|
GÓZON
DÁNIEL
Forradalomkori
esetem 1848/9
Mórnál megvert magyar tábor, 27-28.
október 848. szörnyű hidegben, csapatonként félig fagyva, rongyosan indult
Budában. 10-12 rokkant egy szobában. 28 ágyúk mér érkeztek, a Szarvas téren
rendben állítottak. Bámultam néhány ágyú szépségét, melyeken h(erceg) Esterházy
címét szemléltem deák aláírással, és hogy azok a fraknói várból raboltattak
mindjárt gyanítám. Aminthogy az ágyúknál találván elébb a Cs. K. 5-ik tüzér
ezrednél szolgált altiszt, de már főhadnagy M. ismerősöm.
Kérdém tőle
mint juthattak e szép ágyúkhoz? Ezek a hercegi ház kincstárához tartoznak.
Feleletül
adá:
- A fraknói
tiszttartót lekenyereztük, az adá kezünkben.
Estve a Szarvas
Kávéházban hallván h/erceg/ Esterházy égig magasztalását az ágyúknak a
hon védé/sé/re ajándékozásért számtalan honvéd tisztek és mások hallatára
mondám:
- Nem hiszem,
hogy a herceg ajándékozta volna, mivel azok a hercegi ház kincséhez tartoznak,
melyet elidegenítni a hercegnek nincs is hatalmában. - Egy tisztje meg
is fedett, hogy ilyet a hercegről ne beszéljek, az ő ura igaz magyar herceg,
nem swartzgelb.
Mire én felelém:
- E szót swartzgelb,
tán nem úgy értem mint Ön. Nálam azt jelenti, királyához hív. Úgy vélem
pedig, ki nem hű királyához, az hona ellensége.
Másnap estve
egy követ úr, L. barátom megsúgá, hogy vigyázzak, elfogatom, miképp bátorkodtam
h(erceg) Esterházyt swartzgelbnek állítni, s tagadni, hogy az ágyúkat nem
ő maga ajándékozta a hon védére. A követ úr intését nem vévén tréfának,
30-iki kemény hideg éjjel Budára gyalogoltam, hol egy ismerősnél 4-ik január
849. midőn mind a magyar minisztérium, s mind a Nemzeti Gyűlés is odébb
állott, lappangtam.
Január 5-én 849. a Cs. K. seregek Buda-Pestre
d.e. 9 órakor érkezvén a Vérkápolnánál a generalstáb megállott. Félelem
nélkül odasiettem. Levett kalappal közelítek a tábornoki karhoz, hová éppen
Wálheimer polgármester úr is néhány úrral érkezett.
Egy huszártiszt úr azt kérdé tőlem
magyarul:
- Eltávozott
e innét már a magyar tábor?
Kacajjal mondám:
- Azok elszárnyaltak.
Én ily aggastyán méltóságtok be fogom vezetni a várban.
Utánam bátran
jöttek a Szarvas térig, onnét egy kiküldöttségtől kalauzolva szép renddel
húzódtak fel a várban.
H(erceg) Windisgrätz
főtábornok a nádor palotában szállt, b(áró) Jelachich bán altábornok pedig
g(róf) Károlyi házban Pesten vett magának lakást.
Január 7-én
kihirdettetett, hogy mindenki Őfelsége a császárnak hódolást esküdjék,
és a körül fekvő faluk nehány nap után jöttek is hódolni. Páty magyar helység
is három elöljárót külde, kiket én vezeték a nádori palotában m(éltósá)gos
Torkos Mihály úrhoz hódolást tenni. Kérem őket, hogy a több magyar falukat
is buzdítsák fel a hódolásra. Az úri rendek a császáriak diadala, és benyomulása
felett, feltámadások ünnepét ülték. Nyakra-főre hódoltak részint azért,
hogy a magyar kormány alatt elkövetett bűnöket beszeghessék, részint azért,
hogy a kormánypolcra ismét ők vergődhessenek. A Pest megyei, de a Helytartóság,
Kamarai tisztviselők is gálában, ünnepélyesen öltözve tódultak seregesen
a nádori palotában hódolni, hogy a Cs. K. új kormánytól is hivatalokban
megerősítessenek.
Mindenki fegyverét
halálbüntetés alatt a katona hatóságoknak átadni tartozott. A magyar pénzjegyek
forgáson kívül tétettek. Nagy csend uralkodott mindkét városban.
Január 21-én írtam Pethes Mihály Jászkapitány
úrnak, hogy mindént mi tőle telik és lehet elkövessék, hogy a jászok hódolást
esküdjenek Őfelsége a Császárnak: értesítém Komárom felső részén Kamocsán
lakó Halász János és Kossa László vérrokonim is, hogy senkinek hitelt ne
adjanak, senkire ne is hallgassanak. Őfelsége a Császárhoz hűk legyenek.
Komáromi várból küldendő hirdetményeket, ha elfogadni kéntelenek, nevessék
ki. A helységet bírják arra, hogy a Császár ellen semmit, még csak szóval
se beszéljenek, parancsolatinak, mint koronás királyunkénak engedelmeskedjenek.
De levéllel felszólítám Eszék felső városban szállásoló Gózon LászlóI
sebész rokonom is, hogy mint tisztállásban lévő, eszéki várban lévő tiszteket
beszélje rá, hogy a nyilvános veszélynek éltek ne tegyék ki, győződjenek
meg a vár erőszakkal bevétéről, kémeljenek meg annyi embervért kiontani.
Levelem, melyet hozzá írék a Budai cs. k. Hadi Kormánynál ápril(is) hóban,
a hadbíróság kezében kerülvén ma is ott eredetileg az irattárban bizonyosan
feltaláltatik.
