|
Wehner Tibor
Martyn Ferenc-szobor
Tatán
Egy régi terv, egy több mint tíz esztendeje
megszületett idea megvalósulásának lehettünk tanúi 1996. május 18-án: Martyn
Ferenc művészi végrendelete szellemében új szobor került talapzatára Tata
városában, az Öreg-tó partján. A történet még a nyolcvanas évek derekán
kezdődött. Martyn Ferenc festőművész, a század képzőművészetének e kimagasló
jelentőségű mestere a tatai tóparton üldögélve, rajzolgatva akkoriban azon
tűnődött, hogy egyik szobrát e bensőséges hangulatú - őt a délfrancia kisvárosokra
emlékeztető - környezetben szeretné elhelyezni. "Ide, a Vár mellé, a tópartra
szeretném, ha felállítanák a Vitorlást, két és fél méteres méretben,
bronzból, talán süttői kőből faragott posztamenssel. - mondotta. A terv
valóra váltását kezdetben adminisztrációs nehézségek akadályozták, majd
közbeszólt a művész 1986-ban bekövetkezett halála, később pedig az anyagi
források hiánya hátráltatta a szoborállítást. A feltételek csak 1995-ben
teremtődtek meg; ekkor a város és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus
együttműködése, a Martyn Ferenccel már korábban is együtt-dolgozó Friedrich
Ferenc szobrászművész munkálkodása révén elkészülhetett a kisplasztika-modell
felnagyított gipszváltozata, majd sor kerülhetett a bronzszobor kiöntésére,
és 1996-ban a posztamens kifaragására, a környezet építészeti, kertépítészeti
kialakítására is.
A tíz esztendeje
eltávozott Martyn Ferenc festőművész - akinek munkássága révén fontos kapcsolatok
szövődtek az európai és a magyar művészeti progresszió áramlataiban, s
akinek művészi alkotómunkája napjainkig hatón meghatározó jelentőségű a
modern magyar művészet formálódásában - rendkívül sokoldalú művész volt.
Nagyszabású festői működése mellett grafikai munkássága is kimagaslónak
ítélhető, s szobrászként is maradandó, értékekben gazdag műegyüttest alkotott.
1985-ben a művész így vallott a szobrászathoz való vonzódásáról: "...a negyvenes
években elementáris erővel tört ki belőlem a szobrászati kifejezés vágya.
Megszakításokkal foglalkoztam a tervbe vett témákkal, majd a felszabadulás
után kezdtek intenzívebben megvalósulni szobraim. Ekkor már teljesen különvált
bennem a piktúra, ahol a színek voltak a fontosak és a két dimenzió, míg
szobrászatomban a felületből kiemelkedő formák térben mozognak. [...] Miből
ered szobrászi kifejezésem belső tartalma? Fő forrásterülete az öröklött
szellemi tartalom. A menhirek, a cromlechek, a tengerjáró, mozgó hajók,
a vitorlások, a parti kavicsok, kagylók, a tengerből kiemelkedő, az állandó
ár-apályban koptatott sziklák - ezek a távolságot is kifejezik. Mindebből
érzelmi kapcsolataim, ősi emlékeim segítségével formáltam szobrot - de
hozzájárult a magyar folklór is. Különös módon ebbe is belejátszott a tenger
világa. A természeti élmények, a természetté alakított technika került
plasztikai formába.
Az élete utolsó
szakaszában Tatához oly sok szállal kötődő mester - akinek műveiből több
kiállítást rendezett, s gyűjteményében kisebb kollekciót is őriz a Kuny
Domokos Múzeum - néhány munkája monumentális méretben, formában köztérre
is került; így Pécsett, a múzeum előtt elhelyezett szobrokra, és a Dunaújvárosban,
a Dunai Vasmű főbejárata mellett megvalósított Kalapácsok című alkotásra
emlékeztethetünk. Most már Tata is az állandó nyilvánosságú közösségi térbe
helyezett kompozícióval tiszteleghet e művész szellemisége előtt. A tatai
Vitorlás előképe az 1940-es években született meg. Tömegeiben, formáiban,
kompozíciójában, szellemi sugárzásában a tengerek, a vizek világa szólal
meg, úgy, hogy egyben különös, rejtelmes hangok, hangulatok is megidéződnek.
Mindezeken túl a mű könnyed, derűs, játékos atmoszférája bilincselheti
le a szemlélőt: a dekoratív hajó-, hal- és vitorlamotívumokat dinamikus
együttesbe szervező plasztika észrevétlenül magához vonz, s gondolatainkkal
máris a messzeségben szárnyal.
A tatai Vitorlás
nem valósulhatott volna meg a művész özvegyének, dr. Földi Margitnak, a
Martyn-életmű gondozójának a szobor megvalósításához nyújtott önzetlen
segítsége, útmutatása nélkül, és nagyon fontos szerepet vállalt Friedrich
Ferenc szobrászművész is; szakmailag roppant korrekt, kitűnő munkát végzett.
Nem feledkezhetünk meg a város önkormányzatának, munkatársainak tevékenységéről
sem, akik ugyancsak jelentős részt vállaltak a nemes kezdeményezés, szándék
realizálásában. E gesztusok, ezen aktivitás eredményeként kerülhetett a
fantasztikusan szép, gyönyörű városi-természeti környezetbe, méltó helyre,
tóparti helyére Martyn Ferenc szobra, hirdetve, hogy itt járt, itt időzött,
itt teremtett szellemének, gondolatainak formát egy művész, hogy így gondolkozott
a világról egy szobrász a huszadik század második és harmadik harmadában. |
|