|
Wehner Tibor
Országos emlékfelmérés
-
Komárom-Esztergom megyei metszet
A nyolcvanas-kilencvenes évtizefordulón
lezajlott magyarországi rendszerváltás, illetve rendszerváltozás talán
leglátványosabban a köztéri emlékanyagban - a közösségi rendeltetésű, monumentális
műalkotások és objektumok; az emlék- művek, az emlékszobrok, az emlékjelek,
az architektonikus és a feliratos emlékek körében - éreztette hatását;
e területen gyors döntést és határozott cselekvést igénylő kezdeményezések
tanú lehettünk. Amiként a fővárosban, a megye- székhelyeken, a városokban
és a kisebb településeken is a lehető legrövidebb időn belül szakítani
akartak a közelmúlttal, el akartak búcsúzni a letűnt rendszert reprezentáló-szimbolizáló
rekvizitumoktól; így erőszakos szobordöntések (Debre- cen, Budapest), bontások
mellett kollektív, politikai határozatok szellemében végrehajtott általános
köztéri revízióra került sor. Legelősorban az emlékműveket: a szovjet hősi,
a felszabadulási monumentumokat, valamint a Lenin-szobrokat - az egészalakosokat
és a mellszobrokat - távolították el, s ezzel párhuzamosan azonnal megkezdődött
az érlelődő demokrácia szelleme által áthatott, a központosított, a diktatórikus
politikai elv- és bürokratikus gyakorlati rendszer befolyásától és kényszereiről
megszabadult emlékkiállítási, szobor-elhelyezési folyamat. 1989-90 után
Magyarországon elsősorban a második világháborús áldozatok emlékműveit
és az 1956-os forradalomra emlékező-emlékeztető alkotásokat állították
fel, helyezték el országszerte mint olyan emlékjeleket, amelyek a megelőző,
az 1945-től 1989.-90-ig ívelő periódusban nem jelenhettek meg, s mindezen
törekvéseken túl fontos szerepet kaptak azok a portréemlékművek, amelyek
a korábbi rendszer által nem kultivált, vagy tiltott személyiségek jelentőségét
emelték ki, jelölték meg. S mert az emlékanyagban bekövetkezett viszonylag
gyors és nagy mértékű változásokat alig-alig dokumentálták - csak a legexponáltabb,
központi jellegű és jelentőségű emlékművek bontásáról, áthelyezéséről,
raktárba szállításáról érkezett hír, illetve Budapesten kapott nagy nyilvánosságot
a revíziót regisztráló lista -, s mert az új emlékmű- és szobortelepítések
ügymenete leegyszerűsödött - nem volt már szükség a többszintű, bürokratikus
engedélyeztetési procedúrára -, a köztéri emlékanyag országos nyilvántartásában
kiátusok keletkeztek. A hiányok pótlására, a változások nyomon követésére
a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1996-ban országos felmérést kezdeményezett,
az alábbi levelet küldvén szét a magyarországi települések önkormányzatainak:
Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Polgármester Úr!
Intézményünk a köztérre, középületbe
kerülő, közösségi célú képzőművészeti alkotások szakmai gondozása és anyagi
támogatása mellett az alkotások doku- mentálását és feldolgozását is feladatának
tekinti. A rendszerváltozás az emlék- műállítások terén jelentős változást
hozott, amelyet fontosnak tartunk külön is dokumentálni és lehetőség szerint
kiadványban megjelentetni.
Az 1989
óta eltelt időszakban országszerte számos korábbi politikai emlék- művet
lebontottak, ledöntöttek, áthelyeztek, átalakítottak, s 1945 után eltávolított
műveket ismét felállítottak és olyan új emlékműveket állítottak (II. világháborús
emlékmű, 1956-os emlékmű, Nagy Imre emlékmű, más, azelőtt politikai szem-
pontból mellőzött, elítélt személyiség portrészobra), amelyeket korábban
Magyar- országon köztéren nem lehetett felállítani. E témában felmérésünkhöz,
adatgyűj- tésünkhöz az Önök segítségét szeretnénk kérni a mellékelt adatlap
kitöltésével...
