Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1996. 10.sz.
 Elszakadás
 
 
                                   Lányoddal a Tirrén-tenger partján
                                                           (Formanra is gondolva)

 
 
a láthatár legszélén lassan
eget
vizet
összevérez a nap
lányodat hívja a tenger
bokáját csókolgatja
körbefolyja a lábfejét
felszökken márvány térdéig
beles édeni két combja közé
s szerelmesen szólongatja
Latium nyelvén
de rád dühödten mordul
nadrágod szárát ráncigálja
rácsap lábikrádra
miközben lányodat nézed
ki a kezedbe kapaszkodott egykor
s kinek rossz álmait oly szívesen
álmodtad volna
szemedben lassan partot ér az alkony
az övében kéken lobog
a végtelenség