Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1999. 1.sz.
 
A tiszta erkölcsről, a respublikáról és a vasárnapi népségről
egy Petőfi-sor kapcsán
Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel beszélget Móser Zoltán*
 
 
"Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik."
                                               (Illyés Gyula)
 
 

- Aki Petőfi egy sorával most varázskört rajzol körénk; Kerényi Ferenc irodalomtörténész, a reformkorszak kiváló ismerője. Először idézzük azt a részletet, amelyben a kiemelt sor, s néhány "bűvige" is megtalálható:
 

Republikánus vagyok lelkestül-testestül, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső leheletemig. Ezen tántorithatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adja ifju kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez adja most férfikezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, mikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapitott jövendő volt, én messze kerültem a vásárt és senki előtt még csak fejemet sem billentettem meg, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagyszerü lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigoru erkölcsű ember valék, ami egyszóval annyi, mint republikánus, mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy "le a királlyal!", hanem a "tiszta erkölcs!" Nem széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja... enélkül ostromolhatjátok a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot!

- A sorban az az érdekes talán, hogy ezúttal nem verssor hangzik el, hanem egy sor Petőfi-próza, a Lapok Petőfi Sándor naplójából 1848. április 19-i bejegyzéssel. Ez május elsején jelent meg ugyanabban az évben. A sor pedig így hangzik: "Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék, ami egyszóval annyi, mint republikánus, mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy »le a királlyal!«, hanem a »tiszta erkölcs«!"

- Amikor Kerényi Ferenc e sor mellett döntött, azt is mondta nekem, hogy meglepetésre készül. Szerencsére én is hoztam néki meglepetést. Én is idézek egy naplóból, de ez nem Petőfié: ami ebben szép, meglepő és számomra megdöbbenti őt is, hogy ugyanazon a napon íródott. Az egyik, ezt idéztük már, Petőfitől származik, s ez legyen az Északi sark, a másik - és most egy Széchenyi-idézet következik - az én elképzelésem szerint csakis a Déli sark lehet. Széchenyi 1848. április 19-én a következőket vélte érdemesnek feljegyezni a naplójába:
 

A Főherceghez 10 órakor. - B[atthyány] Lajos elfeledte megmondani nekünk, hogy ő csak 12-kor. - Deák, Klauzál etc. mindnyájan csalódottak. A Főherceg elbátortalanodva. "Nem, így nem megy ez." - Igaza van. - Procopiusszal "Szeretném megvenni Esterházy házát!"
     Konferencia-ülés a Főhercegnél. A bán históriája. B[atthyány] Lajos és Kossuth - "hát igen, ha a kormány oly gyenge, hogy nem képes lecsukatni Jellasichot... akkor le kell lépnünk."
     B[atthyány] Lajos és Kossuth el akarják hitetni most az emberekkel:
     1. No. Nem ők csinálták a forradalmat.
     2. No. Megkeresték őket, hogy legyenek miniszterek, holott arcátlanul feltolták magukat.
     3. No. Hogy leköszönhetnek... ha marad a bán etc.
     Kossuth és B[atthyány] Lajos komolyan fontolgatják, how to escape [hogyan menekülhetnének].
     Zavargás a zsidók ellen... Angolok szilárdan kitartanak a chartisták ellen.
     Mme[—-]nál s valami mást találtam... nagyon csalódott vagyok!
     - Zichy Feri nálam egyet s mást megbeszélni. - Hívat a miniszterelnök.
     - Lóra ül... zavargás a zsidók ellen. Kossuth kiáltványt diktál!! Il trépigne de fureur! [toporzékol dühében] EREIMBEN FORR A VÉR. Vasvári és társai nála voltak: MENTSE MEG ÉLTÜNKET!... Én gyenge... álmos... rosszul vagyok! Egyszeriben tompa lárma[...] Az érintettek szörnyen megijednek. Pulszky kioltja a fényeket - becsukja az ablaktáblákat. Semmi az egész... B[atthyány] Lajos visszajön!! Elsimíttatott!? mennyi időre?
     Deák: EZT, AZT NEM ENGEDI A TÖRVÉNY(!)
     Én: Feladatunk megmenti a hazát szarok a törvényeitekre!

- Két naplórészlet hangzott el, ebből egy sort, egy bűvigét választott ki Kerényi Ferenc. Vajon miért erre esett a választás?

