őrizet alatt 3-ik máj(us) 849. el is küldetett, azonban másnap Tök helység jegyzője, Körmendi T.el előljáróval anélkül, hogy ide hívták, vagy rendelték volna megjelentek kérkedve előadták, hogy Gózon Dánielt nemcsak azért, hogy szénát vásárlott a császáriaknak, hanem mint valóságos kémet fogatták el a csendbiztossal. Ki azt volt bátor szólni, hogy valaki hirleni meri, hogy a magyarok jőnek ő azt a császáriakkal, kik még közel voltak felakasztatja. Mely feladások írásban tétetvén a Pest megyei kormánybiztoshoz hivatalosan meg is küldetett. Melyről Bodiznő Horváth (Z)sófia kívánására adtam e bizonyítványom.
    Esztergom, 13. Szep(tember) 851. Paczolai László segédbíró.

VI [...] A Cs. K. Második Hadsereg Királyi Biztosi Hivatalától. Nyílt rendelet, melynél fogva Almás helység előljáróinak szigorú felelet terhe alatt meghagyatik, hogy a Cs. K. hadsereg számára még ápril(is) hóban Győrből odaszállított 2000 mázsa szénamennyiségnek hova történt rendeltetéséről Gózon Dániel úr megbízottnak pontos kimutatást, s illetőleg beszámolást adjanak.
     Tata, aug(usztus) 31-én 849. Széki József k(irályi). biztos.

VII Aluírtak Komárom megyebéli Almás helység bírája, előljárói Gózon Dániel úr a Budai Cs. K. Élelmezési Tár kiküldöttje felszólítására az eránt, hogy adánk bizonságot azon szénamennyiség, mely ápril(is) 1. e Győrből Almásra szállíttatott, s a Duna partján rakatván le, melynek gondviselését a tisztelt kiküldött úr Garosi Cs. K., akkor parancsnok hadnagy úrra bízta helységünk jegyzőjét is; az iránt megkérvén, hova lett légyen? mely felszólítás, de Cs. K. biztos Széki József úr az iránti nyílt rendelete következtében állíthatjuk, hogy az esztergomi táborból 28. ápril(is) érkezett Cs. K. seregek annak egy részét elégették, a megmaradt sokkal több szénát a magyar insurgensek Komáromban felhordatták. Hány mázsa lehetett a nagy határ széna? - mi azt nem tudhatjuk. Melyről Gózon Dániel megbízott kívánására helységünk pecsétjével adtuk e bizonyítványunk.
    1-ső Szept(ember) 849. Sz.Györgyi János bíró msk, Bálki Endre msk jegyző.

VIII 848. május végén Komáromban a Városház téren népgyűlés alkalmában az indítvá-nyoztatván, hogy a város tornyáról a kétfejű sast le kell venni. Azt találám szólni, minek azt leverni, még az takar be minket? Délután egy rokonom megsúgván, hogy elfogatom, takarodjak ki azonnal a városból.
     Lipowniczki István apát úrnál találtam menedéket, ki estve bizonyos alkalmon Gőnyöre küldött, hol gőzösön Pestre, s a gyalázattól megmentettem.