A levélhez
mellékelt adatlap négy kategóriába csoportosított adatsorok összeállítását
indítványozta:
1.) az 1989
után felállított emlékművek, szobrok, emléktáblák, emlékjelek,
2.) az 1945 után lebontott és visszaállított szobrok
és emlékművek
3.) az 1989
után áthelyezett emlékművek, és
4.) az 1989
után elbontott emlékművek felsorolását.
Az alkotó
neve, a mű címe, a mű helye, mérete, anyaga, műfaja, a felavatás éve mellett
a felmérés koordinátorai az emlékmű-, az emlékkiállítás kezdeményezőjének,
anyagi támogatójának megnevezését is kérték.
*
A hetvenkét Komárom-Esztergom megyei
település közül harmincöt önkormányzata válaszolt. A felkérésre egyáltalán
nem válaszolt harminchét település (Ács, Ácsteszér, Aka, Bajna, Bakonybánk,
Bakonyszombathely, Bana, Bokod - Vértesszentkereszt -, Császár, Csatka,
Csém, Csép, Csolnok, Dág, Dömös, Dunaalmás, Epöl, Héreg, Kerékteleki, Kisbér
- Ászár, Hánta -, Kisigmánd, Kömlőd, Környe, Leányvár, Máriahalom, Mocsa,
Nagysáp, Naszály, Neszmély, Oroszlány - Majd -, Pilismarót, Réde, Tarján,
Tárkány, Tokod, Vérteskethely és Vértestolna). Feltételezzük, hogy nagy
részük azért nem reagált a felmérésre, mert történésekről e téren nem tudott
volna beszámolni. Visszajelentkezett, de új mű felállításáról, régi visszahelyezéséről,
1989 utáni emlékmű-áthelyezésről, szoborbontásról - nem történt említésre
méltó esemény - nem számolhatott be tíz település. Almásfüzitőn, Bársonyoson,
Kecskéden, Kesztölcön, Nyergesújfalun, Piliscséven, Szákszenden, Unyban,
Várgesztesen és Vértessomlón a kilencvenes években ugyanaz maradt, volt
a köztéri összkép, mint az évtizedet megelőző periódusban.
Huszonöt település
legújabb kori emlékműkrónikája az alábbiakban foglalható össze:
Bábolna:
Széchenyi István hajdani bábolnai látogatására
emlékeztetvén a Ménes-udvarban vörösmárvány emléktáblát helyezték el 1992-ben.
Domonkos Béla
Petkó Szantner Tibor ezredest ábrázoló bronz mellszobrát 1993-ban állították
fel a Ménes-udvarban.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Baj:
Cs. Kiss Ernő fafaragó 1848-49 és 1956
emlékére állított kopjafáját 1991-ben állították fel a Petőfi Sándor utcában.
Bondor István
szobrászművész II. világháborús áldozatokra emlékező, mészkőből faragott
emlékművét 1994-ben avatták fel a Petőfi Sándor utcában. Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Bajót:
A Tóth Miklós tervező, Keil Ferenc kőfaragó
és Szabados Béla építési vállalkozó munkája eredményeként megszületett,
a II. világháborús áldozatokra emlékeztető, kőből készült monumentum 1996-ban
valósult meg.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Bakonysárkány:
Juhász Sándor kőfaragómester két feliratos,
az áldozatok neveit hordozó kőtáblából álló II. világháborús emlékművét
1991-ben állították fel a Béke úton.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Dad:
A Center Sándor kőfaragó által tervezett
márványemlékművet - domborművekkel díszített, az áldozatok neveit felsorakoztató
emlékoszlopot - 1990-ben állították fel a dadi Fő utcán.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Dorog:
A Horváth György kovácsművész és az
építész Mújdricza-testvérek által megformált II. világháborús emlékművet
- kő és kovácsoltvas emlékmécsesrakétát - 1993-ban állították fel a Hősök
terén.
Ugyancsak
a Hősök tere ad otthont a Furlán Ferenc grafikusművész és Gonda György
által megformált 1956-os emlékkőnek, amelyet 1993-ban helyeztek el. Ugyanitt
kapott helyet ugyanezen alkotópáros a dorogi Hűségnyilatkozat emlékét
megörökítő emléktáblája is.
