Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1996. 8.sz.
Tandori Dezső 
Rémember Dady* 

 
 

 A három testőr (folytatása?) hozta ezt a képet. szó szerinti illusztráció. A király kivégzését tárgyaló fejezetben. (Lásd később Baudelaire: "Ha vérpad épül az sem ád ily hangokat..." S hogy lelke összroskad az ostromgép nehéz ütései alatt. szabó Lőrinc fordítása.)
     Ott egy kép, mondom. Vagy a fejezetcím ez: "Rémember"? Vagy én olvastam csak így? Remember. Emlékezz. Netán a magyarító akarta nagyon "áthozni" a lényeget, hangzását is?
     Tatán "mindent elmondtam", végképpen el (egy időre). A nyarat végig kell dolgoznom. Ősztől néha megint találkozunk. (A Kamrában is stb.) De most elmondódtak az elmondhatóságok, aki hallotta, aki nem, el. Papp gábor dokumentarista tévéfilmje (egyben művészfilm is)**, Salzburg és Tamsweg (Ausztria), "a" Fridi-show összekötő szövege és egyebe (részemről), Tata (JAK-tábor). Meg egyebek. Rádió... Németh Gábor felújította a hajdani Kamra-matériát.
     Elmondódtak a dolgok.
     Írtam is emide-oda. Zavarban vagyok, jogosan "vádolhat" ismétléssel bárki. Esetleg.
     Mert erre kértek fel, elmondom a hagyományos próza történetét (az enyémet): meglett a hagyományos próza (prózám). Előtte még pár tréfát.

***
*

Lejjebb, ha jön ez: "mindig ki voltam semizve", értsd: mindig "más" volt (mások voltak) a divat, s ami vele jár.
     Mai feljegyzéseim: Nekem mindkettő.
     Nem "nekem mindegy". Nem "egy", hanem kettő. Nem igaz? Ha már ... Így logikusabb is.
     Lásd a nagy Maigre-sztori: a felügyelő már nyugdíjas, kis házában műveli kertjét, koszosan, overallosan, csapzottan. Öreg hölgy érkezik, Maigret neje mutatja, hol lelheti a Mestert, öreg hölgy (bűnügyét hozza) megy, "jóember, vezessen a felügyelőhöz", erre "én vagyok az, asszonyom", "köszönöm, vigyen csak" végül: "Én vagyok az asszonyom", "köszönöm, vigyen csak" végül: "Én vagyok az..." Nagy szemkáprázat, de elegáns közöny: "Hát ahogy gondolja". Így az öreg hölgy, ultima ráció.
     Ultima Ratio, Ultima Portio, szép lónevek. Nekem mindkettő. (Hódolat Karinthy Frigyesnek.) Egyszer igen kellemesen elszórakoztam: szabad Kezdeményezés, egy ilyen nevű ló lett az utolsó. A Katasztrófa nevű négylábú esetét (esetemet véle) másutt mondom el.
     Élelmiszerárak, Villanyszámla, Mélypont - ilyen lónevek jutnak eszembe. Nem így szórakoztat (másképp teszi) a Paris Turf, melyben hagyományos prózámhoz keresek versenyprogramokat, hol is legyenek jelen, hol fogadjanak (képzelt) alakjaim.
     Így bukkanok a következő szép lajstromra (lásd majd prózámban): Striptop, Rose or Nothing (megjegyzem, Angliából ismerősöm a Rose or No... ez szép jelszó is, nem igaz?), Biggest John, Bokilian, Cinferson, Ni Vu Ni Connu... Remember Dady.
     Sic, Dady. Nem Daddy. Megyünk Tatára, Németh Gáborékkal, azt mondom: "Dady ...mint Tata". Nem? Lónév, előrevetítette Tatát. Ennyire, ilyképp is összpontosítottam.
     A prózáról majd mindjárt.

