Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 6.sz.
 
KIBÉDI VARGA ÁRON
 

330
 

Lobog a zászló, mint fényes strandon a lángok.
Hangok és mozgások: ez a környezet.

Kirobban percenként, célbatalál
Aztán visszapattan, maga ellen fordul,
magát tépi, mint aki célt tévesztett.

Ez már a kezdet,
az amit robbantani szoktak a hajnali bányákban,
a fagyosszentek idején, az esti sorbanállások idején.

És akkor megtörténik az összecsapás, az önámítás.
Szavak szikráznak, érvek terülnek el, eszmék fulladoznak.
Gondolathullák: a köd csenevész töltelékei.

Marad a zene romja, a zaj érdes törmeléke.
Marad a füstölgő csatatér, a behorpadó emlék
és a befejezés iróniája.