Furlán Ferenc
grafikusművész Kucs Béla szobrászművész emlékére mintázott plasztikája
1992 óta a Zrínyi Ilona Általános Iskolában áll.
Ugyancsak
Furlán Ferenc műhelyében készült a Rockefeller-emlékkő, amely 1992-ben
került a Jubileumi térre.
Dr. Kovács
József alkotta 1992-ben az Eötvös József Általános Iskolában elhelyezett
Eötvös József-domborművet.
Árvai Ferenc
szobrászművész Schmidt Sándort megidéző 1996-os domborműve a Schmidt-lakótelepre
került.
Pick József
Postakocsi-emléktáblája és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületre
emlékeztető emléktáblája 1996-ban a Hősök terén kapott helyet.
Dorogon 1989
előtt eltávolított, illetve pusztulni hagyott mű visszahelyezéséről is
megemlékezhetünk: a Kálvária-domb egykori stációi 1996-ban kerültek felújításra;
a tizennégy rekonstruált kis építménybe Árvai Ferenc szobrászművész tűzzománc-porcelán
stációképei kerültek.
Dorog kapcsán
egy monumentum bontását is regisztrálhatjuk: 1995-ben szállították el az
Otthon térről az egykori szovjet hősi emlékmű utolsó maradványait.
Dunaszentmiklós:
Ruppert Béla kőfaragó II. világháború
áldozataira emlékező emléktábláját 1991-ben helyezték el a templomkertben.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Esztergom:
Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékére
1989-ben emléktáblát helyeztek el a Sötét kapu bejárata mellett. 1991-ben
ugyanitt, a belső alagútban is elhelyeztek egy emléktáblát az 1956-os áldozatok
emlékére.
Mindszenty
József emlékére a hercegprímás nevét viselő téren 1990-ben helyeztek el
emléktáblát.
A reáliskolai
II. világháborús mártírok emlékére a Deák Ferenc utcai levéltárépület lépcsőházában
1990-ben helyeztek el emléktáblát.
A Sarkady
Antal által faragott kopjafát a Református templom mellett állították fel
1990-ben az Isten háza építőinek emlékére.
A Vasútállomáson
1991 óta hirdeti egy emléktábla, hogy az Esztergom- Almásfüzitő vasútvonal
100 esztendős. Ugyanitt 1966-ban a 100 éves Budapest-Esztergom vasútvonalra
emlékezve helyeztek el emléktáblát.
Baross Gábor
esztergomi tanulóéveinek emlékét az 1991-ben a Városházán elhelyezett emléktábla
hirdeti.
1992-ben a
Szamárhegyen az 1945-ben elesettek emlékére emlékkeresztet állítottak.
A Mindszenty
Általános Iskolában 1992-ben iskolatörténeti emléktáblát helyeztek el.
1992-ben a
lengyel-magyar barátság emlékére avattak emléktáblát a Bazilika előcsarnokában.
A Vörösmarty
utcában helyezték el 1992-ben a tanítóképző alapításának 150. évfordulójára
emlékeztető emléktáblát.
A Malonyai
utcában Bajor Ágost festőművész emléktábláját helyezték el 1992-ben.
A Vaszary
Kolos Kórházban 1993-ban helyezték el a Sötét kapu 1956-os sebesültjeinek
mentésére emlékeztető emléktáblát.
1995-ben a
Szent Anna templomra helyeztek emléktáblát az érsekség 1820-as visszatérésére
emlékeztetve.
Gizella és
István emléktábláját 1995-ben a Bazilika külső falán helyezték el.
Az esztergomi
zsidó mártírok II. világháborús emléktáblája 1995-ben az egykori Zsinagógán,
a mai Technika Háza homlokzatán kapott helyet.
Prokopp János
emléktábláját 1995-ben a Sissay köz 1. sz. épület Kossuth Lajos utcai oldalán
helyezték el.
Az aradi vértanúk
terén 1996-ban Aradi vértanúk-emlékoszlopát állítottak fel.
A Nemes László
által megformált emlékkeresztet a II. világháborúban elesettek emlékére
1996-ban állították fel a Hősök terén.
