Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 6.sz.
 
SZÉNÁSSY ZOLTÁN
 
Beöthy Gáspár naplója 1849-ről
 

Az 1848-as esztendő végére a hadi helyzet kedvezőtlenül alakult. December 13-án Windisgrätz átlépte a határt, mintegy 50 000 főnyi hadseregével. A Duna bal partján pedig Neustädter tábornok nyomult előre, kb. egy dandárnyi erővel. A Duna két partján zajló hadműveletek összehangolását kívánja szolgálni az alábbi osztrák hadparancs:

"A főhadseregparancsnokság (Windisgrätz) utasítása Kempen altábornagynak Pozsonyba.

Oroszvár...dec. 22.

     Csapataink felállítását illetően szükségesnek tartom, hogy értesítsem Önt a Neustädter-dandárra és a Simunich altábornagy hadosztályára vonatkozó rendelkezésekről.
     Miközben a hadsereg zöme a Duna jobb partján Győr irányába nyomul előre, ugyanakkor Neustädter tábornok a Csallóközben a Duna bal partján hasonló magasságban vonul előre Komárom ellen..." 1

Az abszolút erőfölényben lévő osztrák hadsereg támadásának a hiányosan felszerelt és kiképzetlen magyar honvédsereg nem tudott ellenállni. Görgey - aki a schwechati vereség után átvette a parancsnokságot Móga tábornoktól - a lassú visszavonulás taktikáját követte, de Komáromot felkészítik az ellenállásra, a hosszú ostromra. December 18-án, a hadügyminiszter rendeletével, a város összes iskoláját lefoglalják hadikórház céljaira. Élelmet, takarmányt, lőszert, védősereget összpontosítanak a városban.
     Kossuth még 1848. november 4-én Pozsonyban adja ki a magyar és német nyelvű felhívását, melynek értelmében - már számolva Windisgrätz támadásával - felszólítja Dunántúl közigazgatási vezetőit, kormánybiztosait, az élelmiszerek és takarmányneműk azonnali felvásárlására. Kossuth egyúttal intézkedik, hogy a felhalmozott készleteket Komárom várába szállítsák.2
     Görgey stratégiai elképzelését, hogy Győrt védelmezni fogja, az időjárás keresztül húzta. A folyók: Duna, Rába, Rábca, annyira befagytak, hogy azokon ágyúkat is keresztül lehetett vontatni. Így a fővezér, nem látva reális lehetőséget a védelemre - Győrt december 27-én kiürítik, és Komárom irányába vonulnak vissza. Komárom előtt előbb december 29-én Bábolnánál, majd 30-án Mórnál próbálják megállítani az osztrák előnyomulást. Azonban mind a két ütközet vereséggel végződött. Az erőfölényt nem lehetett ellensúlyozni. Görgey előtt most két választás volt: Komáromban maradni, vagy Pest felé visszavonulni. A vezér az utóbbit választotta. E kérdés stratégiáját elemzi Görgey István is: "Komáromba vetni magát - ennek politikai oldala is volt. Ennek hordereje pedig első tekintetre kiszámíthatatlan[...] ha Artúr bátyám hadserege Komáromba veti magát, a Perczel tábornok hadteste a sárkányi szoros körül[...] odavész, Budapest pedig s a kormány és az országgyűlés védtelen hagyatnak Windischgrätz hadseregével szemben. Ezért Artúr bátyám Komárom várát csak biztosította úgy, hogy egy rendszerinti ostromot is kiállhasson, többi seregével pedig maga most Igmándtól a Vértesbe vonult - Perczellel egy azon színvonalon, hogy a mészáros úton s neszmélyi vörösvári úton a fővárost fedezze."3
     Komáromot az osztrák csapatok 1848. december 29-én érték el. A vezénylő tábornok a város előtt Ács községben állította fel főhadiszállását, és innen küldte Komáromba az első hadikövetet, követelve a város átadását. Erről szól az alábbi osztrák hadijelentés:

"A II. (Wrbna) hadtestparancsnokság jelentése a cs. k. hadseregfőparancsnokságnak Győrbe.
     Ács, 1848. dec. 29.
     A II. hadtest délután 3 órakor a Csorich-hadosztállyal és Colleredó-dandárral megérkezett Ácsra. Ezt a helységet megszállta és a Komáromba vezető úttal szemben foglalt állást. Valamennyi csapat, az előőrsök kivételével, itt táborozik. A Lederer-dandár még ma Czonczóra megy és a Czonczó- pataknak a Dunába való befolyásánál állást foglal balszárnyunk védelmére.