Január 30-kán a Cs. K. Haditörvényhez
idéztettem. A hadbíró kérdé, tudom vagy gyanítom-e idéztetésem okát?
- Nem is képzelhetem
- felelém, s mosolyogva kérdé tőlem vagy négy tiszt jelenlétében. Honnét
tudom, és mi kútfőből állíthattam a múlt ok(tó)ber hó 28-án a Szarvas Kávéházban,
hogy a fraknóból elhozott ágyúkat nem a herceg maga ajándékozta légyen
a magyaroknak, hanem a Fraknó várra felügyelő tiszt, hercege tudta, híre,
s akaratja nélkül kézbesíté azokat a magyaroknak. Pirulás és félelem nélkül
felelém, hogy a honvédeknél lévő tüzérfőhadnagy M.-től hallám, kit elébb
jóval a cs. k. 5-ik tüzér ezrednél altisztnek ismertem. Egyéb iránt a herceg
azokat nem is ajándékozhatta, mivel nem tulajdonát, hanem a hercegi ház
kincséhez tartoznak, mely kincset elideg(en)íteni a hercegnek nincs is
hatalmában.
Vallomásom
saját kezem aláírásával letett eskümmel is erősítem, meghagyatván, hogy
erről hallgassak.
Őmagassága
h(erceg) Windisgrätz főtábornok hirdetménye folytán februárban Nyitra megye
alsó részében néhány falut, Bars belső és Komárom megye felső vidékét öszvejártam
300-nál több nemest találtam, kik őfelsége a császár mellett a pártosok
ellen fegyvert fogni készek valának, mit Szőgyémi Őexcellenciája, mint
e hon akkori főigazgatójának bejelentek, de fájdalmamra, ily nagy tekintetű
dologban folyamodványomII az iratok közé tétetni 849. rendeltetett.
Budán a császári
lovak száma március hó végén annyira megszaporodott, hogy azokat széna-zabbal
ellátni lehetetlen volt. Széna helyett szalmát, zab helyett katonakenyért
kaptak már a lovak, de az sem volt elegendő annyi sok lónak.
S arrafelé,
hol ezen éhes temérdek sok lovak sajná(lat)ra méltó helyzetben voltak
sétálván. Szembe jött velem gr(óf) Török Bálint úr Anrmayer őrnagy- és
hadibiztos úrral, kikhez bátran szólék, hogy lehetne a lovak számára szénát
hozatni Gutta és Karnocsáról Komárom megyéből, Ács fele Almásra, onnét
a Dunán hajókon Budára szállíthatnak.
Velek együtt
azonnal fel kellett mennem az Országos Főbiztossághoz a várban. Jelen lévén
ott a budai élelmezési tár tisztartója is. Mint urunk és királyunk rendíthetetlen
híve, ki a vidéket is, hol széna bőven terem ismerem, megbizatvánIV
ugyan szénát szerezni, s haladék nélkül Budára szállíttatni.
Ápril(is) 4-én Tök, Tarján helységeken
keresztül Tatában értem, hol Komárom megye részéről egy tiszttel a kormányt
gr(óf) Károli Lajos Őex(cellenciá)ja elnöklete alatt találtam.
S előmutatván
megbízóírásom. A csallóközi járás azelőtti főszolgabírája 10.000 mázsa
szénáról az észrevételt biztosíta, hogy a tájon lévő árvíz miatt 5 mértföld
kerüléssel lehetne csak Ács felé elhordani a szénát. A tatai térparancsnok
úr is a Nagy Vendéglőben jelen lévén ugyan az(t) javaslá, hogyha Budán
oly szükség volna a széná(ra), az Ácson lévő Katonakormányt kérném meg,
hogy 2000 mázsa szénát kölcsön adjék, melyet ha kívántatik azután Guttáról
vissza lehetne Ácsra hordatni.
Még az nap
Kis-Igmándra, onnét másnap jókor reggel Ácsra értem, a Katonakormánynál
a Budán lévő szükséget előadám. Schmidt élelmezési számvivőtiszt úrnak
parancsoltatott, hogy 2000 mázsa szénát adassék számomra. Ki Győrben lévő
számvivőtiszt, Gáspárdi úrnak szóló levelet adott kezembe az iránt, hogy
Kolbinszki szénavásárló 2000 mázsa szénát Győrből haladéktalan Almásra
küldjék.
Az idő alkalmatlan
voltát megvetve éjjel-nappal fáradtam és már 19-ik ápr(ilis) estve majd
2000 mázsa széna mennyiség volt Almáson, onnét hajókon Budára vitendő,
de mégcsak csolnak sem találtatván Almás körül a Dunán. A szénamennyiség,
mely Almás falu alsó végénél volt határban rakva aránti rendelet megértéséért
ápril(is) 20-kán Budára jövék.
Midőn a hadi
főszállás sietve más helyben menni készült az élelmezési tárnál jelentvén
magam. Rásch tiszttartó úrtól megbízódtam, hogy mindent mit célszerűnek
látnék e zavarban megtenni segítném.
S azonnal
néhány szekér szénát, melyek az utcán kóboroltak azt sem tudván, hova s
merre kell menni - a budai várban vezeték. Más szekerekről pedig a Duna
folytában található vendéglők és polgárházak udvarában rakattam le a szénát.
Melyről a várparancsnok s tábornok úr általam értesülvén Schmirer várbeli
élelmezési tiszt úrtól cs(ászári) szekreken a várban hordatni rendelé.