A korábban
álló, 1989 után visszaállított emlékek sorában Esztergomban a Körmendi-Frim
Jenő által megformált Sobieski-emlékműről kell szólnunk, amelyre Nagy János
szobrászművész munkájának eredményeként 1993-ban került vissza a bronz
sas-figura, s kerültek fel a domborművek.
Medgyessy
Ferenc Szent István királyt ábrázoló lovasszobrát 1992-ben a vízivárosi
Mindszenty térről a Bazilika melletti Szent István térre telepítették át.
A bontások,
illetve az áthelyezések áldozatául esett Esztergomban a párkányi csata
vöröskatonáinak emlékét őrző emléktábla, amelyet 1992-ben a Balassa Bálint
Múzeumban helyeztek el.
Ugyancsak
a Balassa Bálint Múzeumban lelt őrzőhelyre 1993-ban az a Dr. Kovács József
által faragott kopjafa, amely Kun Béla emlékét volt hivatva az utókorra
hagyományozni.
Ete:
A Horváth Lajos által kivitelezett második
világháborús hősi emlékművet - mészkő-gránit emlékoszlopot - 1991-ben állították
fel a Kossuth Lajos utcai emlékparkban.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Gyermely:
1992-ben a Rákóczi úton emlékművet,
1996-ban a Gyermely-gyarmatpusztai temetőben kopjafát állítottak a II.
világháború áldozatainak emlékére.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra, nem került sor.
Kocs:
Az általános iskola névadója, Vincze
Imre tiszteletére 1992-ben a Cs. Kiss Ernő fafaragó által kivitelezett
kopjafát állították fel.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Komárom:
Ács Lajos 1956-os mártír emlékére 1992-ben
a Hotel Béke falán helyeztek el emléktáblát.
Gömbös László
szobrászművész domborművel díszített, az áldozatok neveit rézlemezre maratott
betűkkel hordozó emlékművét 1992-ben állították fel a Hősök terén.
1993-ban az
I. világháborús emlékszoborra helyeztek két emléktáblát a II. világháborúban
elesett komáromi lakosok és az elhurcolt mártír zsidók emlékére.
A Hősi temetőben
a II. világháborúban elesettek emlékére a szőnyi fafaragó szakkör által
készített kopjafát állították fel 1993-ban.
A II. világháború
koppánymonostori áldozatainak emlékére 1993-ban emléktáblát helyeztek el
a Nepomuki Szent János-szobor védőépületének külső falára.
A 22. és 52.
Gyalogezred hősi halottainak emlékére a Monostori erőd falára 1995-ben
helyeztek el emléktáblát.
Alapy Gáspár,
a város II. világháborúban mártírhalált halt polgármesterének emlékére
a városháza falára 1996-ban helyezték el a Márkus Péter szobrászművész
által megformált, bronzból és márványból alakított domborműves emléktáblát.
1996-ban a
Jókai téren mészkő millecentenáriumi emlékművet avattak.
Komáromban
1945 után elbontott emlékek 1989-90 utáni visszaállítására is sor került,
így 1989-ben a Klapka György Általános Iskola homlokzatára visszakerült
Szent Imre szobra, és 1991-ben a rendőrség épületének homlokzatára visszahe-
lyezték az Országcímert.
Bontásokra
is sor került a Duna-menti városban: Dobi István mellszobra 1992-ben kényszerült
visszavonulásra, míg a szovjet hősök emlékművét 1995-ben bontották le.
Lábatlan:
1989-ben rusztikus mészkő-emlékművet
állítottak 1956 emlékére a Koralek-sarkon, majd a Fülöp Ferenc által kivitelezett
márvány emléktáblát a római katolikus templom falán helyezték el 1994-ben.
1991-ben lebontották
a szovjet hősi emlékművet.
Mogyorósbánya:
A Keil Ferenc kőfaragó nevéhez kötődő
II. világháborús kő-emlékművet 1992-ben avatták fel a Fő téren.
Viszahelyezésre,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Nagyigmánd:
A Timpanon Építőipari Kft kivitelezésében
készült II. világháborús, süttői mészkőből készült emlékművet - emlékoszlopot
- 1991-ben helyezték el a Kossuth Lajos utcában.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Sárisáp:
Az Árvai Ferenc szobrászművész által
megformált Bányász-emlékművet - egészalakos, csillének feszülő bányászfigura
bronzszobra, márvány emléktáblával - 1995-ben avatták fel a művelődési
ház előtt.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Súr:
Pék János II. világháborús emlékművét
- mészkő-építménybe helyezett emlék- táblákat 1991-ben avatták fel a Szabadság
téren.
