|
WEHNER
TIBOR
"Hiányt pótló egyéniség
volt"
A Dévényi Iván-emlékkönyvről
Felemelő atmoszférájú, egyszersmind
mélyen elgondolkodtató rendezvény tanúi lehettek 1999. szeptember 20-án
a Babits Mihály Városi Könyvtárban az esztergomiak és az Esztergomba érkezettek:
a résztvevők az egykori kitűnő művészettörténészre, a város 20. századi
kultúrtörténetének kimagasló jelentőségű alakjára, Dévényi Ivánra emlékeztek.
Az élénk érdeklődéssel kísért emlékülést a szervezők - születésének 70.
évfordulója alkalmából - a Dévényi Iván személyiségét és egyéniségét megidéző,
munkásságát, működését áttekintő, az életművet dokumentáló emlékkönyv megjelentetésével
tették emlékezetessé, avatták ünnepivé. Mindemellett tűnődésre ösztönző
tényező, hogy miért csak ilyen hosszú időszak elmúltával, halála után huszonkét
évvel láthatott napvilágot a szerteágazó - tanári, művészettörténészi,
művészetszervezői, műgyűjtői - munkálkodást, a meglehetősen szétszóródó
életművet összefoglalni szándékozó kiadvány? "A művészettörténész, műértő
és műgyűjtő Dévényi Iván rövidre szabott élete során egységes szellemű
életművet teremtett és minőségében rangos gyűjteményt hozott létre. Írásai
és a Dévényi-gyűjtemény nélkül hiányosak lennének ismereteink a modern
magyar művészet történetéről. Hiányt pótló egyéniség volt - ezért is érezzük
annyira fájón az ő személyes hiányát." - írta a megidézettről már 1982-ben
Németh Lajos professzor.
A széles körű
összefogással - a Babits Mihály Városi Könyvtár kiadásában, a Komárom-Esztergom
megyei Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, az esztergomi
önkormányzat Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága, valamint Oktatási
Bizottsága, továbbá a Gransec Vagyonvédelmi Kft és a Dunakanyar Szövetkezet
Műanyagüzeme támogatásával - megjelentetett emlékkönyv összeállítója, szerkesztője
és gondozója Dévényi Iván kortársa és barátja, Bodri Ferenc volt. A személyes
emlékezéseket, a Dévényi-írásokat, a Dévényi-gyűjteményt elemző tanulmányokat,
az életút-dokumentumokat fejezetekbe gyűjtő kiadvány legfontosabb, és egyúttal
a legnehezebben összeállított része a bibliográfia volt: százhuszonkét
oldalon sorakoznak egymás alatt a teljesnek korántsem ítélhető jegyzék
tételei.
A címlapon
Czóbel Béla mesteri, Dévényi Ivánt megjelenítő, szembenéző portréjának
reprodukciója került - e szerkesztői választással is mintegy jelezvén,
hogy Dévényi érdeklődésének körét, tájékozódását meghatározta a 20. századi
magyar és egyetemes képzőművészet. A bevezető fejezet szerzőinek névsora
és tematikai leltára is e vonzalmát reprezentálja: az író-irodalomtörténész
- és maga is jeles műgyűjtő - Szalay Károly egyetemi évekre visszapillantó
sorai, a kitűnő költő Weöres Sándor Barcsay-rajz és Rippl-Rónai-akt alatt
írt verse, az európai horizontú festő-grafikus Bálint Endre Esztergomra
emlékező cikke, Németh Lajos művészettörténész professzor - először folyóiratunk,
az Új Forrás lapjain 1982-ben megjelent - a gyűjtő munkásságát tárgyaló
tanulmánya és a művészettörténész-kortárs Mucsi András Dévényi-gyűjteményt
bemutató, a Limesben 1993-ban közreadott eszmefuttatása. (A kötet
minden esetben pontosan megjelöli az írások eredeti megjelenésének helyét,
fellelésének adatait.) A második, a bibliográfiai fejezet élén a Képzőművészeti
Almanach 1970-es körkérdésére adott Dévényi-válaszok olvashatók, mintegy
körvonalazván a művészettörténész szakmai, kritikusi hitvallását. És e
néhány oldal után következik a tárgyszavak - művészek, intézmények, irányzatok,
műhelyek, műfajok, városok, történések - a-b-c-rendjébe állított bibliográfia,
amely így szemléletesen megjeleníti, kiemeli azokat az alkotókat, művészeti-művészettörténeti
jelenségeket, problémaköröket, amelyek Dévényi Iván érdeklődésének fókuszában
álltak. Természetesen regisztrálható az is, hogy figyelme és tájékozódása
átfogó volt: Aba Novák Vilmos, Bak Imre, Marc Chagall, Csikász Imre, Marcel
Duchamp, Götz János, Gross Arnold, Mednyánszky László, Pátzay Pál, Pablo
Picasso, Amerigo Tot, Vaszkó Erzsébet, Zichy Mihály nevének véletlenszerű
kiemelése is jelzi ezt, miként az is, hogy kiemelkedő jelentőségűnek ítélte
Bálint Endre, Barcsay Jenő, Csontváry Kosztka Tivadar, Czóbel Béla, Kassák
Lajos, Kernstok Károly, Kondor Béla munkásságának tanulmányozását, elemzését,
megismerését és megismertetését. Megfigyelhető az is, hogy kimagasló szerepű
volt tevékenységében Esztergom művészetének, és a megyei hagyományoknak
