Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 4.sz.
 
Mint aki mások házába nyitott
 

Mint aki mások házába nyitott, küszöbön
már idegen vagyok. Elfogy körülöttem a nap.
Gyertya világít, sok gyertya világít, s a homály
itt befalazva ül, egy díszes arany kapuban
trónol, akárha öreg lenne, halott liliom
fáradt illata, és nincs levegő idebenn,
fulladozom, s a falak még közelítenek is,
még magasodnak is. Istent keresik valahol -
Szédülök. Érzem, az ég messze van, angyalait
szárnyra bocsátani - néhány ikonért - sohasem
fogja, s a tér bizonyossága bizonytalan érv.
Elmém tiltakozik, sürgeti már kifelé
lábamat. - Egy puritánabb szentélybe siet-
nék haza, hívna a fény, fényben a víz, a kenyér
.