Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 1.sz.
 Jász Attila
JELZÉSEK KÖNYVE(részletek)
 
 
A TÁJ LEÍRÁSÁVAL landkad a figyelem.
Esővel, idővel elmosódó részletek.
Pontatlanságokkal telik a papír.
Az erdő szorítása fokozatosan ernyed.
Otthon már csak a fák nyugtató
hűvösét akarta megtartani.
Szorította, ahogy csak bírta.
De még képzeletben sem tudta
rendesen felcsavarni
az esőillatú avarszőnyeget.
 
 
 
 
A rejtélyes kép
 
— Ez valami rejtélyes dolog — mondta
Vang Si-ku. — Én tulajdonképpen nem
vagyok biztos benne, láttam-e vagy nem
láttam. Vagyis ...
(Akutagava Rjúnoszuke)
 
 
Az üveg tisztasága szinte
kizárja az ablak jelenvalóságát
A festő hosszan koncentrál
Nem érdekli a kerti fák
mitológiája
Keretbe festi önmagát
és egy túl sötétre maszált
árnyalakkal
a tökéletesség angyali szándékát
távolsággá torzítja

Képtelen történetek
koptatják egymást
Önmagunkká zsugorodnak
az őszi hegyoldalon a néma fák
Elszakadt pókfonálon ereszkedünk alá
 
 
 
 
"A FELEJTÉS TAVASZÁBÓL jöttünk
Árokparti fákról szedve árnyékokat
Szorítani szép szívünk fölé"
Miközben lilék táncától távolodva
Tükörben fehérlik a meztelen hús
 
 
 
 
"A homály dicsérete"
 
                     J.L.B.-parafrázis
 
Végül is bármi lehetnék
e nap végezetéig még van idő.
Hogy bármi történjék, ami -

De ne mondjatok ki
Hagyjatok homályban.
 
HŰVÖS, FÜRGE UJJAK
a sötétség pólyájának
véres foszlányait
tekergetik a fákon.

Lassan gyógyul a seb (emléke).

 
 

A KOPÁS FÖLÖTT tovább fénylik a tenger
újabb és újabb hullámok
szabdalta rozsdafoltokban
a padlótól számítva mintegy
százhatvan centi magasságban
egy téglalap forma ablak
szerű alakzatot tölt ki.
A csap fölött kéz
le/elmossa az arcot.
Keretben fénylik a tenger.

 
 

KÖNYVEKTŐL VÁROK VILÁG(osság)ot.
A félreérthetőség határain bolyongok.
Sodródom tovább a széllel.
Nem ébreszthetem fel szüntelen
a sziklákban alvót.

 
 

Levél- vagy szárnybontás(?)

 
Kék kések készen-létben.
Felhőfehér papír hasad.

Elküldetlen leveleket
   ősz végi fákra
      ki varrhatna vissza?
 
 
 
 
Kereső-játék
 

                                                            J.R.-val
 

[...]
mert nem követtük a szeretet ösvényeit
Könyvekben kerestük élményeinket
mikor kietlenné vált a világ
és puszta tudássá
Archaikus városok földrajzává

Ha vár még rám utazás
melynek végén
a bölcsesség forrása buzog —
jelképessé válhatna a hely
ahová igyekszem

Ha írásaim a jövőt célozzák
(Hajók ringását vagy fák
céltalan játékát a széllel)
De ég nélkül hol mondjátok
hol is lehetek én (otthon)?