|
Lopott mítosz
Ágyék hínárjába tekeredett hattyúm
vagy,
aranyos felhőkbe vonva, mint isteni nász
asszonya fenn a hegyen. Lebegsz, ringsz:
zöld víz a pitypangtól habzó májusi fű -
és hirtelen, mint a feltámadó szél, nő a
gyönyör rohama (árja sodort ide hozzám,
férjtől szökve, lopott órányi mítoszba)
s mielőtt benne lemerülnénk: úgy fogja a
csípőd tíz fényes ujjam, hogy égbe emel.
1996. július 28. |
|