|
Gyüszi László
Egy regényhős
és modellje
Pázmándy Gergely (1655-1711)
A szomori és somodori Pázmándy családról
a lexikonokból és a szakirodalomból nagyon keveset tudunk meg. A legrészletesebb
történeti munkák is csak a 19. században élt idős és ifjabb Pázmándy Dénes
nevét említik. Annyit közölnek róluk röviden, hogy a liberális ellenzék
jobbszárnyához tartoztak, s 1848-ban a vértelen forradalom hatására lelkesen
támogatták Kossuthot a közélet fontos szereplőiként. Idős Pázmándy Dénes
Fejér vármegye főispánja volt, s mint felsőházi tag a Honvédelmi Bizottmánynak
is tagja lett. Fia pedig a Batthyány-kormány frankfurti követeként, majd
a népképviseleti országgyűlés elnökeként töltött be fontos szere- pet.
A fegyveres harcot a Habsburgok ellen azonban egyikük sem helyeselte, s
1849-ben visszavonultak. Ez a kevés ismeret csak élénkíti érdeklédésünket.
Ismer- ni szeretnénk szemléletük, magatartásuk, cselekedeteik okát is,
annál inkább, mivel nem csupán egyéni emberi tulajdonságokról van szó,
hanem egy jelentős társadalmi rétegre jellemző felfogásról, magatartásról.
Őseikről, a 17-18. századi Pázmán- dyakról eddig semmit sem tudhattunk,
pedig például a kuruc korban élt Pázmándy Gergely regényes életútja: a
császáriak, a törökök és a kurucok elől egyaránt menekülő bujdosó, magát,
családját és vagyonát mentő, ezért kompromisszumokra is hajlandó nemes
alakja éppen olyan tanulságos lehet, mint a késői utódok példája.
Erről a Pázmándy
Gergelyről egy történelmi regényben olvashatunk. Csak ő lehet a "szomori
és somodosi Pázmándy Bencók nemes és nemzetes úr", aki Laczkó Géza Rákóczi
című regényének egyik jelentős szereplője. Az azonosságot bizonyítja
a regényalak számos tulajdonsága, magatartása, szemlélete és több életrajzi
adata is. Komárom megyei birtokos nemesről van szó, aki regényes körülmények
között került a kurucok fogságába, s mint nemes ember századosi rangot
kapott. Az ezeres kapitánytól ekkor hallott először arról, "hogy a bujdosóknak
új feje nőtt [...]a késmárki gróf fiában, (Thököly) Imrében [...] Bencók szívesen
csóválta volna a fejét, de jobbnak látta köpenyeget fordítani." Megtudjuk
azt is a beszélgetésből, hogy Pázmándynak "allodiális birtoka volt töröknek
hódolt királysági területen, egyszer a plundrás, egyszer a bugyogós volt
ott az úr, s mikor megunta, hogy majorságával ide-oda labdáztak, hogy a
pór népet kiélte a kétféle adózás, kurasszir meg spáhi, pénzzé tette mindenét
és egy paraszt menyecskével kisfiastúl [...] némi fegyveres néppel utazó
ernyős szekéren megindult világgá nemes kúriától nemes kúriáig, vagy a
polyákokhoz, vagy Erdélybe, vagy Moldovába, valahol csak talál protektort,
földet vesz, megtelepszik, de itt a Tiszaháton rablók lepték meg, fegyveresei
a rablókhoz pártoltak, kifosztották".
Az alábbiakban
látni fogjuk, hogy a regényes korrajzból dokumentumokkal is igazolható,
hogy Pázmándy Gergely a kurucok fogságába került s azok kirabolták, s bár
Thököly Imrétől menlevelet kapott, soha nem vált meggyőződéses kuruccá,
inkább vagyonának mentése volt a célja. Az író a korszak alapos ismerője.
Tudós történész nem végezhetett volna részletesebb kutatómunkát, mint ami
a regény megírását megelőzte. Révay József a regényhez írt utószavában
bemutatta Laczkó Géza műhelyét, írói módszerét. Könyvtárában megtalálhatók
a korra vonatkozó könyvek, dokumentumok. Azokat a tanulmányozta, az adatokat
lelkiismeretesen gyűjtötte, de az írói tehetséget nem korlátozhatták az
adatok. Szabadon kellett azokat felhasználni, hogy még hitelesebben ábrázolhassa
a kort, s hogy a holt anyag megelevenedjen.
