Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2000. 2.sz.
 
SZABÓ SZILÁRD
 
A sivatag
 
 
I
 
Barna pikkelyes fatörzsek,
     száraz oszlopok,
csikorogva ívbe görnyedt
     kezes ostorok.
              Éji szél ha sodor,
              sodor homokot,
látatlan a szélbe dőlnek
     száraz oszlopok.
 
 
II
 
Kés-fürtöket rázva lengő
     sötét legyezők
szabdalják a felderengő
     szürke levegőt.
              Földmélyből ha szívják,
              szívják az erőt,
zúgnak a törzsek s a metsző
     sötét legyezők.


 
III
 
Gyűrűs perem alá zárva
     fekete üreg,
torka mély, kőajku szája
     csorba és öreg.
              Reggeltájt ha tágul,
              tágul a meleg
égbolt, lomha gőzt okád a
     fekete üreg.
 
 
IV
 
Pendülés hal el a fákon
     lassan odafönt
s rajzát rezegteti lágyan
     párában a tönk.
                   Megfeszülve várják,
                   várják, hogy a gömb
szikkasztó útjára hágjon
     lassan odafönt.
 
 
V
 
Sávos dűnék mozdulatlan
     barázdáinak
árnyát egyre vékonyabban
     vonja meg a nap.
                  Súlyosodik, billen,
                  billen, leszakad
s körben nekicsap a katlan
     barázdáinak.
 
 
VI
 
Ami szúrni, ütni bírna,
     tárgyként megmered,
ami halott volt, a szikla,
     vibrál, él, remeg.
                  Rostos kéreg roppan,
                  roppan az erek
nedve köré, elszorítja
     s tárgyként megmered.
 
 
VII
 
A látvány terét kitöltő
     pálmát és kutat
elnyeli a bőgve ömlő
     fénytömb-zuhatag
                   részeire bontva-
                   bomlasztva a vak
szemgolyóvá zárult tömlő
     pálmát és kutat.
 
 
VIII
 
Ha van föld és víz, nap és ég,
     fa, kő és homok,
idő nincsen - ami él még,
     vár és nem mozog.
                Vörösödik, pattan,
                pattan a burok,
kitárul a puszta térség:
     fa, kő és homok.


 
IX
 
Az újra egybegyúrt tájra
     rágördül az éj,
duzzadt veremmélyi sárba
     markol a gyökér.
                 Megtelik és lüktet,
                 lüktet minden ér
s bensejükből zúgó fákra
     rágördül a szél.
 
 
(KÓDA)
 
Sötét mag élteti sárga
     dombkaréjba zárt
zöldfodrú sziget aszályra
     ítélt nappalát.
                 Fa jelzi, ha moccan
                 - moccan -: egy kivált
organizmust hajdanán a
     domb karéjba zárt.
 

                                               (1989-1999)