     A Lichtenstein herceg lovasosztály Harkályig, Mocsáig és Ószőnyig ment előre a komáromi úton Pest felé és ezeket a helységeket megszállta.
     Erős őrjáratok portyáznak Újszőny felé és tartják az összeköttetést a nevezett három állomással, valamint az Ácsnál lévő hadtest előőrseivel[...] Holnap megkezdem a hídfő szűk körülzárását, felszólítom a parancsnokot Komárom átadására."4

Komárom várának parancsnokától - Majtényi tábornoktól - a hadikövet, Bach őrnagy elutasító választ kapott. Ezután Wrbna tábornok tovább folytatta útját Buda felé, Ramberg tábornokot hátrahagyva az ostromra.
     Ezzel elérkeztünk volna Komárom városának ostromához, ahhoz az esztendőhöz, melynek napjai Beöthy Gáspár naplójában vannak megörökítve. Mielőtt azonban rátérnénk e páratlan jelentőségű napló elemzésére, nem lesz tán érdektelen megismerkedni a Beöthy-házzal, illetve magával a Beöthy-családdal.
     Volt Komáromban egy történelmi emlékekben rendkívül gazdag épület, amely nagy szellemek egész sorát idézte több generáción át. A Rozália tér 2-es számú házáról van szó, amely - sajnálatos módon - 1982-ben a városrendezés áldozata lett. Ez volt a három utcára nyíló híres Beöthy-ház. Komáromban alakult meg Magyarország első hajóbiztosító társasága 1807-ben, 300 000 forint alaptőkével. A társaság pénztárosa Beöthy Gáspár, ügyes-bajos hivatali teendőit itt végezte. Ide jártak a hajótulajdonosok biztosítási ügyeiket intézni. Gondoljunk csak Jókai híres regényére, az Aranyember című művére, az abban szereplő hősökre: Brazovics Anasztáz, Tímár Mihály, azaz Domonkos Jánosra, akit Jókai személyesen ismert. Ekkor vált fogalommá Komáromban a Beöthy-ház. Itt születtek irodalmunknak olyan kiválóságai, mint Beöthy László és fivére Zsigmond. És itt nőtt fel a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Beöthy Zsolt is. Az 1849-es ostrom után, amikor a fél város romokban hevert, a felszabadító honvédsereg vezérei közül ide szállt meg Damjanich és Klapka tábornok. De sokat járt ide az ifjú Jókai is, aki keresztszülőit tisztelte Kováts Katalin és Beöthy Gáspár személyében: "Rám nézve - írja Jókai - sokszorosan emlékezetes a Beöthy család. Mi annyira össze voltunk fonódva a társas életben. Anyáink kölcsönösen keresztanyák voltak, és a Beöthy család valamennyi testvérével kereszttestvér vagyok. A Beöthy-háznak ifjonc diákkoromban mindennapos látogatója voltam."
     Az előzmények és körülmények taglalása után, térjünk rá a nevezett napló elemzésére. Beöthy Gáspárnak, mint pénztárosnak, életeleme volt a pontosság. Ezt pozitívumát a családi életben is hasznosította. Naplót vezetett a család életviteléről. A nyolcas számú naplója éppen a tragikus 1849-es esztendőt tárgyalja. A tizenkétszer tizenkilenc cm-es, és harminc lapból álló füzetben a jegyzetek számozva és keltezve vannak. Igen érdekes gazdaságtörténeti, hadtörténeti és vallástörténeti adalékokra lelhetünk benne. A napló megörökítette a hónapokig tartó ostrom minden mozzanatát, úgy, ahogy a városban egy polgár és egy család átélte. A napló hadtörténeti jelentőségét az is emeli, hogy olyan belső dolgokat is rögzíteni tudott az ostrommal kapcsolatban, melyek a polgári lakosság előtt ismeretlenek voltak. Ugyanis Beöthy Gáspár idősebbik fiának, Zsigmondnak a sógora, Szinnyei József, mint főhadnagy szolgált a védő seregben. Sőt, hónapokon át a térparancsnokságon, Meszlényi ezredes mellett (aki Kossuth sógora volt) teljesített szolgálatot. Szinnyei főhadnagy így tudott beszámolni Kossuthnak komáromi látogatásáról, a térparancsnokságon. Idézet Beöthy Gáspár naplójából: "1849. január 1-én estéli 6. és 7. óra közt a Komáromi Várkormány rendeletéből Horváth József őrnagy a Dunántúli (Csillag-vár - Sz. Z.) erősség parancsnoka a Majoromban létező 15 öl hosszú és 4 1/2 öl szélességű Búza Szalma Kazlamat Honvédjei által oly czélból, hogy az egyéb Majorságomat a tűz által megsemmisíthesse - felgyújtotta. Mivel azon időben teljességgel semmi Szél nem lévén, csupántsak ezen Szalma Kazalam égett porrá."