Pázmándynak
fontos szerepet szánt az író a regény első kötetének első felében. Jelentős
mondanivalót ad a "világlátott, művelt, megvesztegetően kedves ember" szájába.
A társaságban ő vitte a szót. Egy alkalommal ezt mondta Kőrösy Györgynek,
I. Rákóczi Ferenc kamarásának: "Olyanok vagyunk úrbarátom, mink magyarok,
mint az utcán levő sár, az kinek kell is, az kinek nem kell is, szabadon
tapod bennünket." Munkács német kézre jutásával kapcsolatban így nyilatkozott:
"Hja, ha egyszer a ködmönbe az tetűt beeresztik, nehezen tisztítják ki
onnan." Szentiványi Lászlóról, a kamara emberéről az volt a véleménye,
hogy ő "a főfő tolvaj, lopó, lator, Caraffa gacsos jobb keze". Amikor pedig
arról beszéltek a bujdosók egymás között, hogy cselekedni kellene, de nincsen
"vezérlő úr", Pázmándy elítélően szólt Thökölyről: "Thökölyt, mint iskátulás
ördögöt fölszökkenti a török, s megintlen aláhúzza", vagyis kénye kedve
szerint használja a maga érdekében. Rákóczi ekkor még csak tizenkét éves
volt, mégis benne látták a jövendő vezért. Az ország sorsát sokszor meghányták-vetették
a bujdosók. Pázmándy saját tapasztalatai alapján mondta: "Sivataggá lőn
az ország földje a soldatesca tipratása nyomán. Kecskeméttől Szabadkáig
merő bozót a vidék, nem is farsang ám arra járni, ha elevent látsz, az
csak boszorkány, dúló..." Buda visszafoglalása sem okozott igazi örömet,
mert mint mondták:"Török Buda magyar volt, magyar Buda német lesz és rác."
A három részre szakadt országról som- másan így vélekedtek:"A hármas ország
mind a három darabja más volt, a nyugati karéj a császáré, a közepe kupája
a töröké, a keleti cipó, Erdély meg éppen külön ország volt. De mind a
három a maga módján magyar."
Az már valóban
csak az írói képzelet világába tartozik, mert írásos doku- mentum nem bizonyítja,
hogy Bercsényi megbízásából Pázmándy kereste fel a diák Rákóczit Neuhausban
és Prágában, hogy tájékoztassa a hazai viszonyokról, figyel- meztesse kötelességére,
majd Franciaországba szöktesse, "hogy aztán kezébe ragadja a kuruc zászlót
a szabadságért".
Laczkó Géza
regényének néhány mozzanatát felidézve, a bujdosó Pázmándy regényalakját
megismerve még nagyobb érdeklődéssel fordulunk most már a Pázmándy család
valóságos történetéhez. Ezen a helyen csak a regényalak modell- jének tekinthető
ifjabb Pázmándy Gergely életével ismerkedhetünk meg részle- tesebben, de
röviden szólni kell a birtokszerző ősökről is. Elsőként Pázmándy Balázsról,
aki a 16. század végén és a 17. század elején Kocson élt a Csáky grófok
telkein. Mészáros volt, de marhakereskedelmmel is foglalkozott. Nagy vagyonra
és tekintélyre tett szert. 1938-ban III. Ferdinándtól címeres nemesi levelet
(armális) kapott családja számára. Felesége komáromi volt, s ott a Kajtor
utcában örökölt házat. A család tulajdonába került Kömlőd, Parnak, Csep,
később Szomor és Somodor. E két helységre utal nemesi előnevük.
Pázmándy Balázs
fia, Gergely folytatta apja foglalkozását, a tőzsérkedést. A háborús világban
a legjobb üzletnek bizonyult a szarvasmarhával és lóval való kereskedés.
Az Alföldön megvásárolt állatokat terelték nyugat felé. Útközben mindenhol
pusztákat kellett bérelni. A jó legelőn az állatok mire Győrbe értek, meghíztak.
A mészáros útja a Pázmándyak birtokán keresztül vezetett. Sok jószágot
hajtottak el a győri, mosoni és bécsi vásárokra, ahol elsősorban német
kapitányok voltak a vásárlóik. A kereskedés csak később lett megvetett
foglalkozás a nemesek szemében. A 16-17. században "a kereskedő rend országfenntató
elemnek számított". Ebben a korban a tőzsérség fontos mesterség volt. Jó
kereskedők "iskolán forgott tanult emberekből váltak". Még a főnemesség
sem idegenkedett ettől a foglalkozástól. Takáts Sándor megírta, hogy "Bethlen
Gábor a marhakereskedést még fejedelemsége idején sem hagyta abba, s nem
busította, hogy Magyarország legnagyobb tőzsérének őt nevezték". Pénzt
szerezni másképp nem is lehetett. A bécsi és a többi külföldi vásáron leginkább
magyar szót lehetett hallani, s a német mészárosok is magyar tolmácsokkal
jelentek meg.
