Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 2.sz.
 
Ne fogj bele
 

Ne fogj bele, késő,
szemedben, ég alján borulat ül,
meszesednek csontjaid, csigolyáid,
porszem vagy megbátorult szelekben,
gyors patak sodrába vetett ág egymagad,
most szabad a te utad,
de vénülőn mit ér,
és mit a késve kiáltott szó,
hamvában üzenet,
ige helyett csak kenyérhez kapaszkodtál,
megtűrten fogászkodtál némán
azokban az időkben,
holott nyelved alatt őriztél
kavicsot, tiszta beszédet,
nem mentség, hogy üres volt a tér,
néped elbújt a házakba,
ne hallgasson téged,
ne vegyüljön parázshoz szalmás lelke,
most jött el a nap, az óra,
éber álom s félelem
elmúlt idegeidből,
elakadsz,
nem emlékezel hányattatásra, ínségre,
vassal sütött bélyegre ránőtt hajad,
nem látszik többé,
Istened akkori arcát sem látod tündökölni,
maga alá temetett ifjan a megnyíló földbe,
s fölöttetek a boglárka aranypénzei gurltak szét
az újra zöld gyepen.