|
KERÉK
IMRE
Ének az ismeretlen
madárról
Lassan három éve már minden augusztus
utóján, a nyárvégi verőfényben
kertünkbe száll egy madár. Körbesétél,
meg-megáll, tollászkodva elidőzik.
De még sosem látta senki, csak egy
rozsdaszínű tollat, ében sávokkal
szegettet, hagy a fűszálak között,
jeléül annak, hogy itt járt. S találgatjuk: mit
zenhet tarka tollával nekünk a rejtélyes
ismeretlen, s hol a fészke és ki
küldte? Talán a loppal közelgő ősznek
hírnöke lehet? Messzeföldi, ritka
vendég, ki csak éppen megpihen,
aztán fölszáll s tovaröppen téres, fénylő
távolokba? Vagy itt lakik a közelben?
De miért bújkál előlünk, miért titkolja
nevét? Lehet, hogy hiába várom jövő
sugusztusban ismét, nem láthatom
sohasem? Megmarad ős rejtelemnek,
s csak a tollak szaporodnak évről-évre
a befőttes üvegben, asztalomon?
Talán még gyennekkoromban láttam őt
egy pillanatra, s tán azért kísérget
olykor, mint egy árnyék? Nem tudom.
|
|