A Pázmándyak
is felismerték a marhakereskedelemben rejlő lehetőséget, s nemzedékről
nemzedékre folytatva a tőzsérkedést gyarapították vagyonukat. Természtesen
veszély is leselkedett úton-útfélen a marhahajtókra. Ha sikerült is beszerezni
valamelyik várkapitánytól, vagy éppen a fejedelemtől menlevelet, s katonai
kísérettel indultak útra, az sem biztosított mindig védelmet. Fontos volt,
hogy a török szpáhikkal és bégekkel jó kapcsolatot alakítsanak ki. Az együttes
birtoklás következtében ez kölcsönös érdek volt. Csep és Kömlőd török földesura,
a Fehérváron lakó Hadzsi Mummin olajbég leveleiben Pázmándy Gergely "régi
jó barátjának, jóakarójának" nevezi magát. Természetesen a barátság csak
addig tartott, amíg hizelgő szavaival valamilyen ajándékot vagy kölcsönt
tudott kikunyerálni. Ha az ajándék vagy a kölcsön elmaradt, akkor "kutya
Pázmándy" lett a "régi jó barát".
A tőzsérkedés
mellett szépen jövedelmezett a pénzkölcsönzés is. Pázmándy Gergely adósai
közé tartozott többek között a tatai földesúr, a pazarló életmódot folytató
Csáky László, Komárom vármegye főispánja. A hitelező az adósság fejében
zálogjogon használhatta a tatai várhoz tartozó mészárszéket és malmokat.
Ekkor állandó lakását Kocsról Tatára tette át. Jövedelme nagy részét birtokok
vásárlására fordította. A már fölsorolt birtokokon kívül Gyermelyen és
Tarjánban is volt zálogbirtoka. Felesége a mocsai Csapó Zsuzsanna gazdag
öröksége Kisigmánddal, Szentmihálypusztával és egy győri kőházzal gyarapította
a családi vagyont.
A kereskedés
és a birtokok kezelése sok időt igényelt, mégis vállalt közéleti szereplést
Pázmándy Gergely. A kocsi református gyülekezet kurátora és a győri pusztai
járás asszeszora volt. Szorgalmas vagyongyűjtő életét 1691-ben zárta le
a halál. Felesége öt évvel később követte férjét a "minden élőknek útján".
Tizenegy gyermekük született, de a vagyont heten örökölték. A hét testvér
leszármazottai két közbirtokosságot hoztak létre. A elsőszülött fiú, ifjú
Pázmándy Gergely örökölte Csep felét, így az utódai alkották a csepi közbirtokosságot,
testvéreinek örökösei pedig a kömlődit. A Pázmándy nemzetség kettéválását
1717-ben családi szerződésben rögzítették.
Ijfabb Pázmándy
Gergely volt Laczkó Géza regényalakjának modellje. Nagy változásokat hozó
mozgalmas korszakban élt. (1655-1711.) A török kiűzetéséért folyó háborúban
rövid ideig császári katonaként vett részt, de a protestánsok üldözése
miatt átpártolt a kurucokhoz. Valójában nem kötelezte el magát egyik oldalon
sem. Bujdosóként mentette családját, vagyonát. Folytatta apja, nagyapja,
mesterségét. Viszontagságos életéről levelek, naptári jegyzetek tudósítanak.
Valószínű
Kocson született 1655. október 4-én. Később költözött a család Tatára.
Tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte. Nem sietett vissza szülőföldjére.
Lipót abszolutizmusa, a császári katonák garázdálkodása és a protestánsok
üldözése visszatartotta. 1675-ben Kolozsvárra ment, s két évet töltött
Apafi Mihály erdélyi fejedelem környezetében mint jurátus. Debrecenben
szerzett alapos jogi műveltségét Erdélyben volt alkalma kellő ügyvédi gyakorlattal
kiegészíteni.