A várban vitt
szénamennyiség 160 mázsa volt (a 2012.849. a hadikormánynál bizonyítja),
mivel pedig az a várbeli szükségre kevésnek lenni találtatott, Henczi dicsőült
várparancsnok, kit Komárom megye Udvard helységben lakó özvegy Jankovics
nőtestvére után előbb jóval ismerni szerencsés valék, megbízó levelet,
melyet a tárparancsnok Rosenberg úr, Schmirer - ma is életben lévő - tiszt
úr jelenlétében adott kezembe. Almásra küldött, hogy onnét 500 mázsa szénát
a budai várban sietve szállíttatnék.
Röpültem annyival
inkább, minthogy Cs. K. biztos gr(óf) Károli Lajos őex(cellenciá)ja sürgöny
által értesülve 26. ápril/is/ estvéjére 100 szekért számomra Almásra rendelni
felszótíttatott.
Fájdalom! Pest megyében Tök helység,
hová délelőtt 9 órakor érék, csupán az okból, mivel császári volnék fortélyosan
letartóztatni vakmerő volt, még akkor pedig a pártosoknak nyomok sem volt
a tájon. S Tinnyén lakott Bodiz Ferenc megyei csendbiztost naplement(e)kor
két pandurral rám hozatta.
Ki kérdvén ki legyek? Én is viszonzám:
- Hát ön kicsoda?
- S mindig magát megyei csendbiztosnak állítá. Tudván, hogy Pest megye
tisztviselői hódolást esküdtek Őfelsége a császárnak. Fel sem tehettem,
hogy biztos uram hű ne legyen Urunk Őfelségéhez. Nemcsak utazó levelem,
hanem megbízó irataim is bátran kezében adám. Azonban beléjek pillantván
a jelen volt pórnép örömére azok becsétjét legrútabb szókkal illette, melyre
szelíden felelém:
- Lesz még
idő, mikor biztos uram azt nem teheti.
Irásaim, pénzemet
magánál megtartván, mely írásokat azután Esztergomban kisérőmtől ügyesen
magamhoz keríték, és előlátásom kívánta széttépéseket, hogy miattok Hámán
fára ne kerüljek.
Bodiz biztos
- mi okból nem tudom - ki nem kutatván az ingemben vart Felső Galyára az
ott fekvő császári sereg parancsnokához Henczi tábornoktól küldött levélt.
Bokodi bíró disznóolja megett ingemből kiszakasztám, eltépve-dirib darabra
az ól alá hánytam, mely ha nálam megtaláltatik bizonyosan Tökön akasztatom
fel!!!
Másnap 27-dik ápril(is) Tinnyére, egy
a császári seregbőli elfogott vadász katonával küldettem Tinnyére őriző
nélkül. Bíztattam is a katonát, hogy a hegyeken keresztül Budára menjék;
de mivel a perbáli toronyból már lobogott a tarka zászló, az utat nem tudván,
nem volt bátor elszökni. Ez a szerencsétlen vitéz, mint nekem beszélte
kéményseprő legényképp több évig Pesten dolgozott. Seregétől - tán Héreg
körül - az erdőben elmaradván elaludt. Felébredtekor éjjel, merre utazzék
nem tudván, úgy jutott a töki szőlők közé, hol valamely jóérzésű nő Buda
felé utasítá.
Azonban néhány
suhancok a szőlő alatt meglátván utána szaladtak, s a faluban egyenest
a bíróház felé kergették, hol én az utcában várom az előfogat érkeztét.
Letérdelve kért a vitéz, hogy agyonverni ne engedném. Kérdém kergetőitől,
mit akarnának e katonával?
- Elfogtuk
uram, mert német, s díját kívánjuk - felelék.
Nem sokára
Kustár György törvénybíró az elfogott katonáért jött; de mivel sem pap,
sem mester, sem jegyző nyelvét nem érték ugyanazzal csakhamar visszatért
hozzám, hogy magyaráznám meg, mit akar e német?
- Azt akarja
- felelém - hogy igazítsák kentek jó útban a császárnak után. Melyre a
törvénybíró válaszolá:
- Abból bizony
semmi nem lész uram, mivel parancsunk van a császári katonát elfogni, és
a magyarokhoz küld(e)ni.
Kérdém kitől
lehet e parancs, hiszen 24 ápr(ilis) Havas őm(éltó)sága egy hirdetményt
adott ki Budán, hogy a császáriakat elfogni senki ne merészelje.
- Küldje kendtek
Budára forsponton - annak díját én megfizetem - még ma a várban be lehet
vinni, nyitva van. Mint hű alattvalói Császár őfelségének ezt megtenni
tartoznak is, de a hűtelen lelkész és jegyző ezt megtenni nem engedték.
Tinnyén három nap tartattam, hol mint
a haldokló oroszlánt az erdő lakósi a tarka tollasok meglátogattak. Többnyire
mindnyájan, mint Urunkat a zsidók, csúf halálra méltónak kiáltának negem.
Ápril(is) 29-én egy császári seregbeli elfogott ifjú vadász katona ide
is hozatott, melyik helység fogta el nem tudom.
Tinnyéről
30-ik ápr(ilis) Pest megyei két mezei pandúr: Öröm Pál és Alak Jánostól,
kik közül egyik a kocsi mellett lovagolt, a másik mellettem ült, Esztergom
megyeházhoz kísérteték.
S ott a várnagytól
a két pandúr kikérdeztetvén miért küldődtem oda. Megértvén a várnagy úr,
hogy a császári seregek részére működtem, mint oly nagy gonosztevőt azonnal
a Kmetty generálhoz, a hercegprímási palotában vitetett, hol a császári
velem odahurcolt katona a pártosokhoz állni, hitét megszegni, ura ellen
harcolni kénszerítve volt.
