|
Gesztenye
Hátamba bök egy gesztenye-ág,
hátráltam hát, számban a tavalyi hó
olvad a nyálba, cipőm alatt
jeges rigó-borda ropog:
Otthagyott repülés - hűtlen ég-darabok.
Tollukról fészket rakok, és üstökömre
koronát. Rügyet döf belém a gesztenye,
ős-tehetetlen, talpamba a fű benő.
A nyári nap várná a termést,
más híjján a májamat szedik a gerlék,
verejtéktől tiszta fülembe
durukkol a szirén-rave.
|
|