Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 1.sz.
Sarok
 

1995. április nyolcadikán, a koradélutáni, foszlékony órákban

lassan gu-
rultam gépkocsimmal a városközpont felé. A Tartsay (Tarcsai)
Vilmos és
a Brassai Sámuel (Brassay?) kereszteződésében lefékeztem, s
már-már
megállva, a közúti közlekedés szabályai szellemében, korrekt módon
"megadtam a jobbkézszabályt". A Tartsay (Tarcsay?) egyirányú
utcájába a környéken ismeretlen - vagy gyorsan haladó - autós
számára alig észrevehetőn torkollik be a Brassai (Brassay?),
amelyből
régebben nem lehetett kikanyarodni. (Forgalmi rend változás - ne
vezessünk beidegződéseink szerint!) A kis mellékutcácskákból ezúttal
nem érkezett senki és semmi, ezért gázt adtam és elhajtottam a
helyszín-
ről. Csak később, célomhoz érkezvén - kietlen külvárosi, lerobbant
negyedben pillanthattam körbe - döbbentem ráésrettentemmeg:azál-
talamolykonkrétanésvalószerűen"megadott jobbkéz szabály"
- akár is-
mételten, szabadon felhasználhatón - a helyszínen maradt, vagy
szertefoszlott, elle-
begett a sarok tágasnak korántsem nevezhető közegében? Vagy azóta
is magam-
mal hurcolom? A kérdésre nem találván választ azonnal eltökéltem,
hogy ezt a
kereszteződést a jövőben messze, nagy ívben elkerülöm.
Elhatározásomat ter-
mészetesen és szerencsére gyorsan elmosta a feledés, így ismét
szabadon fu-
rikázhatok a városban,deazótaisszorongvaböngészem a baleseti
jelentéseket:
az ismert utcanevek (Tartsay, Tarcsai, Tarcsay,Brassai, Brassay)
felbukkanásától
való fenyegetés, félelem most már végérvényesen elkísér útjaimon.