A fasizmus
áldozataira emlékeztető, Mocher Imre által kivitelezett emléktáblát a Kossuth
u. 5-ös számú épületen, míg a II. világháború áldozataira emlékező, Mészáros
László által készített emléktáblát 1993-ban a községi temetőben helyezték
el.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Süttő:
A Béres János szobrászművész által alkotott
II. világháborús emlékművet - barokk Mária-szobrot idéző mészkőplasztikát
- 1992-ben avatták fel a Hársfa-parkban.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Szomód:
A II. világháború áldozatainak kőből,
márványból készült emlékművét - emlékoszlopát - 1991-ben avatták fel a
Tatai úton, majd 1996-ban a temetőben állították fel Cs. Kiss Ernő fafaragónak
a világháborús áldozatokra emlékező kopjafáját.
Szomor:
A Próli Béla tervezte mészkőemlékművet
- címerrel díszített, emléktáblát hordozó emlékoszlopot - a II. világháború
áldozatainak emlékére 1991-ben állították fel a Vörösmarty utcában.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Tardos:
A Vörös Gábor és Giber János által alkotott,
feliratos táblát hordozó, kőposztamensen álló, süttői mészkőből faragott
katonaalakot megjelenítő II. világháborús emlékművet 1991-ben állították
fel a katolikus templom előtti téren.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Tát:
A Blaskó János szobrászművész által
megformált II. világháborús, bronzból és mészkőből megformált, stilizált
feszületet megjelenítő emlékművet 1995-ben állították fel a Felszabadulás
útján.
1996-ban a
temetőben a világháborús áldozatok emlékére kopjafát állítottak.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
Tata:
Az 1956-os forradalom emlékére 1989-ben
az Öreg-tó partján Cs. Kiss Ernő fafaragó kopjafáját állították fel.
Szabó Tamás
szobrászművész Vaszary János festőművészt megjelenítő bronz portrészobrát
1993-ban avatták fel a Vaszary János Általános Iskola előcsar- nokában.
1990-ben Pro
Patria-emléktáblát helyeztek el az Eötvös József Gimnáziumban.
A Vaszary
János Általános Iskola falán az I. világháború (!) tatai áldozatainak emléktábláját
helyezték el 1993-ban.
1956 vértanúinak
emlékére a rendőrség épületének falán 1993-ban helyeztek el emléktáblát.
Kerti Károly
grafikusművész emléktábláját egykori lakóházának falán helyezték el 1993-ban.
Dobroszláv Lajos festőművész egykori lakóhelyét 1994-ben jelölték meg emléktáblával.
Csíkszentmihályi
Róbert szobrászművész II. világháborús, süttői mészkőből faragott monumentális
emlékművét 1994-ben avatták fel a Váralja utcában.
Szabó György
szobrászművész Szárnyas kisfiú című díszítőszobrát 1994-ben helyezték
el a városháza előcsarnokában.
Ugyancsak
a városháza előcsarnokában kapott helyet Tóth Miklós jegyző emléktáblája
1994-ben.
A Tatáról
elhurcolt zsidók emlékkövét 1994-ben állították fel a volt zsinagóga kertjében.
1995-ben az
Egység utcai parkban kapott közteret a Szabó György szobrászművész által
megformált bronz díszkút.
Martyn Ferenc
festőművész Vitorlás című bronzkompozícióját - Friedrich Ferenc
szobrászművész kivitelezésében - 1996-ban állították fel a Tópart sétányon.
Emléktáblát
helyeztek el 1996-ban az egykori tatai uradalmi kőszínház emlékére a Kastély
tér parkjában.
A Bercsényi
utca 3. sz. épületen Magyary Zoltán emléktáblája kapott helyet 1996-ban.
A Testvérvárosok
Parkjának emlékkövét 1996-ban helyezték el a Szent János ligetben.