Kmettynek
a pandúrok elregélvén, hogy Tök helysége azért fogatott el, mivel a császári
seregeknek. Az ittas generál hatalmas hangon parancsolta jelenvolt vitézinak:
- Kísérjétek
ezt a vén akasztófára valót az őrszobában. - Hol meztelenre vetkőztetvén
kikutattattam, pénzemtől mely ingem alatt derekamon kendőben kötve volt
megfosztattam, s egy éj vagy 100 rablótól őriztetvén bolhákkal rakott szalmán
kínlódtam.
Másnap 1-ső
Máj(us) vagy 30 kannibál kíséretében az mező közepén, mint barom térdig
sárban, ezer izraelita szidalmazván, megpökvén, több mások kurjongása közt:
akasszátok fel ezt a vén gazembert a lámlás karóra.
A hercegprímás(i) palotából a megye
házában hajtattam. Nem hurcoltam ugyan vállamon az akasztófát, de mégis
Szent Tamás téren a mély sárban bedűltem. Csak borzasztó káromlására e
nem embereknek tértem magamhoz. Jól hallám a pórnéptől magyar, német, tót
nyelven kiáltozni: "verjétek agyon puskatussal".
Sárosan könnyhullás
közt a megye házában értem, hol két éjj a börtönben millió bolháktól kínoztattam.
Itt találtam fogva Reviczki Károly(t), Esztergom megye alispánját fiával,
a megye főszolgabírájával, Kamocsai adószedő, Bartha esküdtet, de Miskei
Imre is, Pest megye főbírája itt tartatott fogva. Ki néhány nap azután
Komáromban, onnét Kovácsiban Pest megyében hurcoltatott és ott agyonlövetett.
Ez a szerencsétlen
azt ígérte nekem, ha felakasztatom el fog temettetni. A Gondviselés engem
felmentvén a csúf haláltól, én is írék Tinnyére nemzetségének, hogyha illőképp
el nem temetteti, én fogom eltemetni. És nemzetsége sirboltjában Tinnyére
hullami Kovácsiból el is vitettek, s ott alussza hűségéért örök álmát.
Esztergomban
jött fülemben azon engem leverő hír is, hogy a Nemzeti Gyűlés elnöke, Pázmándi
Dienes úr a pártosoktól elfogadtatván Komáromban várja halálos ítéletét.
Ezt a bölcs elnököt láttam könnyezni gr(óf) Zichy Ödön és gr(óf) Lamberg
rémísztő halálokon.
Palkovics
magyar kormánybiztos kérdőre vonatván Paczolai László tiszti ügyész általV
jelentésemre a magyar kormánybiztos úr írt az okon, mivel Tök helység Pest
megyéhez tartoznék.
3-ik máj(us) délután szoros őrizet alatt
Pestre kísértetett. Első állomáson Szobon, hol egy éjt háltam, Kolozsvári
jegyző, ki titkon hű volt a császárhoz, őrizet nélkül útnak bocsátott.
Nagymarosi vendéglő 4 máj(us) tömve lévén pártos tisztekkel, előfogatót
kérni bátor nem valék. Szerencsémre egy bogbáni hajós, Pongrátz nevű jelen
lévén csolnakján Bogdánban szállított. Kisoroszi mellett hajózván a faluban
délelőtt bementünk tisztelendő Pethő János lelkész úrhoz, ki elébb sok
éven át Guttán káptalankodott. Szomorú állásom elbeszélvén ez a főpap,
hogy nála maradjak rejtekben meg is kért; de látván Verőcénél a Duna bal
partján, hogy számos magyar lovagok följelé utaznának, tarthatván attól,
hogy a szigetben csolnakon is könnyen bejöhetnek, szívességét megköszönvén
el nem fogadhattam. Áldja meg az ég érte.
Bogdánban
érvén onnét mindjárt egy más zsupot szállító hajón a Pomázi téglavetőig
vitettem, hol a Budáról felfelé menő hajósok az engem hajóján vivő gazdát
értesítvén, hogy a Dunán le ne hajózzék a nyilvános veszélyben, mivel a
pártosok előőre, már Óbudában legyék. A hajós megijedt a szalmája vesztése
miatt, én meg borzadám éltem vesztén. Naplement(e) után a hajós gazdával
akartunk Óbudában menni, de a Békásmegyerhez tartozó, s a Dunaparthoz közeli
korcsmánál a pártosok őrje feltartóztatván visszatérnem kellett.
Onnét 3-ik máj(us) jó hajnalban a téglamester
(keltett) a Kis-Dunán áttérvén horányi nevű átjáráshoz gyalogoltam, hol
a révgazda utazó levelem kívánván, mivel az a császáriaktól volt kiadva
áttétetni a Dunán éppen nem akart. Ha egy budai biztos, Tolnai Szentendréről
oda nem érkezik bizonyosan kelepcében kerülök. A biztos jótállása mellett,
kinek azt jelenleg is köszönöm, áttétetvén a Nagy-Dunán, Kesziben, onnét
délután vaspályán Pestre értem.
Estve a megyeházában
menvén az őrszobában egy ismerős hajdú ágyában heverék midőn Pest a budai
várból először ágyúztatott.
6-ik máj(us) Iványi magyar kormánybiztosnál
Séta utcában jelentvén magam. Feltartóztatásom, német utazó levelem panaszolván
magyar utazó level(e)t kértem; de nyomva körülte nem lévén, német utazó
levelemre írta Budára átkelhetőségem. Hanem Patai ezredes térparancsnok,
kit a Fejér hajó vendéglőben egy tőlem igen ismerős, gaz lelkű egyénnel
ittason találtam, ált nem bocsájtott. Hanem 8-ik máj(us) a nádor kerje
ellenében Pesten az áltkelőkre vigyázó hadnagy engedelméből csakugyan ált
tetettem a Dunán.