     Az új esztendővel együtt tehát a háború is rátört Komáromra, vért pusztulást, tengernyi szenvedést zúdítva a lakosságra. A háború könyörtelenségei mutatkoztak meg az erőszakos intézkedésekben, rekvirálásokban. Aminek mentésére pedig már nem volt idő, azt könyörtelenül felégették. Erről tájékoztat a január 2-i bejegyzés: "Ugyan estvéli 6. és 7. óra közt mivel akkor sem fújt a legkevesebb Szél is, az ott lévő 10 öl hosszú 4 1/2 öl szélességű Árpa Szalma Kazlamat, 2 Boglya Zab Szalmámat, 213 Kévéből álló Zsup Boglyámat, 13 nagyobb és kisebb finom Széna Boglyáimat, egy nagy Boglya[...] Szénámat, és az egy 3 Majorsági épületeimet külön külön és egyenként Honvédjeivel felgyújtatván (Horváth őrnagy - Sz. Z.) s az ott lévő szárnyas baromfiakkal együtt porrá égetette; és felgyújtás előtti Napon pedig 10 derék jármas ökrömet, és 549 darab egy nyíretű finom gyapjújú Birkáimat a Lágeri Majoromon alóli közel létező Várerősségbe bé hajtatta s erővel elfoglaltatta. - Ily rettenetes borzasztó nagy csapással lepett meg engemet az áldást békességet és szerentsét reánk hozni reménylt most feltetzett 1849-diki új Esztendőnek első és második napjai."
     Bejegyzés, január 3-án: "A Lágeri Majoromba ez előtt 14. Nappal vett 100 Kéve 15[...] Zsupom árát Sárközy József Kormánybiztos Úr, Mikolay Lajos orvor Úr által kévéjét 12 krajcárral kifizettette."
     Beöthy Gáspár, mint jó gazda és precíz pénztáros, a várkormány rendelkezése következtében, az őt ért károsodást felbecsültette, melyről a január 7-én rögzített bejegyzés tanúskodik: "A fennebbi napokkoni felgyújtás által el égett Majorsági Épületeimet, nevezetesen a Lakóházat, Birka akolt, Istálót, s a többi mellék épületbéli károkat Knapp Ferentz Áts mester Úrral meg betsültetem, s az ebből eredett Irásba foglalt kezeimbe adott Lelki esméretes betsüje szerénti Káromnak összessége teszen 1450. pftot 44 krt."
     A rekvirált állatállományt szintén felbecsültette Beöthy Gáspár, melyről az alábbi feljegyzés tájékoztat: "A Várkormány rendeletéből Horváth József őrnagy Úr Dunántúli Erőség parantsnoka által a Lágeri Majoromon aloli közel fekvő Várerőségbe béhajtott s el foglalt Birkáimnak és jármos ökreimnek meg Szemlélésére és meg betsülésére a fent nevezett Szakértők mind a négyen ki menvén, s mind azokat meg Számlálva Lelki esméretesen ekképen betsülték meg, 355 darab ellő és 49. db. Ürü és Kos öszvesen 404 db. egy nyíratú finom gyapjújú darabját betsülték 5. pftjával 2020 pft..."