***
*

Közbevetés: Tatára a forgalomelterelés miatt megérkezni volt csak nehéz (késtünk), de különben habkönnyű volt megcsinálni (csinálnom). Otthon voltam, csak körül kellett néznem. (Tamsweg is ilyen volt, 120 km Salzburgtól. Kisfalusi Korona-cukrászda. Tehénkolompolás. A dobogó szélére ültünk azonnal, fenébe a lecsuszogató székeket. Otthon voltam. Tata. Tamsweg.)
      A Fridi-show más volt. Evidenciatörténetek nem tizenegy, száztizenegy stb. hallgatónak  Tamsweg, Tata -, hanem 4 milliónak. Sok milliónyian nem is tudják hová "elrendezni", amit látnak, hallanak. Máshoz szoktak. Kevés nekik, túl sok. további rétegek: megbotránkoznak, egy ilyen író ilyet. Én is megbotránkozom. A kifogásolgatás jó ürügyének ily eszményi kihasználásán. (Emez értelmiségiek, szakmabeliek részéről.) Írótársam felesége viszont: "Profi MTV színvonal volt, tiszta oké." Szerintem is ilyesmit célzott meg ügyem. Ha elérte, ha nem. De otthon Tatán voltam, Tamswegben. Volt - látható lesz még - Papp Gábor filmje. Hihetetlen dolgokat művelt a stáb. Nem volt stáb, nem volt meghívó, ahol ne otthon lettem volna az idén.
     Semmi katasztrófa.
     (Lásd ezt Krasztev Péterék Orpheus folyóiratában majd.)
     Ami a hagyományos prózát illeti, rátérek. (Vagy hát ott majd - Holmi, folytatások - esetleg kiderül. Volt egy-két ilyen rádiójáték, például: a Pompejiben: Vér és virághab. A hagyományos-próza-kötetbe az bekerül, négy novella mellé.
     Tegnap még - hajnali utcán, lankán - ordítva mentem a csöndben. "Az új Sumér Szt. MOM vagyok", "Grahamkenyér Zöld"! Nem tudtam, részegek hogyan ordítrhatnak. Így. Nem voltam részeg, csak hajnali részegségről volt szó.
     Persze, ki olyan szörnyeteg, rémember, hogy napokig ebben a burokban (gőzében) éljen. Ma ismét evidenciatörténetek (mondások) felirogatása következett.
     A hagyományos-próza-ügy nem evidenciatörténetes.
     Fel ilyeneket firkáltam: ld. "Nekem mindkettő"; aztán: "engem tulajdonképp évtizedeken át kisemmiztek" (kisemmiztek, de ennyire), ki sem értékeltek, fel végképp ne, dolgaimat össze nem adták. Régi hagyományos-próza-dolgaim szakmailag jószerén olvasatlanok.
     Viccem volt: "Rajzolóként, pórförmerként amatőr vagyok, így Mr, mint az angol amatőr lovasok neve előtt áll az", valamiben legalább úr. Boldogan vettem, ismeretlen barátom levelével; hát tőle mindig számíthatok, ha...: amatőrként is úrnak látott, úrként is profinak. Vörösingesnek és gittesnek is a füvészi helyen.
     Moderációról. "Moderáld magad. Engem ne moderálj." "Maceráld magad. Ne engem."
     Más ilyen: "Egyből szívesen meghalnék, ha nem volnának ismerőseim. Így túl feltűnő lenne az is." (Látnák. Foglalkoztatná őket stb.)
     Graham Greene mottója: "Nem szeretem, ha megindítanak. Az akarat" idézem kb., "mozgásba jön, és a tett... hajlunk ilyesmire a mi görcsös kötelesség-fogalmainkkal."
     Ilyesképp nem jó, ha rosszakat visszahallasz. Ezeket a dolgokat, mondom Tandori Ágnesnek most, "megírom Tatára". Ő erre: "Miért, kinek ne?" Kinek ne írnám meg hát, ki kedvéért tartanám vissza magam.
     De most hosszú időn át jó lenne (lesz), ha csak jókkal jönnek. Lásd tényleg Ezékiel Lordja.