Nagy bajjal,
sűrű lövések közt értem lakásomban. Mikor már a pártosok Buda felső, s
alsó részében, sőt Krisztina városban is bent lévén, okosan kifőzött tervemnél
fogva is a várban semmiképp be nem juthattam.
Május 9-én budai külvárosok, Viziváros,
Krisztina és Tabánból a lakósok kiparancsolta után én is délben lakásom
elhagyni kéntelen valék. Aulich táborán keresztül Budaörsre vándorlék,
hol egy Windler nevű böcsületes asztalosmesternél ideiglenes szállást találtam.
Onnét minden reggel Budában besétáltam a történetet látni. Megismérkedtem
az Aulich táborában Kazinczi Lajos, akkor alezredes úrral, s mint művelttel
nyiltan beszéltem. Semmiképp nem hitte, hogy az orosz segédsereg a császár
részére útban volna. Erősen állítá, hogyha Buda bevetetik a magyar uralkodás
megalapul, melyre engedelem adása mellett tetetém: "vegyék bár Béccsel
be akkor is áll a dinasztia". De minek is az a respublica? Soha nem volt,
nem is lehet. Görög honban és Rómában szoros körülményekben csak egyre
volt szinházra a főhatalom - az mint király játszván személyét, azt tette,
mit jónak látott, vagy mi neki tetszett.
Arisztoteles
is midőn sokáig arról gondolkozék melyik legyen a legjobbi(k) gazdasági
rend, Homér versét - Rex amicus est - kiáltá. Azonban emlékezzék meg mit
mondott Kant a philosophusok dictárora? Mavuk sub engvibus unius Leonis,
quam mille glirium fratrum, sove conci vium latere. Mely mondás annyira
megtetszett neki, hogy naplójában előttem azonnal beírá.
Budaörsön
írtam az apologiát a nemzeti gyűlés elnöke Razmán de Dienes úr mellett,
ki Komáromból Puki Miklós magyar kormánybiztos közbenvetésére Debrecenben
hurcoltatott. Használtam-e vele honunk e bölcs fiának? Annyit tudok, hogy
az igazságügyi miniszternek kiadatott, s a Debreceni Hírlapban be volt
iktatva. Az édesatyja pedig Baracskáról a legszívrehatóbb, ma is meglévő
köszönő levelét küldte hozzám.
Budában elhagyott
lakásomban 22-ik máj(us) visszatérvén ezer félelem közt szívszakadva vártam
állásom jobbrafordultát. Nincs toll, mely csak megközelítve is vázolni
tudná akkori veszélyes állapotom. S mivel titkon értesültem kerestetésem
iránt bujdosóvá lenni kéntelen valék.
Fejérváron, Veszprémen keresztül Balatonfüredre
vezetett a balsors, hol Deák Ferenc urat szerencsém volt találni. Szomor(ú)
állásom nyiltan e jó úrnak elmondám. Utazó levelem, mely a császáriaktól
februárban adatott, de 6-ik máj(us) Iványi kormánybiztostól is aláíratott
a fürdőnéli biztosnak előmatattam. Másnap a gőzösön Deák úr ajánló levelével
Keszthelyre, onnét Kehidára mentem, hol Deák úr ispánja szívesen látott
ugyan, de minden ingó már akkor pénzzé tétetvén úgy mint kívánt nem szolgálhatott.
Innét Koppányban
egy özvegynő, régi jó ismerősömhöz jutottam, ki a legszívesebben fogadott.
Nála létemben el is látott étel s itallal. 8-ik juli/us/ 849. könnyűk közt
váltam meg é kegyes jó özvegytől.
Veszprémen, Polgárdin, Seregélyesen
keresztül 10-ik júli(us) reggel már Budába értem. A magyar kormány ekkor
már odébb állott. Értesülvén, hogy szállásomon kerestettem, sőt a pesti
térparancsnok Száz úr maga is keresett - örültem 37 nap tartó bujdosásom
miatt!!!
Július 11-én
a császári seregek főcsapatja Budában érkezett és 22-ig naponként több
ezren jöttek muszkák is, oly zenével minő e városban soha nem hallatott.
Gyalog és lovag kozákok igen nagy számmal.
A Cs. K. polgári
főbiztos, gróf Zichy Ferenc úr is megmutatta magát. A magyar pénzjegy megsemmisíttetett,
s halál büntetés alatt a katonahatóságnak általadása kihírdettetett, később
azután a Vár-téren elégettettek. Ápril(is) hóban általam Almásra szállított
szénamennyiség hova lett légyen kimutatásáért elküldettem Győrben és Almásra.VI
Győrben az elébbi élelmezési Cs. K. tiszt már máshova rendeltetvén, az
akkori jegyzőkönyv sem találtatván arról mennyi széna küldetett onnét Almásra.
Bizonyítványt nem kaphattam, s anélkül a [...] nyílt rendelettel Tatából
Almásra küldettem, hol az előljáróság 1-ső szept(ember) 849. az általam
odahordatott szénamennyiség hovalétéről a bizonyítványtVII ki
is állí(tot)ta, hanem 31-ik aug(usztus) 849. a nagy vendéglőben a magyar
pénzjegyet el nem fogadván, s a magyar kormánybiztos, kiről az ottlévők
kérkedve szóltak. Mi alatt legyék jelenleg, midőn maga a kormány megszökött?