     Az épületek felégetése és az állatok rekvirálása után sor került a fogatok kisajátítására is. A Beöthy-napló erről is informál bennünket: "Január 11. Ezen betsük után Horváth József Őrnagy Úr, még 3 felszerelt jó, és hiba nélküli Szekeremet foglalván el, s a Várerőségbe bé vitette egy fejős Tehenemel együtt." Március közepétől kezdve már a napló a harci cselekményekről számol be. Kronológiai sorrendben rögzítette az egyes napok történéseit. Az ilyen jellegű történeti irodalomnak óriási lehet a jelentősége. A tűzben, lángban, harcok közepette született írás mindig hitelesebb, mint az évekkel, esetleg évtizedekkel később történt - legtöbbször koncepcionális - visszaemlékezés. De adjuk át a szót a szerzőnek: "Martius 20-án kezdette meg a Cs. K. Hadsereg Monostori hegyről a Várost iszonyú erővel bombázni; ez nap reggelén: ámbár már az ezen környéken lakók - házaikat mind el hagyták, s a Rozália tér tájékára menekültek; én azonban ez nap a nagy veszély közt sem hagytam el házamat, hanem a Családomat én is a Rozália térre küldöttem." (Bámulatos az a precizitás, ahogy Beöthy Gáspár magáról a bombázásról, azaz a bombák által okozott rombolásról ír. Az olvasó, közel százötven év távlatából, szinte átéli azokat a borzalmakat, melyek bőven kijutottak akkor Komárom népének.) "Martius 21-én Reggeli 6 1/2 órakor amidőn a Szobákbeli Bútorokat a veszedelemtőli meg menthetés végett a pintzémbe kezdtük hordani: a Bomba az udvaromba be csapott, ott Szélyel pattant; az ambituson a Kő lábak közti falakt bé döntötte s az udvarra néző ablakoknak üvegeit öszve zuzta. Ekkor mind magam, mind pedig a tegnap estve megszünt bombázás alkalmával haza jött Családomal együtt a Házamat el hagytuk, s magam a Rozália térre, Nagy Sámuel Komám Uramhoz a Családom pedig a Víz utzára Hegyi Mihály Komám Uram házához menekültünk."
     Március 20-ától szakadatlanul dörögnek az ágyúk. Az ostromlók egyre újabb és újabb árkokat ásnak és közelítik meg Komáromot. A Rozália tér északi oldala csak átmenetileg jelentett biztonságot. Az ellenséges ágyúk és mozsarak akció rádiusa (a lőfegyver hatósugara - Sz. Z.) egyre messebb terjedt. Welden táborszernagy, Bécs hadi kormányzója személyesen áll az ostromsereg élére. 42 ágyú és 20 bombavető mozsár 37 napon át szórja gyilkos lövedékét a városra. A mozsarak között a legnagyobb kaliberűek is megtalálhatók, 120 fontos ( 1 font = 50 dkg - Sz. Z.) ágyúk. Március 25-én jegyzi Beöthy Gáspár: "Vatsora után Nagy Sámuel Komám uramtól, mivel ezen órákban a Bombák ezen a tájon is hullani kezdettek, s egy a vatsorálásunk alatt az udvar végén le is csapott, elmentem a Víz utczára Hegyi Mihály Komám Uramhoz, ahol a Feleségem, Leányom és Gazsi fiam tartózkodott, magam is odamentem szállásolni."
     A Beöthy-naplót lapozgatva érdekes és értékes irodalomtörténeti adalékokra is tehetünk szert. Jól tudjuk, hogy Jókai Mór ifjúkori írásai és rajzai, tűzvész következtében elpusztultak. Ebben a kérdésben is kapunk útbaigazítást e nevezetes napló jóvoltából: "Mártius 29. A Bomba a Magyary Curiális házba bé csapott, ez meg gyulladván, erről Jókayné Komám Asszony háza is meg égett, erről pedig dél utáni 4. órakor a Templomunk földele égett el, s a Harangjaink el olvadtak."
     Az osztrákok mindeddig csak a Duna felől ostromolták Komáromot. Beöthy Gáspár azonban már a Vág irányából jövő lövedékekre is felfigyelt. Sőt első ízben találkozunk a legmodernebb fegyverrel, a rakétával: "Martius 31-én Reggeli órákban a Cs. K. Katonáknak egy nagy része a Vág Dunán túli barom vásári állomásról támadta meg a várost ágyúkkal és Congvér rakétákkal üldözni, későbben visza vonultak." "Április 4-én Reggeli 7. órakor a Bomba a Cseléd Szobámba bé csapott, s ott el pattant, a Stukatort bé szakasztotta az ajtókat ablakokat Szobabéli Bútorokat, a bent lévő takarék tűzhellyel együtt Szélyel darabolva öszve zuzta; Ugyan ezen órába egy másik Bomba a kertem mellé csapott."
