Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1999. 1.sz.
 
RJOKAN*
 

Ablakban feledett Hold
- részletek -
 

Magamban megyek el otthonról
Rázza az őszi szél
   az érett szemekkel terhes rizst

                                                  *

A falut elnyelte a köd
A gyalogutat is alig látom
Mialatt a fenyvesen át magányos lakomhoz térek

                                                  *

Kérlek, várj a holdfényre -
Hullott gesztenye
   borítja a hegyi ösvényt

                                                  *

Most, hogy az ősz első dere
   megeste ócska csuhám
Már bizonyosan nem látogat meg többé senki

                                                  *

Ma megint nem mentem
   koldulni a faluba
Szakad, egyre csak szakad a hó

                                                  *

Édes szakét iszogatok a földművesekkel
   És közben belepi
      szemöldökünket a hó

                                                  *

Koldulni indultam
De egy tavaszi rétnél elakadtam
És egész nap
   ibolyáztam

                                                  *

A barackvirágzás csalt a faluba
De egész a parti virágokban
   gyönyörködtem a folyónál

                                                  *

Őzsuta hangját
   hallom a hegygerincről
Mialatt álmatlanul forgolódom

                                                 *

Olyan hevesen dobog szívem
Hogy nem tudok aludni
Holnap a tavasz első napja!

                                                 *

Hogyan menne el valaha is a kedvem az élettől? -
Megint tavasz van
És virágzanak a cseresznyefák

                                                 *

Elvitorláznak a felhők
Szól a bokorban a kakukk -
Miért nem jöttél?

                                                 *

Akárha elbújtam volna
   a világi emberek elől
De akkor meg miért nem szűnök
   meg rájuk gondolni?

                                                 *

Itt fenn a hegyen alkonyul
Már csak a fenyőfák közt
   fujdogáló szél beszélget

                                                 *

Mit hagyok magam után emlékül?
A tavasz cseresznyevirágát
A poszáta nyári énekét
A juhar karmazsinpiros őszi levelét

 

                                      Oravecz Imre fordításai
 
 

* Polgári nevén Imamoto Eizo (1758-1831) japán költő, zen-szerzetes remete. Élete jó részét egy magányos erdei házikóban töltötte, Japán középső részén, Kugami-hegyen, ahonnan lejárt koldulni és gyerekekkel játszani a közeli falvakba. Versei Ablakban feledett Hold címmel jelennek meg közelesen a Terebess Kiadónál.