- Először az időpontról, április 19-éről. Ez azért jó választás - és köszönöm is a Széchenyi-napló idézetet -, mert ez már a forradalom utáni hétköznap. Egy munkás hétköznap, amikor a kormány április közepén megérkezett már Pestre, véget ért a kettős hatalom, ahol még gyakorlatilag Pest utcája a forradalmi ifjúság kezében volt, akik a forradalmat nem tekintették befejezettnek, beleértve a köztársaság követelését is. A Batthyány-kormány, amikor április közepén Pozsonyból megérkezik Pestre és elkezdi a hivatali működését, tulajdonképpen befejezettnek tekintette a forradalmat, hiszen az áprilisi törvények rendelkezésre álltak és ezeket a kereteket kellett kitölteni. Mint hallhattuk, ez egyáltalán nem ment könynyen. Itt a forradalom táborán, a március 15-i akcióegységen belüli ellentétről van szó, amely Petőfiék vereségével fog végződni kb. egy hónap múlva. Petőfi érettségét fogja viszont bizonyítani: anélkül, hogy föladná republikánus elveit, visszavonulót fúj majd májusban, amikor a szerb felkelés a forradalom valamennyi eddigi (liberális-radikális) nézetét és eredményét veszélyezteti. Ezért is választottam ezt a gondolatot egyfelől. Ami a tartalmát illeti, ma nagy zavarban vagyunk Petőfit illetően. Hiszen elmúltak - hála Istennek - az ideológiai kényszerpályák. Igen ám, de akkor hogy fogjuk össze ezt a sokszínű, villódzóan érdekes, színes személyiséget? Én azt hiszem - és ebben viszont Petőfi a magyar reformkorhoz kapcsolódik - az erkölcs fogalmában. Egy mély etikai meghatározottságban, amely átfogja, áthatja Petőfi sajátos természetvallását, szabadságkultuszát; tehát az egész emberi személyiségnek ez a kulcsa. Ezért is választottam ezúttal prózát.

- Mielőtt folytatnád és elmélyednénk, én a Hatvany-féle könyvből idézek fejezetcímeket: március 15-e elé ezt írta: "Petőfi napjai", ezután jön a "Sikeres, népszerű Petőfi", áprilisban és a következő hónapokban pedig "A népszerűtlen Petőfi". Ekkor írja ezt a naplót is. Ha én választottam volna, biztos, hogy nem ezt a sort emelem ki, mert ma is, holnap is ezt a fél sort tudom csak dörmögni: "szörnyen vasárnapi nép vagyunk!"

- Ez ugyanennek a napi bejegyzésnek a része, és valóban egy folyamatnak az egyik állomása. Az egység eróziója március 16-án reggel elkezdődik, Petőfi számára pedig június 15-én végződik is - tehát pontosan három hónappal március idusa után -, a szabadszállási választási kudarccal. Már március 16-án nemesi politikusok (jelesül Nyáry Pál, Pest vármegye alispánja) a központi közbátorsági választmány ülésén kezdték tagadni Irányi egy odavetett mondatára, hogy itt egyáltalán forradalom volt. Amikor Petőfi levélben beszámol Aranynak Nagyszalontára március végén az eseményekről, akkor ő is bizonygatni kényszerül, hogy itt valóban forradalom volt, hiszen mindazt a munkát végezték el tulajdonképpen egy-két nap alatt, amire 25 év alatt a reformkor csak előkészült, de végrehajtani nem volt képes. Tehát ez az egység valójában csak egynapi egység, utána elkezdődik a mesterlegények kirekesztése a nemzetőrségből, megkezdődnek az első zsidóüldözések Pozsonyban, majd Pesten. Azután elkezdődik a nemzetiségek bujtogatása, a céhlegények sztrájkja, és eljutunk május végére, mikor Jókai feljajdul az Életképekben és ezzel véget is ér a nagy reformkori illúzió, mert azt mondja Jókai: "Azt hittük, hogy van népünk, most kiderült, hogy nincs." És Petőfi ennek fogja személyes kárát látni majd a szabadszállási választáson. Hozzátehetjük, Arany János is ugyanígy járt Nagyszalontán ezzel a választással, hiszen a márciusi ifjak közül csak mutatóba került be egy-kettő a népképviseleti országgyűlésbe. Ez egy szükségszerű politikai folyamat, amely figyelmeztet bennünket arra az alapkérdésre, hogy egy eszme mennyire válhat mozgósító erejűvé, mennyire válhat tömegessé, illetőleg, hogy az eszme helyébe hogyan lépnek rémhírek, álhírek, egyéni ambíciók, kormányalakítási törekvések stb. Sajnos, azt kell mondani, hogy ez most, 150 év után is időszerű, mert ezt a leckét mintha még nem egészen jól tanultuk volna meg.