- fenszóval kérdezném. A jelen volt, de tőlem isméretlen pártosok kegyéből
lett szolgabíró, Somogyi Ferenc elfogatott.
Irásaim is,
melyeket Komáromban többekhez írék a vár feladása eszközlésében. És hogy
azok kikhez írtam galibában amiatt ne kerüljenek az árnyékszékben vetém
(e tette szolgáljék örök dícséretére) ugyan onnét kiszedeté, és engem,
mint kémet Komárom város Micsinye nevű darabontja és gróf Zichy füzitői
vadásza által Újházi László magyar kormánybiztoshoz 1-ső szept(ember) délelőtt
kísértetett. Ki a legdurvább gorombasággal üdvözölt, hogy Kossuth a Bem
táborában legyék nyakasan állítá. Mit félelem nélkül kereken tagadék. Egyszer
s mind fegyvernyugvás alatti elfogásomnak ünnepélyesen ellentmondván, hogy
én, ki tán azt is tudom, hány tégla legyék a komáromi várban? Kém nem lehetek,
azonban Almáson, hol elfogattam, mit kémlelhettem volna?
A rabházban
szoros kikutatás után bezárattam, hol fogva volt gr. Károlyi Lajos Őex(cellenciá)ja
is. Azonnal értesítém főtiszt apját, s komáromi lelkész Lipovniczki István
urat, ki már elébb engem a gyalázattól felmentett.VIII Ennek
közben járására délután 4 órakor Klapkához viteték. Vedd jó néven azért
nemes férfiú köszönetem, melyet a világ hallatára mondok neked. Nagy lelkedért
hálám beviszem a szentek szent(j)éhez, hol rendíthetetlen hívségem is jutalmaztatik.
Klapka emberhez
illőn tudakozódott mindenről. Előadám, hogy Tatától Győrig, s bent Győrben
30.000 császári sereg bizonyosan van, s annyi ágyú, miníció, hogy Nagyigmándon,
Bábolnán, Banán, Bőnyön az utas miattok alig mehet. Nem tagadám, hogy rokonaim
s barátimnak Komáromban írtam, hogy a vár feladását eszközöljék, vagy onnét
jöjjenek ki, s éltek kockára ne tegyék. Elismertem, hogy én küldtem be
14-ik aug(usztus) Komáromban a 6-ik 7-ik Haditudósítást, hogy győződjenek
meg arról mely rosszul áll a magyar világ. Klapka hajlamát a vár feladás(á)ra
észre vettem.
Kérdé tőlem:
- A Komáromból
küldött parlamanterek miért Aradon belöl nem bocsátódtak?
- Mivel Aradon
túl már akkor többé insurgensek nem léteztek. - felelém.
Fegyvernyugvás
lévén, hogy bátran utazhatok vissza Budára - a volt még szava hozzám.
A Dunán egy
megye katonával délután 6 órakor áltjövén, estve Öreg-Szőnyben értem, s
ott egy ügyvéd jó barátom testvérjénél éjszakai szállást nyerék, hol egy
magyar huszárt levetkőzve találtam. Midőn elmondanám e szomorú háznépnek
esetem, a huszár eltűnt, de csakhamar felöltözve fegyveresen betoppant,
s parancsolja, hogy egy házzal odébb öreg.
Már az ily
vad csordabeliek szavának engedni megszokván, vele az alezredeshez mentem,
kinél ez a Váradi hajdú, mint kémet árult be. De az alezredes álttekintvén
írásim tüstént szabadon bocsátott.
Visszatértemmel
a jó háznépnek megköszönvén a szállást. Holdvilágnál Tata felé mendegélék,
s az országúton két huszár őrt lóháton találtam, kik szunyókálván anélkül,
hogy tőlük észrevetetnék, köztük elsuhantam. S vagy ezer lépéssel odébb
a szőlőárokban meghúzván magam, ott vártam a hajnalhasadtát.
Midőn búsan
ballagnék Tata felé Naszályhoz, hol magyarok voltak, közel, az országúton
keresztülhajtani találtam egy Kalmár nevű kocsi lakóst. Felszólítám, hogy
fizetésért vigyék Tatában, de nem cselekedte. Végre egy dombról előmben
nyargalt egy Cs. vasas katona, s utánja káplárja, kinek írásim előmutatván
minden szolgálatot velem tenni kész volt. És vígan Tata mellett napnyugotról
fekvő cs. táboron keresztül 2. szept(ember) reggeli 6 órakor egyenest az
uraság kastélyában a Cs. K. biztos úrhoz mentem. Kinek történetem előadám.
S egyszer s mind, hogy Komáromban a kétségben esés tapasztalható. A drágaság
felette nagy, egy ice bor - az is rossz - 15 kr., egy zsemje 2 kr. legyék;
valamint arról is, Nobili Tatában lévő tábornok őméltóságát hűrősen értesítém,
hogy annyi gyülevész nép, mint ott létez azon nem nagy téren, melyen a
két Duna és két vár közt a város fekszik, helyt alég talál, hol fejét lehajtsa.
S be-szorítatván a Duna jobb partjáról az egész magyar tábor a városban,
csupán kigőzölgések élöli egymást.
Ez oly hű rajza esetemnek, hogyha ebben
csak egy sor ferde, s nem igaz, kész vagyok a megátkozott halált - melyet
a Cs. K. Ház iránti rendíthetetlen hűségemért alig kerültem el - a Hámán
fáján szenvedni.
Eredeti jegyzet:
I Gózon László Baján született
807-ben, az atyja Mihály, búzakereskedő volt és megbukván elszegényült.
