Új Forrás - 2000. 1.sz.
 
VILLÁNYI LÁSZLÓ
       
Egy másik nyár 
    Tudod, a férfifürdő felé, ahol a fecskék lakmározását néztük, magyarázza Tolnai Ottó, hogy hova is dobtak bombát, mert dobtak, s az ember újra belegondolhat, hogy ahol derűsen sétálgat, oda másnap lehullhat egy bomba, s amikor hallom a horgásztörténetet, a csalit miként kapta be a réce, s a damillal ívelt föl, az éjszakai égbe, én a bombázót látom, ahogy megra-gadja, elviszi az emberek reményét. 

        Nézem a pókot Baránszky Laci temetésén, akárha egy palicsi fáról fújta volna ide a szeptemberi szél, a könnyekkel, Kosztolányi húgának sírásával együtt, őt, Kosztolányi húgát írta életre manhattani barátom, aki egy másik tó rejtekén pontosan ismerte a helyszínt, ahol vetkőzni kezdtek a lányok, hogy felvehessék fürdőruhájukat, így csodálkozott rá a cicik ívének végtelen változatosságára, kereste őket a fehér köpenyek alatt is, amikor injekciós tűvel hajoltak fölé az ápolónők. 

        Ki tudja hány éve palicsi barátom a házuk előtti fenyőről elemelt egy kéregdarabot, tördelte, formázgatta, s mintegy búcsúzásképpen nyújtotta felém, és hazatérve a kérget a könyvespolcomra tettem, azóta van szobámban egy darab látható Palics, a kérgen palicsi vonalak ívelődnek, és úgy képzelem, lesz majd egy másik nyár, az úton tejföllel, túróval közeledik a ludasi filozófus bácsi, s ahogy a másik nyár fényében unokái fölé hajol barátom, az apró ujjak a kéreg vonalait rajzolják, azok ívelődnek majd a palicsi porban.