Apafiról sokan
úgy vélekedtek, hogy tehetségtelen és tehetetlen uralkodó volt, aki helyett
felesége, Bornemissza Anna és Teleki Mihály kormányozta az országot. Az
utóbbi évtizedek kutatásai alapján reálisabb és igazságosabb kép alakult
ki róla. Egy válságos időszakban kényszerből lett fejedelem, akinek a változó
külpolitikai viszonyok és belső viszályok közepette sikerült Erdélyben
konszolidációt teremteni s biztosítani az állam megmaradását. Művelődéspolitikája
pedig példaértékű. Alapelvét a következő mondatban határozta meg: "Tudjuk,
miképp az egész keresztény világban állam, nemzet s kormányhatalom tartósan
nem virágozhatik s feladatának meg nem felelhet a szabad tudományok gyakorlása
nélkül." A fejedelmi hatalom bázisát a középrendnek nevezett vegyes társadalmi
csoport képezte, amelynek legjelentősebb része az értelmiség volt.
Joggal gondolhatnánk,
hogy a huszonkét éves művelt középbirtokos nemes ifjú, Pázmándy Gergely
előtt nyitva voltak a lehetőségek Erdélyben, mégis kétévi ott-tartózkodás
után visszatér a Dunántúlra. Thököly első sikereinek évében, 1678-ban már
Kocson tartózkodott. A háborús helyzet és feltehetően családi okok késztethették
hazatérésre. Apja sokat pereskedett, s a peres ügyekben már gyakorlatott
szerzett ifjú sokat segíthetett apjának. Hálából édesanyja neki ajándékozta
győri házát. Az Erdélyből hazatérő bujdosó azonban nem égette fel maga
mögött a hidakat. Tartotta a kapcsolatot erdélyi és debreceni barátaival.
Meghitt emberi, baráti kapcsolatról vall az a levél, amelyet Komáromból
írt "Debrecen hites nótáriusának", Fényes Istvánnak 1680. december 24-én.
A karácsonyi és év végi jókívánságok után beszámol házasságáról és felesége
haláláról. Megtudjuk a levélből, hogy a zűrzavaros világban helyét nem
találó ifjú a házasságban kereste a nyugalmat. Feleségül vette Csákvári
Márton hídvégi kapitány leányát. A boldog házasélet nem tartott sokáig.
Nyolc hónapi együttélés után feleségét "mirigyhalál által [...] magához szólította
az Isten". A gyászév letelte után Pázmándy Gergely újabb házasságot kötött
Győrben 1681. november 2-án. A Mézes Katával kötött házasság kibékített
két pereskedő családot, s elejét vette a csepi pusztáért folytatandó birtokpernek.
A fiatalok felváltva éltek Komáromban és Győrben. Első gyermekük, Ádám
1682. október 28-án született. A következő évben Pázmándy Gergely is háborúba
kényszerült. Kalendáriumába jegyezte fel a következő sorokat: "március
7-én ütköztünk meg az újváriakkal a csallóközi földön, holott esett elnyolcvan
közülünk."
1683-ban összefogott
támadás indult a török ellen. Kara Musztafa nagyvezír kétszázezer főnyi
hadával ostrom alá vette Bécset, de Lotharingiai Károly és Sobieski János
seregeivel szemben vereséget szenvedett. Pázmándy Gergely Lotharingiai
Károly seregében vett részt Érsekújvár sikertelen ostromában. A háborúba
induló gazdag ifjú számolva minden eshetőséggel megírta végrendeletét Komáromban
1683. június 6-án. A testamentum bevezetőjében megindokolja, hogy miért
kell sürgősen végrendelkezni: "...mivel mostani Újvári obsidiumra kény- szeríttettem
holnapi napon menni, honnan egészségesen és életben való vissza- térhetésem
lehet-e vagy nem, azt csak az Irgalmas Úr Isten tudja, hogy azért mostani
feleségem, Mézes Kata édes fiával, Ádámkával (ha az Isten ott rendeli halálomat)
rendetlenül ne maradjak, tészek ami kicsiny jókkal, ezen feleségemmel együtt
megáldott az Úr Isten mindazokrul ilyen rendelést." A következőkben pontokba
szedve ismerteti ingó és ingatlan vagyonát. Megemlíti, hogy még a szüleitől
nem örökölt, csak a tatai jószággal rendelkezik s azzal, amit "éjjel-nappali
fáradozásibul szerzett." Kéri szüleit is, hogy a rá eső részt az ő árvájára
hagyják. A végrendelet részletes ismertetésétől talán el lehet tekinteni,
de a negyedik pont figyelemre méltó. Adósait sorolja fel. Csáky László
másfél száz körmöci arannyal tartozott Pázmándynak, a Vásárhelyen lakó
Balogh Jánosnál száz aranya volt, az "Újvári Töröknél" kétszázötven forintja,
a Komárombam lakó Szabó János bor árában tartozott 45 forinttal. A sor
tovább folytatódik, majd így fejeződik be:"Tatában is vagynak adósságaim
Szűcs Mihálynál, a tavalyi mészárosnál s másoknál is, melyeket mostani
gondviselőm tud, amelyeket írásba akartam tenni, ha sietségem miatt mi
hiba esett benne, ha kívántatik eligazítja. Törvénytudó emberséges ember."