     Az ostromsereg Újszőnyt kiüríttette. Így az osztrák ágyúk már közvetlenül a Duna partjáról küldhették gyilkos golyóikat a városra. Nem is volt már utca Komáromban, ahová nem értek volna el az ostromágyúk. Már csak a Cigánymező jelentett biztos védelmet a lakosság számára. Nevét onnan kapta, hogy a kóbor cigányok ott szoktak táborozni. Egyébként a városi gulya és a ménes legelészett ott. A tulajdonképpeni városon kívül, de a Nádorvonalon belül, Komáromnak a Csallóköz felénéző részében terült el a nevezetessé vált Cigánymező. Abból az irányból a Nádorvonal bástyái védték a várost. Valóságos deszkaváros nőtt ki itt a földből. A városi előljáróság barakkokat építtetett a menekülteknek. A módosabb családok azonban - nem akarván eltűrni az idegenekkel való közösködést - külön kis bódékat építettek, illetve béreltek. Erről tudósít bennünket a Beöthy-napló is: "Április 16-án, Estve Mikos áts mester Úr által a Czigány mezőn fel állított vásáros Sátorok közül Molnár Károly Fiskális Úrtól lakhatásunk végett átvettem."
     Kultúrtörténeti érdekességként jegyzem meg, hogy a Jókay-család is a Cigánymezőre menekült. Sőt, Lehár Ferenc édesanyja, Neubrandt Krisztina, egyenest ott született, egy deszkabódéban 1849. március 15-én, amikor Komárom felett az égboltot osztrák ágyúgolyók tűzcsóvái festették vörösre.
     Az ostrom, a tűzvész következtében Komárom valamennyi temploma leégett. Egyedül a Rozália-téren lévő Rozália kápolna maradt épen. Így került sor arra a vallástörténeti érdekességre, hogy 1849-ben a komáromi reformátusok katolikus templomban tartották meg húsvéti istentiszteletüket. Erről is tudósít a Beöthy-napló: "Április 8-án. Templomunk már elégve lévén: tehát a szent kereszti Husvéti Isteni tiszteletünket az Úr vatsorája ki osztása nélkül: engedelem ki nyerése mellett déli 12 órakor a Rozália Kápolnába Főtisztelendő Nagy Mihály Püspök Úr alatt tartottuk."
     A hetekig, hónapokig tartó ostrom alatt - amikor a családok nagy része kénytelen volt elhagyni otthonát - nem volt tanácsos őrizetlenül hagyni a házat. A Beöthy-naplóból megtudjuk, hogy a ház ura házőrzőt alkalmazott, jó pénzért. Az akkori gazdasági helyzetet figyelembe véve igen jelentős összeget fizettek egy-egy házőrzőnek, ami nagyjából egy napi napszámnak felelt meg. A március 22-ei, és az azt követő bejegyzések az őrzési díjakról ezeket mondják: "Mikolay Józsefnek egy Napi házam őrzéséért fizettem 1,30 Frt." Március 22-e után Beöthy Gáspár állandó őrt fogadott: "Csehi Jánost a Bombázás alatti időre házam őrzésére megfogadtam, a megalkudott bére minden 24 órára 1 Frt 15 kr." A bombázás fokozódásával a házőrzőnek is inába szállt a bátorsága. Erre utal az a bejegyzés, mely szerint bátorítót is kellett alkalmazni: "Mártius 25-én, Barasó Jakabot a Csehi János mellé házőrzőmnek megfogadtam, a bére minden 24 órára 1Frt 15 kr."
     Az előzőekben utaltam Beöthy Gáspár és Szinnyei főhadnagy közti közeli rokoni kapcsolatra. Mindebből következően a napló írója sok olyasmit is megtudott, amely a várban játszódott le. Ilyen körülmények folytán került sor arra, hogy Beöthy Gáspár megörökítette Mack József tözéralezredes letartóztatását: "Aprilis 5-én Mak-tüzér alezredest Puky Miklós Kormánybiztos Úr, hivatalának hanyagi el járása miatt hivataloskodásától meg fosztotta s hadi törvény bíráskodása alá rendelte."