- A két bűvigéhez és az idézett mondathoz térjünk még vissza: az egyik a tiszta erkölcs, értjük. A másik a respublika, amelyről többször is szólt: "Respublica - ez verscím is -, szabadság gyermeke, s szabadság anyja, világ jótevője.", vagy másutt szinte vallásként említi, amelynek papja, vagy apostola: "A keresztény vallásnak csak tizenkét apostola volt, mégis elterjedt; hogyne terjedne el a respublica, mellynek már annyi apostola van." Néhány szót szóljunk erről is.

- Petőfi nem volt tételesen vallásos, és a saját világképében valóban a szabadságvallás töltötte be ezt a funkciót. Erről azért is érdemes beszélnünk, mert az elmúlt években szegény Petőfit sokszor átbuktatták képzeletbeli léceken. Itt arról volt szó, hogy más társadalmi tudatformák követelményeit állították szembe a költő, tehát a művész verseivel, a műalkotással. Elővették például a nagy forradalmi programverseket és azt mondták, hogy micsoda gyenge utópia ez! A nagy utópisták ennél mennyivel jobbat írtak! Akkor jött egy másik bíráló, és azt mondta, hogy jó ugyan a Világosságot! című vers vagy a történelemről való filozofálgatás, de meny-nyivel jobbak a német filozófusok! Valóban, azok jobb filozófusok, de Petőfi nem filozófus volt, nem utópista volt, nem társadalmi reformátor volt ilyen értelemben, mert a műveiben nem tételesen kell keresnünk dolgokat. A program, amit mint költő képviselt, egyszerűen összefoglalható: az emberi boldogságot kereste, és ennek eszközéül tekintette a szabadságot. Nagyon fontos ez a sorrend, hiszen a szabadságot abszolutizálva szoktak a zsarnokok is színre lépni, tehát ebből a szituációból nem Az apostol világa következik, hanem például III. Napóleon.

- Mindannyiunknak van néhány kedvenc verse, van egy-egy kedvenc sora és van egy Petőfi-képünk. Én itt, elsősorban mint fotós, egy látó, láttató képet képzelek el s erre kérlek téged is. Kérlek arra, hogy nézz vissza, nézz Petőfire, és ha már látod, próbáld elmondani, hogy mikor ezt a naplót írta, hogy nézett ki? Mosolygott, vidám volt, szomorú volt vagy dühös?

- Vidám biztosan nem volt, a szeme épp olyan szúrós, mint amilyennek még a befeketedő daguerrotypián is jól látszik. (Annyira szúrós ez a tekintet, hogy néha még ma is lesütjük a szemünket előtte.) Ideges lehetett Petőfi. Érezte, hogy a márciusi fiatalok vezető szerepe szükségszerűen véget ért, megírta már A királyokhoz című verset, ami után már az ellen-versek születnek vidéken. Ezeket ugyan még nem ismeri, de nyilván érez valamit a bőrén, a megritkuló levegőt maga körül. Azoknak a véleményét is hallja már városszerte, akik hátradőlnek és azt mondják: hát kérem, itt minden a legnagyobb rendben van, a forradalom véget ért, a minisztertanács vitatkozzon úgy, ahogy azt Széchenyitől az imént hallottuk, ez nem ránk tartozik. Tehát Petőfi dühös, türelmetlen és bizonytalan is, hiszen egy olyan emberről van szó, aki tizenéves kora óta megszokta, hogy maga dönt élete kérdéseiben, itt pedig alá van vetve bizonyos történelmi folyamatoknak, amelyeket sejthet, érezhet, de amelyeket előre még ő sem tudhat. És emellett ott van még a magánélet is. A nagyon prűd Magyarországon szoktak visszaszámolni Petőfi Zoltán december 15-i születésétől, s ebből kiderül, hogy bizony március 15-ének éjszakáján vagy a körül fogant meg Petőfi gyermeke. Erről évtizedeken át nem illett beszélni, hiszen egy osztályharcos költő ne foglalkozzon magánélettel a forradalom exponált időszakában. De ha a természet naptári rendjét visszaállítjuk, akkor bizony Petőfi amiatt is izgatott lehetett, hogy apa lesz-e vagy sem?
 

* A Petőfi rádió "Gordiusz" című műsorában elhangzott beszélgetés bővített, szerkesztett változata. (Szerkesztő: Gózon Ákos)