Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1999. 7.sz.
FILIP TAMÁS
 
A hegy (zordonvers)
 
 
Villámok delejétől kékes arccal, 
idegen álmok légszomj-ösvényein 
botladoztunk fölfelé jövet. 
A völgyben egy ütközet hangjai 
zúgtak, s a levegő végig reszketett. 
Rossz források fojtó páráit 
lélegeztük, a hegy habzó s gonosz 
váladéka tócsákba összeállt 
és a széleken túlcsordulva 
folyt a lábainknál. 

Egyikünk elvétette a lépést, 
egy másik utánanyúlt. Akik 
maradtak, jobban vigyáztak aztán. 
Csúszós és meredek volt az út. 
Odafönn egy kőasztal állt, 
körötte kőből zsámolyok. 
Lerogytunk. Lihegtünk, mint 
akik élnek, de homályt 
nem tudtunk volna lehelni 
a szánk elé tartott tükörre. 

Felhők sodorták az eget, 
s a baljóslatú, hatalmas 
színtelenségbe villámok 
faragtak képeket. És guruló 
kövek robaját hallgattuk 
mint a legszebb zenét, ami 
az életben csak egyszer szól, 
valahogy úgy, mintha ez volna 
utolsó kívánságunk, s mi oktalanul 
azt remélnénk, hogy sosem 
kezdődik meg a kivégzés.