     A következő napokról ismét a bombázás-okozta szörnyűségek szólnak. "Aprilis 6-án Reggeli 7. órakor az Ebédlő Szobámba a Bomba bé vágott s ott el pattant a Stukatort le szakasztotta, a padlót, ajtókat, ablakokat kájhát, a Szobámba lévő Butorokkal együtt öszve darabolta. - Estve táján az utczára néző Mellék Szobámba a Bomba be csapott és ott el pattant, a pintzémet bé nemütötte ugyan, hanem az egész Stukatort le szakasztotta, a padlót öszve törte, a falakat öszve meg öszve repesztette, a két ablakját rámájával és vas gattereivel helyükről ki vágta, a benne lévő Bútorokat a mellette lévő nagyobb Szobámba létező Bútorokkal, portzelán[...] és üveg edényekkel együtt, a Kájhát és 2. ajtót öszve darabolta és zúzta, és még a nagy Szobámba lévő 2. ablakot is."
     Az ostrom hevességét igazolja az a tény is, hogy a város lövetése még a húsvéti ünnepek alatt is folytatódott: "Aprilis 8-án, Husvét Ünnepe lévén: Cs. K. hadseregágyúzása s Bombáztatása szüntelen folyt." Újszőny kiürítését szintén megörökítette a napló: "Aprilis 10-én, Újszőnyből minden ott tartozkodó, úgy az egész ott lévő lakosság a Cs. K. főhadi kormányzó rendeletéből a faluból ki parantsoltattak, s ennél fogva 24 óra alatt mindenki más-más faluba költözni kénytelenítetett." A falu kiürítése stratégiai szempontból vált szükségessé. Ahogy már említettem, közelebbről lőhették a várost, és a lövedékek messzebbre röpültek. Erről a hadimozdulatról így szól Beöthy Gáspár: "Aprilis 14-én, Délbe a Cs. K. hadsereg az eddigi Rátz, Csapó és Vármegye utzáktóli Bomba és Ágyú irányzatát a Városnak más részére, tudniillik a Rozália térre, kis piatzra, Huszár, Mester, Tó és József utzákra és a Vág-Duna Sorára vette, - s rettenetes erővel bombázta s rontotta a Várost Új Szőnyből, ekkor az ezen helyekről a lakosság a Víz utzára menekült - estve rettenetes nagy szél és eső lévén - meg szünt bombázni. - 15-én, Rátz Husvét lévén, Regeltől estvélig Szinte oly nagy erővel bombáztatta a Városnak ezen részeit; ekkor a Czigány mezőn és a Kiséri őszi vetéseken készült parakokba, és az úgy nevezett új városba vagy Nádor vonalba menekült a lakosság; magunk is egy pár éjjel a parakokban tartozkodtunk és háltunk."
     A magyar szabadságharc 1849 tavaszán vett döntő fordulatot. A honvédsereg ellentámadásba lendült, és egymás után aratta fényes diadalait. Tápióbicske, Isaszeg, Nagysalló egy-egy állomása a tavaszi hadjáratnak. A kormány külön gondot fordított a komáromi vár sorsára, tudván azt; akié Komárom, az az úr Buda és Bécs között. A már említett Majtényi tábornok még januárban lemondott. Helyébe a komáromi haditanács Török Ignác tábornokot jelölte, ideiglenesen, aki ugyebár mérnök ember volt, s nem hadvezér. A Debrecenben székelő kormány Lenkey és Guyon tábornokokat nevezi ki Komárom új parancsnokává. Az ostromlott várost csak illegálisan, a Vág nádasain keresztül lehetett megközelíteni. Így reális volt a veszély, hogy a küldetés meghiúsul. Ezért küldtek két parancsnokot. Előbb Lenkey jutott be az ostromlott Komáromba. A Beöthy-napló ezt is megörökítette: "Aprilis 17-én Lenkey Tábornok Úr Török Ignátz Tábornok Úrtól a Vár Kormányzását át vette."
     A soprsdöntő nagysallói csatát így örökítette meg a napló: "Aprilis 19-én Sallóban iszonyú nagy ütközet volt, a Magyarok 11. ágyút mondják: hogy el foglaltak.
     - 20-án Gion Tábornok Úr 60. Huszár kisérete mellett délutáni órákban Sallóból ide érkezett.
     - 21-én Estve táján: Sallóból mintegy 40. ezerből álló Tábor érkezett s a Vágon túl éjjelizett."
     Így érkeztünk el Komárom felszabadításához. Közel négy hónapig: január 1-től április 22-ig volt ostrom alatt a város. A nevezetes naplót lapozgatva filmszerűen peregnek az események a háború történéseiről: "Április 22-én A Vágon túli állomásról, tsak nem az egész Tábor mind be jött Komáromba Görgey, Damjanits, Klapka és Nagy Sándor Tábornok urakkal együtt.
