|
Zbigniew Herbert
A szék
Úgysem titkolhatom el hogy
szeretem
Tölgyfa-lábakon áll négylábú kicsi állat
bőre durva de csodálatosan hűvös
Ősszürke lény nincsen szeme csak arca
fahomlokának ráncai érett életszemléletről tanúskodnak
Szürke csacsi türelmes csacsi
szőröd kihullt a böjtöléstől
így ha reggelente megsimogatlak
csak a szálkák becőjét érzi a kezem
Tudod kedvesem voltak
kik azt állították: hazudik a szem a kéz
amikor formát tapint - az űrt tapintja
S ezek a rossz emberek még a tárgyakra is irigykedtek
a világot a tagadás horgával akarták kifogni
Hogyan fejezzem ki neked hálámat csodálatomat
Mindig megjelensz ha szemem szólít
Mozdulatlanságoddal magyarázod meg
szánalmas értelmünknek: mi is valódiak vagyunk
Így nyitják föl szemünk a hűséges tárgyak
|
|