Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2000. 2.sz.
 
WEHNER TIBOR
"Hiányt pótló egyéniség volt"
A Dévényi Iván-emlékkönyvről
 

Felemelő atmoszférájú, egyszersmind mélyen elgondolkodtató rendezvény tanúi lehettek 1999. szeptember 20-án a Babits Mihály Városi Könyvtárban az esztergomiak és az Esztergomba érkezettek: a résztvevők az egykori kitűnő művészettörténészre, a város 20. századi kultúrtörténetének kimagasló jelentőségű alakjára, Dévényi Ivánra emlékeztek. Az élénk érdeklődéssel kísért emlékülést a szervezők - születésének 70. évfordulója alkalmából - a Dévényi Iván személyiségét és egyéniségét megidéző, munkásságát, működését áttekintő, az életművet dokumentáló emlékkönyv megjelentetésével tették emlékezetessé, avatták ünnepivé. Mindemellett tűnődésre ösztönző tényező, hogy miért csak ilyen hosszú időszak elmúltával, halála után huszonkét évvel láthatott napvilágot a szerteágazó - tanári, művészettörténészi, művészetszervezői, műgyűjtői - munkálkodást, a meglehetősen szétszóródó életművet összefoglalni szándékozó kiadvány? "A művészettörténész, műértő és műgyűjtő Dévényi Iván rövidre szabott élete során egységes szellemű életművet teremtett és minőségében rangos gyűjteményt hozott létre. Írásai és a Dévényi-gyűjtemény nélkül hiányosak lennének ismereteink a modern magyar művészet történetéről. Hiányt pótló egyéniség volt - ezért is érezzük annyira fájón az ő személyes hiányát." - írta a megidézettről már 1982-ben Németh Lajos professzor.
     A széles körű összefogással - a Babits Mihály Városi Könyvtár kiadásában, a Komárom-Esztergom megyei Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, az esztergomi önkormányzat Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága, valamint Oktatási Bizottsága, továbbá a Gransec Vagyonvédelmi Kft és a Dunakanyar Szövetkezet Műanyagüzeme támogatásával - megjelentetett emlékkönyv összeállítója, szerkesztője és gondozója Dévényi Iván kortársa és barátja, Bodri Ferenc volt. A személyes emlékezéseket, a Dévényi-írásokat, a Dévényi-gyűjteményt elemző tanulmányokat, az életút-dokumentumokat fejezetekbe gyűjtő kiadvány legfontosabb, és egyúttal a legnehezebben összeállított része a bibliográfia volt: százhuszonkét oldalon sorakoznak egymás alatt a teljesnek korántsem ítélhető jegyzék tételei.
     A címlapon Czóbel Béla mesteri, Dévényi Ivánt megjelenítő, szembenéző portréjának reprodukciója került - e szerkesztői választással is mintegy jelezvén, hogy Dévényi érdeklődésének körét, tájékozódását meghatározta a 20. századi magyar és egyetemes képzőművészet. A bevezető fejezet szerzőinek névsora és tematikai leltára is e vonzalmát reprezentálja: az író-irodalomtörténész - és maga is jeles műgyűjtő - Szalay Károly egyetemi évekre visszapillantó sorai, a kitűnő költő Weöres Sándor Barcsay-rajz és Rippl-Rónai-akt alatt írt verse, az európai horizontú festő-grafikus Bálint Endre Esztergomra emlékező cikke, Németh Lajos művészettörténész professzor - először folyóiratunk, az Új Forrás lapjain 1982-ben megjelent - a gyűjtő munkásságát tárgyaló tanulmánya és a művészettörténész-kortárs Mucsi András Dévényi-gyűjteményt bemutató, a Limesben 1993-ban közreadott eszmefuttatása. (A kötet minden esetben pontosan megjelöli az írások eredeti megjelenésének helyét, fellelésének adatait.) A második, a bibliográfiai fejezet élén a Képzőművészeti Almanach 1970-es körkérdésére adott Dévényi-válaszok olvashatók, mintegy körvonalazván a művészettörténész szakmai, kritikusi hitvallását. És e néhány oldal után következik a tárgyszavak - művészek, intézmények, irányzatok, műhelyek, műfajok, városok, történések - a-b-c-rendjébe állított bibliográfia, amely így szemléletesen megjeleníti, kiemeli azokat az alkotókat, művészeti-művészettörténeti jelenségeket, problémaköröket, amelyek Dévényi Iván érdeklődésének fókuszában álltak. Természetesen regisztrálható az is, hogy figyelme és tájékozódása átfogó volt: Aba Novák Vilmos, Bak Imre, Marc Chagall, Csikász Imre, Marcel Duchamp, Götz János, Gross Arnold, Mednyánszky László, Pátzay Pál, Pablo Picasso, Amerigo Tot, Vaszkó Erzsébet, Zichy Mihály nevének véletlenszerű kiemelése is jelzi ezt, miként az is, hogy kiemelkedő jelentőségűnek ítélte Bálint Endre, Barcsay Jenő, Csontváry Kosztka Tivadar, Czóbel Béla, Kassák Lajos, Kernstok Károly, Kondor Béla munkásságának tanulmányozását, elemzését, megismerését és megismertetését. Megfigyelhető az is, hogy kimagasló szerepű volt tevékenységében Esztergom művészetének, és a megyei