Fiát mint kellett nem neveltethette és borbélyinasnak adá. Pesten borbélylegény
lévén az egyetemben orvostudományt tanult. Bécsben a Josefinumban azt egy
évig gyakorlá. Németül, magyarul, rácul egyformán tud, beszél. A muzsikához
természeti hajlama lévén bámulásig gitároz, jól énekel, fiatal korában
híres táncos és billiárdjátékos volt. Kolerakor Poson megyében, mint orvos
magát különösen kitűntette, aztán Komáromban, Pécsett, mint sebész több
évig működött.
Forradalomkor sebészképp a honvédeknél szolgált, Eszéken
létezett a vár feladáskor, onnét szabadon bocsátatván Budára jött és a
Cs. K. seregeknél kínálkozott. Fel nem vétetvén, a partusoktól Pesten május
28. 849. elfogatott, és vason Erdélyben Dévára az ottani zászlóaljhoz sebésznek
küldetett. Az oroszoktól Déva bevétekor elfogatván sok viszon közt 850.
tavasszal Budára jutott. Az évben 851 ápril(is) 21-ig Somogy megyében Szujkra
került, s ott mint sebész kedveltetett.
851. ápril(is) 22-én nyughatatlan lelke újont Budára,
onnét Bécsbe ragadta. Bécsből meg ápril(is) hóban Prágában ment, hol egy
drezdai nagykereskedőtől gitározásáért megkedveltetvén azzal Drezdában,
onnét néhány nap után Hamburgban, hol egy anglus orvossal megismerkedvén,
annak társaságában 21-ik máj(us) 851. már Londonban volt. Onnét két levelet
küldött Budára. Júliusban már Liverpoolból írt, ott egy katonakórházban,
mint sebész felvétetett. Szeptember végén egy Liverpoolból Amerikában New-Yorkban
utazó hajó kapitánya sebésznek a hajóra elválasztá.
22-ik okt(ó)ber New-Yorkban költ levele 5-én febr(uár)
852. érkezett Budára, melyben Mexikóban menő szándokat jelenti. 11-ik febr(uár)
írt válasz New Yorkban, valamint júliusban Mexikóban felelet nélkül maradván,
azóta róla n(em) tudok.
II Nagyméltóságú ott
dicsőn országló királyi ház iránt romlatlan hűségem a kétes időben is rendíthetetlen
volt. A forradalomban semmi részt nem vettem. Minden éltemben meggyőződtem
arról, hogy Honát csak az szereti igazán, ki hű királyához. A szabadság,
egyenlőség csak hang volt előttem. Likurg Solon és a Grachusok rég meg
késérlek azt - siker nélkül - nevettem a hősök nagy szerepét. Javaslatokért
bosszankodtam. Sokat tudtam volna tenni e nagy romlás ellen, de pénz híján
csupán sóhajtoztam. Írtam a múlt év Szept(ember) hóban g(róf) Revitzki
őexcellenciája, Paziazzi udvari titoknok és b(áró) Penfeld ágens úrnak.
Értesítésem elmaradt.
Azon terv, melyet g(róf) Szirmay István gazdag
lévén kivívt, hogy a cs(ászári) táborba ezer hű magyart vezetett a pártosok
ellen előbb megfordult fejemben. Jó szándokom de pénz nélkül füstben ment,
valamely gazdag mágnást vagy főpapot ez iránt akkor megkérni kinek lett
volna bátorsága? Hogy g(róf) Zichy Ödön borzasztó halálakor azt ejtvén
ki közhelyen számon, hogy a Kannibálok a grófnak csupán szépségéért megkegyelmeztek
volna, és később, mint agg vitéz azt találván szólni, hogy a hátráló Görgey
nem győzhet többé alig kerültem a megátkozott halált el.
H(erceg) Windisgrätz főtábornok felszólítására Nyitra
alsó, Bars felső és Komárom megye felső részében néhány helységek, melyek
javaslatomra jókor hódoltak a császárnak. Önköltségemen befutván 300-nál
több majd mind nemes ajánlkozott urunk és királyunk mellett harcolni, mint
ex(cellenci)ádnak 28-ik február küldött levelemmel, valamint m(éltósá)gos
Torkos Mihály úrnak is bejelentették. Megkértem több főpap urakatIII
remélvén, ha Kossuth felszólítására némelyek még keresztjek is odaadták,
jó fejedelmünket iránzó szándokomban elő fognak segétni - ekkorig, de semmi
segéd! Pedig ha segíttetem néhány nap ez eme könnyen gyűlt felkelők száma.
Megkértem g(róf) Sándor Móric urat vállalná fel
az ezredességet, felelt Budán lakó ügyvédének és magát kimenté.
Esedezem ex(ellenci)ádnak e jó szándokomban, hogy minél elébb
boldoguljak, s fejedelmünk iránti romolhatatlan hűségem bebizonyíthassam,
elősegíthessem valamely úton eszközölni méltóztassék, egyszersmind e jó
szándékom. Ő Cs. K. felségének tudtára adni legyék kegyelmes Budán 10/3.
849 excellenciád - s.a.t.
776. Gózon
Dániel szolgált főhadnagy az iránt folyamodik, hogy Ő Cs. K. felségének
felterjesztessék miképp azon terv, melyet Szirmai István gróf gazdagságánál
fogva a pártütők ellen kivitt, előbb fordult meg az ő fejében és hogy ennek
kivitelére valamiképp segíttessék.
Az iratok közé tétessék.
III Később nehány főpap
urak megtiszteltek feleletekkel. Mindegyik levélből kitűnt, hogy a papság
királyi urunk iránt a kétes időben is rendíthetetlen volt.
