Caligula beszél:
Rómának egyetlen
polgárát szerettem
Incitatust - a lovamat
mikor belépett a szenátusba
bőrének makulátlan tógája
bemocskolatlanul fénylett a purpurral hímzett ruhájú
gyáva gyilkosok között
Incitatus maga volt az erény
sohasem beszélt
született sztoikus volt
azt hiszem az istállóban éjszakánként filozófusokat tanulmányozott
annyira szerettem hogy egy nap úgy döntöttem keresztre feszítem
de testének fenséges anatómiája ezt lehetetlenné tette
konzuli kinevezését közönnyel fogadta
a kormány munkáját a lehető legjobban irányította
azaz nem irányította sehogy
tartósabb szerelmi kapcsolatra indítanom drága feleségemmel
Caesoniával nem sikerült
s így sajnos a cézár-kentaurok családfája nem alakult ki
ezért pusztult el Róma
úgy határoztam kinevezem istenné
de február calendaeje előtt kilenc nappal
Cherea Cornelius Sabinus és még néhány ostoba megakadályozott
isteni szándékomban
halálom hírét nyugalommal fogadta
a palotából kizavarták száműzetésre ítélték
a csapást méltósággal viselte
Ancium város durva mészárosának kezétől halt meg
utódok nélkül
arról hogy halála után húsával mi lett
Tacitus hallgat