Érsekújvár
sikertelen ostroma után Pázmándy Gergely visszatért Komáromba, de nem volt
sokáig maradása. A protestánsok üldözése fokozódott. 1683 nyarán a prédikátorokat
kiűzték a városból. A kiűzött prédikátorokat sok hívő követte. Köztük volt
Pázmándy Gergely is. Ő Somorjára menekült, s a kurucok pártjára állt. Ezzel
kezdődött második bujdosása. A vallási sérelem vitte a kurucok közé, de
fegyveresen nem szolgálta Thökölyt. Menlevelére azonban szüksége volt,
hogy családjával és cselédeivel biztonságosabban költözhessen nyugodtabb
helyre. A "kuruc király" 1683. szeptember 1-én Cseklészen írta alá a "Nemes
és Vitézlő Ifjabb Pázmándy Gergely" számára kiállított "salvus Passust".
Pázmándy Somorjáról szállította "házi népét, cselédgyét" Thököly fennhatósága
alá tartozó területre.
Hiába volt
azonban a biztonságot ígérő fejedelmi útlevél. A Somorjáról útra kelő bujdosókat
szeptember 29-én Csicsónál megtámadták és kifosztották Buday Lázár szabad
huszárjai. 6705 forint értékű holmit raboltak el. A Somorján hagyott értékeket
is elvitték. Pázmándy pert indított a hatalmaskodó, fosztogató Buday Lázár
ellen. A perben tanúskodott a Komáromból elűzött prédikátor, Cseh Csuzy
Jakab is. A rablótámadás regénybe illő történetét Laczkó Géza írói szándékainak
megfelelően a kor viszonyainak ábrázolására képzelőerővel kiegészítve,
átformálva részletesen leírta.
Pázmándyék
1683. november 7-én érkeztek Debrecenbe. Ott-tartózkodásuk idején láthatták
Thököly bevonulását a városba november 8-án, és távozását onnan december
11-én. Tudni kell, hogy Debrecen és Thököly között kibékíthetetlen ellentét
volt. S ebben az időben a kuruc fejedelem csillaga már lehanyatlott. Az
ő útlevele, mint láttuk, nem nyújtott biztonságot. 1684. január 18-án Rédey
Ferenc útlevélével indultak Pázmándyék Debrecenből Szilágysomlyóra. Zálogba
vett egy házat három jobbággyal, s két és fél évig ott folytatták a kereskedést.
Itt született második fiúk, Gábor 1685. június 14-én. Thököly Imre bukása
után Pázmándy Gergely visszatér a császár hűségére. Lipót 1686. március
3-án kelt dekrétumával visszavette kegyelmébe. Így biztonságosan indulhattak
ismét szülőföldjére, a Dunántúlra. 1686. július 6-án érkeztek Győrbe. Ettől
kezdve itt volt állandó lakásuk. Augusztus 3-án még elment Budára, de csak
tanúja volt Buda visszafoglalásának, a harcokban nem vett részt. Augusztus
29-én már visszatért Győrbe.
Folytatta
a kereskedést. Szarvasmarhákat vásárolt Erdélyben és az Alföldön, s azokat
Győrben, Mosonban és Bécsben adta el. Kereskedett még lovakkal, sertésekkel,
gabonával, borral, sóval, fával, török foglyokkal és lányokkal is. Sertéseket
Tatán, Pápán a kótyavetyén vásároltatott, s makkoltatásukra erdőket bérelt
Kisbéren, Kethelyen és Móron. A kereskedés mellett a pénzkölcsönzésből
is sok haszna volt. Adósai között találjuk a testamentumában felsoroltakon
kívül Apafi Mihály erdélyi fejedelmet és vásonkői gróf Zichy Pétert is.