M(éltóságos) Balassa Gábor püspök úr levelét közleni
csupán akarom.
"T. Gózon Dániel úrnak Budán.
Kiváltképpen Tisztelt Úr!
Őfelsége Cs. K. Háza iránti hűségem miatt több
ideig püspöki székemből távozni kéntelenítetvén, s a megyében zsarnokilag
működő magyar biztos eltávozása után térhettem vissza püspöki megyémben,
amikor olvashattam csak t. úr valóban böcsös levelét. A cél melyre, mint
híve királyunknak felszólít T. úr, úgy vélem megszűnt. Csapatok gyűjtésére
többé szükség nincs. Őfelsége a Császár iránti rendíthetetlen hűségét T.
úrnak felettébb becsülöm. Kérvén, hogy a rend helyrehozására teendőkben
is királyunk iránti hűségben T. úr utolsó ne legyen.
Szombathely. 6. szept(ember) 849. Balassa Gábor"
IV Von seite des K.K.
Haupt Verpflegsant zu ofne wird da Daniel Gózon in monath apr. 19 nac Gutta
und Raab zur itlen leiferung vor seite der K.K. Verpflegs magazin und des
K.K. Landes
Comittariats entsendet worden ist Ofen 20-tun
Aug 849 Rasch mpr. Obnr Velwalter.
V Alól írt Pest megye
Budaőrsi kerületben Tinnyén lakó Bodiz Ferencnő Horváth Zsófiától felszólíttatván,
hogy mint Esztergom megye 849. tiszti ügyésze adnék biztonságot mind arról,
hogy Gózon Dániel ügyvéd e megye börtönében ki által és miért küldetett
be 30-ik ápril(is) 849.? S mindarról, hogy a fogolynak ki tőlem vétetett
kérdőre, mi volt vallomása? Mely felszólítás következtében hűtősen állítom,
hogy Gózon Dániel ügyvédet az ide kisérő két Pest megyei pandúr úgy adta
át a várnagynak, hogy Tök helység küldte legyen azért, mivel a Cs. K. seregek
számára szénát vásárlott. Maga a fogoly pedig írásban vele semmi bűntett
küldve nem lévén csak annyit ismért el, hogy Tök helység fogatta el. De
miért, ő nem tudja. Jelenté azonban, minthogy Tök elfogása helye Pest megyére
tartozna Pestre küldessék. Aminthogy szoros őrizet alatt 3-ik máj(us) 849.
el is küldetett, azonban másnap Tök helység jegyzője, Körmendi T.el előljáróval
anélkül, hogy ide hívták, vagy rendelték volna megjelentek kérkedve előadták,
hogy Gózon Dánielt nemcsak azért, hogy szénát vásárlott a császáriaknak,
hanem mint valóságos kémet fogatták el a csendbiztossal. Ki azt volt bátor
szólni, hogy valaki hirleni meri, hogy a magyarok jőnek ő azt a császáriakkal,
kik még közel voltak felakasztatja. Mely feladások írásban tétetvén a Pest
megyei kormánybiztoshoz hivatalosan meg is küldetett. Melyről Bodiznő Horváth
(Z)sófia kívánására adtam e bizonyítványom.
Esztergom, 13. Szep(tember) 851. Paczolai László segédbíró.
VI [...] A Cs. K. Második
Hadsereg Királyi Biztosi Hivatalától. Nyílt rendelet, melynél fogva Almás
helység előljáróinak szigorú felelet terhe alatt meghagyatik, hogy a Cs.
K. hadsereg számára még ápril(is) hóban Győrből odaszállított 2000 mázsa
szénamennyiségnek hova történt rendeltetéséről Gózon Dániel úr megbízottnak
pontos kimutatást, s illetőleg beszámolást adjanak.
Tata, aug(usztus) 31-én 849. Széki József k(irályi).
biztos.
VII Aluírtak Komárom
megyebéli Almás helység bírája, előljárói Gózon Dániel úr a Budai Cs. K.
Élelmezési Tár kiküldöttje felszólítására az eránt, hogy adánk bizonságot
azon szénamennyiség, mely ápril(is) 1. e Győrből Almásra szállíttatott,
s a Duna partján rakatván le, melynek gondviselését a tisztelt kiküldött
úr Garosi Cs. K., akkor parancsnok hadnagy úrra bízta helységünk jegyzőjét
is; az iránt megkérvén, hova lett légyen? mely felszólítás, de Cs. K. biztos
Széki József úr az iránti nyílt rendelete következtében állíthatjuk, hogy
az esztergomi táborból 28. ápril(is) érkezett Cs. K. seregek annak egy
részét elégették, a megmaradt sokkal több szénát a magyar insurgensek Komáromban
felhordatták. Hány mázsa lehetett a nagy határ széna? - mi azt nem tudhatjuk.
Melyről Gózon Dániel megbízott kívánására helységünk pecsétjével adtuk
e bizonyítványunk.
1-ső Szept(ember) 849. Sz.Györgyi János bíró msk, Bálki
Endre msk jegyző.
VIII 848. május végén
Komáromban a Városház téren népgyűlés alkalmában az indítvá-nyoztatván,
hogy a város tornyáról a kétfejű sast le kell venni. Azt találám szólni,
minek azt leverni, még az takar be minket? Délután egy rokonom megsúgván,
hogy elfogatom, takarodjak ki azonnal a városból.
Lipowniczki István apát úrnál találtam menedéket,
ki estve bizonyos alkalmon Gőnyöre küldött, hol gőzösön Pestre, s a gyalázattól
megmentettem. |
|