Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 8.sz.
Wehner Tibor
"Újra meg újra"*
 

Ady Endre bús tatabányai szobrának történetével végigkísérhető közelmúltunk viszontagságos, és oly kevés reménnyel kecsegtető három évtizede; jellegzetes helyi színek, és az általánosságokba emelkedő tanulságok összpontosulnak e szoborsorsban.
     Az első, e műhöz kapcsolódó, Melocco Miklós-alkotta Ady-szoborvázlat megszületésének éve: 1968. Talán nem véletlen az egybeesés a dicsőséges csehszlovákiai henger beindításával, de lehet, hogy mintegy utólag magyarázhatjuk csak az alakidézést jellemző lemondó, letargikus hangvételt a történelmi orvtámadással. Ezután nyolc hosszú, tanácsta- lanságokkal átszőtt, szélmalomharcokkal foglalatoskodó esztendő kellett ahhoz, hogy monumentális formában, maradandó anyag- ban megvalósulhasson a mű. Ez a késlekedés, ez a visszatartás, ez a maszatolás mintha a magyar közállapotokra általánosan is jellemző lett volna ez idő tájt.
     Szombathely, Nyíregyháza, Salgótarján is jelentkezett a Melocco-Adyért a hetvenes évek első felében, de aztán valamiképpen mégis Tatabánya avathatta fel a véglegessé alakított alkotást 1976-ban; gyönyörű környezetben, a Népház melletti park tavának földnyelvén, egy kis szomorúfűzfa alatt. Ám a város képtelen volt a szobrot befogadni. Néhány év alatt összetörték, szétrombolták, és ezért a mű évekre visszavonulásra kényszerült a köz eme kies teréről. Ez is a honi barbár közállapotok hű tükre. 1986-ban aztán a városközpont parkjában kínáltatik fel újra a helyreállított kompozíció a primitív szoborrongálók martaléka gyanánt. A számítás bevált, nem kellett sokáig várni: csak egy-két év nyilvánosság adatott meg számára, s a rendszerváltásnak nevezett évtizedfordulós időszak már ismét a raktárban köszöntött a kőpoétára, e korszakos jelentőségű alkotásra. Újabb hét-nyolc esztendő elteltével, újabb központi, állami áldozatvállalás eredményeként, Melocco Miklós újrateremtő munkálkodásának köszönhetően ismét átadhatja a szobrot a város értő és érző polgárainak - vagy potenciális vandálainak; a szobrot, amely húsz éves fennállása alatt hosszabb ideig volt összetörten raktárban, mint tündökölt közösségi térben. De az is jelenségértékű: nem sokan keresték, nem sokaknak hiányzott.
     Talán azért, mert ez csak egy műalkotás. Mert ez csak egy magyarországi költőidézés. A magyar Ady-megjelenítések egyik legfontosabb műtárgya. Fontos mozzanat, hogy itt egy tradíció továbbépítéséről lenne szó: Melocco Miklós Adyja ahhoz az ábrázolás-, illetve megjelenítéssorhoz illeszkedik, amely még a költő életében indult, s amely hiátusok és aktívabb időszakok váltakozásával napjainkig ível. Ady, az elvadult magyar ugar poétája most újra közöttünk lehet itt, az elvadult magyar ugaron. Talán megadja szoborteste számára a sors, hogy Tatabánya panelrengetegében közöttünk is maradhat.
 

* Elhangzott 1997. június 5-én Tatabányán, a Stúdium téren, Melocco Miklós Ady-szobrának újraavatásán.