hagyományoknak kutatása, ápolása. Tanulságos a Dévényi-publikációk fórumainak vizsgálata is: így mindenekelőtt a Vigília általa vezetett művészeti rovatának megkerülhetetlenségét, a korszak művészettörténeti irodalmában oly nagy jelentőségét nyugtázhatjuk ezúttal is, s azt, hogy az antológiák, a tanulmánykötetek, a folyóiratok mellett számos műve napilapokban jelent meg. A folyóiratok sorában a Vigília mellett újra meg újra visszatérnek a Jelen-korra és az Új Forrásra, valamint a napilapok között az egykori Komárom megyei Dolgozók Lapjára utaló hivatkozások. A bibliográfiát címnévmutató, és a három, Dévényi Iván által írt kismonográfia (Tihanyi, Kernstok, Thorma) adatsora és a fogadtatást jelző recenzió-jegyzék, valamint Bodri Ferenc Dévényi-írásokat elemző összefoglalása zárja. Az életműben oly nagy horderejű, a művészettörténészi-gyűjtői működéssel eggyé olvadó levelezésről a következő fejezetben Csaplár Ferenc értekezik, majd a Dévényi-műgyűjteményt ismertető írások sorakoznak egymás után: a gyűjtői ars poeticát felvillantó interjúk és cikkek, s a gyűjtemény történetét körvonalazó, anyagát tárgyaló tanulmányok Bodri Ferenc, Mucsi András, Salamon Nándor, Mojzer Miklós, Mravik László, Németh Lajos tollából. (Itt is, mint minden fejezet végén, a további tájékozódást segítő, a fejezet-tárgykörhöz kapcsolódó irodalomjegyzék olvasható.) És a csaknem háromszáz oldalas kötet a viszonylag fiatalon, negyvennyolc esztendős korában elhunyt Dévényi Iván halálát követőn megjelent nekrológok, emlékezések, versek együttesével zárul (a szerzők: Csányi László, Bálint Endre, Tüskés Tibor, Nagyfalusi Tibor, Horváthy Péter, Bodri Ferenc és Parancs János). A fejezeteket tagolva a kiadványban számos dokumentum - meghívó, levélmásolat -, és fotó is megjelenik: az arcképek mellett olyan korjelző fotográfiák, mint a Barcsay Jenőt és Dévényi Ivánt az egyik vernissage-on megjelenítő, vagy a Dévényit teremőrként - a Hét művész 1956-os esztergomi Keresztény Múzeum-beli kiállításán - megörökítő felvétel.
     A ceglédi születésű Dévényi Iván budapesti egyetemi tanulmányainak lezárulása után, 1951-ben telepedett le Esztergomban, és 1977-ben bekövetkezett haláláig e meglehetősen háttérbe szorított, lefojtott hangulatú kisvárosban élt és dolgozott. Martsa Alajos, Mucsi András és Dévényi, majd a hatvanas évek elején melléjük szegődött Bodri Ferenc tevékenykedése révén alakult a város kulturális-művészeti élete izgalmasan pezsgővé, eseménydússá: kapcsolataiknak, szellemi vonzó- és kisugárzó hatásuknak, szervezőkészségüknek köszönhető, hogy számos művész megfordult, vissza-visszatért Esztergomba, mutatta, mutathatta be műveit az itt rendezett kiállításokon. Így kerülhetett sor az Európai Iskola tagjainak együttes bemutatkozására, s az ebben a korszakban ugyancsak nem preferált Kassák Lajos, Gadányi Jenő műveit felsorakoztató kiállításokra. A korszak abszurditásokba hajló állapotaira jellemző, hogy a fővárosi kiállítási fórumokról kitiltott Gadányi Jenő Esztergomban minden különösebb gond nélkül bemutatkozási lehetőséget kapott, és nem is akárhol. Erről Mucsi András 1991-ben, a Magyar Építőművészet című folyóiratban megjelent tanul-mányában úgy emlékezett meg, hogy "Gadányi Jenő hét esztergomi kiállítása közül az első (múzeumon kívüli) kiállítást Dévényi Iván, Gadányi képeinek első esztergomi gyűjtője szervezte és rendezte az Esztergomi Békebizottság nevében, a Magyar-Szovjet Társaság (Széchenyi tér 18-20.) emeleti helyiségében, 1954. októberében." A találkozásokat, a barátságokat, a tárlatokat kísérőn levelezések indultak, precíz, az adatokat, a tényeket pontosan idéző és tiszteletben tartó kritikák és tanulmányok, ismertetések íródtak, s mind jelentősebbé gyarapodott a Dévényi-gyűjtemény is.
     A 20. századi magyar és egyetemes művészet korszerű, progresszív törekvéseinek - mindenekelőtt a Nyolcak művészcsoport és tagjainak munkássága, az Európai Iskola alkotóinak működése és a szentendrei művészet - vonzáskörében, szellemében felépült-felépített, az elszakíthatatlan szálakkal Esztergomhoz, a Komárom-Esztergom megyei tájegységhez kötődő Dévényi-munkásságot összefoglaló emlékkönyv - ismételten kiemelve a kiadó Babits Mihály Városi Könyvtár és az összeállító-szerkesztő Bodri Ferenc érdemeit - hiányainkra is emlékeztet: immár elengedhetetlennek minősíthető a válogatott Dévényi-írások kötetbe rendezése, közreadása. És nem csupán háromszáz példányban - mint ahogy már e Dévényi-emlékkönyv eme példányszáma is elégtelennek, kicsinynek bizonyult.