Az Eötvös
József Gimnáziumban számos emléktáblát helyeztek el az intézmény egykori
tanáraira emlékezvén: így Z. Szabó László emléktábláját és Dr. Kender József
emléktábláját 1993-ban, Dr. Bátori Józsefét 1994-ben, a festőművész Hessky
Ivánét és a paleontológus Skoflek Istvánét 1996-ban. Taubert László szobrászművész
A hősök emlékműve című, kétalakos bronzkompozíciója 1996-ban került
helyére, a Kodály tér parkjába.
Az 1945 után
elbontott emlékek visszaállítása kapcsán szólnunk kell Kovács Mária Keresztelő
Szent János bronzszobráról - amelyet évtizedekig a Nagytemplomban őriztek
-, s amely 1989-ben került ismét felállításra az Öreg-tó partján.
A várkertben
rekonstrukció keretében valósult meg az a feszület, amely Cs. Kiss Ernő
fafaragó és Závory Zoltán kivitelezésében 1990-ben készült el.
1994-ben Szabó
György szobrászművész rekonstrukciója eredményeként került vissza ötvenes
évek előtti helyére, a tóvárosi városközpontba a Tóvárosi kút márvány kútháza.
Tatán 1991-ben
bontották el a Kodály téri szovjet hősi emlékművet, és 1992-ben emelték
le talapzatáról a városközpontban Kalló Viktor rézlemezből alakított Szövőnő-szobrát.
Tatabánya:
Salló István fafaragó 1956-os emlékoszlopát
1989-ben állították fel az újvárosi városközpontban, a Fő téren.
Ugyancsak
Salló István faragta a Fieba-emlékoszlopot - kopjafát -, és az 1848-49-es
hősök emlékkövét, amelyet 1991-ben avattak fel a bánhidai városrészben.
B. Hegyi László
keramikusművész díszkútját 1994-ben állították fel az újvárosi városközpontban.
Péterfy László
szobrászművész Szent Borbála-szobrát 1995-ben az újvárosi városközpont
Szent Borbála terén állították fel.
Cs. Kiss Ernő
fafaragó aradi vértanúkra hivatkozó emlékművét - kopjafákból álló kompozícióját
- 1996-ban az újvárosi Aradi vértanúk terén állították fel.
1996 óta áll
az egykori XV-ös akna múzeummá alakított fürdő- és öltözőépülete előtt
Lois Viktor szobrászművész Vastotem című kompozíciója.
1995-ben rekonstrukció
eredményeként kerülhetett egy elhagyatott városrészből az óvárosi katolikus
templom mellé Reischl Szent Imre-szobra.
Egy szobor,
illetve egy emlékmű esett áldozatul a kényszerű bontásnak Vigh Tamás által
megformált Lenin-szobor 1990-ben hagyta el az újvárosi városközpontot.
Vértesszőlős:
A Hegedűs Béla által faragott kopjafát
1995-ben állították fel a háborúk áldozatainak emlékezetére a községi temetőben.
Visszaállításra,
áthelyezésre, bontásra nem került sor.
*
Az emlékműfelmérés Komárom-Esztergom
megyei adataiból néhány - az orszá- gosan érvényesülő, kitapintható tendenciákkal
összhangot teremtő -, általánosan érvényes tanulság, következtetés megvonható.
Így leszögezhető, hogy 1989-90 után meglehetősen kevés múlt rendszerre
utaló emlékműtől kellett elbúcsúznunk: néhány a szovjet hősökre, a felszabadulásra
utaló kőből emelt emlékoszlop, obe- liszk vált a bontások áldozatává (pl.
Dorog, Komárom, Lábatlan, Tata), s raktárba kényszerült Tatabánya Lenin-
és Komárom Dobi István-szobra. Ma már nehezen hihető, hogy Esztergom például
több mint negyven évig őrizhette szuverenitását: e város nem kapott sem
szovjet, sem felszabadulási emlékművet, de Tatabányán is csupán egy - igaz,
központi jelentőségű - emlékfal őrizte az 1944-45-ös felsza- badulás-megszállás
emlékét, amelynek csupán átfaragása szükségeltetett 1989-90 ránkköszöntésével:
a cirill betűs szöveg helyére magyar került, s a csillag helyére keresztet
faragtak. (Jellemző, hogy e szerény kozmetikázás a nyilvántartásban nem
is szerepel.) Ugyancsak kevés az 1945 után lebontott, s 1989 után visszahelyezett
rekonstruált emlékek száma. Ez azt bizonyítja, hogy például a fővárosi
hatalmas revíziós hullámmal ellentétben a vidéki településeken alig-alig
volt változás, ámbár egy-egy módosulást itt is konstatálhattunk (Komárom,
Tata, Tatabánya), s ebből következően 1989 után rekonstrukciós eredményeket
is elkönyvelhettünk.