kutatása, ápolása. Tanulságos a Dévényi-publikációk fórumainak vizsgálata
is: így mindenekelőtt a Vigília általa vezetett művészeti rovatának
megkerülhetetlenségét, a korszak művészettörténeti irodalmában oly nagy
jelentőségét nyugtázhatjuk ezúttal is, s azt, hogy az antológiák, a tanulmánykötetek,
a folyóiratok mellett számos műve napilapokban jelent meg. A folyóiratok
sorában a Vigília mellett újra meg újra visszatérnek a Jelen-korra
és az Új Forrásra, valamint a napilapok között az egykori Komárom
megyei Dolgozók Lapjára utaló hivatkozások. A bibliográfiát címnévmutató,
és a három, Dévényi Iván által írt kismonográfia (Tihanyi, Kernstok, Thorma)
adatsora és a fogadtatást jelző recenzió-jegyzék, valamint Bodri Ferenc
Dévényi-írásokat elemző összefoglalása zárja. Az életműben oly nagy horderejű,
a művészettörténészi-gyűjtői működéssel eggyé olvadó levelezésről a következő
fejezetben Csaplár Ferenc értekezik, majd a Dévényi-műgyűjteményt ismertető
írások sorakoznak egymás után: a gyűjtői ars poeticát felvillantó interjúk
és cikkek, s a gyűjtemény történetét körvonalazó, anyagát tárgyaló tanulmányok
Bodri Ferenc, Mucsi András, Salamon Nándor, Mojzer Miklós, Mravik László,
Németh Lajos tollából. (Itt is, mint minden fejezet végén, a további tájékozódást
segítő, a fejezet-tárgykörhöz kapcsolódó irodalomjegyzék olvasható.) És
a csaknem háromszáz oldalas kötet a viszonylag fiatalon, negyvennyolc esztendős
korában elhunyt Dévényi Iván halálát követőn megjelent nekrológok, emlékezések,
versek együttesével zárul (a szerzők: Csányi László, Bálint Endre, Tüskés
Tibor, Nagyfalusi Tibor, Horváthy Péter, Bodri Ferenc és Parancs János).
A fejezeteket tagolva a kiadványban számos dokumentum - meghívó, levélmásolat
-, és fotó is megjelenik: az arcképek mellett olyan korjelző fotográfiák,
mint a Barcsay Jenőt és Dévényi Ivánt az egyik vernissage-on megjelenítő,
vagy a Dévényit teremőrként - a Hét művész 1956-os esztergomi Keresztény
Múzeum-beli kiállításán - megörökítő felvétel.
A ceglédi
születésű Dévényi Iván budapesti egyetemi tanulmányainak lezárulása után,
1951-ben telepedett le Esztergomban, és 1977-ben bekövetkezett haláláig
e meglehetősen háttérbe szorított, lefojtott hangulatú kisvárosban élt
és dolgozott. Martsa Alajos, Mucsi András és Dévényi, majd a hatvanas évek
elején melléjük szegődött Bodri Ferenc tevékenykedése révén alakult a város
kulturális-művészeti élete izgalmasan pezsgővé, eseménydússá: kapcsolataiknak,
szellemi vonzó- és kisugárzó hatásuknak, szervezőkészségüknek köszönhető,
hogy számos művész megfordult, vissza-visszatért Esztergomba, mutatta,
mutathatta be műveit az itt rendezett kiállításokon. Így kerülhetett sor
az Európai Iskola tagjainak együttes bemutatkozására, s az ebben a korszakban
ugyancsak nem preferált Kassák Lajos, Gadányi Jenő műveit felsorakoztató
kiállításokra. A korszak abszurditásokba hajló állapotaira jellemző, hogy
a fővárosi kiállítási fórumokról kitiltott Gadányi Jenő Esztergomban minden
különösebb gond nélkül bemutatkozási lehetőséget kapott, és nem is akárhol.
Erről Mucsi András 1991-ben, a Magyar Építőművészet című folyóiratban
megjelent tanul-mányában úgy emlékezett meg, hogy "Gadányi Jenő hét esztergomi
kiállítása közül az első (múzeumon kívüli) kiállítást Dévényi Iván, Gadányi
képeinek első esztergomi gyűjtője szervezte és rendezte az Esztergomi Békebizottság
nevében, a Magyar-Szovjet Társaság (Széchenyi tér 18-20.) emeleti helyiségében,
1954. októberében." A találkozásokat, a barátságokat, a tárlatokat kísérőn
levelezések indultak, precíz, az adatokat, a tényeket pontosan idéző és
tiszteletben tartó kritikák és tanulmányok, ismertetések íródtak, s mind
jelentősebbé gyarapodott a Dévényi-gyűjtemény is.
A 20. századi
magyar és egyetemes művészet korszerű, progresszív törekvéseinek - mindenekelőtt
a Nyolcak művészcsoport és tagjainak munkássága, az Európai Iskola alkotóinak
működése és a szentendrei művészet - vonzáskörében, szellemében felépült-felépített,
az elszakíthatatlan szálakkal Esztergomhoz, a Komárom-Esztergom megyei
tájegységhez kötődő Dévényi-munkásságot összefoglaló emlékkönyv - ismételten
kiemelve a kiadó Babits Mihály Városi Könyvtár és az összeállító-szerkesztő
Bodri Ferenc érdemeit - hiányainkra is emlékeztet: immár elengedhetetlennek
minősíthető a válogatott Dévényi-írások kötetbe rendezése, közreadása.
És nem csupán háromszáz példányban - mint ahogy már e Dévényi-emlékkönyv
eme példányszáma is elégtelennek, kicsinynek bizonyult. |
|