Öt haiku
öböl csendjébe
az ár-apály formátlan
testeket sodor
*
jégkardok élén
gyöngyszemeket görget a
tavasz-erecske
*
telehold álma
fehér fák futnak
fehér tájon át
*
széthull a hajnal
szennyes szürke fényekben
meghalsz felébredsz
*
alkonyi fűzfa
izgága szellőt fésül
ezer karjával
parlando
tavasz a hullafoltos avaron opálos
útjelek csigaház üszkös
tölgyek sóhaján korai szivárvány játszik döglegyek szárnyá-
ról fény csöppen az alkony rekedten károg vajúdik készül
hát a nyár az ösvényen szorgos galacsinhajtók borostás
füveken kései könnyek