Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 6.sz.
 Sors
 
 
A macska közénk telepedett az ágyba
és tappancsait a csípőmhöz nyomta.
Tőled is régebben él itt.
Fekete és gyönyörű.

Az anyját, Tillit, nem ismerhetted,
se annak anyját, a lusta Linát,
se Rúfuszt, a perzsát, se a sziámi
Hercegnőt, se annak anyját,
Glóriát - macskák generációit,
és anyám hosszú árnyékát, ahogy
vasárnap délután nyers májat
vagdosott nekik kis kockákra, és
gügyögött Tillinek, aki nyakát nyújtva
körbefonta anyám bokáját.
Ha nem pusztul el azon a nyáron,
elkapta volna a nagy patkányt,
amelyik szétrágta a vezetéket.
Nem ütött volna ki a tűz.
Anyám még ma is élne.

Szétszóródott a liszt a padlón,
nyekereg a kis ablak, a szél
társalog velem így.
Egy meleg kő, mely pont az asztalra illik.
Fekete és gyönyörű