     - 23-án A Cs. K. hadsereg az ugynevezett Sárkány Majortól Csallóköznek fölső részére Némán (Kolozsnéma - Sz. Z.) túl, jóval is fejül vonult.
     - 24-én Némánál a Gönyün állott gőzhajó teherhordó Cs. K. puskaporos és munitioval megterhelt hajóját a Magyarok gránáttal el lőtték, s a Láng - az égbe vetette.
     - 25-én Későn estve Szünt meg a Cs. K. hadsereg a Várost és a Várat Ágyúval és Bombával ostromolni és így Martius 20-kátol fogva: mai napig 37. nap ostromolta."
     A szabadságharc során Komárom birtoklásáért négy csata zajlott le. Ez is kellően dokumentálja, hogy Komárom valóságos fókusza volt a szabadságért folytatott harcnak. Az ütközetek dátuma a következő: árpilis 26., július 2., július 11., augusztus 3. Mindezek visszaolvashatók a nevezetes Beöthy-naplóban. Kövessük tovább az események láncolatát: "Aprilis 25-én Estve a Magyar tábor át ment az öreg Dunán a most egy pár órával elkészült Talphídon.
     - 26-án Hajnalban: a Magyar tábor a Cs. K. Hadsereget a Monostori és Igmándi hegyeken, és az új Szőnytől kezdve Ó Szőnyig terjedő posta úton mesterségesen készített erős Sántzaibol ki kergette, az egyik részét Motsa felé, a másik részét pedig az Átsi erdökig; az ütközeti csata igen nagy volt."
     Komárom városa április 26-ával - a Duna mindkét oldalán - megszabadult az ostromló osztrák seregektől. A városba lassan visszatért a normális életvitel: gazdasági és családi vonatkozások foglalták el az embereket. Így a Beöthy-naplóban is ezekben a hetekben főként a károk rendbetételéről, gazdálkodásról, és természetesen a családi gondokról olvashatunk. Azonban ez a nyugalmi időszak nagyon rövidnek bizonyult, mert június 20-án már a várostól alig 30 km-re, ismét dörögtek az ágyúk. De idézzük néhány mozzanatát ennek a két hónapnak: "Majus 8-án A Várkormányhoz, vagy Thaly Zsigmond alezredeshez bé nyújtott folyamodványomnak le írásáért Ungváry Úrnak fizettem 3.45 pkr.
     - Május 15-én a bomba által öszve tört ablakaimnak meg üvegezéséért Teleki Zsigának fizetem 3.20 pkr.
     - Junius 1-jén Zsiga fiam Budáról haza jövén, s magunk között egymás eránti követeléseinkről Contraktust tettünk, nevezetesen... 
     - Junius 14-én Latzi fiam mint Auditor főhadnagyi ranggal megérkezvén s a 98. és 99. No Zászló aljakhoz rendeltetvén, a 600. pftnyi évi fizetése a többi járadékaival együtt Junius 1 jétől számíttatik.
     - Junius 25-én Egy Szeg Sárga színű, s Sárga nevű rudas lovat vetem 125 p."
     1849. június közepén döntő fordulatot vett a szabadságharc. A Varsóban megkötött szerződés értelmében az osztrák és orosz hadsereg összehangolt támadást indított Magyarország ellen. Paskievics északról, Haynau nyugatról indította seregeit. A június 16-án Zsigárdnál, majd 21-én Perednél lezajlott ütközetek után, az ellenség ismét Komárom falai alatt állt. Ettől kezdve a Beöthy-napló tematikája ismét a harci cselekményekre irányul. Lényegében két hónap után ismét ostromgyűrűbe került Komárom, az egyesült osztrák és orosz seregek által: "Július 2-kán Ó és Új Szőny határaiban szörnyű véres ütközet volt, Görgey fővezér a fején - könnyű sebet kapott.
     - 11-én Délbe az öreg Dunántúl ismét nagy véres ütközet volt.
     - Augustus 3-án Klapka Tábornok nagy győzedelmet vívott ki, Lovadon, Gönyün és Győrött létezett 35 Cs. K. gabonákkal, liszttel és egyéb élelmiszerekkel megterhelt Hajót foglalt el a Cs. K. hadseregtől, s mind azokat Komáromba szállította.
