Új Forrás - 1999. 10.sz.
JUHÁSZ ATTILA
chiaroscuro
 
 
Szürke tussal fátylakat fest

a délután A téren
túl magukba húzódnak vissza
a verejtékező fák s
az árnyék a lusta

falakra alvad Vonalait veszti
lassan ami még látható
csak az akvárium óvakodik
elő s zöldes halvány

kis gomolyt görgetve mozdulatlan
lebeg Mind szertelenebb játékokba
kezd az egykedvű idő
a simára kopott kövekből

apró koponyákat formáz s
az áttetsző partra némafilmeket
vetít A mindig közönyösebb
egekre tárva levegőért kap

a belső lét erei
a feszített mennyezeten kimerednek
Gyorsan sötétül A megfakult
magányt már idegen fények

törik át a drapériákon
hideg poruk fémesen megrakódik
Várakozik a csend Ringatózva
közelít egy utcai világítótest

bebámészkodik s a tömör
fülledt zugokba pásztáz rejtélyeket
keres vagy csupán nyugalmat
Ám ekkor óriásira nőtt
aranyhal úszik középre s
az ágy üres szigetéről
nagyot és mélyet mordul
mintha elnyelni készülne mindent

Aztán felkacag a hűvös
selyemre aprópénzt hullat mit
is szeretnél Holddal remegő
lomha tükrön evezni át

s vissza súlytalan tudni
mind a két világot
Megrázkódik kint a hűtőgép
halk csengettyűszavára az éj

végképp aláomlik Felriaszt elalszom