Az új emlékművek,
emlékjelek legelsősorban a II. világháború hőseinek és áldozatainak állíttattak,
s emellett jelentős csoportot alkotnak az 1956-ra emlé- keztető monumentumok
és feliratos emlékek. Ezen emlékművek, emlékállítások körén túl néhány
településen az elmúlt időszakban művészi igényű, a történelmi eseményektől
és a politikai áramlatoktól független köztéri alkotások is megva- lósultak:
e téren elsősorban tatai kezdeményezések érdemelnek figyelmet, de megemlíthetjük
Tatabányát is.
Pontosan körvonalazható,
hogy az emlékmű-típusok között - és elsősorban a kisebb településeken és
kiemelten Esztergomban - főként emléktáblák valósultak meg, illetve olyan
emlékoszlopok, amelyek elsődleges funkciója a hősök és áldozatok neveit
felsorakoztató emléktáblák keretbe foglalása. A legtöbb esetben önálló
emlékhely létesült a II. világháború áldozatainak emlékére, de előfordul,
hogy korábban állított objektumhoz kapcsolódva emlékeztetnek a közelmúlt
történelmi sorsfordulójára (Komárom).
Általában
helyi mesterek, kőfaragók közreműködésével készülnek az emlékművek, viszonylag
kis számban foglalkoztatnak csak szobrászművészeket (pl. Bondor István
- Baj, Gömbös László, Márkus Péter - Komárom, Béres János - Süttő, Blaskó
János - Tát, Árvai Ferenc - Sárisáp, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó György,
Szabó Tamás, Taubert László - Tata, Péterfy László, B. Hegyi László - Tatabánya).
Az emlékművek sorában rendkívül hangsúlyos műcsoportot alkotnak a kopjafák,
amelyek mind az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az I. és II. világháború
áldozatai és hősei, az 1956-os forradalom és a forradalmárok emlékének
őrzésére hivatottak, valamint a politikai mozgalmak olyan ellentétes eszmeiséget
reprezentáló alakjainak megidézésére, mint példának okáért az aradi vértanúk
és Kun Béla.
A kopjafaállítást
indukáló tényezők pontos felkutatása és elemzése önálló tanulmányt érdemelne,
de a jelenségből az a következtetés megvonható, hogy súlyos eszmei zűrzavar
közepette születnek, s jelennek meg köztereinken ezek az időjárás változásait
nehezen viselő emlékek.
Az emlékművek,
a szobrok megvalósításának támogatóinak köréből legelső- sorban az önkormányzatokat,
illetve a helyi költségvetést kell kiemelnünk, de számos esetben közadakozásból,
vagy közadakozásból is biztosították az emlék- műállítás anyagi hátterét.
Létesült emlékmű magánszemélyek adományából (Bajót), mecénásként léptek
fel gazdálkodó szervezetek (Bábolna Rt), egyházak és egyházközösségek (Esztergom),
különböző társadalmi szerveződések (alapít- ványok, iskolák, egyesületek,
baráti körök).
Amennyiben
esztétikai aspektusokat mérlegelve közeledünk az 1989-90 és 1996 között
keletkezett emlékanyaghoz, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy elenyésző
a művészi igény, a művészet-teremtési szándék, s alig-alig született műalkotás.
Az ezerkilencszázkilencvenes évek emlékanyaga azt reprezentálja, hogy egy
korszak gyorsan pótolni igyekezett történelmi és erkölcsi adósságát, de
azzal már alig-alig foglalkozott, hogy mindezt hogyan, s miként teszi:
igyekezete leginkább az igénytelenségbe, a semmitmondásba fúlt. |
|