     - 7ber (septemvir: hétszemélynök - Sz. Z.) 26-án Mivel Újházy László Kormánybiztos Úr a káraim eránti folyamodásaimat s bé nyujtott Okleveleimet mind el vesztette - mind ezeket újra le másoltatván, s folyamodásom mellett újra bé nyújtottam, ezeknek le másollásáért Haris Urnak fizettem 5 p.
     - 8ber (görög szóösszetétel: nyolcszoros oktaéder - Sz. Z.) 1-jén Miután Újházy László Kormány Biztos Úr folyamodásom melletti károsodásaim erénti Okleveleimet tegnap hozzám vissza utasította: a Kármentesíttési Bizotmány Elnökének Gróf Eszterházy Pál Ezredes Úr Ő Méltóságának, Újházy László Kormány Biztosnak hanyagságát gonosz Lelküségét, rajtam el követett Zsarnokságát, s a káraimnak mind eddigi meg nem téríttését s ki nem fizetését - fájdalmas Szívvel bé panaszoltam[...]
     - 4-én a Szigeti Kertembe a Magyar tábor által okozott Káraimat Zabrántzki áts mester urral hit letétel mellett meg betsültetvén, s az írásba foglalt káraim értékét betsülte 362 ft. 30 kra pp. mellyet 3[...] Ennek és a többi Szigeti birtokosnak káraik ki fizetéséérti folyamodásunkat 5-én Asserman Várparantsnok urnak bé adtuk, de mivel a pénztáruk már végképen kiürült, folyamodásaink Hátiratábani nyilatkozata szerint - sajnálattal el utasított.
     - 5-én - A Cs. K. ideiglenes Várparantsnok Grof Nobili Ő Excellentiájának mai napon kelt rendeleténél fogva ki hirdettetett: hogy mindennemű Magyar Kossuth Bank jegyek, úgy a Puskák, Pisztolyok, Mordányok, Kardok és akárminemű fegyverek néhány napok alatt a vár kormánynak bé adatnak.
     - 5-én Ki hirdettetett: hogy az itteni várban készült - úgy nevezett Újházy Magyar Bank jegyek, fele értékükben a Város házánál béváltatnak.
     - 5-én - A Város házánáli pénzváltó bizotmánynak, az itteni Várban készült úgy nevezett Újházy féle 10 pftosaimat 410. p. ftokból álló Bank jegyeimet a beváltás végett bé adtam, mellyeknek értékét felére adekválván - ez által elvesztettem 205 pftot, váltóban pedig[...]
     - 133. Ez nap mindennemű Magyar Bank jegyek a forgalomból el tiltatván, csupán tsak az értz pénzek és a Cs. K. Bankjegyek maradtak forgalomban. Ennél fogva ezen 133 jegytől kezdve - én is illy nemű pénzekben vezetendem mindennemű bevételeimről és kiadásaimróli következendő jegyzeteimet. (Ahogy említettem a napló adatai sorszámozva és dátumozva vannak. Az előbbi fejezet 133-as sorszámot kapott. Ugyanis az előtte levő bejegyzés 266-os szám alatt futott. Mivel itt a pénzek fele arányban történt beváltásáról van szó, Beöthy Gáspár a sorszámot is megfelezte. - Sz. Z.)
     - 6-án A fegyverekre nézve az egész városban házankénti nagy Seregből álló Cs. K. Katonai kutatás tartatott, ekkor bé adtam két dupla és két szimpla csöves drága vadász Puskáimat; egy bőrtokba két Szimpla és egy dupla csövű mordánomat, tok nélküli 4. jó pisztolyaimat, a magam dísz kardját, az Atyámtól maradt szép Iringiai kardot szíjastul, és a Latzi fiam kardját[...]
     - 13-án A 264-ki Szám alatt bé jegyzett Cs. K. ideiglenes Várparantsnok Grof Nobili Ő Excellentiája rendeleténél fogva a Magyar Bank jegyeknek bé szedésével Várban foglalkozó Cs. K. Katonai bizotmánynak rezerfális mellett bé adtam Magyar Kossuth Bank jegyekben 60. egész darab 100. pftosaimat, 6000. pftomat..."
 

Jegyzet:

1 Hadtörténeti Intézet Levéltára: 1848-49. 6/351.
2 Országos Széchényi Könyvtár - Kisnyomtatványtár: 1848/49. 23.
3 Görgey István: Élmények és benyomások 1848 és 1849-ből. Franklin Társ. Bpest, 1885. 82. o.
4 Hadtörténeti Intézet Levéltára: 1848-49. 7/87.