     Megjegyzendő: döbbenet volt, hogy "pesti entellektüeleknek" a hard rock és "piha". Saxon, Pantera, Black Sabbath, UFO - levitézlett, túl vad etc. Egy Type O'Negatív típusú együttest, LP-szerveződés stb. nem is ismernek, el sem képzelnek. Összetettségében (hanganyagok: zenén kívüliek is, zenébe bevonva, a klasszikus avantgárdból jön) közhely, hogy ilyen van. Tarantinótól a (kutyás) Reservoir Dogs "a" filmem. A Pulp... (ponyva) zenéje elnyűhetetlen. Valaki megkérdezte tőlem: A Kutyaszorítóban (Reservoir...), elején és végén kívül tkp. mi van ebben a filmben, mi lenne ez? Nem tudom akkor már megmagyarázni.
     Ellenben a pontosság sem polgárerényünk. A hiperkitűnő dr. Velecskőy úr Ló és ember című könyvét kaptam meg jeles félismeretlen barátomtól. "Neked kell ez!" S itt van efféle (hagyjuk a Grand National pompás ismertetését, állatvédők és rendezők vitáit): Kincsem nagylovacskánk (múlt század harmadik harmada) születési helye kótyagos alternativitásokkal van megadva, tulajdonosa nem stimmel (a köztudatban), a versenyszínei se (mit várjak én, csak úgy, rémember dady jeligére, kis betűkkel végig?). Semmit sem várhatok. De az igen szűk kör: bővült. Többektől kapom meg.
     Nem szólaltak meg a harangok, hiába "nyitottam" (nem nyitottam). Hiába alakultak "többféle dolgok". Helyzetem változatlan maradt. Végig fogom gályázni az életemet, de ez Szpéróékkal eldőlt (mellettünk, nem némethoni lehetőségek - egyetlen jó magyarhoni-gyakorlati lehetőségeink, szomorú! - mellett döntöttem).
     Mit sirassak. Semmit. De még fél éve megnehezteltem volna Tandori Ágnesra, ha negyedannyi "kellemetlent" említ nekem itten irodalmi sorsommal kapcsolatban.
     Na, amikor mindketten idehaza vagyunk, én beszélem végig a napot ilyenekről.
     Ha nem, hát másokkal nem. Akkor jól hallgatok. Könyöklés stb. Ital? Miért újra? Mit legyen betartva bármi. Betartottak, nem rokonszenves nekem a betartás. Stb. Szellemeskedések. A lényeg: hja semennyi bódulat nincs, elviselhetetlen depresszió jön. Legalább a cigi kell. Valami. Nem éri meg élni. Evés nuku, ivás nuku, az utazás elhagy lassan, mert azok a sóher körülmények, melyeket meg tudok fizetni, a lecsupasztottság kint - szobáim stb. -, a túl steril elszántság az élményszerzésben, járkálásban stb., ", napi 42 km maratonok etc. - ezek nem érik meg többé a fizikai stb. ráfordítást. Bécs elég lesz. Tiszta rendes kávéház (Hemingway két fogadóiroda is, látok ott Áscotot, Epsomot, Goodwoodot, ha kell). Mellesleg, Dr. Velecskőynél olvasom: igenis nagyon fontos Goodvood, a "Glorious". Nem részletezem, a Cup az ascotival vetekszik (Leopold Blum is ott fogadott, a Gold Cup egyik lovára, Ascotban). MOndom itt ezt valakinek, szakíró. Nem, nem Goodvood nem olyan fontos, nem ismert annyira, nem érdekel "minket". Kérem, ahogy gondolja.
     Dubuffet esete érdekes. A "nyers művészet" képzőművészeti atyja azt hirdette: elavult a klasszuikum, a szabályrendszereknek megfelelő művészet, sznobság a sok régi nagy név tisztelete; na, vitatható. A lényeg: "torz" alakjaival, földközel képződményeivel stb. az egyszerű emberhez akart eljutni. A magát meg nem játszó emberhez. Nem jutott el, olvasom Fojtogató művészet c. könyve kísérőjegyzetében. Csak a múzeumokig. Belőle is az lett. Múzeumi művészet. Vagy pár ezer értő művésze lett ő. Nem érhető el "a négy és fél millió", pl. De Tamsweg, Tata jó (volt).
     Egy és fél, két miliő érhető el. Nem millió.