A szétszórt
Pázmándy-birtok gazdasági életében a 18. század elején központi szerepe
lesz Csepnek. Miután a tót jobbágyok elszöktek, s nem sikerült vissza-
perelni őket a ráckevi uradalomtól, Pázmándy Gergely majorságot alakított
ki a pusztán. A gazdaság vezetését Borsos Ferenc ispánra bízta, de maga
is gyakran megfordult Csepen. A nyarakat általában itt töltötte. A határ
legnagyobb részét még mindig legelőnek használták, de egy részét már felszántották
35 ekével. A gazdaságban az állattartásnak volt legnagyobb szerepe. Szarvasmarhákat,
lovakat, juhokat és sertéseket tartottak. 1704-ben az ispán egyik levelében
beszámolt a kurucok által okozott károkról. A beszámolókból képet alkothatunk
az épülő csepi majorról és a nagyszámú állatállományról. A kurucok garázdálkodása
után Pázmándy Gergely úgy határozott, hogy néhány évre árendába adja Csepet.
Először etei, majd igmándi jobbágyok bérelték, de élete vége felé a földesúr
ismét maga gazdálkodott a szépen fejlődő majorságban. Halála után gyermeki
ide költöztek és új falut építettek. Csepen kívül közvetlen földesúri kezelés
alatt voltak a család Győr megyei és szekszárdi szőlői is. Pázmándy-birtokok
voltak még Pest, Fejér, Győr és Tolna megyében több helyen. A távoli pusztákon
göbölyöket és lovakat legeltettek. A szári, móri és kisbéri erdőket faizásra
és sertések makkol- tatására használták. A hídvégi és a mezőkomáromi birtokokat
jobbágyok művelték. Egy időben zálogbirtoka volt a családnak Tata városa
Bánhidával együtt s 1704-től néhány évig Óbuda is.
Kiterjedt
birtoka, jelentős ingó és ingatlan vagyona, valamint műveltsége nagy tekintélyt
biztosított Pázmándy Gergelynek. A köztisztelet kifejezése, hogy Komárom
és Győr vármegyékben táblabíróvá választották. A győri református egyházmegyének
előbb perceptora, majd főgondnoka lett. A politikától és a háborús eseményektől
igyekezett távol tartani magát a Rákóczi-szabadságharc idején is, mégsem
kerülhetette el az üldöztetést. A győri kapitány hajszát indított ellene
is. Győr vármegye alispánja 1708-ban útlevelet ajánlott fel számára, s
kérte, hogy költözzön Somorjára. Pázmándy nem fogadta el az ajánlatot,
pedig ha megfogadja a tanácsot, elkerülhette volna azt, ami bekövetkezett.
A győri parancsnok május 31-én István fiával együtt elfogatta, s három
napig fogságban tartotta. Akkor visszakapta szabadságát, de az üldözés
nem ért véget. Meszlényi János alispán Pázmándyhoz írott leveléből tudjuk,
hogy 1710-ben "a győri commandáns több jó gazdát vasra veretett, és saját
házuk előtt akarta őket felakasztatni." Pázmándynak csak az volt a szerencséje,
hogy akkor éppen nem tartózkodott Győrben. Meszlényi jóindulatúan javasolta,
hogy menjen Szabadhegyre és tisztázza magát. "Én, amiben tudom - írja az
alispán -, szívesen szolgálom Kegyelmedet, s kimegyek magam is, mert úgyis
Kegyelmed az én parolámra maradt eddig is meg, másképpen Kegyelmedért 25
katonát küldött volna." Nem tudjuk, hogy tisztázta-e magát Pázmándy. Az
alispán levelének kézhezvétele után nem sokkal, nagyobb úr előtt kellett
megjelennie. 1711-ben pestisjárvány ragadta el az élők sorából.
Pázmándy Gergely
olyan korban élt, amelyben a bátrakból könnyen lehettek hősök, a gyávákból
pedig árulók. Ő nem lett sem hős, sem áruló. Regényes élete mégis tanulságos.
Korának jellegzetes alakja volt. Nem félt a veszélytől, de nem is kereste
a halált. Felismerve a lehetőségeket műveltségét, szakértelmét, üzleti
érzékét, a gazdálkodásban szerzett tapasztalatait jól kamatoztatta, s nem
csak a maga javára. Takáts Sándor szavaival szólva abban a korban "a kereskedő
rend országfenntartó elemnek számított". S ehhez a rendhez tartoztak a
Pázmándyak is a 17. században. |
|