Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 9.sz.
Kelényi Béla
Szinte ijesztő, ahogy
 

Szinte ijesztő, ahogy ott állnak az ablak előtti állványra
kitett növények, azokban a műanyag cserép-utánzatokban,
ijesztő, ahogy állnak és várakoznak a kiszáradt földben,
és próbálják felszívni, felemészteni a földet is, mintha
karókhoz kötözött testek lennének a kivégzési szertartás előtt,
ijesztő szinte, ahogy a testünk fel- és kitárulkozik és nem csak
egymásnak, hanem valaki vagy valami más, mint egy titkos,
láthatatlan növény szívja magába a bőrt, a húst, a fogínyt,
nyeldekli a lassan eltömődő vérereket és csak tapadnak
ránk az elhalt, szürke idődarabkák, mint egy múmiára tekert
kötés, ami alól már kirohadt a test. Ahogy a gyökér alól a föld.