***
*

Etika? A tőlünk telhetően legjobb művet kell létrehoznunk. Csak ez az erkölcsi igazság. Így érthető, miért volt Kosztolányi "homo esztétikusz".
     Persze, "a végén": vajon haláltudatból jött már a "hát te mit kerestél", hogy ti. kopott regék lennének a földi dolgok? Utazások, hírnév, pénz,. siker, tekintély, pozíció stb. Most Tandori Ágnes hozott haza egy leszakadt szárnyú légykapót. Károlyi Csaba (szegényem) joggal hiányolta, hogy Tatán a légykapó-téma nem nagyon jött elő. Akkor hát most. A légykapó él, hihetetlen, hogy "sikerült". Nem kopott rege. Folytatódik valami - végképp eldúőlt a dolog. Nem lesz Berlin, DAAD stb. eztán se. Gálya lesz végig. Mert bizton jön további madár. Ahogy a légykapó van: ld. ital, cigi. Nincs az a depresszió, hogy (öreg) madaraimmal mindenkim meg fog halni, s akkor minek él(jek)... él ez...megannyi "kopott rege" közt és regéért. Persze, ezek végletek. Az írás vége is legyen ez, akkor. Reméljük, nem volt benne sok "luft".

***
*

(S így a hagyományos-próza-ismertetés ezúttal elmarad. Lásd nyakazás, a királyé, ama könyvben. Rémemberhez viszont visszakanyarodtunk.)
     Egy irodalmi adalék: a Hosszú Koporsó még kicsit (nagyon) kusza szereplő népe pontosan rendeződött, megvan róluk aszkétikusan, mi is van (meg).
     Meg...
     (azaz plusz). Ez maradt el most.
     De "a plusszon a pont a minusz". Nem?
     Mint a pont amaz i-n:

-
+

Kérdezek valakit: "Ha elállok a májsütögetéstől, távollétedben, a máj azért (a jégszekrényben) eláll, nem?"
     El, el.
     Ha az ember eláll valamitől (valaminek az ismertetésétől), attól az a dolog (műfaj) stb. eláll, tartós maradhat etc. Ha a tőlünk telhető legkülönb igazság(unk) szerint készült.
     Ez nekem az egyetlen nélkülözhetetlen és igazi értelmiségi "társaság".
     A többi ráadás, netán kopott rege.
 

***
*

Ez indulatok avagy tompaság kérdése? Kérdezi valaki, mert mesélem neki: x és y várja, "mondjak sok konkrétat" munkájáról - ne csak, hogy "tetszik... abból elegem van".
     Ah, hah. Érdekes.
     "Ne azt mondd, hogy marha jó ..., meg hogy odaadod egy kiadónak", mondja barátom, "azt én is meg tudom tenni..."
     De jó neki.
     Félre (tréfát): tudom: szeret ő engem, s az a vicc sincs, hogy "szeretünk téged, na nem nagyon, de..."
     Nem tudom, mi van.
     Nappali ház, idei szám, benne - sok (nekem) csodálatos jó munka közt tőlem valami. Nem tudom, nekem megrázkódtatás volt a csinálása, nincs benne "luft", ez a 13 oldal tényleg összefoglal valamit, számomra (primitív agyam) kapaszkodósan "sok" (szinte). Találkozom kollégáimmal stb. - nem mondom, hol éppen -, egy szót erről nem hallok. Valakinek annyira azért fontos volt, hogy írt, beragasztottam a mű mellé stb. Különben, jé csak, most, hogy "Fridi és Tédé így és úgy egy műsorban, mi ez"-ezés meg, jut eszembe: ki szólt, akár e pesti szellemek ragyogványköréből is: "Öcsi, azért a Főmű c. műved nem rossz... és ezt és ezt olvastam belőle." Ennyit arról, hogy az ember "fellép", szerepel (tévében, Tatán, bárhol). Nem "már ahol". Eleve. Ja, és ami nekem kitüntetés: a Nari. Hogy a "-szilasi-" fantasztikus cikkében, még kettőnknél (szilasi és td) is van fantasztikusabb: a One Man nevű ló és nyergében Richard Dunwoody. Ők a képmellékletünk. Ezt megérni! Íróféle egy oldalon egy akkora szokéval, egy ekkora lóval! Meg is lett a jutalmam: civil embertől megkaptam ajándékba a legszebb lovas könyvek egyikét. (Dr. Velecskőy József: Ló és ember. De erről máskor, másutt.)

***
*

És mi lenne, ha Az Ember (One Man, ló) csak ennyit akarna: mint olasz (mediterrán, hajdani adriai stb.) kisvárosban lemenni reggeli idején a kikötőbe, találkozni a (jó) ismerősökkel, azt mondani: "Gyerekek, csodálatos voltam tegnap este abban a szar tévében, mindenek ellenére... és a trikóm... és a sapkám... és a végén a kerékpáros trikót fel se vettem, ugyan, nem vagyok annyira fontos... És éljeneznénk (mit tesz isten, egyszer engem, ezt az embert pl.), aztán annyi volna, el volna intézve. Már másról lenne szó.
     "Ez mára egy sunyi köz lett így", mondja közeli valakim, "ezt hozták elő a körülmények a munkásból, a parasztból, a feltörekvő értelmiségből", lásd arany betűk a Lánchíd főin. "Bízvást ne várj semmit."
     Tatán - Dady! - volt jó pár szempár, volt sok "nem sunyi" dolog, sőt. Ezért indítottam "ezt a fajta dumámat" itt.
     Nem kímélem magam eztán.
     Az "öngyilkosságról" szóló korszak véget ért, e korszakocska. Megjegyzés: az író, amilyen én vagyok, végletekig visz. Lásd Goethe. Aztán megy tovább.
     Nem Shakespeare-t mondtam, ő utolérhetetlen. Talán kinek-kinek az ötletei azok, melyek szerint ma (evidenciatörténetes) megítélem őt stb. Nekem így a Villiám az utolérhetetlen. A Graham Greene, az Evelyn Waugh, a Poe és a Bierce a versenytárs. És az új korszak: arról fogok írni, ahogyan azt érzem: "meg vagyok sunyintva".
 

* Részlet a tatai JAK-táborban, 1996. július 3-án tartott előadásból.
** Tandori-portréfilm (A szerk.)